Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlét közvetítünk.

A Neue Zürcher Zeitung, Svájc legnagyobb és Európa-szerte elterjedt lapja mai számában hosszabb cikket közöl "Magyarország tragédiája és mi" címmel. A cikk ahhoz a rendkívüli eseményhez kapcsolódik, hogy a szigorúan semleges Svájc kormány külön kormánynyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezésre juttatja mély fájdalmát, hogy elnyomják a baráti magyar nép függetlenségét, szabadságát és önrendelkezési jogát. Kívánja, hagyjanak fel a hatalmak az erőszak ilyen alkalmazásával. A Neue Zürcher Zeitung ezzel kapcsolatban röviden, de híven ismerteti a magyar szabadságmozgalom lefolyását és azt, hogy miként próbálják most a munkásság és diákság népfelkelését ellenforradalmi lázadásnak minősíteni. Rámutat arra, hogy Moszkva eljárása egy csapással széttépi az úgynevezett békés koegzisztencia hazugságainak szövevényét, amelyekkel a Szovjetunió potentátjai be akarták hálózni a világ hiszékeny közvéleményét. A Sztálin halála után meghirdetett enyhülés politikája ködösítési manővernek bizonyult, amely arra való, hogy biztosítsa egy megingott gyarmati uralom fenntartását, és a nyugatot csalóka biztonságtudatba ringassa - írja a Neue Zürcher Zeitung. A lap azután megállapítja, hogy a svájci nép nagy ellenálló képességet mutatott az ilyen csábításokkal szemben. Meg voltak a tapasztalatai már Hitlerrel, akinek módszereit Moszkva most a részletekben is másolja beleértve a tárgyalásra kiküldöttek tőrbe csalását is. Svájcban alig valakit tévesztett meg az orosz mosoly. A szavakra most következtek a tettek, a kommunizmus levetette mosolygó álarcát és megmutatta a világnak a nyers erőszak rettentő pofáját. Megállapítja a lap, hogy a magyarok iránt érzett szenvedélyes részvétben elhallgatott minden hang, amelyik még nemrégen a nemzetközi politika új szakaszáról beszélt, és attól óvott, hogy nem szabad az ördögöt a falra festeni. Svájc számára a tanulság, hogy honvédelmét céltudatosan ki kell építeni. Rendkívüli dolog, hogy a Svájci Szövetségi Tanács az egész néppel egyetértésben kiadta az említett nyilatkozatot. A cikk azután a következőket állapítja meg:
Ha egy kormány, amely olyan szigorúan veszi a semlegességet, mint a mi szövetségi tanácsunk, szükségét látja egy ilyen nyilatkozatnak, ez mutatja meg a magyar népen elkövetett nagyságát. A Szövetségi Tanács csak a logikus konzekvenciát fogja levonni a nyilatkozatából, ha az orosz szuronyok hegyén nyugvó magyar Quisling-kormánnyal szemben a körülményeknek megfelelő tartózkodással viseltetik és a szocialista világ képviselői előtt nyíltan megmutatja, hogy milyen szörnyű undort váltott ki a svájci népben a magyar szabadságharc megfojtása. Ezekben az órákban, amelyek nyomasztó erővel idézik fel Európa 20 év előtti sorsának emlékét, a svájci nép egy emberként tesz hitet örökölt szabadsága mellett és hangsúlyozza rendíthetetlen elszántságát arra, hogy semmiféle áldozattól sem riad vissza a függetlenség megvédésére.

