Protestáns világ

Szignál

Protestáns világ című rovatunk következik. A reformációra való emlékezésképpen ma Méliusz Juhász Péter debreceni reformátorról szólunk, majd beszámolunk az amerikai elnökjelöltek szerepéről az egyházi életben.

Szignál

Új eget és új földet várunk az Isten ígérete szerint, amelyben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim ezeket várván igyekezzetek, hogy szeplő és hiba nélkül valónak találjon titeket békességben. Mert nem késik el az ígérettel az Úr, amint némelyek késedelmesnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy sokak elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson. Egy azonban ne legyen elrejtve előttetek szeretteim! Az, hogy az Úrnál egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Azért a mi Urunknak hosszú tűrését idvességesnek tartsátok a néktek adatott bölcsesség szerint! Szeretteim, őrizkedjetek ezért az istentelenek tévelygéseitől, és saját erősségeitekből ki ne essetek! Sőt! Növekedjetek kegyelemben, és a mi Urunknak, és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. A minden kegyelem Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Jézus Krisztusban, tegyen benneteket erősekké, szilárdakká, tökéletesekké, mert övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké, ámen!

Szignál

Ravasz László püspök írta egyik elévülhetetlen értékű írásában, mennyire szeretett volna Homo Unius Libri, vagyis egyetlen könyv embere lenni, de életét a mindennapi kérdésekre adott válaszokban tükörcseréppé kellett széttördelnie. Így nem alkothatta meg egyetlen nagy művét, az Evangélium szerinti világképet, minden magyar evangéliumi hívő ember számára. Az ötödfél évszázad folyamán sajnos senki sem írhatta meg ezt az evangéliumi breviáriumot, mert a nagy századok és apró alkalmak egyaránt tükörcseréppé széttördelt válaszokra késztették evangéliumi pici magyar népünk vigyázóit. De nincs is ilyen nép, és nincs is ilyen ember. A genfi szoborcsoportban Kálvin János sem saját művét tartja kezében, hanem a Bibliát. Nemrégen Rembrandt holland festőről mondottuk, hogy ebben az értelemben ő is egykönyvű ember volt, mert elsősorban csak a Bibliát olvasta. Gondolatban álljunk meg a magyar táj közepén, lépjünk be a debreceni Déry múzeumba. Előttünk áll szoborba faragva egy férfi, Méliusz Juhász Péter, Debrecen hajdani fiatal püspöke. A reformáció korában magyar földön alig volt termékenyebb író nála, mégis egy könyvvel látjuk őt. Ezzel küzd, ezzel védekezik, ha támadják, ezzel vigasztal, ez ösztökéli, ebből merít erőt, ezzel épít. Évente köteteket írt, még sincs más fegyvere, csak ez az egyetlen könyv, amit szoborba merevített keze tart: a Biblia.
Amikor a réten vagy a homokban elveszítünk egy-egy értékes emléktárgyat, és órákon át hiába keressük, mindig átvillan utolsó reménysugárként agyunkon a gondolat - vissza kell térnünk arra a helyre, amelyikről még tudjuk, hogy kézben tartottuk szeretett értékünket. Onnan kell újra bejárnunk a régi nyomok után a letaposott rétet, a feldúlt homokot, és az úttalan bozótokat. Minden elveszített nagy értékeinkre nézve is igaz ez a tétel. Az angoloknak nemzedékeken át a Biblia volt a mindennapi nyelvük. A mi nyelvünk ma is a Biblia és Shakespeare - mondják papok, költők, diplomaták, ifjak és régi bölcsek. A német evangéliumi életben Luther Bibliája futotta meg ugyanezt a pályát. Nálunk, magyaroknál a Károli Gáspár. Még ma is nyelvünkben él a gönci istenes szent öregember, és mégis sokszor úgy tetszik, mintha valamit elveszítettünk volna. A Biblia nem egyetlen könyvünk többé. Megbotlunk állításaiban, régiesnek tartjuk. Sokan kigúnyolják. Pedig akkor volt igazán erős a népünk, amikor a Biblia volt az egyetlen könyvünk! A prédikátorok is erre támaszkodva merték kimondani a prófétai szót. Hallgassuk csak Méliusz Juhász Pétert, Debrecen prédikátorát!

