XII. Pius pápa rádiószózata

1956. november 12. 23:26 ● 14:25

00:00 00:00

A műsor leirata

XII. Pius pápa szombaton este rádiószózatot intézett a világ népeihez. A beszédet a vatikáni rádióval együtt közvetítették a francia, belga, holland, svájci, angol, írországi, portugál, spanyol, kanadai és észak-amerikai rádióállomások. Most közvetítjük a Szentatya szózatát szó szerinti, magyar fordításban.

Harangszó

Atyai szívünket meggyötörték az alapvető emberi jogokat védelmező magyar nép ellen elkövetett igazságtalanságok. És gyötrelmeinket most súlyosbítja az aggodalom a békéért, amely veszélybe került. Látva, hogy meggyengültek azoknak a sorai, akiknek tekintélyére, egységére és jóakaratára számítva azt vélhettük, hogy fokozatosan helyre lehet állítani az igazságban és a valódi szabadságban az egyetértést a nemzetek között. Ki tagadhatná, hogy a valódi szabadságon nyugvó béke ügye fájdalmasan visszahanyatlott, magával rántva a sötétségbe a sok fáradtsággal fölélesztett reményeket, amelyekről annyi tanúbizonyság szólott. Túlságosan sok vér ontatott ki igazságtalanul. Túlságosan sok a gyász és a mészárlás, amely döbbenetesen megindult. A bizalom gyönge köteléke, amely lassanként kezdte egybefűzni a nemzeteket és fenntartani a lelkeket, úgy látszik, elszakadt. A gyanú és a bizonytalanság megásta a különválás még mélyebb szakadékát. Az egész világ jogosan rendült meg, hogy sebbel-lobbal megint az erőszakhoz folyamodnak, amelyet pedig mint az igazság győzelmének és az ellentétek kiegyenlítésének eszközét, ezerszer meg ezerszer ítélt el mindenki. Nincs kétség abban, hogy az erőszak e mostani napjainak borzalmai megrázták az egész világot és megrendítették bizalmát, mivel látta, hogy a gazdasági érdekeket és az önkényes bíráskodást többre becsülik az emberi életnél és az erkölcsi értékeknél. Látva az igazságnak, a testvéri szeretetnek romladozását, látva az emberiség egyre inkább burjánzó kételkedését a jövő iránt, látva a lelkek egyre súlyosabb egyenetlenségét, mi, akik Istentől kaptunk küldetést arra, hogy minden nemzetek javát előmozdítsuk, és akik szilárdan hisszük, hogy a béke nem hívságos álom, de olyan kötelesség, amit valóra lehet váltani, a mi szándékunk, hogy megmentsük önmagában és alkotóelemeiben, amelyeken alakul. A népekhez kívánjuk fölemelni a mi hangosan kiáltó szavunkat. Nyissuk meg a béke útját mindenkinek, aki sóvárogja, és adjuk vissza a reménységet azoknak, akik elvesztették. Ezért szólunk mindenekelőtt hozzátok, szeretett népek. Férfiak, asszonyok, tudósok, munkások, kézművesek és parasztok, bármily törzshöz és országhoz tartoztok, hogy adjátok tudtára kormányzóitoknak miben állanak a ti benső érzelmeitek és valódi vágyaitok. A legutóbbi események ismét arról tanúskodnak, hogy a népek, családok és egyének hevesebben óhajtják a családi élet és a munka nyugalmát, mint bármilyen más gazdagságot. Késznek mutatkoznak lemondani az olyan gazdagságról, amelynek ára a zsarnokság lenne, vagy a háború, és minden, ami utána következik: romok, gyász, fogság és halál. A hit, a művelődés és a romlatlan emberi értelem nevében legyen vége a jogtalan és embertelen megtorlásoknak, a háborús szándékoknak, a nemzetek közötti versengéseknek, amelyek a földi életet a szorongás és rettegés vermévé változtatják. Halálra gyötrik a lelkeket és megsemmisítik a munka és haladás gyümölcseit. Ezt a tiltakozást, amely magának a természetnek a szava, hangosan ki kell hirdetnie minden nemzetnek, országukon kívül és belül, és meg kell hallaniuk és szívlelniük mindazoknak, akikre a népek ráruházták a hatalmat. Ha a közhatalom nem képes biztosítani a polgároknak legalább életét, szabadságát és nyugalmát, bármi egyéb eredményt érne el, eredendő hivatásában vall kudarcot. De minden fájdalmas gyötrelemnél súlyosabban nyomasztja a lelkeket a Magyarországon végbement gyászos események súlya és jelentése. A világ egyetemes és maga magától felzendülő megindulása, amelyet más súlyos események sem kisebbíthettek, bizonyítja, mennyire sürget a szükség visszaadni a szabadságot azoknak a