Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlénk következik.

Most három világrész lapjaiból közlünk idézeteket. A párizsi Figaro mai vezércikkének ezt a címet adta: "Egy nemzet temetője Európa szívében". Többek között a következőket írja:
Vajon a gyilkosok azt képzelik, hogy számtalan áldozatuk hulláját el tudják rejteni a hazugság halmaza alá? Vajon azt képzelik, hogy az erőszak meg fogja akadályozni a feltámadást? Ezt csak néhány elvakult, néhány félrevezetett és néhány oroszbarát hiheti. Mi mindnyájan mindig tudni fogjuk, hogy egy büszke nép ontotta mindhalálig vérét a szabadságért, és hogy egy idegen hatalom rettentő vasököllel tiporta le ezt a népet. A tények ellen minden érvelés haszontalan. Kártyavárként omlott össze a szovjet csinálta hazugság, a desztalinizálás és a koegzisztencia mítosza. Újból töretlenül él a vén zsarnok szelleme, kinek gaztetteiről tulajdon cinkosai rántották le a leplet. Azok a cinkosok, akik most örökébe lépnek.
A Figaro végül felteszi a kérdést, hogy mit is hozott a proletárok diktatúrájának legendája?
Egy maroknyi csoport klikkjének hatalmát, véres kezű terrort, koncentrációs táborokat és akasztást. Az igazi magyar proletárok, a munkások és parasztok ennek a klikknek éppen csak áldozatai. Az igazság mindig egyszerű. A Kreml urai attól féltek, hogy magában a Szovjetunióban is felborul a belső rend, ha Magyarországon nem statuálnak elrettentő példát. Innen a mindent fölülmúló vadállati kegyetlenség. Mindez azonban nem változtat azon, hogy az álarc lehullott és szertefoszlott egy baljós legenda.

A Figaro ugyanezen számában a lap külpolitikai főszerkesztője, Roger Matis így foglal állást:
A század legnagyobb gaztettének vagyunk szemtanúi Magyarországon. Ezt a gaztettet az ENSZ alapokmánya külön névvel jelöli, fajirtás. Súlyos büntetést szabnak ki rá a nemzetközi egyezmények. Mire várnak még New Yorkban, hogy ezúttal alkalmazzák a büntetést?

Az osztrák szociáldemokraták lapja, az Arbeiter Zeitungban maga a főszerkesztő, Oskar Pollák teszi fel a kérdést: hogyan veszi be a kommunista munkások gyomra a magyar vérontást? Megállapítja, hogy az egész világon próbakőként, szétválasztó vonalként szolgál az, hogy valaki elítéli-e, avagy helyesli-e a magyar szabadság eltiprását szovjet tankok által. A vezércikk aztán így folytatja:
Tudjuk, hogy sok munkás, aki eddig kommunista volt, már-már megadja a helyes feleletet. Ezek a tisztességes elemek a kommunisták közt már jó ideje kínos helyzetben voltak. Határtalan az, amit le kellett nyelniük, el kellett hinniük az utóbbi hónapokban. Először Sztálin nagy volt és jó volt és még ki tudja mi minden. A Szovjetunió és a népi demokráciák a szegesdrót mögött maguk a paradicsom. Amikor Sztálin rossz lett, bűnöket követett el, de a rendszer jó volt, csak eltelt a személyi kultusz és ez a szocialista igazságosság súlyos megsértésére vezetett. Majd a rendszer maga is teli volt hibákkal és főként az Oroszország és csatlósai közötti viszonyt kellett teljesen új alapra helyezni. És most - ismét tankoknak és vérözönnek kell megteremtenie ezt az újfajta viszonyt, és ismét a régi sztálinista bűnök szolgálnak mérvadó mintaképül? Nem, még annak a kommunista munkásnak is, aki eddig mindent bevett és hű maradt a vonalhoz, végül azt kell mondania: elegem van belőle, nem tudok hinni, erre már nem tudok "ámen"-t mondani. Csakis ilyen kommunistákkal, kommunista munkásokkal, akik elítélik a vérfürdőt Magyarországon, csakis ezekkel vagyunk hajlandóak kezet fogni. Így fejezi be az Arbeiter Zeitung, az osztrák szocialisták lapja.

