Üzenetek

...beérkezett levelekre és továbbítja hallgatóink üzeneteit.

Szeretettel köszöntöm minden kedves hallgatómat! A mai első üzenetet egy magyarnak Ázsiába, ismétlem, egy magyarnak Ázsiába küldöm. Nagyon megörültem, hogy sok évi hűséges rádióhallgatás után végre rászánta magát az írásra is kedves hallgatóm. Nem is tudtam, hogy Iránban is vannak hallgatóink. Az ön levele az első, amely onnan hozzánk érkezett. Hogy a borítékra ragasztott szép, egzotikus bélyegekért milyen közelharc indult meg a körülöttem ólálkodó bélyeggyűjtők között, azt, úgy hiszem, el tudja képzelni. No, de térjünk levele tárgyára! Köszönöm, hogy igyekszik segítségünkre lenni. Kedves, önzetlen segítőkészsége annyira meghatott, annyira példamutató, hogy el kell mondanom a többi többi hallgatónak is. Tehát kedves hallgatóim, néhány nappal ezelőtt levelet hozott címünkre a posta. Iránból, valakitől, aki már évek óta hallgatja adásainkat. A levél írója hallotta azt is, hogy az Üzenet rovatban sokszor keresnek hallgatóink hozzátartozókat, hadifoglyokat, idegen légiósokat, szerte a világban szétszóródott magyarokat. Erre ő, külön kérés nélkül, felszólítás nélkül megírja, amit tud két Iránba szakadt magyarról, azzal, hogy hátha ezeket is keresik hozzátartozók, hátha az ő információi is bizonyosságot tudnak adni valakinek. Igen, kedves hallgatóink, így kéne mindig valamennyiünknek egymás segítségére sietnünk. Nem szívesen mondom ki, de sokszor az az érzésem, hogy vannak hallgatók, akik meghallgatják a kereséseket, azt mondják, erről, akit keresnek én tudnék egyet-mást mondani, és aztán mégse veszik kezükbe a tollat, nem írják meg a levelet, amely talán bizonyosságot adhatna egy aggódó hozzátartozónak. Annál nagyobb öröm egy-egy ilyen levél, mint ez az ázsiai. Nem lett volna kötelessége írni, nem hallotta, hogy valaki kereste azokat a magyarokat, akikről tud, és mégis írt, azzal, hogy hátha, hátha valakinek hasznára lesznek az információi. Én pedig most mindjárt tovább is adom az információkat, sajnos szomorú mind a kettő. Két magyarról, mégpedig Lensz Józsefről és a Tolna megyei Bátaszéken született Bacsó Józsefről megtudjuk a levélből, hogy meghaltak, távol hazájuktól mind a ketten. Talán hallják a hozzátartozók most ezt a hírt és talán hosszú évek bizonytalanságának tudunk véget vetni vele. Lensz Józsefről egyébként azt írja hallgatónk, hogy feleséget és két leánygyermeket hagyott maga után Iránban. Az asszony úgy hiszi, hogy férjének hozzátartozói élnek Nyugat-Németországban, és hallgatónk szeretné, ha megkeresnénk őket. Kérem tehát Lensz József esetleg valóban Nyugat-Németországban élő hozzátartozóit, keressenek fel levelükkel. Bővebb információk adására szívesen állok rendelkezésükre. Íg,y kedves ázsiai hallgatóm, látja nem hiába írta meg levelét. Most még kérése lenne hátra, az üzenet haza, Magyarországra. Azt hiszem tévedésből kérte péntekre, hiszen ön is bizonyára tudja, hogy pénteken nincs módunkban zenét közvetíteni az üzenetekhez. Így elteszem üzenetét most vasárnapra, miután az otthoniak nem várják egy bizonyos meghatározott napon, azt hiszem nem lesz baj. Vasárnap még valószínűbb is, hogy meghallják. Most még egyszer megköszönöm levelét és búcsúzom, remélem ír máskor is! Nagyon érdekelne, hogy hogy jutott oda a világ végére és, hogy él, mit csinál ott. Mindig érdeklődéssel olvasnám leveleit! Sok szívélyes üdvözletet küldök.

