Napi kommentár - A varsói események hátteréről és tanulságairól

1956. október 22. 14:10 ● 09:12

Béry László
00:00 00:00

A műsor leirata

Szignál

Kedves hallgatóink! A varsói események a lengyel nép győzelmét hozták. Hogyan jutottak idáig, milyen erők állottak egymással szemben és mi a tanulsága a világraszóló mérkőzésnek? Erről szól Balogh Balázs most következő kommentárja.

Kedves hallgatóink! A varsói dráma első része lezárult. Az elmúlt forró napokban igyekeztünk pontosan tájékoztatni a magyar közvéleményt, feladatunk nem lehetett más, mint az, hogy magyar szemmel vizsgáljuk, mi történik Varsóba, pontos eligazítást adjunk, ami az események torlódásában a különböző ellentmondó hírek tömkelegében nem volt éppen könnyű. Most az izgalmak elcsitulása, és az eredmények ismerete után, vizsgáljuk meg, mi idézte föl a varsói eseményeket, melyek azok a tényezők, amelyek a lengyel népnek ehhez a valóban világtörténelmi jelentőségű győzelméhez vezettek.
A népi demokráciák közül Lengyelország volt az első, amely észrevette és felhasználta a Sztálin halála és a XX. szovjet pártkongresszus következtében előállott lehetőségeket. Lengyelországban áradt először szabadabb levegő, ott indult meg az a demokratizálódási folyamat, amely valósággal meghökkentette a sztálini múlt itt felejtett képviselőit, és a többi népi demokráciák haladó elemeinek motorja és példaképe lett. Erről a folyamatról, mi hallgatóinkat folyamatosan részletesen tájékoztattuk, s talán nem kis mértékben ez is közrejátszott abban, hogy Magyarország is elmozdult a holtpontról, nálunk is megkezdődött a sötét közelmúlt maradványainak legalábbis részleges felszámolása. A rendszer Lengyelországban sem változott meg. De megváltozott a politikai légkör. Döntő szerephez jutott a közhangulat, amely végül is a poznani felkelésben robbant ki. Ez a közhangulat már nem elégedett meg jelszavakkal, fogadkozásokkal, látszateredményekkel. Elsöpört, bűnösnek talált felelős személyeket, intézményeket. Rákényszerítette a rendszert, hogy ne csak valljon, meakulpázzon, hanem jóvá is tegyen bűnöket, amelyeket a szovjet példa majmolása és az idegen erőszak a nép ellen elkövetett. Az elemi erővel megindult fejlődés elsodort kisebb akadályokat, de végül is beleütközött a legnagyobb akadályba, abba a ténybe, hogy Lengyelország szovjet katonai megszállás alatt van, és a Szovjetunió állandóan beleavatkozik az ország belső ügyeibe. Ennek a beavatkozásnak legszembeszökőbb képviselője Rokosszovszkij marsall volt, szovjet tábornagy, a lengyel haderő főparancsnoka, és a lengyel párt Politikai Bizottságának a tagja egy személyben.
A börtönből szabadult Gomulka és társai nekivetették vállukat ennek az akadálynak. Nyíltan megmondták, a Szovjetunióval való viszonyt rendezni kell, fölvetették a szovjet csapatok jelenlétének kérdését, és elhatározták, hogy Rokosszovszkijt eltávolítják a Politikai Bizottságból. A Szovjetunió eddig se túlságos lelkesedéssel kísérte a lengyelországi fejleményeket, ezzel azonban betelt a pohár. A szovjet vezetőség olyan beavatkozásra szánta el magát, amelyre a Szovjetunió történetében még nem volt példa. Összefogott az egymással többé-kevésbé nyíltan széthúzó szovjet vezetőség, repülőgépen ott termett Varsóban és megjelent a központi vezetőség ülésén. Természetes, hogy az egész világ felfigyelt erre a váratlan drámai fordulatra, s izgatottan várta, mi lesz az eredménye. Sikerül-e meghiúsítani, hogy Gomulka vezető szerephez jusson, és érvényesítse programját, sikerül-e megtartani Rokosszovszkijt a Politikai Bizottságban, és a Szovjetunió által kijelölt mederbe terelni azt az