A nemzetközi határozmányokról és a nemzetközi hadijogról

Szignál

Magyarországra is érvényesek a hadviselésre vonatkozó nemzetközi határozmányok a nemzetközi hadijog is kizárja a statárium alkalmazásának lehetőségét és így fokozott felelősség terheli a rögtönítélő eljárásban és törvénytelen kivégzésekben résztvevőket. Kérjük, hallgassák meg Lovas László fejtegetését:

Szignál

Magyarország és a Szovjetunió között hadiállapot van. Ezen a kétségtelen tényen mit sem változtat, hogy a magyar szabadságharcosokra támadó szovjet csapatokat hitszegő módon minden alkotmányos jogszabályt lábbal tiporva maga az úgynevezett miniszterelnök, Nagy Imre hívta be. A szovjet csapatok beavatkozásával a kommunista rendszer által lázadásnak bélyegzett szabadságharc háborúvá, a függetlenségéért, nemzeti önállóságáért küzdő Magyarország és a támadó szovjet hatalom közötti háborúvá változott.
Ez a helyzet, különböző következményekkel - többek között fontos nemzetközi jogi következményekkel - jár. Elsősorban azzal, hogy a hazánk területén folyó élet-halál küzdelemre is vonatkoznak a minden hadviselő félre kötelező hágai nemzetközi egyezmény cikkelyei.
A szárazföldi hadviselés rendjét szabályozó hágai nemzetközi határozmányok első fejezetének első szakasza pontosan meghatározza ki tekintendő hadviselőként. Ez a nagy fontosságú szakasz így hangzik:

"A háborúra vonatkozó törvények, jogok és kötelezettségek nem csupán a hadseregre érvényesek és kötelezőek, hanem harci kötelékekre, és önkéntes csapatokra is az alábbi feltételek mellett: Először, ha az ilyen harcoló alakulat élén olyan valaki áll, aki alárendeltjeiért felelős. Másodszor, feltéve, hogy meghatározott és felismerhető jelvényt hordanak. Harmadszor, hogy fel legyenek fegyverkezve. Negyedszer, hogy hadi vállalkozásaiknál a háború törvényeit és szokásait megtartsák."

Kétségtelen, hogy szovjet támadó ellen küzdő magyar szabadságharcosokra mindezek a feltételek vonatkoznak. A nemzeti erők szervezett volta és hadviselő jellege minden vitán felül áll. De a hágai egyezmény második szakasza még pontosabban ráillik a különleges magyarországi viszonyokra és nem hagy kétséget az egyezmény rendelkezéseinek alkalmazhatósága felől. A hadviselő fél fogalmát ez a második szakasz ugyanis jelentősen kiterjeszti. Szó szerint ekképp:

"Ugyancsak hadviselőnek kell tekinteni annak a meg nem szállott területnek a lakosságát, amely az ellenség közeledtére saját elhatározása alapján fegyvert ragad, hogy leküzdje a benyomuló csapatokat. A fegyvert ragadó lakosság hadviselő félnek tekintendő abban az esetben is, ha még nem volt ideje ahhoz, hogy az előző szakasz értelmében hadi alakulatként szerveződjék, amennyiben fegyvereit nyíltan használja és a háború törvényeit és szokásait megtartja."

A hágai határozmánynak ezek a pontjai tökéletesen ráillenek a magyarországi helyzetre. A benyomuló szovjet csaptok olyan területek ellen viselnek irtó hadjáratot, amelyeket előzetesen nem szállottak meg, és senki sem vitathatja, hogy a benyomulókkal szemben spontán elhatározásból fogtak fegyvert a szabadságharcosok.
De az egyezmény kiemeli azt is, hogy a hadviselő félre vonatkozó jogok nem csak a fegyverrel küzdő, hanem a fegyvertelen alakulatokat is megilletik. Ezt szögezi le a harmadik szakasz, amikor a következőket mondja:

"A hadviselő felek csapatai fegyveres és nem fegyveres alakulatokból tevődhetnek össze. Az ellenség által történő foglyul ejtés esetén mind a fegyveres, mind a fegyvertelen alakulatok tagjai a hadifoglyokat megillető bánásmódra tarthatnak igényt."

Felvetődik a kérdés, milyen gyakorlati következményekkel jár az a tény, hogy Magyarországon folyó szabadságharc háború, és a nemzeti csapatokat, illetve a szabadságharcosokat megilletik a hadviselő félre vonatkozó nemzetközi jogok.
A feleletet ismét a hágai egyezmény rendelkezései, és az azokat kiegészítő 1949 augusztusában kelt genfi egyezmény határozmányai tartalmazzák:

"Tilos a foglyul ejtettek kivégzése. Az ellenséges erőkhöz tartozó fegyveres, vagy fegyvertelen személyek úgynevezett likvidálása közönséges gyilkosság. A nemzetközi hadijogba ütközik a meg nem erősített védtelen városok bombázása és lövetése. Ugyanígy minden kollektív megtorlás."

A mostani helyzetben azonban mindennél fontosabb az 1949. augusztus 12-én kelt genfi egyezmény harmadik szakasza. Ez az egyezmény a polgári lakosság védelmét célozza háborús időkben. Az említett szakasz így hangzik:

"Olyan fegyveres összetűzés esetén, amelynek nincs nemzetközi jellege, legalább a következő szabályokat kell betartani. Azokat a személyeket, akik közvetlenül nem vesznek részt az ellenségeskedésekben, ide értve a fegyveres alakulatoknak azokat a tagjait, akik letették a fegyvert, valamint azokat a személyeket, akik betegség, sebesülés, foglyul esés, vagy más okból harcképtelenek lettek, minden körülmények között az emberiesség parancsai szerint kell kezelni. Ennél fogva tilos velük szemben ítélet hozása szabályszerű bírói eljárás nélkül."

A genfi egyezmény tehát a nem nemzetközi fegyveres összetűzéseknél sem engedi meg a statáriális bíráskodás életbe léptetését. Ahogy azonban láttuk, Magyarországon ma igenis nemzetközi háború folyik, a magyar nemzet küzd a szovjet támadó hadsereg ellen. Ilyen körülmények között tehát az erkölcsön és tételes törvényeken kívül a nemzetközi hadijogot is megsérti a rögtönítélő bíráskodás életbeléptetése.
Ugyanígy, sőt még fokozottabban háborús bűntettet követ el mindenki, akinek része van a hadviselő félnek számító szabadságharcosok kivégzésében. A közelmúlt, és nem utolsó sorban a háborús bűnösök felett ítélkező nürnbergi nemzetközi bíróság gyakorlata pedig megmutatta, hogy ezek a jogszabályok nem élettelen formaságok, és megszegőik előbb-utóbb számolhatnak a méltó büntetéssel.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Lovas László foglalkozott azzal a tétellel, hogy Magyarországra is érvényesek a hadviselésre vonatkozó nemzetközi határozmányok, és hogy nemzetközi hadijog is kizárja a statárium alkalmazásának lehetőségét.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!