Ti békatermészetű, hitetlen, bálványozó ösvény urak! Játékra, hízelkedő latrokra, bálványozókra költtök. Még a Krisztus palástját is levonszoljátok! A prédikátor és az iskolák jövedelmét elveszitek. Elhasogatjátok a sok hízelkedő Pilátus katonái között, és így osztoztok vele. De megver az Isten! Bizony nem vagytok drágábbak a pórnál, mert ő, az ő szegénységében, Krisztus örökös társa, sőt, még egy hívő pandúrnak is több becsülete van Isten előtt, mint a világ hitetlen fejedelmeinek!

A szobor sokszor kőbe merevíti a forró, meleg életet. Makay Sándor Széchenyi István körül próbálta széttörni ezt a lelkekben megmerevített szobrot. Gondolatban törjük mi is össze a debreceni Déry Múzeumban Méliusz Juhász Péter prédikátor szobrát. Lássuk meg az élő embert a kő omlatag mögött! Keressük meg a múlt elveszített értékét, lépjünk be a reformáció korabeli alföldi város forrongó levegőjébe, lássuk a reformáció hírét hozó kereskedőket, a prédikátorokat, a kollégiumot és a korszakot egyáltalán!

- Tessék velem jönni! Majd elvezetem kegyelmedéket. Diák vagyok a kollégiumban. Látják azt a sok szekeret a piacon? Egyik csoport Krakkó felé indul. A másik Lipcsének, Augsburgnak. Amott, azok Firenzébe, emezek Konstantinápolyba mennek. Gabonát, bort, állatot visznek, és kelmét, aranyat hoznak érette. Mintha csak a nagy Árpád-házi királyok kereskedő birodalma elvenednék meg. Ma sokkal nagyobb a veszély, de nagyobb a hazahozott érték is. A reformáció szellemét is jobbára ezek a türkös debreceni cíviskereskedők hozták haza. Saroglyába rejtették a könyveket. Ezt a török nem bánja. Most az erdélyi fejedelemnek adózunk, de tőle is független a város. Pláne katonát ritkán ad, mert itt ül a török a nyakunkon. A német is csak emiatt becsül. Néha vagy az egyik sarcol meg, vagy a másik. De olyan a magyar, hogy minél jobban ütik, annál erősebb. Mint az acél. Nehéz is kifogja a cívis értelme, megtanultunk magunkra vigyázni. Nagy dolog rászedni az erősebbet! Márpedig a német is, a török is erősebb. Azóta Debrecen nem támad. Úgy él, hogy csak higgye a török, hogy neki van igaza, de a város nem enged a jussából. A reformáció is így terjedt el. Addig mentünk, ameddig lehetett. Dévay Bíró Mátyás plébános uram prédikátorrá vált. Sokat járt külföldön. Látott, tanult sokat! Kálmáncsehi Sánta Márton plébános urunk is. De ahogyan a templomból kihozatta az oltárt, és csak asztalt tett be helyette, az elöljáróság felzúgott. Nem kockáztatna felettébb - azt mondták. - Hordja el magát a prédikátor uram! El is mentek. Dévay Bíró Mátyás úr valahol messzi Wittenbergában halt meg Melankton Urunknál. Kálmáncsehi Sánta Márton prédikátor uram Beregszászba futott, de ott sem nyugodott meg. Zsinatot szervezett. Mondják, hogy magyari földön ez az első helvéciai irányú református zsinat. Aztán megbékültünk vele. A magisztrátus visszafogadta Debrecenbe. A fejedelem, János Zsigmond meg egyenesen püspöknek címezte volna Debrecen prédikátorát. Az új hit szele új életre keltette a kollégiumot is. Már 1529-től mentek diákok Wittenbergbe hallgatni a nagytudományú Lutherus Mártont, meg Melankton Fülöpöt. Igaziban először Dézsy András rektor uram szervezte meg. Szép rigmust is írt a város elöljáróságához, hogy most már el ne hagyják az új hitet, hanem halálukig vallják meg. Mégis, azóta van itt igazi megújhodott evangéliumi élet, mióta Méliusz Juhász Péter uramat hazahívták Wittenbergből. Ő legyen a város első prédikátora. El is jött. Még csak 26 éves volt, de püspök lett. Nagy, erős tudománya van Méliusz uramnak. Sokat harcol a nagy hajviselők ellen. Ez valamilyen szekta. Arany Tamás uramék szervezik, de Lukács prédikátor is pártolja Egerből. A szentháromságot tagadják. Méliusz prédikátor úr zsinatokon küzd meg velük, könyveket ír ellenük. Nemrég Váradon küzdött meg Dávid Ferenc kolozsvári prédikátorral. Még a fejeledelem is a Dávid pártjára állt. Méliusz prédikátor uram nem hagyta. Meg is fenyegette érte a fejedelem!

