Cserkészműsor

Szignál

Magyar fiatalok, fiúk! Most a szabad Magyar Rádió cserkészműsorát közvetítjük.

A dzsungel titokzatos föld, amely ősidők óta vonzza, megragadja az ember fantáziáját. Minél távolabb kerül tőle, annál inkább keresi felé az utat képzeletében. Mintha varázsos őserők titkos forrása lenne a dzsungel, forrás, amelytől az ember elszakadt és veszni érzi életerejét. Miért dobban meg a szíved, ha ezt a szót hallod, dzsungel? Mintha éreznéd, hogy ott van eltemetve az igazi élet, a természetes élet a maga fenséges egyszerűségében.

Feljő a Hold, az éj leszáll, Meng, a denevér újraszáll. Istállóban a buta barom, hajnalig miénk az uralom. A büszke erő órája kél, éles a karom, az agyar acél. Üdv vadász, ragadj és ölj bátorul, most a dzsungeltörvény az úr.

A dzsungel könyve. Kedves fiúk! Mai adásunk a kiscserkészekhez, a farkaskölykökhöz szólt, és Rudyard Kipling azonos című ifjúsági regénye után készült.

Hallottátok a dzsungel esti dalát?

Igen. Mondd Akela, honnan tudod, hogy …..

Tudom. Akela mesélj Maugliról!

Igen Akela, mesélj Maugliról!

Jól van farkasok. Mesélek, ha, ha előbb megmondjátok, hogy miért neveztek engem Akelának?

Akela a farkas horda vezére A dzsungel könyvében. A mi vezérünk te vagy, a farkaskölykök vezetője. Te vagy a mi Akelánk.

És kicsoda Maugli?

Maugli az őserdő embergyereke, akit a farkasok neveltek.

Ühüm.

Maugli a farkaskölykök példaképe, a mi példaképünk.

Akela, mesélj Maugliról! Mesélj Balúról, a medvéről, Bagiráról, a fekete párducról és Káról, a nagy kígyóról, Maugli barátairól.

Jó. Figyeljetek! Az őserdő felől szél támad. A szél, amely ott járt a dzsungelben, és megborzolta a farkasok szőrét, megrázta a fák ágait, a szél, amely mindent lát és hall, és mesél.

A bokorban valami halkan mozdult, és farkas apa ugrásra feszítette izmait. És ekkor valami különös dolog történt. A farkas ugrott, mivel a célját felismerte volna, és most megpróbálta ugrását feltartóztatni. Erre az történt, hogy 1,5 métert felfelé repült a magasba, és ugyanoda esett vissza, ahonnan felugrott.

Egy ember, emberfiú. Nézd csak!

Igen. Előtte a fűben ágakba kapaszkodva egy barna meztelen fiú állt. Egészen kicsiny még. Állt, és nézte a farkast. Aztán ránevetett. Ekkor érkezett oda farkasanya.

Micsoda! Ez egy emberfiú. Sose láttam még ilyet. Hozd közelebb!

A farkas, amely kicsinyeit mérföldeken át szájában tudja vinni, éles agyarai között akár egy törékeny tojást is épen elszállít. Így farkas apa fogai még csak meg sem karcolták az emberfiú érzékeny bőrét, amikor a szájában a farkas-barlangba vitte.

Milyen kicsi! Milyen meztelen! És milyen bátor! Ez hát egy emberfiú. Mondd, elmondhatja-e akárcsak egy farkas anya is, hogy emberfiút nevelt kölykei között?

Néhanapján hallottam már ilyesmiről, de soha a mi hordánkban és a mi időnkben. Valóban, milyen meztelen, egy szőrszál sem fedi a testét. Egy csapással szétzúzhatnám. De nézd, ahogy felnéz és cseppet sem fél.

Most hirtelen elsötétült a barlang bejárata. A nyílásban megjelent Sir Kán, a hatalmas tigris feje. Odakint a barlang nyílása előtt éles hangon kiabált Tabaki, a sakál.

Itt, itt parancsolóm, itt ment be!

Farkas apa szemei haragtól izzottak, amikor megszólalt.

Sir Kán látogatása megtisztelő. De mit kíván Sir Kán, a tigris?

A zsákmányomat. Egy emberfiú menekült ide a barlangba. A szülei elmenekültek. Add ki a fiút! A fiú az enyém!