átalakulást, amely minden jel szerint már kicsapott ebből a mederből. A szovjet küldöttség puszta jelenléte már fordulatot jelentő tény volt, régen a pártügyeket másképpen intézték el. A küldöttség nemcsak vitázott és érvelt, a kiszivárgott és természetesen meg nem erősített hírek szerint megcsillogtatta a fegyveres beavatkozás lehetőségét is. És az eredmény, kedves hallgatóink, a küldöttség egy éjszakai szereplés után visszarepült, a párt első titkára Gomulka, és a pártvezetőségben, a Politikai Bizottságban hiába keressük Rokosszovszkij marsall nevét. Gomulka beszédében további radikális intézkedéseket jelentett be, a fejlődés nem áll meg, hanem a jelek szerint fokozott erővel halad tovább.
A lengyel nép győzött! A győzelem világraszóló jelentősége, és különös súlyt kap, ha számításba vesszük, milyen erők állottak egymással szemben. Az egyik oldalon ott volt a közvetlen szomszéd, a világ egyik legnagyobb katonai hatalma, és az erre a célra külön összefogott szovjet pártvezetőség. A másik oldalon a szabad független emberi életét követelő lengyel nép. Az egész lengyel nép, kedves hallgatóink, nem csak a pártvezetőség, vagy a párt. A párttal és a pártvezetőséggel a moszkvai küldöttség könnyen elbánt volna, de Varsóban meg kellett győződnie arról, hogy itt nem párttagok, pártvezetők lázadásával áll szemben, hanem olyan elsodró erejű népmegmozdulással, amely ellen az eddig használt moszkvai módszerek csütörtököt mondanak. Az egész lengyel nép egységes annak a követelésében, hogy a megszálló idegen hadsereg pusztuljon az országból, és a lengyel ügyeket lengyelek intézzék, a moszkvai hatalmasok állandó beavatkozása nélkül.
Ezt a követelését a lengyel nép a legnehezebb órákban kézzelfoghatóan, szinte félelmes erővel dokumentálta. Nem ijedt meg a szovjet küldöttség megjelenésétől, és attól a lehetőségtől sem, hogy a moszkvai akarat érvényesítését esetleg a szovjet fegyverekre bízzák. A legforróbb, legveszélyesebb pillanatokban az ifjúság és a munkásság állott oda az új lengyel vezetőség mögé, kész volt a harcra, tudta, hogy mögötte áll a parasztság, az értelmiség, sőt a lengyel hadsereg is. A szovjet küldöttségnek rá kellett ébrednie arra, hogy ezzel az elszántsággal, ezzel a népi erővel szemben tehetetlen. Lehet, hogy rendelkezésre álltak a Lengyelországban állomásozó szovjet csapatok, elrendelhette volna, a fegyveres erőszakot. Ha nem tette, ha vállalta a visszavonulást, ha kitette magát ország-világ előtt ennek a kudarcnak, akkor ez azt bizonyítja, hogy a fegyveres erőnek, mint kormányzati eszköznek az értéke ma már kétségessé vált. A puska csak akkor ér valamit, ha el is lehet sütni. És a puskát ma már nem mindenütt, és nem mindig lehet elsütni. Nem lehetett vállalni Varsóban a felelősséget azért, hogy felvonuljanak a tankok, dörögjenek az ágyúk, vér folyjon az utcán. A fegyver kicsorbult és megbénult azzal az erővel szemben, amely a népek szabadságvágyában független állami és szabad emberi életért vívott harcában jelentkezik. Kelet-Berlinben, Poznanban még lehetett lövetni. Varsóban már nem. Kedves hallgatóim, óriási a jelentősége a varsói valóban történelmi fordulatnak. Hatását hamarosan érezni majd a Szovjetunió és a rab országok viszonyából is.

Szignál

Kedves hallgatóink, Balogh Balázs kommentárját hallották a varsói események hátteréről és tanulságairól.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Információk

Adásba került1956-10-22 14:10
Hossz0:09:12
CímNapi kommentár - A varsói események hátteréről és tanulságairól
MűsorkategóriaKommentár
Ismétlések
1956-10-22 14:10
SzerkesztőBéry László
Műsor letöltése MP3