Rendkívüli riport

Rendkívüli riportot közvetítünk.
A Reuter iroda tudósítója, Wilhelm Krasser Budapestről most érkezett vissza Bécsbe. Jó tíz napja már, hogy sajtótudósítóként Budapestre utazott. A kritikus idők kezdetén pár soros üzenetet küldött, amelyben összesen ennyi áll.

Az az érzésem, hogy szörnyűséges idők következnek. És úgy érzem, hosszabb ideig nem jelentkezhetem.

Az események az ismert újságírót igazolták. Több mint egy héten át teljes némaságra kényszerült. A pesti és magyarországi harcok idején képtelen volt kapcsolatot kapni a külvilággal. Most sikerült neki átvágnia magát, és többször kockára téve életét, megérkezett az osztrák fővárosba. Élményeiről a következőképpen tudósít.

Ha azt kérdik tőlem, mi ma Budapest, csak a legmélyebb emberi megrendülés hangján válaszolhatok. Budapest a borzalom, az éhínség, az égő házak, a gyilkos tankok és a temetetlen holttestek szörnyűséges központja lett. Még ma is hallom az állandó fegyverropogást. Itt nyugaton éppúgy nem jön álom a szememre, mint ahogy a borzalmas budapesti napok idején sose gondoltam alvásra.

A kritikus vasárnap reggel adta Wilhelm Krasser utolsó tudósítását, amelyet az imént idéztünk. Most elmondja, hogy ezt az üzenetét az egykori Szabad Nép épületéből küldte, ahol akkor még működött egy távolba író készülék.
Azután mindennek vége szakadt. Azon a rettenetes vasárnapon a szovjet hadigépezet rászakadt a fővárosra, hogy elpusztítsa a Duna királynőjét, a világ egyik legszebb fővárosát. A részletekről a Pestről nyugatra visszatért újságíró így számol be.

Vasárnap reggel kezdődött. Budapest utcáin iszonyatos lövöldözéssel felvonultak a szovjet tankok, amelyek nem kíméltek sem embert, sem épületet. Valahogyan az volt az embernek az érzése, hogy fékevesztett gyilkolásukkal önmagukat akarják megnyugtatni, csak saját rémületüket leplezik. Első dolguk volt, hogy elfoglalják a Dunán átvezető hidakat. Ezért például én magam, aki osztrák állampolgár vagyok és a pesti oldalon rekedtem, már nem tudtam átmenni az osztrák követségre, Budára. A francia követségen találtam menedéket, amelynek épülete körül a legborzalmasabb csaták lángoltak föl.

A követség épülete a szovjet követség közelében van. Szemben a jugoszláv diplomaták. Ebben a házban egy szovjet tank tüze elpusztította az egyik jugoszláv követségi titkárt. A tankok tüze nyomán szinte egyik pillanatról a másikra betörtek a francia követség homlokzatának összes utcára néző ablakai. Ettől kezdve nehéz harckocsik zárták el az utcai közlekedést, szakértők szerint a T-34-es és a T-54-es típusokból a szovjet hadvezetőség már az első napokban több mint ezer darabot vetett be a budapesti utcai harcokban. A Reuter tudósítója így folytatja budapesti élményeit.

Az ellenállás nem ismer sem félelmet, sem korlátokat. Egy régi dal két sorát fordították le nekem, amely magyarul így hangzik. "Ahol látom, ahol érem, a fajtáját nem kímélem." Ezt teszik most a magyar ellenállók a szovjet orvtámadókkal. Ablakokból és pincenyílásokból tüzelnek a szovjet katonákra. Nem kímélik őket, s ezzel csak nagyon keveset fizetnek abból vissza, amit Moszkva hadserege a szerencsétlen magyar lakosság pusztítása során az emberiesség alapvető szabályai ellen elkövet.

Katonai szakértők becslése szerint az oroszok Magyarország területén legalább 15 hadosztályt vetettek harcba, a túlnyomórészt fegyvertelen polgári lakosság ellen. Közülük 12 páncélos hadosztály, a többi pedig motorizált gyalogság, nehézfegyverekkel felszerelve. Az elmúlt két nap során, mielőtt a nyugati újságíró Budapestről elindult, megkezdődött a szovjet csapatok úgynevezett tisztogatása a fővárosban. Erről a következőképpen tudósít.