Mi farkasok szabad nép vagyunk, parancsainkat a horda vezetőitől kapjuk, nem pedig egy akármilyen birkagyilkostól. Az emberfiú a miénk! Megölhetjük, vagy életben hagyhatjuk tetszésünk szerint.

Farkas apa tudta, hogy a tigris hatalmas vállaival nem fér át a barlang nyílásán. A vérengző vadmacska dühöngve ordított.

Tetszés vagy nem tetszés, butaságokat beszélsz! Az ökörre mondom, amelyet az előbb leütöttem, add ki a zsákmányomat, mert semmi kedvem az orromat véresre dörzsölni kutyaólatok piszkos bejáratán! Sir Kán beszél veled patkány!

És én Ráksa, a Démon, a farkasok anyja felelek neked. Az emberfiú a miénk te lusta langri, és a miénk is marad! Nem fog meghalni, hanem élni fog! Élni fog, és a hordával vadászni. És végül reszkess te meztelen kisfiúk nagy vadásza, te gyökérrágó, te halfogó, reszkess, mert utoljára rád fog vadászni az emberfiú, és lenyúzza koszos bőrödet! És most takarodj innen! Takarodj, vagy úgy éljek te megpörkölt tolvaj, hogy bénábban kerülsz vissza anyádhoz, mint ahogy a világra jöttél!

Sir Kán belátta, hogy a farkasokkal nem jó vitázni. Morogva elvonult a barlangtól. És így történt, hogy az emberfiú, aki a dzsungelben a Maugli nevet kapta, életben maradt és felnevelkedett.

És aztán megküzdött Sir Kánnal, ugye?

Bizony. Még nem volt több 13 évesnél, amikor megküzdött vele. De hallgassátok csak végig diadalénekét!

Én Maguli éneklem énekem a hallgató dzsungelnek. Tetteimről énekelek. Sir Kán mondta, hogy megöl, megöl a hajnal fényében, aztán evett és ivott. Igyál sokat Sir Kán, mert mikor iszol megint! Aludj és álmodj gyilkosat! Halkan, halkan, ő alszik. Ne ébreszd fel a gyilkost, mert ereje nagy. Ne erővel, de gondolattal mérkőzz vele! Alszol még Sir Kán? Allala, nekem nincsen ruhám, hogy eltakarjam magam. Jaj nekem, ha a levegő rablói látnak, hogy meztelen vagyok és védtelen! Szégyellem magam a dzsungel előtt. Add hát nekem a prémedet Sir Kán, add nekem! Késemmel, mit az ember keze használ, hozzád hajolok, hogy prémedet elvegyem! Hajsza, táncolok Sir Kán véres prémén. De a szívem olyan nehéz. Zárva előttem a dzsungel, de zárva az emberek kunyhója is. Hová tartozom? Ki vagyok? Két élet harcol bennem, mint a kígyók tavasszal. Szememből sós víz csöpög, és mégis ujjongok, mert két Maugli él bennem, de Sir Kán prémét mindkettő tapossa az én lábaimmal. Az egész dzsungel tudja, hogy én öltem meg Sir Kánt. Ide nézzetek ti farkasok!

Mesélj tovább Akela, mesélj!

Hallottátok már Balú, a medve dalát?

Nem Akela, hadd hallgassuk meg!

Figyeljetek! Balú, Maugli nevelője ezekkel a szavakkal oktatta az emberfiút.

Fényes színekben pompáz a karcsú leopárd, büszke a hatalmas bölény, kit véd az éles agyar, de ha ölni akarsz kistestvér, s a dzsungel vadásza lész, úgy ápold és edzed tested, hogy a harcra készen légy, mert gyakran hivalg az ifjú a győztes harc után, hogy én vagyok a dzsungelben az első. Ez hivalkodás csupán, mert nagy és vészes a dzsungel, és kicsiny a hivalkodó. Amíg felnő meg tudja korán ki az erős és uralkodó. De had fecsegjen addig, ahogy ki kedve tartja. Maró fogak és körmök majd megtanítják csendbe és halkan.

És ekkor történt, Maguli éppen betöltötte 14. évét, hogy a fiút, Balú, a medve, és Bagira, a fekete párduc mellől elrabolták a gyűlölt Bandar majmok. A fák ágai között száguldottak vele tova, míg Balú és Bagira tajtékozva a dühtől próbálták tartani magukat.

Miért nem figyelmeztetted az emberfiút? Ahelyett hogy ütötted és félholtra verted volna, inkább figyelmeztetted volna a veszélyre!

