A szabadságharc tisztaságának megőrzéséről

Szignál

Most következő adásunkban a szabadságharc tisztaságának megőrzéséről, az eljövendő magyar élet alapjairól beszélünk.

Szignál

Kedves Hallgatóm! Az ország lázban él, túlhabzanak az indulatok, a megvívott harc és a győzelem mámora hatalmába kerít mindenkit.
De elérkezik egy pillanat, amikor az indulatnak meg kell szűnnie. Ez a pillanat az, amelyben a harc győzedelmeskedik. Ebben a pillanatban új élet kezdődik, az új állam, az új rend élete. A szabadságharcnak csak akkor van értelme, a győzelem csak akkor hordhat gyümölcsöt, ha ez az új élet tisztán és makulátlanul születik meg. A hősi küzdelem nemzetet formáló és történelmet alakító emlékéhez már születése pillanatában csatlakozik azaz erkölcsi rend, amiért magát a szabadságharcot folytattuk, amiért ezrek és ezrek ontották vérüket és áldozták életüket. Ezt kedves Hallgatóm, ne feledjük egyetlen pillanatában sem a most alakulóban lévő új és Isten kegyelméből boldog, szabad és magyar életünknek. Nincsen vértelen szabadságharc, s hogy az 1956-os magyar szabadságharcban a kelleténél annyival több vér folyt, annak nem a felkelő magyar nemzet az oka, amely békésen akarta kivívni szabadságát. A szabadságharc győzött, de a forradalom még tart. A magyar nemzet nagy, szabad, emberi és magyar forradalma. A szabadságharcosok hősiessége, amelyre csodálattal tekint az egész világ, még nagyobb bámulatot keltően párosult a mély és messze tekintő politikai bölcsességgel, amelyre logikailag alig találunk magyarázatot, miként volt ez lehetséges. Miként volt lehetséges és lehet lehetséges ma is, hogy politikai gyakorlat nélküli, javarészt ifjú emberek olyan politikai érzékkel irányítják ügyüket, ami dicsőségére válnék a világ bármely államférfiújának. Sem bel-, sem külpolitikai téren a szabadságharc vezetői jobb és okosabb követeléseket és célokat nem állíthattak fel, mint amilyeneket érzésünk szerint szinte ősi ösztöntől hajtva spontán nyilvánítottak ki, és állítottak a magyar élet tengelyébe. A világ ezt legalább annyira csodálja, mint magát a szabadságharc szinte megfoghatatlan tényét. Mi, kedves Hallgatóm, külföldön élő magyarok, akik szívszorongva lestünk minden szót a szabadságharc megindulása óta, akik osztoztunk és osztozunk veletek életetek minden pillanatában, egyik fülünket ráhajtjuk a világ szívének dobogására, és mindmáig azt mondhatjuk, hogy ez a szív a magyar nemzetért, a magyar nemzet boldogulásáért dobog. Semleges Magyarországot akar a szabadságharc, Ausztria és Svájc mintájára.

Kedves Hallgatóm! Az igazi semlegesség igen nagy dolog. Nem csak nemzetközi politikai biztosítékot jelent a semleges ország számára, hanem a legmesszebbmenő bizalmat követeli meg a világ részéről. Ezt a bizalmat ki kell érdemelni, elsősorban belső erkölcsi magatartással, azzal, hogy a semleges országban, amelyet nemzetközi törvények védenek minden támadással és beavatkozással szemben, a teljes érvényű törvényesség és azon messze túlmenően a legtisztább erkölcs uralkodjék. Ez a sine qua non-ja a semlegességnek. Ez az egyetlen lehetősége annak, hogy a világ népei, amelyek ma hódolattal állanak a magyar szabadságharc győzelmének csodája előtt, ugyanezzel a hódolattal ismerjék el azt az erkölcsi rendet, amelyet a szabadságharc révén újjászületett ország képvisel önmagában és a világ felé. A szabadságharc jelszava az volt, hogy: "Szabadság vagy halál!" A magyar nemzet teljes odaadással küzdött ennek a jelszónak az értelmében. De most már - bármi történjék is még, a nemzet kivívta a szabadságot. Ami ettől a pillanattól kezdve történik, azaz új Magyarországért, az új élet felépítéséért történik.

Kedves Hallgatóim! Távol áll tőlünk, hogy tanácsot merészeljünk adni azoknak, akik úgy oromlanak fölénk hősiességben, magyarságban, hűségben és áldozatkészségben, mint porszem fölé a Himalája. De kérve kérjük, hallgassák meg figyelmeztető szavunkat, ahol a túloldal részéről nem történik támadás, ott ne ontsunk vért tovább. Tudjuk, hogy sokan vannak még bűnösök, gyilkosok, minden emberiességből kivetkőzött fenevadak, akikre kérlelhetetlenül kell, hogy lesújtson az ítélet. Százával és ezrével vannak még azok, akik hosszú esztendőkön át elárulták a hazát, a nemzetet, elárulták Istent és sanyargatói, kínzói, pusztítói voltak a magyar nemzetnek, s mindannak, ami magyar. El kell vegyék méltó büntetésüket. De ismétlem, a szabadságharc immár győzött, és akik győzelemre vitték, azok feladata és szent kötelessége az ország újjáépítése, az új élet alapjainak megvetése. Ezt másképpen, mint a tiszta erkölcs alapján nem lehet elvégezni. Igenis össze kell fogni mindazokat, akik részesei voltak mindannak az elmondhatatlan szenvedéseknek ránk szabadításában, amely értelmetlenné tette már életünket. Össze kell fogni, és őrizetbe kell venni őket, hogy ha elérkezik annak ideje, független bíróság törvényeink betűjének és szellemének értelmében perrendszerűen ítélkezzék felettük. Törvényeink igenis gondoskodnak arról, hogy minden bűnöző, hazaáruló, gyilkos, harácsoló és kínzó elvegye büntetését. Ezen az egyetlen téren ne fordítsuk vissza az ő fegyvereiket, ne hozzunk népítéleteket, és ne bízzuk az ítélethozatalt a kommunisták részéről alkalmazott úgynevezett népbíróságokra sem, amelyek nem egyebek a valójában vér- vagy vészbíróságoknál, ahol nem a törvény, hanem az indulat, a pártszempont, vagy a pártérdek dönt az aljas bosszú mellett. Mi magyarok, akiket sorsunk idegenbe vetett és nem vehettünk részt sem szenvedéseitekben, sem küzdelmetekben, nem oszthatjuk meg veletek a győzelmet sem. Csak mérhetetlenül boldogok vagyunk és büszkék rátok, akik a magyar nemzet vagytok. De kötelességünk innen a világ szívének dobogását figyelve, megizenni nektek annak hangjait és figyelmeztetni benneteket minden veszélyre, amire talán lázatokban és mámorotokban nem tudtok felfigyelni. Vigyázzatok a forradalom tisztaságára, a győzelmetek óriási erkölcsi értékére, a becsületre, amelyet a magyar nemzet nevének szereztetek.

Szignál

Kedves Hallgatóink! A szabadságharc tisztaságának megőrzéséről, az eljövendő magyar élet alapjainak tisztaságáról beszéltünk.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!