Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemle következik.

Most nagy nyugatnémet lapok véleményét ismertetjük a magyar szabadságküzdelemről. Valamennyien nagy nemzetközi összefüggéseiben tekintik a kérdést. A Süddeutsche Zeitung mai számának első helyén álló rövid kommentárja Kádár János ígérgetéseiből indul ki. Megállapítja, hogy senki sem bízik abban, amit Kádár ígér. Kérdés, meg tudja-e adni az ígért meleg ételt, utalványt és hogy mit fog érni, a kilátásba helyezett fizetéselőleg. Mivel Kádár maga is tudja ezt, ezért ígér majd régi vágású katonaruhát, Kossuth-címert és március 15-e megünneplését. Mivel már elődje, Nagy Imre kipróbálta, hogy ilyenféle ígéretekkel nem sokra lehet menni, megígéri azt is, hogy nem térnek vissza a sztálinizmushoz. Így akarja megakadályozni, hogy a forradalom passzív ellenállássá és teljes zűrzavarrá váljék. A Süddeutsche Zeitung aggodalommal néz a további fejlemények elé. Senki sem tudja pontosan, hogy mit értenek a kommunisták sztálinizmus alatt. Moszkvából az a hír, hogy a szovjet is tudja mennyire irreális Kádár programja. A lap evvel kapcsolatban a következőket állapítja meg.

Ha a szovjet az általa beültetett rendszer összeomlása miatt ki akar tartani Sztálin elítélésénél, akkor fel kellene adnia saját ügyét és le kellene mondania a francia baloldali író, Sartre által képtelen hazugságnak minősített állításáról, hogy Magyarországon a munkások a szovjet csapatok oldalán küzdöttek fehér gárdisták ellenforradalmával szemben.

Mit tehet ebben a helyzetben a Szovjetunió? Orosz katonai igazgatás alá helyezi az országot? Ez mégiscsak a sztálinizmushoz való visszatérést jelentené. A lap szerint tartani kell attól, hogy Hruscsov a XX. pártkongresszus előtti álláspontra vonul vissza. Bulganyin már megtette ezt, amikor Varsóban azt állította, hogy a lengyel munkásokat külföldi ügynökök vezették félre. A javíthatatlan sztálinisták és a Hruscsov desztalinizálásától felbátorodott kommunisták küzdelme még tart. Talán épp most fog igazában kitörni - írja a Süddeutsche Zeitung.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung a szovjet hatalmi politika veszélyeivel foglalkozik. Az első oldalon olvasható kommentárja rámutat arra, miként játszik Moszkva a tűzzel, amikor az arabokat állandóan orosz katonai segítséggel kecsegteti. Az Egyesült Államok már kijelentették, hogy még úgynevezett önkéntes oroszok katonai beavatkozását sem fogja tűrni. A lap szerint feltehető, hogy Moszkva mindevvel csak propagandát akar csinálni és magát az iszlám fővédnökének feltolni. Az Egyesült Nemzetek a Közel-Keleten azonban most igen gyorsan cselekszenek. Rendőrcsapatai már útban vannak Egyiptom felé. A Frankfurter Allgemeine Zeitung aztán így folytatja cikkét.

Európában, Magyarországon még nem vagyunk ennyire előre, habár az események folyását követve már tovább kellene lennünk, mint Közel-Keleten. A kommunista országok Oroszország vezetésével itt más erkölcsi mértéket alkalmaznak, mint Egyiptomban. Mégis, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják, azt szeretnénk hinni, hogy az Egyesült Nemzetek megfigyelői a közgyűlés határozatának megfelelően eljuthatnak Magyarországra. Vajon ez lesz az első lépés az ENSZ felügyelete alatt tartandó szabad választások felé, amelyeket a közgyűlés kíván? Vagy pedig Oroszország a Kádár-kormánnyal együtt nem engedi meg a választásokat, csak azt tűri el, ami a Tito és Gomulka mintájára úgyis bekövetkeznék. Tudniillik egy tisztára kommunista, de mégis függetlenebb állam megszervezését. A mai világhelyzetben az a nyugtalanító, hogy most éppúgy, mint azelőtt a hatalom akárhol is uralkodik, csak ott hajlandó engedni, ahol kényszerítik rá, és azonnal támad, ahol látszólag kockázatmentes alkalom kínálkozik.