Gyorsan! Gyorsan! Talán, talán még beérjük őket!

A te cammogásoddal még egy beteg tehenet se érnél utol te, te fiúverő! Ha még egy darabig itt tovább dohogsz, a végén kiszakad a hasad! Ülj le inkább és gondolkozz! Készíts valami tervet! Semmi értelme utánuk rohanni!

Jaj! Jaj! És ha közben ledobják, ha megölik?

Ah!

Óh, takard be a fejemet döglött denevérekkel, adj öreg csontokat ennem, guríts a vadméhek fészkébe, hogy halálra marjanak, és temess el a hiénával engem, a legszánalomraméltóbb medvét. Óh Maugli, Maugli! Miért is nem óvtalak?

Óh te, te vén medve, szamár, te! Nem sül ki a szemed, hogy tüskés disznó módjára összegöngyölődsz és óbégatsz?

Óh, szamár vagyok, zsíros, barna, gyökérrágó szamár! Csak egy lény segíthet rajtunk!

Kicsoda?

Ká, az óriáskígyó. Gyerünk hozzá!

Ká, a pitonkígyó bőrét süttette a délutáni nappal. Hatalmas testét fantasztikus gyűrűkben ringatta, imbolygatta, és tompa orrú fejével nagy köröket írt le a levegőben. Ká nem ….. Hatalmas testét fantasztikus gyűrűkben ringatta, imbolygatta, és tompa orrú fejével nagy köröket írt le a levegőben. Ká nem mérges kígyó volt, valójában megvetette ezeket a gyáva fattyúkat. Ká ereje hatalmas testében rejlett, amely az áldozatát átölelte. Aki egyszer ebbe az ölelésbe került, arról nem igen akadt több mondanivaló. Bagira vadászköszöntéssel üdvözölte a pitont.

Üdv a vadászónak hatalmas Ká!

Á, Balú és Bagira! Vadászaton?

Nem tartanál velünk, Ká?

Úgy, úgy. Nem mondom, éhes vagyok. Nektek, Balú és Bagira, mit sem számít az, egy csapással több vagy kevesebb. Bezzeg én, napokig, hónapokig lesben kell állnom, fél éjszakát másznom, hogy jó szerencsével elcsípjek egy fiatal majmot. Áh! A faágak manapság már nem azok többé, mint fiatalkoromban! Fáradt gallyak, erőtlen hajtások.

Részben talán nagy súlyodon is múlik, Ká!

Hát nem tagadhatom, elég hosszú vagyok. Mégis azt hiszem, inkább az ágakon múlik. Amikor legutoljára vadásztam, a testem nem horgonyoztam le elég erősen a fa törzsén, megcsúsztam, és az ág ropogva letört alattam, és erre ezek a majmok, ez a piszkos Bandar-log, éktelen gúnyolódásba kezdett.

Lábatlan sárga kukac – mondták.

Ezt merték mondani rólam? Ezt?

Ezt is, meg mást is, amit szégyell kimondani a nyelv. Ide hallgass Ká! Ezek a bandar kutyák elrabolták tőlünk az emberfiút. Biztos hallottál már az emberfiúról, Ká?

Hm, igen. Hallottam valamit egy emberfiúról, akit a farkas horda soraiba fogadott.

Úgy van. Egy ilyen pompás emberfiút még nem látott a világ! Óh, öregszem! Legbátrabb, legokosabb emberfiú, aki nevelőjét, Balút, a medvét híressé fogja tenni közel és távol a dzsungelben. És ami azt illeti Ká, mi szeretjük ezt a fiút.

Én is tudtam valamikor, mi az a szeretet. Elmesélhetnék egy történetet!

Máskor Ká, máskor! Üres gyomorral nem élveznénk igazában. Az emberfiú a bandar majmok fogságában van, és minden pillanatban megölhetik. Ezek a majmok egyedül tőled félnek az egész dzsungelben.

Igen, tőlem félnek, és jó okkal. Fecsegő bolondok, bohócok, bohócok, bolondok, fecsegők ezek a majmok! De egy ilyen emberfiú a kezükben tényleg buta dolog. Nem irigylem a fiút. És, és mit is mondtak rám? Sárga hal? Vagy hogy?

Kukac, kukac, sárga kukacnak neveztek.

Hát jó! Ezért megérdemlik, hogy emlékezetessé tegyük számukra a napot!

