New York-i munkatársunk telefonjelentése az amerikai elnökválasztásról

Kedves Hallgatóink! New York-i munkatársunk most érkezett telefonjelentését hallják az amerikai elnökválasztásról:

Kedves Hallgatóim! Az Egyesült Államok népe tegnap másodszor is Eisenhower tábornokot választotta meg elnökének. A hírt tulajdonképpen már órák óta nyílt titoknak tekintették. Tegnap, a szavazás napján ragyogó idő volt az országban a választók igen nagy számban járultak az urnákhoz. Ez a körülmény sokat segített a republikánusoknak, akik győzelmi reményeiket a saját párttagjaikon kívül az úgynevezett független, vagy párton kívüli szavazatokra építették. Kora este, amikor befejeződött a szavazás, és szállingózni kezdtek az első részleteredmények, Eisenhower azonnal az élre ugrott a demokrata Adlai Stevensonnal szemben. Előnye egyre növekedett. Kilenc óra körül félmillió szavazattal vezetett, tíz óra körül egymillióval, fél tizenegykor kétmillióval és így tovább, fel egészen hétmillióig. Körülbelül ugyanebben az időben hagyta el a nyomdát a New York Times első esti kiadása, és főcímében már bejelentette, hogy másodszor is Eisenhower tábornok lett az Egyesült Államok elnöke. A republikánusok washingtoni főhadiszállásán a Sheraton Park Hotelben vidám, győzelmi hangulat uralkodott. A demokrata Adlai Stevenson munkatársaival a chicagói Blackstone szállóban várta a választási eredményeket, remélve, hogy a helyzet még az ő javukra fordulhat. Ez azonban nem következett be. Hajnalban, negyed kettő után néhány perccel Stevenson megjelent a sajtó képviselői előtt és bejelentette, hogy a következő táviratot intézte Eisenhower elnökhöz: "Ön, Elnök Úr, nemcsak a választást nyerte meg, hanem az amerikai nép nagy többségének a bizalmát is. Mi most nem demokraták és republikánusok vagyunk, hanem amerikaiak, és mindannyian a legjobbakat kívánjuk önnek." Ez a távirat Eisenhower győzelmének elismerése volt. Eisenhower - ahogyan itt mondják - a landslide-dal jött be, földcsuszamlásszerű győzelmet aratott ellenfele fölött. Néhány perc múlva ő is ott állt a Republikánus Párt főhadiszállásának szónoki emelvényén, és megköszönte választóinak, hogy újra beléje helyezték bizalmukat. Ezzel kedves Hallgatóim, véget ért az Egyesült Államok egyik legérdekesebb választási küzdelme.
Körülbelül másfél esztendővel ezelőtt úgy láttuk, hogy a republikánusok Eisenhower vezetésével minden nehézség nélkül megtarthatják az idei választási harcban a Fehér Házat. Közbejött azonban az elnök két súlyos betegsége, az egyik a múlt év őszén, a másik ez idén tavasszal, és úgy látszott, hogy ezt sok választót a demokrata jelölt mellé fog állítani. Más nehézségek is fölmerültek. Megemlíthetem például a farmerek fokozódó elégedetlenségét a mezőgazdasági árak esése miatt, amiért több részben a Republikánus Párt politikáját tették felelőssé. A Demokrata Párt listavezetői, Stevenson és Kefauver nagy lendülettel és reménységgel vetették bele magukat az elnökválasztási küzdelembe. Grassroot kampányt folytattak, ami magyarul annyit jelent, hogy lehatoltak a gyökerekig, minden házba benéztek, minden választót megmozgattak a siker érdekében. Magától értetődik, hogy a republikánusok sem hagyták magukat. Eredetileg úgy gondolták, hogy elég lesz a győzelemhez, ha Eisenhower néhány televíziós beszédet mond, és a többit, a személyes agitációt rábízza munkatársaira. De a demokrata lendület láttára megváltoztatta terveit. Személyesen látogatott el a republikánus szempontból kritikus pontokra, megjelent az előadói pódiumokon, elvegyült a választók között. Földművelésügyi minisztere alapos, praktikus tervet dolgozott ki a farmerkérdés megoldására, és a különböző közvélemény-kutatók kiderítették, hogy az elnök egészségi állapota nem lesz döntő tényező a választók végső véleményének kialakításánál. Nem láttak semmi okot arra, hogy az orvostudomány mai állása mellett miért ne válasszanak meg olyas valakit elnöknek, aki betegségeken esett át. Ennek ellenére a demokratáknak, ha megfelelő ellenzéki programmal lépnek fel, nem lett volna egészen reménytelen a helyzetük. Programjuk azonban inkább negatívumokra, a republikánusok kritizálására épült, ami sokszor bizonyára jogos volt, de nem volt elégséges a választók meghódítására. Úgy látszik, különösen hibás lépés volt Stevensonnak a hidrogénbomba kísérletek azonnali leállítására vonatkozó javaslata. A közvélemény az Eisenhower adminisztráció álláspontját fogadta el, hogy tekintettel a Szovjetunió ígéreteinek megbízhatatlanságára, az Egyesült Államok csak megfelelő garanciák ellenében határozhatja el magát a hidrogénkísérletek beszüntetésére. De mindezeken túl sokat nyomott a latba a két jelölt egyénisége is. Eisenhowerből melegség, közvetlenség árad, Stevenson kissé professzoros, merev intellektuel, nehezen találja meg a kapcsolatot a tömegekkel. Igaz, hogy 1952-vel szemben sokat fejlődött, és nagy segítség volt az oldalán Estes Kefauver is, a jelek szerint mindez mégsem volt elégséges a győzelemhez. De el kell ismerni, hogy munkatársaival együtt kemény, kitartó harcot vívott a győzelemért. Az elnökválasztással egyidejűleg a Szenátus egy részét és a képviselőházat is újra választja Amerika népe. Ebben a pillanatban még nem világos, hogy a törvényhozás két házában is megtartják-e a vezető pozíciójukat a demokraták, vagy pedig a republikánusok kezébe kerül a vezetés. Eisenhower győzelme ugyanis nem jelenti azt, hogy e vonatkozásban is automatikusan győznek pártjának jelöltjei. És befejezésül még egy megjegyzés: Az elnökválasztás mindig a legnagyobb politikai esemény Amerika életében. Ez idén azonban utolsó szakában szinte másodrangú kérdéssé süllyesztették a külpolitikai események, nevezetesen a szovjet intervenció Magyarországon, és az egyiptomi válság kiéleződése. Az utolsó napokban, sőt talán még a választás napján is többet foglalkoztak az amerikaiak ezekkel az eseményekkel, mint magával a választással. Bizonyos, hogy ezek a problémák a választás után se kerülnek le a napirendről. Megoldásuk az új amerikai elnök legsürgősebb feladatai közé tartozik.

Kedves Hallgatóink! New York-i munkatársunk telefonjelentését hallották az amerikai elnökválasztás részleteiről.