Mindszenty hercegprímás kiszabadításának jelentőségéről

1956. november 02. 23:21 ● 18:49

Fábián Károly
00:00 00:00

A műsor leirata

Szignál

Kedves hallgatóink! Mindszenty hercegprímás kiszabadítását örömujjongással fogadta az egész világ. E történelmi esemény jelentőségéről szól most következő műsorszámunk.

Szignál

A Szabad Magyar Rádió bejelentése, mely Mindszenty bíboros hercegprímás kiszabadításáról számolt be, pillanatok alatt bejárta az egész világot. Mindenki örült a hírnek. A rádiók és újságok első helyen közölték. A magyar szabadságharcosok kiszabadították fogságából Mindszenty bíborost. A magyar nép örömujjongással fogadta főpásztorát. XII. Pius pápa az örömhír hallatára a következő üzenetet küldte Mindszenty bíborosnak: "Kedvelt Fiúnk! Midőn 8 esztendeje igazságtalanul eltávolítottak székhelyedről és börtönbe vetettek, atyai szívünket mélységes fájdalom járta át, több ízben, különösképpen a nyilvános konzisztóriumon fölemeltük tiltakozó szavunkat. Atyai szívünk ma eleven vigasztalással fogadja szabadulásodat. Miközben örvend ez az egész katolikus világ, amely ezekben az órákban lelkileg egybeforr a te hazáddal. Forró hálaadást küldünk Istenhez, aki meghallgatta valamennyi keresztény hívő szakadatlan könyörgését, és akinek kegyelme a Krisztusért elszenvedett oly tömérdek és súlyos gyötrelmeid közepette győzelemre vitte, és tündöklő fényben megmutatta a te hitedet és erődet. Ekként virágozzék fel ismét a katolikus élet, megújulva hosszú évek veszedelmes tévedései és annyi vérontás után, és ragyogjon fel téphetetlenül az a hűséges ragaszkodás az egyházhoz és az apostoli Szentszékhez, amelyet ti őseitektől vettetek örökségbe. És miközben az örök nyugodalmat könyörögjük azoknak, akik e napok gyászos eseményeinek áldozatául estek, neked, kedvelt Fiúnk, aki mindig jelen voltál lelkünkben és imádságainkban, az isteni segítség zálogául, szívünk egész teljéből küldjük apostoli áldásunkat, amelyet ugyanazon módon kiterjesztünk az egész papságra, valamennyi hívőre és különösen azokra, akiket sújtottak a jelen borzalmas csapásai."
XII. Pius pápa a második világháború után atyai szeretetének éber figyelmével kísérte a magyarországi eseményeket. A kommunisták minden jogtalan intézkedése és egyházüldöző politikája mély szomorúságot okozott a Szentatyának. A nehéz küzdelmek éveiben tekintete az ember és az egyház jogaiért, hősies küzdelmet folytató Mindszenty bíborosra irányult. Amikor a kommunisták a magyar főpásztort elhurcolták, és a világbotrányt keltő szégyenletes kirakatperben ártatlanul elítélték, Krisztus földi helytartója rendkívüli konzisztóriumra hívta egybe a római bíborosokat, hogy kifejezze tiltakozását a joggyilkos ítélet ellen. A Szentatya 1949. február 11-én tartott titkos konzisztóriumban a következőket mondotta: "Tisztelendő Testvérek! Ezt a rendkívüli konzisztóriumot azért hívtuk össze, hogy feltárjuk mélységes szomorúságtól keserű lelkünket. Azt hisszük, könnyű megérteni mi ennek az oka. Arról a súlyos eseményről van szó, amely nem csupán a ti méltóságteljes kollégiumotokat sérti mélyen, nem csak az egyetemes egyházat, hanem mindazokat is, akik magukat az emberi szabadság és méltóság hirdetőinek vallják és valóban azok is. Amint megtudtuk, hogy kedvelt Fiúnkat, Mindszenty Józsefet a római szentegyház bíborosát, Esztergom érsekét, a vallásnak kijáró köteles tiszteletet megvetve vakmerően börtönbe vetették, tisztelendő testvéreinkhez, Magyarország érsekeihez és püspökeihez szeretettel teljes levelet intéztünk, amelyben, miként kötelességünk tudata elrendelte, az egyház ellen elkövetett súlyos jogtalanság ellen ünnepélyesen és nyíltan tiltakoztunk. De ma, miközben az ügy odáig fajult, hogy ezt az igen érdemes főpapot a legnagyobb gyalázattal illették, közönséges bűnözőként életfogytiglani fegyházra ítélték, ezt az ünnepélyes tiltakozást előttetek is meg kell ismételni."