A szovjet katonák házról-házra járnak azon az ürügyön, hogy szabadságharcosokat keresnek. Ennél galádabb vállalkozás alig képzelhető el, nem is beszélve arról a módról, ahogyan végrehajtják. Galád a vállalkozás azért, mert hiszen a szabadságharcosok nem polgári lakásokban rejtőzködnek, hanem kiégett házakban, utcai barikádok mögött keresnek maguknak rögtönzött állást, ahonnét tüzet nyitnak a szovjet csapatokra. Gyalázatos viszont az úgynevezett tisztogatási akció azért, mert csak ürügyül szolgál a mindenéből kifosztott szörnyű helyzetben lévő lakosság további sanyargatására, utolsó kis vackainak kegyetlen elrablására.

A nyugatra érkezett tudósító Bécsben beszámolt még arról, hogy emlékezete és legjobb tudomása szerint egyetlenegy házra sem emlékszik az egész magyar fővárosból, amely ne lett volna súlyosan megrongálva. Ablaküveg gyakorlatilag nem létező fogalommá vált Magyarország tönkre rombolt fővárosában. A villamossíneket felszaggatták, az utca kövezetét szintén. A villamosvezetékek rázuhantak az úttestre, és a sok helyütt felborult villamoskocsikra. Az utcákon temetetlenül holttestek, soknak halálát emésztő tűz, a legtöbbét azonban szovjet golyók okozták. A támadók vesztesége szintén óriási. Lépten-nyomon látni kiégett szovjet tankokat, közelükben pedig a tankok legénysége hever, ugyancsak temetetlenül.
A környező külvárosokról így hangzik a Reuter iroda munkatársának jelentése.

Budapest külvárosaiban a rombolás éppen olyan szörnyűséges, mint a város szívében. A tisztogatás ürügyén a szovjet csapatok itt is behatolnak a súlyosan megrongált házakba, és fosztogatják a legszegényebb dolgozókat. Ott, ahol a dolgozók végső elkeseredésükben eltorlaszolják magukat, a kommunisták fasiszta után üvöltöznek, és erőszakkal hatolnak be a házba. A munkásnegyedekben válogatás nélkül rabolnak, fosztogatnak, erőszakoskodnak, helyenként a gyújtogatástól sem riadnak vissza.

Budapest külvárosait egyébként is a tűz jellemzi. Valóságos füstgyűrű veszi körül a város belterületét, amely a külső övezetekben levő ipari épületek felől gomolyog. Különösen óriási tüzek észlelhetők a főváros és az ország ipari életének egyik legértékesebb vidéke, Csepel irányában. Az emberéletben esett veszteségek egyelőre nem tekinthetők át.
Erről a Reuter iroda tudósítója a következőképpen vélekedik.

Amikor elindultam a magyar fővárosból, olyan híreim voltak, hogy a polgári halottak száma meghaladja a 20 ezret. Ez természetesen csak hozzávetőleges becslés, de mindenesetre konkrét tényeken nyugszik. A sebesültek számát 60-80 ezerre teszik. A halottak között nagyon sok a szovjet katona, akik a szabadságharcosok és a hősiesen ellenálló polgári lakosság tüze nyomán vesztették életüket. Egyetlen nap alatt egyetlen nagyobb útszakaszon 16 szovjet tankot számláltam meg, amelyek 24 óra alatt váltak semmivé, természetesen teljes legénységükkel együtt. Ezeket a harckocsikat a Budapesten immár fogalommá vált Molotov-koktélokkal pusztította el a polgári lakosság.

A nyugatra visszatért újságíró így fejezi be tudósítását.

A magyarországi ellenállás és a magyar nép hősies elszántsága nem ismer határt. Tisztában vannak sorsukkal, magára hagyatottságukkal, de éppen ez adja az erőt nekik ahhoz, hogy ne alkudjanak. Az ország elpusztulhat, a lakosság ezrei veszthetik életüket. De a világtörténelemben példa nélkül álló hősiesség nem marad eredmény nélkül. Az országot több mint tíz éven át zsarnokságban tartó kommunizmust végső maradványaiban is elpusztítja az ellenállók hősiessége.

Rendkívüli riportunkat közvetítettük.