népeknek, amelyeket megfosztottak tőle. Lehet-e közönyös a világ e testvéreink iránt, oda hagyva őket a lealacsonyító szolgaság martalékául? Kétségtelen, hogy a keresztény lelkiismeret nem vonhatja ki magát ama kötelessége alól, hogy minden megengedett eszközzel munkálkodjék e népek méltóságának és szabadságának visszaállításán. Nem takargatjuk milyen nagy a szerepük ezekben a kérdésekben a nemzetek közötti viszonylatoknak és a világrészek egyes csoportjainak, amelyek a nemzeteket magukba foglalják. De ha követik a lelkiismeret, a művelődés, a testvériesség szavát, ha követik magának az Istennek, mindannyiunk Teremtőatyának szavát, még súlyos áldozatok árán is, alávetve minden más nehézséget és részlet érdeket a szolgaságba vetett millió meg millió emberi élet alapvető és mindennél előbbre való ügyének, akkor egyszerű, de megerősödnek a kötelékek és biztos egyesség jön létre a népek és kormányok között, amelyek azt akarják, hogy a világ az Isten hű méltóság és a szeretet ösvényén haladjon. Létrejön az egyesség, amely alkalmas arra, hogy hatásosan megvédelmezze tagjait minden igaztalan támadás ellen, amely jogaikat és függetlenségüket éri. Nem a becsületes szándékúak hibája lesz, ha annak, aki eltávolodik ettől az úttól, nem marad más, mint az elszigeteltség sivataga. Szívünk egész teljéből óhajtjuk, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető nemzetek összefogása elegendő legyen szelídebb szándékokra indítani azokat, akik kivonják magukat az emberi együttélés legelemibb kötelékei alól, és ez által önmagukat fosztják meg attól a jogtól, hogy a béke, az igazság és az emberiség nevében beszéljenek. Mindenekelőtt népeik maguk sem tudják nem érezni a szükségességét annak, hogy visszatérjenek az emberiség családjába örvendezve méltóságának és gyümölcseinek. Legyetek egyek tehát a szabadságért és a békéért valamennyien ti, keletnek és nyugatnak népei, az emberiség közös nagy családjának tagjai. Béke és szabadság. Két szó, amely immár rettenetessé vált, de kétértelműségüknek nincs helye többé. Visszanyerték ezek a szavak ős, eredeti és ragyogó jelentésüket, ahogyan mi értelmeztük. Vagyis a természetjogból és a teremtő Isten kifejezett akaratából származtatva. Kiáltsátok e szavakat, fennen hirdessétek és valósítsátok meg! A ti kormányzóitok pedig legyenek hűséges tolmácsai a ti valódi érzelmeiteknek és valódi vágyaitoknak. Isten megsegít titeket. Isten lesz a ti erősségetek. Isten! Isten! Isten! Zendítsétek meg mindenütt ezt az édességes nevet, amely forrása minden jognak, igazságnak és szabadságnak. Mondjátok mindenütt, a parlamentekben az utcákon, a házakban, a műhelyekben, legyen ajkán a tudósoknak, a munkásoknak és hangozzék fel a rádióban és a sajtóban. Az Isten neve, amely egyértelmű a szabadság és a béke nevével, legyen a jóakaratú emberek lobogója, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amely által megismerik egymást a testvérek és azok, akik a közjó művét együtt építik.
Tépjen ki Isten titeket a tespedésből! Ragadjon el a zsarnokok és háborús uszítók cinkosságából! Világosítsa meg lelkiismereteteket és erősítse meg bennetek az újjáépítés művének akaratát. Csendüljön fel neve mindenekelőtt a Szentegyházakban és a szívekben, mint magasságos fohászkodás az Egek Urához, hogy véghetetlen hatalmával segítsen végbevinni mindazt, amit a gyönge emberi erők kísérelnek meg megvalósítani. Ezzel az imádsággal, amelyet mi emelünk elsőként az irgalmasság trónja elé, elbocsátunk titeket kedves fiaink, bizakodván abban, hogy a derű ragyogva visszatér a meggyalázott homlokokra és a világra. És a béke, amelyet a mostani súlyos események annyira megpróbáltak igazabban, tisztábban és tartósabban védeni.

Harangszó

Szó szerinti fordításban közvetítettük XII. Pius pápa szózatát, amelyet szombat este intézett a világ valamennyi népéhez. Szózata végén a Szentatya apostoli áldását adta a népekre.

Információk

Adásba került1956-11-12 23:26
Hossz0:14:25
CímXII. Pius pápa rádiószózata
MűsorkategóriaEgyházi műsor
Ismétlések
1956-11-12 23:26
Műsor letöltése MP3