Amerikából a New York Times egyik vezércikkéből idézünk, amelynek címe: "Magyarország és Jugoszlávia". A lap megállapítja, hogy a jugoszláv kormány álláspontja a tragikus eseményekkel szemben nagy megdöbbenést keltett. Emlékeztet Hruscsov belgrádi útjára 1955 májusában, amikor megkövette Jugoszláviát Sztálin bűneiért. Ehhez a kezdethez nagy reményeket fűztek és a jugoszláv kormány és vezető kommunistái azon dolgoztak, hogy véget vessenek a magyarországi sztálinista uralomnak. A lap szerint megbocsátható a magyar népnek, ha azt hitte, hogy Jugoszlávia segíti és rokonszenvvel kíséri harcát a szabadságért. A New York Times vezércikke ezután a következőket állapítja meg:
De az utolsó hat-hétben a helyzet drámai módon megváltozott. Először is Tito erkölcsileg kompromittálta magát, amikor barátsági egyezményt írt alá Gerővel a magyar forradalom előestéjén. Aztán az utolsó napokban, amikor a szovjet hadsereg a Kádár-klikk mögé bújva visszatért és tüzet nyitott a magyar népre, Jugoszlávia ezt a csoportot is biztosította támogatásáról. A múlt vasárnap a Pravda már idézhette is a Borbát a vezércikkben, amely a szovjet támadást dicsőítette és hallgatólagosan elismerte, ami igaznak is bizonyult, hogy Jugoszlávia gyakorlatban támogatta a szovjet támadást. Az Egyesült Nemzetek tegnapi ülésén a jugoszláv megbízott követelte ugyan a szovjet csapatok távozását Magyarországról, de csak arról beszélt, hogy ezek "belekeveredtek" a legújabb magyarországi eseményekbe, de nem beszélt a szovjet csapatok által elkövetett tömeggyilkosságról. A jugoszlávok nem ilyen nyelven beszéltek, amikor sztálinista csapatok megöltek jugoszláv határőröket. Miért beszélnek most így, amikor Hruscsov csapatai gyilkolják a magyarokat? Jugoszlávia erkölcsi és politikai helyzete még súlyosabbá válik, hogyha az odamenekült sok ezernyi magyar közül akár egyet is kiad Kádárnak, hogy bebörtönözzék vagy legyilkolják.

Végül néhány szemelvény az ázsiai sajtóból. A ceyloni Daily News of Colombo ezeket írja:
Ez nyers agresszió és jogtalan beavatkozás egy másik ország belső ügyeibe. Világos bizonyítéka, hogy Oroszország különböző társadalmi és politikai rendszere ellenére is, éppen olyan imperialista hatalom, mint Nagy-Britannia, vagy Franciaország. Oroszország akciója Magyarországon éppoly elszörnyedést kell, hogy keltsen minden népben, amely becsüli a nemzeti szabadságot és minden nép jogát, hogy maga határozza meg, hogy akar élni, mint az Egyiptom elleni brit és francia támadás.

Malayában a Nanyang Siang Pao of Singapore így vélekedik:
A magyarországi felkelés nyilván megmutatta a magyar nép szilárd elszántságát, hogy felszabadítja magát a kommunista iga alól. A felkelők a nép hatalmas támogatásával országszerte meg tudták volna dönteni a nemzetközi kommunizmus uralmát, ha nem lépett volna közbe szovjet tankokkal, tüzérséggel és gyalogsággal. Ez a beavatkozás bebizonyította az egész világ előtt, hogy egy kis nép sorsát egy nagyhatalom erőszakkal eldöntheti, és ez annál siralmasabb, mert mialatt megindult a szovjet villámtámadás, a Biztonsági Tanács javában tárgyalta az ügyet.

Az indiai lapok egész sora hozott tegnapi számában egy karikatúrát, amelynél élesebb, még sohasem jelent meg indiai újságban. Bulganyin és Hruscsov vértől csöpögő kezekkel állnak egy földön fekvő ember mellett, aki Magyarországot jelképezi. Hruscsov azt mondja társának: "Gyere, mossuk meg kezünket a Szuezi-csatornában!"

Nemzetközi sajtószemlét hallottak.