Valamennyien, a párduc, a kígyó és a medve is tudták, merre fekszik a majomváros a dzsungel legelhagyatottabb részén. Egy régi lakatlan hindu város romjai között húzódott meg a bandar majmok tanyája. A dzsungel állatai általában kerülik az olyan helyeket, ahol valaha emberek tanyáztak, de nem így a majmok, megvetett páviák. Így aztán nem csoda, ha az őserdő minden állata kerülte ezt a helyet, ahová Maugli 3 barátja most útnak indult a fiú kiszabadítására.

Fél éjszakába tart, mire odaérünk, akárhogy futunk is!

Ügetni fogok, ahogy csak bírok!

Nem várhatunk rád Balú, gyere utánunk! Ká, meg én pedig rohanunk, ahogy csak bírunk. Minden perc késés a fiú halálát jelentheti!

Útnak indultak. Balú minden igyekezete ellenére is hamarosan hátra maradt. Bagira hajlékony párducugrással száguldott, de akárhogy fokozta is a tempót, a piton hatalmas teste mindvégig nyomában maradt.

A majmok halálára mondom Ká, rossz futónak senki se mondhat!

Éhes vagyok! És varangyos békának neveztek?

Kukacnak, sárga, lábatlan kukacnak.

Egyre megy! Előre! Nem tudsz gyorsabban?

És Ká úgy siklott tova, mint a villám, és biztos szemmel megtalálta a legrövidebb utat. A majomvárosban a bandar majmok teljesen elfelejtették, hogy Mauglinak hatalmas barátai vannak. A fiút bevonszolták a romok közé, és minden lépését szemmel tartották. Tanácskozásaikon eldöntötték, hogy Mauglit megtartják rabszolgájuknak, aki dolgozik helyettük, és megtanítja őket a vesszőfonás titkaira. Mert Maugli volt az egyetlen a dzsungelben, aki tudta, hogyan lehet nádból falat fonni, ami megvéd az eső és szél ellen. Észre sem vették, hogy a romok között két fenyegető szempár követi minden mozdulatukat.

Tervszerűen kell támadnunk! A majmok csak 100-as csoportokban harcolnak.

Biztosra kell mennünk!

Semmit sem sejtenek! Figyeld csak!

….. az irigy ….. mit érdekel, ha tanácskozunk nagy tettekről, dicsőkről álmodunk. De csak álmodunk, tetteket véghezvinni szóban is lehet. Ami bölcs ….. és nemes, mind álomban éljük meg, aztán ….. De higgy nekünk, ez a mi majoméletünk. Gyere közénk, s csodáld ….. e pompás népet, népes táborunk, amint együtt, egyszerre rikácsolunk, valóban emberhez méltók vagyunk. De esküszünk a ….. most nagy, dicső tettek vannak soron. Ha el is felejtjük terveink, higgy nekünk, szép a mi majoméletünk.

Én a nyugati falon kúszok fel, onnan csúszom le rájuk. Engem nem tudnak 100-ával megtámadni.

Igaz, csak Balú érne már ide! De mindegy! Meg kell tennünk, amit tehetünk! Rajta!

Felhő takarta el a Holdat. Maugli éppen arra gondolt, hogy vajon mi lesz a majmok következő bolondsága, mikor éles füle Bagira mancsainak tompa surranását hallotta meg a kőkockákon. A fekete párduc hangtalanul kúszott fel a romokon, és most hatalmas mancscsapásokkal vetette magát a sivító majmok rémült tömegébe. A vezérmajom elrikácsolta magát.

Csak egy, egyetlenegy! Védjétek meg!

5 hatalmas majom megragadta Mauglit, és magukkal hurcolva letaszították egy rompincébe. Egy közönséges fiú szörnyethalt volna az eséstől, de Maugli izmos volt és hajlékony. A 15 méteres zuhanás ellenére ügyesen talpraesett. Ebben a pillanatban harsant fel Balú csataordítása a fal mellett.

Itt vagyok! Bagira tarts ki! Már a falon vagyok! Mindjárt hozzád érek! Várjatok kutyák, várjatok, amíg odaérek!