Mindszenty bíboros igazságtalan elítélése általános felháborodást keltett az egész világon. A magyar hercegprímás ellen hozott jogtalan ítéletből ismerte fel az egész világ, a kommunizmus sötét és az emberi méltóságot meggyalázó ördögi hatalmát. XII. Pius pápa a vatikáni diplomáciai kar részvétnyilvánítására a következőkben válaszolt: "A Szentszék mellett működő diplomáciai missziók hosszú történelme bármilyen gazdag legyen eseményben és emlékekben, mégis úgy gondoljuk, hogy alig tud felmutatni egy olyan önkéntes és ünnepélyes megnyilatkozást, amely jelentőségben és mély értelmében az önök mai megnyilatkozásához hasonlítható lehetne. Ez a történelmi jelentőségű kihallgatás egy olyan ellentét közepette, amely a totalitárius kormányrendszer védőit az Isten akarata szerint az ember méltóságára és szabadságára épített állam- és társadalomszemlélet bajnokaival állítja szembe, híven tükrözi vissza az emberiség jóval nagyobb és józanabb részének gondolatait és törekvéseit. Feltárja a keresztény, de egyúttal az emberi lelkiismeretnek a tiltakozását minden elnyomás, kényszer, jogtalanság, valamint a szent jogokat és elveket fenyegető veszély ellen, mert ezeknek teljessége az éltető nagy értékek tiszteletben tartásának és védelmezésének szükséges feltétele."
Az emberi jogokat eltaposó bűnös kommunista terrorrendszernek vetett véget a diadalmas magyar szabadságharc. A magyar honvédek feltörték Mindszenty bíboros börtönének ajtaját. Kiszabadították fogságából a magyar hercegprímást, és diadalmenetben kísérték vissza őt budai palotájába. A nép örömujjongással fogadta. A magyar főpap röviden csak ennyit mondott: "Ott folytatom, ahol 8 évvel ezelőtt abba kellett hagynom." November 1-én este 8 óra 24 perckor Mindszenty hercegprímás a rádión keresztül üdvözölte a magyar népet. Mindszenty bíboros hercegprímás első üzenete emlékeztet bennünket arra a híres pásztorlevélre, melyet a második világháború után, 1945. október 18-án adott ki a magyar püspöki kar nevében. Akkor is az emberi jogokért folyt a nagy küzdelem. A zsarnoksággal kellett felvennie a harcot. Abban az időben a hercegprímás ezeket írta pásztorlevelében: "Miután a véres világháború teljesen véget ért és a fegyverek zaja a föld minden tájékán elcsendesült, a borzalmas pusztulás és a megdöbbentő lelki eldurvulás befejeztével súlyos feladatok előtt áll az emberiség. Le kell számolnia az elhibázott, gyűlölködő és szörnyűséges múlttal, fáradságot, áldozatot nem kímélve kell felépítenie a jövőt. Nekünk, magyar katolikusoknak sincsenek egyéb feladataink. Az állami élet jövőberendezése kétségtelenül csak a demokrácia elvei szerint történhetik. A zsarnokságtól eleget szenvedett a világ. Zsarnokság erőszakolta rá egy ember akaratát, jobb sorsra érdemes népekre. Zsarnokság hajszolta be meggondolatlanul Európát a szörnyű háborúba, zsarnokság folytatta az öldöklő küzdelmet egészen az értelmetlenségig. Zsarnokság gázolt bele hosszú éveken át az emberiség legszentebb jogaiba, megvetette a lelkiismereti szabadságot, lábbal tiporta a szülők jogait gyermekeik nevelésére. A zsarnokság tagadta még gondolatban is, hogy az emberi személynek joga volna önálló érvényesülésre, képességeinek, hajlamainak, egyéni hivatásának szabad kifejlesztésére. A zsarnokság eme visszaélésével számol le a demokrácia. Természetesen nem az a demokrácia, mely az egyik emberi személy korlátlan uralma helyére egy másikét állítja, nem az, amelyik az egyik embercsoport önző és féktelen uralmát egy másik csoport hasonlóan önző és féktelen hatalmaskodásával váltja fel. Az igazi demokrácia alappillére, hogy sértetlen természetjogi elveket ismer el, amelyekhez soha semmiféle emberi hatalomnak erőszakkal nyúlnia nem szabad. Az igazi demokrácia arra törekszik, hogy ahol valamely ok folytán ezek a jogok uralomra nem jutottak, azok ott is minél előbb elismertessenek és tiszteletben tartassanak. Az igazi demokrácia a lelkiismereti szabadságot, a szülők jogait, a munkásnak szabad egyéniséggé való kialakulását, a munka rabszolgaságának megtörését írja zászlajára. E célok érvényesítése érdekében mozgósítja erkölcsileg kifogástalan eszközökkel a társadalom minden rétegét, erre a célra igénybe veszi minden jobb érzésű egyén közreműködését. Mi örömmel fogjuk látni, ha majd a magyar népet az emberiség e nagy törekvésének szolgálatába állítják. Örömünk annál nagyobb lesz, mert a demokrácia ezen értelmezése tökéletesen megfelel azoknak a bölcs, mély és evangéliumi elveknek, amelyeket dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápa 1944. évi karácsonyi beszédében a jövő társadalmi berendezkedés alapjaiként mutatott be."