"Debreceni Nagyerdő", ismétlem "debreceni Nagyerdő" jeligére üzenek. A lapon, amelyre most válaszolok azt írják, hogy ez a nyolcadik levél, amelyet címünkre küldtek. Nem tudom, honnét számítják a nyolcat, az elmúlt hónapok során ez a második lapjuk, amely megérkezett. Az első, egy szeptember 1-jén írott lap volt, amelyre a szeptember 21-i üzenetek során válaszoltam. Úgy látom, válaszomat nem hallották, ezért fontosabb mondanivalómat most megismétlem. Megígértem, hogy a keresést közzétesszük, ez azóta meg is történt, két ízben közvetítettük és sor fog rá kerülni néhányszor ezután is. De azt hiszem kedves hallgatóim, lenne az elintézésnek más módja is. Az a jelige, amit említenek nagyon ismerős nekem. Ha jól emlékszem, ezzel a jeligével közvetítettem már üzeneteket régebben egyszer, csak arra nem emlékszem, hogy mikor. Amennyiben nem tévednék és így lenne, nagyon hálás lennék, ha megírná, hogy mikor kaptak ezzel a jeligével üzenetet rajtunk keresztül. Ha csak körülbelül is megírják az időpontot, ki tudom keresni az üzenő levelét. Ha szerencsénk van, megírta annak idején a címét és megtalálom azon a régi levélen, akkor esetleg levélben felkereshetem és átadhatom neki üzenetüket. Ez biztosabb, mint a keresés rádión való közzététele, hiszen nem tudhatjuk, hallgatja-e adásainkat és a jeligét bizonyára csak ő ismeri egyedül, ismerősök itt nem tudnak segíteni, közvetíteni, mint a többi névre szóló keresésnél. Ezt üzentem a múltkor és most is csak ezt tudom ismételni kedves hallgatóm. Remélem mai válaszommal több szerencsénk lesz, mint a múltkorival volt, meghallják. Várom tehát értesítésüket, addig is mindenesetre közzéteszem még néhányszor a keresést. Sok szívélyes üdvözletet küldök.

"Boldog szeretnék lenni", ismétlem "boldog szeretnék lenni" jeligére üzenek. Nyugtázni szeretném levelét kedves hallgatóm. Kérése teljesítésére is sor kerül rövidesen, csak egy kis türelmet kérek, mert beérkezési sorrendet tartok az elintézésnél. Azt, hogy keresésének lesz-e eredménye, azt nem tudom ígérni. Nagyon sok lány keres önhöz hasonlóan ismeretséget. Lassan az az érzésem, hogy a vállalkozószellemű fiatalemberek elfogynak. Mást, mint magyar fiút, egyébként se nagyon tudnék találni önnek, hiszen, mint tudja, csak magyar nyelvű adásunk van. Keresését tehát közzéteszem, s remélem, hogy szerencséje lesz. Ettől függetlenül örülnék, ha ezután is felkeresne leveleivel. Érdekelne sorsa, élete, s biztos lehet benne, hogy levelével sosem untat. Sok szívélyes üdvözletet küldök.

"Dalai láma" jeligére, ismétlem "Dalai láma" jeligére üzenek. Szeptember 22-én írott levele megérkezett kedves hallgatóm. Kérését szívesen teljesítem, ha tudom. Igaz, az illető eléggé ismert személyiség ahhoz, hogy nyomára bukkanhassak, de még így is szükségem van egy kis időre az utánajáráshoz. Kérem, hallgassa a rádiót november második felében, remélem addigra már közölni tudom a címet. Sajnálom, hogy ilyen röviden ír. Ha, mint írja, valóban olyan régóta hallgatónk, bizonyára lett volna még egy csomó érdekes írnivalója, például véleménye a programunkról, hogy mást ne mondjak. És egyébként is örülnék, ha többet tudhatnék meg önről. Hogyha tehát kedve volna belépni a levelezők családjába, írjon ezután is, mindig örömmel olvasnám. Sok szívélyes üdvözletet küldök.

Egy magyar hallgatónak üzenek "duplán árva", ismétlem "duplán árva" jeligére valahová a Duna bal partjára. Szeptember 24-én írott levele szerencsésen eljutott hozzánk kedves hallgatóm, nagyon megörültem neki. Nem késett el észrevételeivel, mert erre is áll a mondás, hogy jobb később, mint soha. A sanzon műsor összeállítóinak és szereplőinek tolmácsoltam levelét, köszönjük, hogy eleget tett a kérésnek és megírta melyik számok tetszettek a legjobban. Valamennyien szívélyes üdvözleteiket küldik. Jól sejti kedves hallgatóm, kérését, hogy még több sanzont, még több cigányzenét adjunk, aligha tudjuk teljesíteni. Meg kell tartanunk az arányt egyrészt a különböző zenei programok, másrészt a zenei és prózai programok között. Egyikből sem adhatunk többet úgy, hogy a másik kárát lássa. Azt hiszem, ezt megérti. Remélem, nem kedvetleníti el, hogy ezt a kérését nem teljesíthetjük, és megírja azt a másik kérését is, amelyre levelében célzást tett. Hátha azzal nagyobb szerencséje lesz. Hogyha teljesíthető, ígérem rajtunk nem fog múlni. A nagyböjtben hallott egyházi himnuszok ügyében még nem volt időm érdeklődni. Sajnos nem írta meg, melyik rovat keretében hallotta őket. De remélem így is kitaláljuk majd, melyikre gondolt. Ha mód lesz rá, megígérem, hogy viszonthallhatja őket. Cserébe csak annyit kérek, írjon máskor is. Levelével nagy örömet szerzett. Sok szeretettel küldöm üdvözleteimet.