A mi birodalmunkban, miképpen arról ország végzése vagyon, mi azt akarjuk, hogy szabadság legyen! Továbbá tudatjuk, hogy a hit Isten ajándéka, és a lelkiismeretet, erőszakkal semmire sem vihetik. Aki pápásodik, az a mi országunkból mehet!

Méliusz Péter prédikátor úr azonban nem megy el, és nem hallgat. Prédikációiba viszi a vitát, és a Szentháromságról így tanít:
„Krisztus közbenjárásának indítója a Szentháromság szerelme, jóakarata, kegyelme és tanácsa. Mert Isten még eleve megértvén és meglátván a mi jövendő esetünket a teremtés előtt, örök időktől fogva készített orvosságot a bűn ellen, hogy az ördög rabsága szolgálatában és tiszteletében ne hagyja azokat, akiket önnön szolgálatára és tisztességére választott. Ezért készíté kegyelemből az Atyaisten az ő fiát.”

Méliusz prédikátor uram erős, tiszta hite megfogja a hallgatókat. Sugalló hatása alatt formálódnak a lelkek. De nagy szükség van most erre, mert temérdek tévelygésben él a mi árva magyar népünk. A csehek is jártak nála. Fiatalon is öregnek találták. Tudományát dicsérik. Úgy mondják, hogy az Isteni tiszteletünk egyezik az övékével. Nagy dolog a nagy átalakulások korszakában a szellemi vezetést fiatalokra bízni. A debreceni eklézsia a szervezést és a kormányzást is rábízta Méliusz prédikátor uramra.

A reformáció népe nem csalódott a fiatal püspökben. Méliusz Juhász Péter messze híressé tette a magyar nevet. Már diákkorában ő volt a Wittenbergi Magyar Tanuló Ifjúság Egyesületének elnöke. Halálát is megtudta az egész reformált Európa. Béda Tódor, Kálvin János genfi lelkipásztor utóda, életében több levelet váltott Méliusszal. Amikor halálhírét vette, nem habozott Méliuszt magyar Kálvinnak nevezni. Valóban, ő a magyar evangéliumi hit egyik megalapítója és bajnoka a magyar földön.

Szignál

Az észak-amerikai Egyesült Államokban Eisenhower elnök sok figyelmet szentelt a vallásos élet megnyilatkozásainak. Nagy döntései előtt sokszor lehetett templomban látni őt. A Protestáns Egyházak Világtanácsa Evenstone-i ülésének annak idejében üzenetet küldött. Ugyanígy az Amerikai Katolikus Hölgyek Kongresszusát is figyelemben részesítette. Az elnök az amerikai nép prosperitása miatt hálázatosságból évente külön imanapot vezetett be, és a régi nagy tradíciókat is megtartja. A Republikánus Párt választási programjában is van utalás Istenre, és az iránta való hálázatosságra. Nagy dolog ez, ha arra gondolunk, hogy ma a világon tulajdonképpen két ellenerő van. A Szovjetunió, amely az Istent hivatalos állami programja szerint is tagadja, és az észak-amerikai Egyesült Államok. Egy vallás akkor valóság, ha azt a nép mindennapjaiban is éli. Az amerikai nép éli a vallást. Protestánsok és katolikusok az egyházaknak a mindennapi életben egyaránt fontos szerepet biztosítanak. Természetesen minél inkább közügy a vallás, annál nagyobb a veszély, hogy vissza ne éljünk tiszta tényeivel. Ne higgyük el, mint az ószövetségi zsidók vagy a mai holland... [református egyház tagjai Dél-Afrikában, hogy Isten kizárólagosan csak a mi Istenünk és azért sikeresebb a mindennapi életünk, mert különösen szeret minket.]
A reformáció egyházai nem volnának hűek önmagukhoz, ha nem védekeznének e veszély lehetősége ellen.
Ezért az észak-amerikai Protestáns Egyházak Szövetsége nyilatkozatban fordult az amerikai protestánsokhoz. A lelkipásztorokat arra utasította, hogy az elkövetkezendő elnökválasztások alkalmával józan mértéktartással szóljanak híveikhez a szószékekről. Óvakodjanak attól, hogy a vallást összekeverjék a politikai pártok érdekével.
Hallgatóinkat annak idején tájékoztattuk arról, hogy a mostani elnök megválasztása alkalmával az észak-amerikai Presbiteri Református Egyház tagja lett. Magyarázatában elmondotta, hogy egész egyéni neveltetésében és gondolkozásában presbiteri reformátusnak érzi magát. Stevenson, a másik párt elnökjelöltje ugyancsak református vallású. Mivel mind a két jelölt ugyan egy felekezethez tartozik, ez különös biztosíték arra, hogy az elnökválasztó harcba nem visznek felekezeti kérdést. Amerikában a protestánsok között egyébként sohasem mutatkozott sem felekezeti harc, sem érzékenység.