A Münchner Merkur mai vezércikkében a lap egyik vezető publicistája, Alfons Dalma, a nyugati világ lelkiismeret-vizsgálatát követeli és megállapítja, hogy ennek gyakorlati eredménye csak akkor lehet, ha egyszer s mindenkorra leszámolnak a végzetes tévhittel, hogy a szovjet részéről Magyarországon rendezett vérfürdő Edennek és Mollet-nek szuezi akciója váltotta ki. Magyarország és Szuez között óriási a különbség! A vezércikk ezt így határozza meg:
Ez a nyavalyás konfliktus Közép-Keleten fanatizmus, érdekharc és hatalmi politika keveréke, amelynek egyik résztvevője sem különb erkölcsileg, mint a másik. Magyarországon azonban gyermekgyilkosság történt.
A Münchner Merkur vezércikke a leghatározottabban cáfolja, hogy az oroszok példátlanul brutális fellépését a nyugati álláspont erkölcsi alapjai ellen intézett angol-francia merénylet váltotta volna ki vagy tette volna lehetővé. Kimutatja, hogy a szovjet már jóval előbb megtette a katonai előkészületeit. Különben is eljárása pontosan megfelelt a szovjet múltban tanúsított magatartásának. A bolsevikek sose törődtek bűntetteik jogi és erkölcsi oldalával. 1939-ben eltüntettek három balti országot és népet. A következő két évben rendszeresen megsemmisítették a lengyel intelligenciát. 1945-ben baromként kergették ki a kelet-németországiakat otthonukból. Az orosz zónában megkezdték a középosztály likvidálását. Akkoriban gyilkolták meg első ízben a szabadságszerető Magyarországot, s ezt kivégzések ezrei követték. Azután megsemmisítettek két nemzetiséget, amelyeket pedig a szovjet alkotmány is elismert, a Volga-németeket és a kozákokat. A cikkíró felteszi a kérdést, hogy ezekért is talán Mollet és Eden a felelősek? Utal a mi 49-es szabadságharcunk vérbe fojtására, a múlt századi lengyel felkelések bestiális elnyomására, amelyek után a cári Oroszország Európa-szerte gyermekijesztő rém lett. A szovjetnek nem kellett tehát Londonból és Párizsból indítékra várni, hogy hagyományaihoz Magyarországon olyan borzalmasan hű maradjon. A vezércikk azután így foglalja össze válaszát a kérdésre, hogy ki az igazi bűnös:
Magyarország tragédiájának bűne a szovjet lelkén szárad. Egyedül az övén. De hogy, a gaztettet elkövethette, hogy nem lehetett őt semmiféle hatékony fenyegetéssel visszatartani, hogy a gonosztevő büntetlen maradt, ezért a szabad világ a felelős. Nem csak Anglia és Franciaország, az egész Nyugat. Talán csak az Egyesült Államok nem, mert az amerikaiak kivételével az összes nyugati hatalmak a múlt években elmulasztottak minden tőlük telhetőt, hogy elérjék a kellő erőt. Kötelezettségeket vállaltak, de ezeknek nem tettek eleget. Ha most Magyarország elpusztul, ez nem azért történik, mintha a jog Moszkva oldalán volna, hanem mert ott vannak az erősebb hadosztályok. A nyugati közvéleményben éveken át egy nagy és befolyásos tábor csak kigúnyolta azt, aki az erő szükségét hirdette, vagy pedig valami keresztes hadjárat gondolatáról, Kelet-Európa jogáról a szabadságra, Németország védelmi készültségéről, vagy akármi olyanról beszélt, ami hasonlított az orosz hatalmi politika eszközeihez. Ugyanez a tábor állandóan azzal indokolta az ő gyengeségi politikáját, hogy a szovjet koegzisztálni akar, desztalinizálódik és Sztálin örököseinek szándékai liberális irányban fejlődnek. A sors keserű iróniája, hogy most, amikor a szovjet újra megmutatta sztálinista képét, ugyanezekből a körökből nem önvád és Moszkva elítélése hangzik, hanem szarvas okoskodások és elterelési manőverek. A mulasztását érző nyugat rossz lelkiismerete az, ami elősegíti a tévhit begyökerezését, hogy mindenért Eden és Mollet felelős. És ez a tévhit valóságos ajándék a szovjet propagandának.
Íme a Münchner Merkur vezércikkének véleménye a szovjet magyarországi gaztettének mai nemzetközi összefüggéseiről.

Nemzetközi sajtószemlénk hangzott el.