A kommunizmus elutasította az emberi jogokon felépülő tiszta demokráciát. Hadat üzent az emberi méltóságnak. Elnyomta szabadságunkat. Megfosztotta hazánkat függetlenségétől. Feloszlatta a demokratikus jogokért küzdő politikai pártokat. Elnyomta a sajtó- és szólásszabadságot. Elhurcolta és bebörtönözte népünk vezetőit, szüntelenül támadta az isteni és emberi jogok megmaradt bátor védelmezőjét, Mindszenty bíborost. A magyar hercegprímás nem ijedt meg a támadásoktól. Tudta, hogy a sötétség hatalma nem tudja megrendíteni azt a kősziklát, melyre Jézus Krisztus egyházát építette. Amikor a rendszer terroralakulatai megfélemlítették a népet, Mindszenty bíboros a körülötte tomboló vihar közepette a következő üzenetet intézte papjaihoz: "Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel, vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem eshetik le fejünkről. Annyi más után elveheti a világ ezt, vagy amazt, de nem veheti el Jézus Krisztusban való hitünket. Ki választ el minket Krisztustól? Sem élet, sem halál, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk, Jézus Krisztusban van! Ő mondotta mostanra is, ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Mennyei Atyánknak van gondja reánk. Nem lehetünk tehát olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük. Ha volnának köztünk, akiket az idők idegzetileg megviseltek, akik híreikkel és rémüldözéseikkel gyötrelmére vannak önmaguknak és kortársaiknak, nyugtalanságukat látva imádkozzunk értük, hogy háborgó, zaklatott lelkükben csendüljön meg eligazításként és megnyugtatásként az édes üdvözítőnek a viharzó tengeren nagy nyugalommal feltett kérdése, mit féltek, kicsiny hitűek, és kérjük, hogy ez a lélekemelő kérdés adja szívükbe Aranyszájú Szent Jánosnak a békéjét, amely akkor öntötte el a lelkét, amikor a világ szelleme üldözése nehéz keresztet rakott vállára és a kereszt alatt Konstantinápoly kikötőjéből szólott híveihez. "Zúgnak a habok, rettenetes a vihar, de mi nem félünk, hogy elmerülünk, mert mi sziklán állunk. Ha még úgy dühöng is a tenger, ezt a sziklát nem tudja szétszúzni, ha még úgy üvölt is az orkán, Jézus hajóját nem merítheti el. Valóban, mitől is félnénk? A haláltól? Az én életem Jézus és a halál, nekem nyereség. A számkivetéstől? Az Úré a föld, és minden ékessége. A vagyonelkobzástól? Semmit sem hoztunk a világra, kétség kívül el sem vihetünk. Amivel a világ rettegtet, azt megvetem. Amivel csábít, annak szemébe nevetek. Kérlek benneteket szeretettel, legyetek szilárdak és tántoríthatatlanok a bátorságban."
Amikor pedig a rendszer terroralakulatainak gyűrűjével vette körül az esztergomi prímási palotát, halomra gyártotta a rágalmazó táviratokat és röpcédulákat, erőszakkal gyalázkodó tüntetéseket rendezett a magyar prímás ellen, Mindszenty hercegprímás a támadásokra így válaszolt: "Nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyelméből és bizalmából őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok. Állok Istenért, egyházért, hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilág legárvább népe történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet időnként megvilágítani kényszerülök, ezt csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megrázó igazsága teszi. Imádkozom az igazságért és a szeretet világáért. Azokért is, akik mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek. Szívből megbocsátok nekik."
Ezekkel a szavakkal vonult be Mindszenty hercegprímás a kommunisták börtönébe. Most, amikor a szabadságharc hősei kiszabadították, valóban méltán mondhatta: "Ott folytatom, ahol 8 évvel ezelőtt abba kellett hagynom". Mert november elsejei üzenetében ugyanezzel az evangéliumi lelkülettel jelentette ki ország-világ előtt: "Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben". Hisszük, hogy Magyarország bíboros hercegprímása az emberi jogokért és egyházunk szabadságáért vívott bátor küzdelmét tovább folytatja. Azt is tudjuk, hogy ennek a küzdelemnek más célja nem lehet, mint a demokratikus rend helyreállítása hazánkban, Magyarország szabadságának és függetlenségének biztosítása.

Szignál

Kedves hallgatóink, Mindszenty bíboros hercegprímás kiszabadításának történelmi jelentőségéről emlékeztünk meg.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel

Információk

Adásba került1956-11-02 23:21
Hossz0:18:49
CímMindszenty hercegprímás kiszabadításának jelentőségéről
MűsorkategóriaEgyházi műsor
Ismétlések
1956-11-02 23:21
SzerkesztőFábián Károly
Műsor letöltése MP3