Az utolsó 12 óra története

Szignál

"Az utolsó 12 óra története" című adásunk következik. Beszámolunk a nap legfontosabb magyarországi esemé1nyeiről, és az események nyugati visszhangjáról. Adásunkat Vér Károly állította össze.

Szignál

Utolsó összefoglaló jelentésünket a magyar szabadságharc eseményeiről délelőtt hallották, kedves Hallgatóink. Azóta a nagy nemzeti felkelés általános terjedéséről, bel- és külföldi sikersorozatáról számolhatunk be.

Tegnap este, illetve éjszaka még csupán egy magyarországi adó jelentkezett az éterben a kormány adója mellett. Ez az adó a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának nevezte magát, és többek között általános felhívást bocsátott ki a sztrájkra. Ezen kívül 25 pontba foglalta a magyar követeléseket. Ezeknek a követeléseknek nagy része már szerepelt az ifjúság kedd délutáni tüntetésén. Nagy Imre még az éjszaka folyamán válaszolt a miskolci különadó követeléseire, és elfogadta azokat. A miniszterelnök válasza azonban - miként az éjszaka és a nap későbbi eseményei megmutatták - nem volt kielégítő, mert a harc tovább folyt Borsodban, és a sztrájkmozgalom általánosan elterjedt a vidéki városokban is.
Külföldre érkezett utasok szerint Budapesten a szabadságharc leghatalmasabb csatája zajlott le az éjszaka folyamán. A kormánycsapatok és a szervezett szabadságharcos katonai egységek már csütörtökön délután beásták magukat, és így néztek egymással farkasszemet. A sötétség beálltával a leszálló ködben azonban újból fellángolt a harc. Az éjszaka folyamán különösen a Marx tér és a Nyugati pályaudvar környékén észleltek tűzharcot a külföldre jutottak.
Egy Bécsbe érkezett nyugati diplomata látta a következőket:

Fegyveres szabadságharcos katonák, és a kimenőtilalom ellenére az utcán rajzó polgárok közös rohammal vettek be egy nyomdát, amelyet ÁVH-sok védtek. Az ÁVH-sok rövid harc után - sebesülteket és halottakat hátrahagyva - megfutamodtak és a nyomda a szabadsághősök kezére került" - mondja a szemtanú, majd így folytatja. "Alig telhetett el fél óra, egy honvédtiszt jelent meg a ház erkélyén, és röpcédulát szórt a várakozó tüntetők közé, akik ezt hangos és lelkes örömmel, jelszavakat kiabálva kapkodták el.

Más szemtanúk szerint ugyanekkor a város más kerületeiben szovjet páncélosok álltak a néptelen utcák sarkán. A lakásokból sehol sem szűrődött ki fény, az utca is sötét volt, mivel a villanyvezetékek általában az úttesten feküdtek. A villamossíneket számtalan helyen ugyancsak felszedték.

Amíg az éjszaka így telt Pesten, a kormány a titkos föld alatti bunkerben lévő rádióstúdióból a Minisztertanács felszólítását közölte 4 óra 30 perckor. Ez a felszólítás közvetve elismerte, hogy a harcok tovább folynak, mivel elrendelte a kimenési tilalmat azzal a bevallott céllal, hogy az akkor még fegyveres ellenforradalmi csoportoknak nevezett szabadsághősöket a szovjet csapatok segítségével könnyebben felszámolhassák.
A felhívásnak - a ma délután külföldre érkezett szemtanúk szerint - semmi hatása nem volt Budapest lakosságára. A világosság beálltát meg sem várva a polgárok csapatostul vonultak az utcára, és újból a tüntetők ezres tömegei lepték el a köztereket. A megfigyelők szerint nyilvánvalóan azzal a céllal tüntetett a tömeg, hogy a szovjet tankok, és a gyűlölt ÁVH felvonulását a szabadságharcosok ellen megakadályozza.

A kormányt ezek a tények arra kényszerítik, hogy maga keltse a hozzájárulás látszatát a felvonulásokhoz. Ezért a belügyminiszter előző rendelkezését megváltoztatja, és megengedi délután 3 óráig a napi szükségletek kielégítésének ürügyével a lakosság közlekedését az utcákon.

Már a reggeli és a délutáni órákban egyre szaporodtak a titkos rádióállomások adásai az éterben. Ezek adásaiból kiderül, hogy Budapest után vidéken is feltámadt a nép. Szélvészként terjed a nemzeti szabadságharc.