Alig tűnt fel azonban Balú a falon, máris ellepte alakját majmok egy hatalmas csoportja. Balú, a medve leült hátsólábaira, és mellső mancsaival annyi majmot ölelt magához, amennyit csak bírt. Gonosz derültséggel addig szorította őket szívére, amíg tört gerinccel hullottak a földre. Aztán bömbölt, ordítással vetette magát a többire, és paccs, paccs, paccs, zubogtak a csapásai, mint a gőzkalapács. De még így is reménytelen volt a helyzet. Ebben a percben érte el a fal nyugati oldalát Ká, éhesen, szomjasan, vérszomjasan. A pitonkígyó harcereje fejének hatalmas taszítókészségében rejlik. Az óriási test minden izma beleadja erejét ebbe a taszításba. Képzeljétek el, hogy egy hatalmas faltörő kos, vagy egy 500 kilós pöröly hirtelen életre kelne. Számító aggyal törne az ellenfélre, csak akkor látnátok Kát, a harcost. A kígyó 30 láb hosszú volt, pedig már egy 4 lábnyi piton taszítása földre dob egy meglett embert. Az első lökést a harcoló Balút körülvevő majomtömegre irányította Ká. Csukott szájjal, hangtalanul csapott előre, és nem volt több csapásra szükség. Vak rémület fogta el a majmok hadát, és egyszerre menekülni kezdtek.

…..

Hol vagy Bagira? Megsebeztek?

Itt vagyok Ká a medencében. De siess, hozd ki az emberfiút a csapdából! Én alig bírok mozdulni.

A megrémült majmok meghúzódtak a környező romokon és kőfalakon. Nyilván menekülni szerettek volna, de valami titokzatos erő, amely Ká, a piton szemeiből feléjük lövellt, megbabonázta, tehetetlen mozdulatlanságra kényszerítette őket. Így ültek, kuporogtak a köveken reszketve és vinnyogva. Ká most Balúhoz fordult.

És te, Balú, milyen bőrben vagy?

Azt hiszem ezek a majmok 100 kismedvére akartak szétszaggatni. Csupa seb az egész testem. Ká, te mentetted meg az életünket!

Szóra sem érdemes! De hol az emberfiú?

Itt vagyok Ká, de nem tudok kijönni!

Óh nagy Ká!

Vidd innen az emberfiút!

Úgy ugrál, mint valami ….. és összetöri a tojásainkat és fiainkat!

Áh, ennek az emberfiúnak mindenütt barátai vannak. Állj félre kisember! És ti, kobrák bújjatok el fiaitokkal, ledöntöm a falat!

Ká gondosan megvizsgálta a falat. Fejét 3-szor …… nekitámasztotta a köveknek, hogy kipróbálja szilárdságukat, aztán óriási testét a magasba rántotta, és fejét, mint valami gőzpörölyt, hatalmas lendülettel nekitaszította a falnak. Egyszer, kétszer, háromszor. A kövek ropogtak, recsegtek, por szállt a magasba, és a fal leomlott. Maugli kiugrott a nyíláson.

Megsebesültél kis emberfiú?

Éhes vagyok. A testem csupa horzsolás és karmolás. De ti testvéreim, benneteket alaposan kikészítettek!

Nagy árat fizettek érte!

Sebaj, sebaj, te legjobb kis ….., a fő, hogy életben vagy!

Nos úgy tartom, hogy erről még szólnunk kell néhány szót.

Óh Ká, egy vérből vagyunk te, meg én. Te megmentettél a haláltól, így legyen minden zsákmányom a tied, amit a jövőben elejtek.

Jó szíved van emberfiú, és udvarias nyelved. Ezekkel a tulajdonságokkal sokra viszed majd a dzsungelben.

Ez mind szép, de nekünk az emberfiú ügyetlenségéért drágán kellett megfizetnünk!

Igaz, mind igaz! Rossz emberfiú vagyok, és fájdalom ül bensőmben.

Mit mond a dzsungel törvénye, Balú?

Bánkódás nem mentesít a büntetéstől. De gondold meg Bagira, Maugli még fiatal.

Tudom, de engedetlen volt, és így verést kell kapnia! Maugli, van valami megjegyzésed?

Nincs. Helytelenül cselekedtem. Te és Balú véreztek, megérdemlem a büntetést.

Nincs tovább, Akela?

De igen, tovább is van. A dzsungel könyve hosszú és sok kalandról számol be, de erről majd máskor.

Köszönjük a történetet Akela!

Szívesen farkasok.

Kedves fiúk! Mai műsorunkban a kiscserkészeknek, farkaskölyköknek mutattunk be részletetek Rudyard Kipling: A dzsungel könyve című művéből.

Cserkészműsorunkat hallottátok.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.