Rendkívüli kommentár

A hazánkat pacifikáló százszoros szovjet-orosz túlerővel szemben szabadsághősök maroknyi csapatai állják a harcot! A világ könnyes szemmel bámulja a csodát. Magyar nemzet virága, a most felserdült ifjúság és halálra szánt hazafiak, a kor nehéz terhe a vállukon; puszta ököllel, puskaaggyal, kézigránáttal küzdenek tankok, golyószórók, aknavetők, ágyúütegek ellen. Ahol az orosz és cinkosai tért nyernek, visszaszorítják a szabadsághősöket, vagy nehéz fegyverek megtizedelik soraikat, drákói rendszabályokat léptetnek életbe, megkezdődik az inkvizíció és az elhurcolás. Hírek keringenek és futnak hozzánk, hogy az orosz katonai csendőrség és nyomukban a hazaáruló muszkavezetők tömegesen szedik össze az ifjúságot és hajtják gyalogszerrel a kelet felé vezető országutakon. Mi ezekben a legnehezebb napokban minden magyar első kötelessége, akinek lelkében el nem sorvadtak a szabadságszeretet, a becsületérzés és a testvéri szolidaritás ösztönei? Minden lehető és lehetetlen, elképzelhető és elképzelhetetlen módon szöktetni, bújtatni, menteni, szabadítani csapdába esett, elfogott, a túlerő véres markába került szabadsághőseinket. Aki magyart nem döntött ágyba az aggkor vagy a betegség, akinek jártányi ereje van, annak ne legyen más dolga, gondja, mint a végzetes veszedelemben forgó ifjúságunk mentése és szabadítása. Ne felejtsétek el, hogy tíz évszázad óta sok volt a halálraítélt nemzet Európában, de még az állativá aljasodott önkénynek sem sikerült egyetlenegyet kivégezni! Abban a pillanatban, amelyben az oroszok taglója lesújtott a szabadságért és függetlenségéért küzdő Magyarországra, megszületett a szétbonthatatlan örök egységes magyar nemzet. Medea katlanából, amelybe most dobálja az orosz széttagolt tetemeinket, megfiatalodva fogunk kikerülni. Ami beteg és veszendő volt bennünk, ki fog égni belőlünk. Ami újjászületik, duzzadó erő lesz és mindent merő elszántság. Magyarország vérzik, mint Homérosz istennői, de nem hal meg! Erkölcsi határai máris messze túlnőttek földrajzi határain. Magyarország ma Európa fáklyája, amelyre rátapostak, de el nem olthatták! Addig pedig, amíg begyógyulnak a sebek, míg újra kinő levágott kezünk, mi leszünk a világ lelkiismeretének hazajáró lelke. Szerte a világon, ahol emberek imádkoznak, amikor ezt a szót kiejtik mártír, mindig hozzágondolják azt, hogy magyar. Míg vissza nem nyerjük szabadságunkat, függetlenségünket, önállóságunkat, a magyar könnyek égetni fogják a világ szabad népeinek a lelkét, mint a vitriol! De talpra fog állni Magyarország, és a vérig keserített, földre tepert, megalázott magyar véres öklével lesújt árulóira, mindazokra az elfajzott magyarokra, akik a népek Krisztusának keresztre feszítéséért felelősek. A néma számontartás után ütni fog az irgalmatlan számonkérés órája! Ma megátkozzuk az árulókat, holnap talán független magyar bíróság ítél fölöttük. Ma elátkozzuk őket, se Isten, se ember ne bocsássa meg, amit nemzetünk, népünk ellen vétkeztek! A büntetés nem kerüli el az árulókat! Megtalálja őket, bárhová meneküljenek előle!