Nagy Imre ígéretei ellenére változatlanul sugározza követeléseit a miskolci különadó állomás a budapesti adóállomás hullámhosszán. Később ugyanezen a hullámhosszon Pécs, Baranya megye nevében új, erősebb követelésekkel áll elő. A külföldiek azt jelentik, hogy az országban mindenütt tovább folynak a harcok, hogy a nemzeti forradalmárok főként a Budapest-bécsi vasútvonalat, és országutat kívánják biztosítani maguknak, az országút és környéke Budapesttől Bánhidáig a kezükben van. Nyugati hírügynökségek ugyanakkor arról számolnak be, hogy Dél-Magyarországon hatalmas területek kerültek a népfelkelők kezére. Baranyában folynak a harcok. Veszprém környékén a szabadságharcos katonai alakulatok élénk tűzharcban állnak a szovjet csapatokkal.
A szemtanúk beszámolói nyomán a nyugati sajtóban és a nyugati közvéleményben egyre inkább az a meggyőződés alakul ki, hogy most már a fölkelt magyar katonaság és az idegen szovjet haderő között folyik a gigantikus küzdelem. De ugyanakkor arról is érkeznek jelentések, hogy a szovjet katonák letépik sapkájukról az ötágú csillagot, megadják magukat, itt-ott átállnak a felkelőkhöz.

Ugyanezekben a délelőtti órákban szaporodni kezdenek az éterben a magyar katonai adók. Jelentéseket és parancsokat közvetítenek. Közben a budapesti árnyékkormány adója a Szabad Nép vezércikkét sugározza. Ez a cikk a tegnap esti Kádár-Nagy-féle engedményeknél sokkal messzebb-menő reformokat ígér, és a többi között már az amnesztiát is követeli.

De ezek a felhívások láthatólag nem foglalkoztatnak már senkit az országban. A szabadságharc lankadatlan erővel és egyre nagyobb körben terjed. A miskolci különadó most már ilyen felhívásokat is sugároz:

"A sztrájkot akkor hagyjátok abba, amikor erre a sztrájkbizottság utasítást ad." De ehhez a felhíváshoz hozzáfűzi, hogy a közellátási üzemek dolgozói továbbra is szorgalmasan végezzék munkájukat, mert rájuk a tegnapi sztrájkfelhívás nem vonatkozik. A különadó műsorából az is kiderül, hogy a munkások az üzemekben ülősztrájkot tartanak.

Amint a külföldi utasok jelentik, ugyanebben az időben Győr körzetében teljes erővel tart a népfelkelésnek is nevezhető tüntetés. Katonai alakulatok igazoltatják az idegeneket, de tudomásukra hozzák, hogy a szabadságharcosokhoz tartanak. A katonák sapkájáról hiányzik a vörös csillag. Helyette sokan piros-fehér-zöld karszalagot vagy kokárdát viselnek, miként a civilek is, kivétel nélkül. A Bécsbe érkezett külföldi gépkocsi-szerelvény utasai azt mondják, hogy a hangulat izzó. Az emberek kérik a külföldieket, követeljék nyugaton a szovjet csapatok azonnali visszarendelését, és az országból való kivonását.

A Belügyminisztérium közleménye még a délelőtt folyamán arról ad hírt, hogy a Budapesten cirkáló tisztogató csapatok tüzelnek mindenkire, akinek fegyver van a kezében.

Délutánra már kiderül, hogy ezúttal a minisztérium közleményének az ellenkezője is igaz. Az ÁVH-s alakulatok nemcsak a fegyveresekre, hanem a fegyvertelenekre is megnyitották a tüzet. Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy az ÁVH és a szovjet csapatok vandál támadásokat intéznek a fegyvertelenül tüntető tömeg ellen. A Szabadság téren, az amerikai követség előtt a békés tüntetőkre harckocsi lövegekkel tüzel a szovjet hadsereg. A szemtanúk a Duna-parton és a hidak előtt számtalan hullát látnak. Szabadsághősök tetemét és ÁVH-sok hulláját egyaránt. A villanypóznákon akasztott emberek láthatók, az ÁVH áldozatai. De sok helyütt lehet látni felakasztott ÁVH-s pribékeket is. A hidak le vannak zárva Pest és Buda között, és a hidakat őrző ÁVH-sok gondolkodás nélkül lőnek a fegyver nélkül közeledőkre is.

Ugyanekkor a Szabad Nép vezércikke már könyörög a katonáknak, hogy ők álljanak a rendcsinálás élére. Ígéri, hogy az ifjúság jogos követelései mind megvalósulnak. De erre az ígéretre nincs semmi biztosíték. Így érzi a nemzet.