A Münchner Merkur mai száma nem hoz vezércikket, de egész politikai kommentárját Éjszaka Magyarország felett címmel a magyar problémának szenteli. Többek között ezeket írja.

Egyiptomban az angolok és franciák már szabadon bocsátják az egyiptomi foglyokat. Ugyanakkor Európa szívében, mint Bécsből jelentik a magyar foglyokat a Vörös Hadsereg ott a helyszínen lemészárolja, a sebesülteket sorsukra hagyják. Magyarországra a rémület éjszakája borul, amely nem oszlik el többé. A magyarok mégis tovább harcolnak. Ez felér egy csodával. Kilenc nap óta, tizenhárom szovjet páncél hadosztály és két mongol gyalogos hadosztály áll kíméletlen harcban, miután minősíthetetlen árulással az ellenfél katonai vezetőségét ártalmatlanná tették. Mégis mindenütt az országban tűzharcok, sőt szabályszerű tüzérségi párbajok vannak. Ez az egyszerű és megrendítő tény, hogy a szabadságharc még mindig tart, megrázza a szabad világ lelkiismeretét. Hányszor jelentették már a nyugati újságok, hogy most már mindennek vége. A helyzet ilyen hamis megítélésének valószínűleg a saját lelkiismeretünktől való menekülés tudatalatti vágya volt az alapja. Amíg ugyanis a magyar nép nem hajtja fejét lemondóan az igába, addig a szabad világ hűtlensége és tehetetlensége mindnyájunk számára lassanként elviselhetetlenné váló lelki terhet fog jelenteni. És Magyarország nem adja meg magát. Ez tűnik ki a furcsa nemzeti kommunista Kádár bábkormányának állandó siralmas felhívásaiból. Moszkva ezt a mérhetetlen vérfürdőt, amelynek csak Budapesten több mint 20 ezer halottja van, azért rendezte, hogy újra egy kommunista rezsimet juttasson uralomra. De nincs az a diktatúra, amely hivatali gépezet nélkül működhetnék. De a szovjet intervenció után, vagy éppen ennek a brutális beavatkozásnak a következtében még egy csekély kisebbség sincs, amely kész volna a közreműködésre.

A Münchner Merkur aztán így foglalja össze, hogy mit jelent a Kádár-kormány a nemzetközi politikában.

A történelem folyamán még nem volt külső hatalomtól beültetett kormány, amely annyira világosan és kitörölhetetlenül viselte volna magán a Káin-bélyeget. Mit kell most az embernek ahhoz szólnia, ha az Egyesült Nemzetek főtitkára átveszi ezen a szovjet kegyelméből élő úgynevezett magyar kormány kiküldöttének megbízólevelét. Mit szóljunk ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén csak elvétve utalnak arra, hogy a Kádár-rezsimet a népjog alapján nem lehet elismerni? Ha az Egyesült Nemzetek a magyar kérdésben hatalompolitikai gyengeségük miatt nem tudnak konkrét eredményt elérni, és nem képesek a szabadságszerető magyaroknak segíteni, ezt még meg lehet érteni, de nem lesz-e végezetes, amint erkölcsi hatalom csak európai hatalmakkal szemben állja meg a helyét, de nem a Szovjetunióval szemben. Ebben a magyar éjszakában lehullanak az álarcok. Mit jelentsen az, ha a pacifista, mindig annyira erkölcsös és igazságos Pandit Nehru arra utasítja ENSZ delegációját, hogy szavazzon a határozat ellen, amely elítéli a Magyarországon elkövetett gaztettet és követelik a szovjet kivonulását. Vajon csak Ázsiára és Afrikára érvényes a jog? Egy ezeréves európai kultúrnép számára nem érvényes?

A Münchner Merkur kommentárja komoly figyelmeztetését a következő mondattal végzi.

Európa szemében Magyarország a próbakő, amelyen áll vagy bukik az Egyesült Nemzetek tekintélyének utolsó maradványa.

Nemzetközi sajtószemlét hallottak.