Mariskának Jugoszláviába, ismétlem Mariskának Jugoszláviába üzenek. Megkaptam rövid levelét kedves hallgatóm. Ne higgye, hogy nem akarom kérését teljesíteni, keresését közzé fogom tenni, de most hadd mondjam el mégis, hogy mi a véleményem róla. Azt írja kedves hallgatóm: „kedvem lenne férjhez menni Amerikába. Elvált asszony vagyok és nem látom célját, hogy itt menjek férjhez újból.” És azt írja, hogy 26 éves kedves hallgatóm. Ne haragudjon, kéréséből inkább 16 éves tapasztalatlan kislánynak ítélném. Függetlenül most attól, hogy Amerikából nősülni vágyó férfit amúgy se valószínű, hogy elő tudjak varázsolni önnek, hogyan képzelte? Igazán azt hiszi, hogy a házasságnál az a fontos, hol él a férj, Amerikában vagy Jugoszláviában? Jugoszláviában élő férfihez nincs kedve hozzámenni, Amerikában élőhöz látatlanban is hozzámenne? Ön kedves hallgatóm, elvált asszony, ez körülbelül azt jelenti, hogy egy rossz házasság tapasztalata van már a háta mögött. Tudnia kéne, milyen nehéz két embernek megismerni egymást, összeszokni, még akkor is, ha volt alkalmuk találkozni házasságkötés előtt. És mégis neki merne vágni egy ilyen kalandos vállalkozásnak? Nem lenne jobb ott helyben körülnézni, alaposan szemügyre venni a számba jöhetőket és komoly megfontolás után dönteni, hogy ne ismétlődjék meg az első rossz házasság még egyszer? Maradjon a földön kedves hallgatóm! Higgye el, a boldogságot kár a tenger túlsó partján keresni! Vagy van hozzá tehetsége az embernek, akkor mindegy, hogy Bácska vagy New York, vagy nincs és meg se akarja tanulni, akkor meg hiába megy bárhová. Önhöz már nem illik ez a gyerekes kalandvágy, amit a bakfis hallgatóktól nem veszek rossz néven soha. Remélem nem haragszik rám, hogy ilyen őszinte voltam. Higgye el, csak segíteni szeretnék. Hogy lássa, nem akarok vélt boldogsága útjába állani,megígérem, hogy megpróbálok férjet szerezni önnek. Hogy sikerül-e, az persze más kérdés, mert miért is akarna egy Amerikában élő fiatal férfi pont a Bácskából nősülni? Hogyha mégis elérek valamit, értesítem. Addig is kérem gondolkozzék azon, amit mondtam és nem keseredjék el túlságosan, ha terve még az én segítségemmel sem sikerül. Sok szívélyes üdvözletet küldök.

Most még néhány üzenetet továbbítok. Az első Tatára szól, "Zöld csoda", ismétlem, "Zöld csoda" jeligére. Üdvözletemet küldöm szüleimnek Bécsből. Szerencsésen megérkeztem, nagyon jól vagyok. Kérem, sürgősen küldjék a külföldi rokonok címét és egy magyar-angol szótárt! Nagyon várom!

Most pedig a "kis pincér", ismétlem, a "kis pincér" üzen. Múlt héten küldtünk hosszú levelet. Remélem azóta meg is kapod lassan. Abban megírtunk mindent, különösen nagy újság nincsen. Az én levelem, amit ígértem, még mindig nem készült el. Ne haragudj, igazán sok a dolgom mostanában. Hiszen úgyis tudod, hogy gondolatban sokszor beszélgetek veled, és épp olyan közel érezlek magamhoz, mint régen. Ezerszer csókolunk mindnyájan.

Ezzel végére is értem a mai üzeneteknek és most szeretettel búcsúzom minden kedves hallgatómtól. Leveleiket várom továbbra is, München 62, Postafiók 20, ismétlem München 62, Postafiók 20 címre. A viszonthallásra.

Kedves hallgatóink Üzeneteinket hallották. Magyar Katalin válaszolt a rádiónkhoz beérkezett levelekre és továbbította hallgatóink üzeneteit. Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.