És ez derül ki a további külföldi híradásokból is, amelyek szerint Budapesten az I., II., IV. és XII. kerületben csaknem az egész lakosság harcban áll a rendcsináló alakulatokkal. Ebben a helyzetben már semmit sem segít az újabb átlátszó engedmény, amely ismét csak ígéri, hogy a borsodi munkások követeléseit teljesíti, hogy megalakul a hazafias népfrontkormány, és hogy a szovjet csapatok január 1-jéig, elhagyják Magyarországot.

A külföldiek arról számolnak be, hogy az ilyen ígérgetések semmi hatással sincsenek már a szabadságharcos közvéleményre. A nép a szovjet csapatok azonnali kivonását követeli a harcokból. Egy titkos adó, amely Szabadságadónak nevezi magát, Mindszenty bíboros hercegprímás haladéktalan szabadon bocsátását, és a hercegprímási székbe való visszahelyezését követeli. Hírt ad arról is, hogy az összes eddigi követelések fenntartásával a szabad választások megtartásának bejelentése az egyetlen mód az országos elégedetlenség lecsillapítására.
Az éter a délutáni órákban zeng, zúg a követelésektől. Most már szinte percenként érkeznek az újabb és újabb hírek. Általában a szovjet beavatkozás azonnali felfüggesztésének követelése zeng az éterben mindenütt, és az általános sztrájkra szóló felhívás.

És valóban, a hírekből megállapítható, hogy a gyárak és üzemek nagy részében tényleg áll a munka. Megállapítható, hogy az ifjúság, a felfegyverzett munkásság és a magyar fegyveres erő meghátrálás nélkül harcol, újabb csapatokkal erősödik és hatalmasodik.

A déli és délutáni kétségbeesett kormányfelhívások közvetve ugyan, de már ugyanerről szólnak. A kormány ekkor már könyörög az ifjaknak, a munkásoknak és a katonáknak, hogy tegyék le a fegyvert. Megszületik az általános amnesztiarendelet is, amelyből minden gondolkodó ember előtt világos, hogy a különböző hírek igazak. Most már egyedül a szovjet megszálló hadsereg és az ÁVH harcol a magyar népfölkelés ellen.

A nyugati távirati irodák jelentik, hogy újabb és újabb ezredek állnak át a nemzeti forradalom oldalára.

A késő délutáni órákban ezután elér nyugatra a nap szenzációja is. Magyar katonai egészségügyi teherautó érkezik osztrák területre röpcédulákkal. A röpcédulák azt a fenyegetést tartalmazzák, hogy a magyar hadsereg addig harcol, ameddig a szovjet csapatok el nem tűnnek az országból. A röpcédulák követelik továbbá a mai helyzet kirobbantásáért felelős kommunisták azonnali felelősségre vonását.

Az eseményeket többé nem lehet követni. Egymást váltják a hírek. Ezek a hírek mind azt bizonyítják, hogy a szabadságharc általános népfölkeléssé fejlődött. A hatalom eredménytelenül fut a zajló események után.

Külföldi hírszolgálatok már arról tudnak, hogy megerősítésre szoruló hírek szerint a forradalmi szabadságharcos hadsereg megbízottjai máris tárgyaltak a kormánnyal, szabad választásokat követeltek, és tárgyalásaik után sértetlenül jutottak vissza csapattesteikhez. Ám a kormány továbbra is a szocialista demokráciáról, és a párt javaslatairól beszél határozataiban, amiről viszont az ország népe már nem akar hallani.

Végezetül még azt mondhatjuk, hogy amíg az események egyre tornyosulnak hazánkban, a nyugati lapok és rádiók csaknem éjjel-nappal kizárólag a magyar szabadságharcról beszélnek, a harc híreit közlik, a szovjet csapatok kivonását sürgetik, és a Szovjetunió politikájának világraszóló kudarcáról számolnak be. A külföldi értesülések között a közös amerikai-francia-angol állásfoglalás látszik e pillanatban a legjelentősebbnek. Eszerint a kelet-európai véres események kérdését a három nyugati nagyhatalom az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Biztonsági Tanács elé kívánja terjeszteni. A világ közvéleménye meg van győződve róla, hogy az immár 4 napja folyó magyar szabadságharc elérte célját. Mert a nép hihetetlen szívóssággal ki tudott tartani addig, amíg a nyugati világ minden nemzete felemelte szavát a Szovjetunió ellen, és a hős magyar nép szabadságkövetelései mellett.

Szignál

"Az utolsó 12 óra története" című összefoglaló riportunkat hallották kedves Hallgatóink.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!