Hajnal óta Magyarországon háború van

Hajnal óta Magyarországon háború van. A magyar kormány jelentése, amely a szovjet csapatoknak Budapest ellen indított támadását adta hírül, egyszerre választ adott arra a kérdésre, mit akartak és mit akarnak a szovjet csapatok Magyarországon. A tárgyalás, a békés kibontakozás lehetősége megszakadt, a szó a fegyvereké. Budapest és a többi magyar város ellen felvonultatott szovjet ágyúk tüzében ma már világosan állanak mindenki előtt az elmúlt napok eseményei. Most már senki sem kételkedik abban, miért hozott a Szovjetunió egyre több és több fegyveres erőt Magyarországra, miért vette körül Budapestet, az ország többi városát, miért foglalt el vasútvonalakat, vasúti gócpontokat, repülőtereket és miért zárta el az ország nyugati határát. Tények, rémtettek bizonyítják, hogy a Szovjetunió tudatosan és cinikusan készült a háborúra a felszabadult magyar nép ellen, vezetőinek minden nyilatkozata, minden állítólagos tárgyalási készsége, katonai parancsnokainak viselkedése tudatos megtévesztés volt. Jól átgondolt része annak a hadműveletnek, amelyet Moszkva Magyarországon most végrehajt. Az orosz ágyúk tüze nemcsak a magyar nép, a magyar városok ellen irányul. Ezekben az órákban sebeket kap, és veszélyben van az emberi együttélés minden szabálya. Recsegnek a szerződések és a szervezetek, amelyeknek feladata, hogy a békét és az alkotó munkát mindenütt a világon biztosítsák. A Szovjetunió tervéhez az is hozzátartozott, hogy a támadást vasárnap hajnalban kell megindítani. Kiszámították, hogy ez a pillanat a legalkalmasabb, mert a világ ilyenkor alszik, vagy pihen. Minden diktátor ezt az időpontot választja a béke megbontására, olyan cselekedetek végrehajtására, amelyek eddig országok és népek mérhetetlen szenvedését és pusztulását vonták maguk után. Magyarország nem akart háborút a Szovjetunióval. Békében, szabadon akart élni. Nem mulasztás, kedves hallgatóink, hogy a nép és mostani vezetősége nem gondoskodott idejében a teljes védelemről, nem rendelte el azokat az intézkedéseket, amelyek háborúk idején esedékesek. Nem lehetett gondolni arra, hogy a 200 milliós roppant birodalom ilyen aljas, hazug, gonosz kegyetlenséggel tör egy elviselhetetlen rendszert békésen felszámoló 9 milliós népre. A Szovjetunió elvetemültsége meghaladja a fantáziát. Néhány órával ezelőtt Magyarország prímása így beszélt: "Reméljük, nincs ellenségünk. Mi sem vagyunk ellenségei senkinek. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni, a hatalmas orosz birodalommal is." Amíg a prímásnak ezek a szavai szétáradtak az éteren, elvitték nemcsak minden magyar házba, hanem az egész világba is a magyar nép nyílt, őszinte békeszándékát, a magyar városok körül már megtöltötték az ágyúkat, a katonák várták a parancsot a tüzelés megindítására. A Szovjetunió még tárgyalt, a magyar nép a kormánynyilatkozatokból azt gondolta - a szovjet csapatok kivonulásáról. Ez volt a nép kívánsága. Ezt képviselte a kormány. Most már tudjuk, a Szovjetunió csak időt akart nyerni. Hazudott az utolsó pillanatig. Hajnalban megkezdte a tüzelést.
Kedves hallgatóim, Magyarországon ma háború van, és a háború ma nem két ország ügye. A magyar városok elleni támadásra már megmozdult a világ. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége már tárgyal. Még nem lehet tisztán látni, nem mondhatjuk meg mi lesz. Népünknek ezekben a nehéz óráiban hatalmas szövetségese van. Az egész világ tevékeny együttérzése, mélységes felháborodása, a szabad népek követelése, hogy szervezeteik, kormányaik a magyar nép védelmében tegyenek meg mindent. Nem tudjuk, hogy ebből a követelésből mi, mikor, hogyan valósul meg. Ígérjük, hogy mindenről azonnal tájékoztatást adunk.