Az észak-amerikai Egyesült Államokban a megválasztott új elnök tudvalevően mindig a genfi eredetű protestáns bibliára tesz esküt. A Párizsi Reform című protestáns egyházi újság ezzel kapcsolatban feltette a kérdést: lehetne-e az Egyesült Államok elnöke katolikus vallású amerikai polgár? Az Amerikai Egyesült Államok története ugyanis az Európából odamenekült protestáns zarándok atyák letelepedésével kezdődik. Ez a tradíció sokáig nagyon mélyen élt az amerikai nép lelkivilágában. A déli rész e téren még ma is erősen konzervatív. Nemzedékek folyamán azonban változtak az idők. Ma az amerikai katolicizmus jelentős szerepet tölt be az amerikai nép életében. Az olasz és ír bevándorlás következtében folytonosan erősödőben van. A mostani háború után is főleg lengyel, cseh és más katolikus országok üldözöttjei találtak új otthonra Amerikában. Az utolsó emberöltő óta általában sok méltató szó esik az amerikai katolikusok életéről. Számuk is rohamosan növekszik, mindamellett egyáltalán nem kell arra gondolnunk, hogy az észak-amerikai Egyesült Államok hamarosan vagy valaha is elvesztik protestáns jellegüket. Tény, hogy az utolsó harminc esztendő alatt az amerikai katolicizmus száma szinte megkétszereződött, de így is csak a lakosság egyötödét, vagyis 20 százalékát teszi ki a katolikus egyház tagjainak száma. Annyi ez, mint csonka Magyarországon a reformátusok 21 százalékos arányszáma az evangélikusok nélkül.

A magyar nemzeti életben a protestantizmus vitathatatlanul fontos szerepet töltött be. Ezt tagadni nem lehet. Épp így lehetetlen volna az amerikai katolicizmus szerepét tagadni, vagy kisebbíteni az Újvilág modern történetében. Az amerikai elnökválasztás történelmében első ízben 1928-ban lépett föl Al Smith régi ír származású katolikus elnökjelölt. Vállalkozását komoly remények kísérték. Annak idején sajnos protestánsok és katolikusok felekezeti kérdést láttak ebben az elnökválasztó harcban. Meglehet, hogy mégsem ez döntötte el a vitát, hanem a sokkal bonyolultabb belpolitikai kérdés, és az alkoholtilalmat sürgetők, és az azt ellenzők harca. Annakidején Al Smith elnökjelölt megbukott. De nyilatkozatában örökké emlékezetes intést adott az észak-amerikai népnek, amikor ezt mondotta: "Azzal a hő kívánsággal fordulok amerikai hazám minden felekezetéhez, hogy soha többé ne legyenek bizalmatlanok egy polgáruk iránt sem, aki saját hite szerint igyekszik alázatosan járni az ő Istenével."
A mostani elnökválasztás jelölőkongresszusán John Kennedy, Massachusetts katolikus szenátora tűnt ki különösen egyéni értékeivel. Kevésen múlott, hogy Kefauver helyett a Demokrata Párt őt jelölje alelnökének. Gore és Humphrey szenátorok közbelépésére azonban - egészen más okokból - Kefauver javára billent a mérleg. A protestáns újságtudósítók lehetségesnek látják, hogy a nagy tudású John Kennedy katolikus szenátor az 1960-as esztendők elnökválasztási harcában jelöltként lépjen fel. Az amerikai nép érett arra, hogy nem csinál többé kérdést a felekezeti hovátartozásból.

Szignál

Kedves hallgatóink! Protestáns világ című adásunk hangzott el.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!