Rendkívüli kommentár

Kedves hallgatóink, Balogh Balázst hallják.

Kedves hallgatóim, a harc gyötrelmes és nehéz. Végtelen áldozatot, lemondást követel, de ha valakiben felmerült volna a kérdés: érdemes volt-e vállalni, érdemes-e helytállni; az kedd délután, a szabadságharc egy hetes fordulóján újabb döntő bizonyítékát kapta a helytállás igazolásának. Az úgynevezett kormány elnökének és tagjainak a rádióbeszédei, a szabadságharc eszméinek és résztvevőinek egekig való magasztalása, és talán legutolsó sorban a budapesti rádió szinte komikus önvallomása; mind egy-egy állomás, csatanyerés a magyar nép nagy szabadságharcában - tegyük mindjárt hozzá - nem befejezése a harcnak. Mivel lépett Nagy Imre megint a nyilvánosság elé?
Bejelentette, hogy megszüntetik az egypártrendszert és a kormányzást a negyvenötben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködése alapjára helyezik. Ennek megfelelően a nemzeti kormányon belül, szűkebb kabinet alakul, amelynek tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a szociáldemokrata párt által kijelölendő személyiség. Ugyanakkor Kádár Jánost és Losonczy Gézát államminiszterré nevezték ki. Felhívja a kormány a szovjet csapatok parancsokságát, hogy azonnal kezdje meg a csapatok kivonását Budapest területéről. Végül elismerte Nagy Imre a forradalom által létrehozott helyi, önkormányzati szerveket és kérte támogatásukat.
Vegyük sorra, kedves hallgatóim, ezeket a bejelentéseket! Mit jelent a negyvenötös koalíciós alap? Négypártrendszert, a kommunista párt, szociáldemokrata párt, a kisgazdapárt és parasztpárt együttes kormányzását. Negyvenöt óta tizenegy év telt el. Milyen változást hozott ez a szörnyű évtized a magyar nép életében, politikai felfogásában, azt csak sejteni lehet a nemzeti forradalom nagyszerű megnyilatkozásaiból. Ki meri állítani, hogy a magyar nép politikai meggyőződését csak ezek a pártok reprezentálhatják és a fegyveres és politikai győzelmet aratott forradalom nem hoz-e létre más nagy pártokat is? A nemzet új életébe más pártoknak is beleszólásuk lesz, nemcsak olyanoknak, amelyeket Nagy Imre és a szovjet megszálló hatalom engedélyez.
Nézzük, hogy még ezek a negyvenötös pártok is, hogyan jutnak szerephez Nagy Imre szűkebb kabinetjében! A hat bejelentett miniszter közül négy kommunista; köztük Nagy Imre, aki mindeddig nem cáfolta meg a szovjet csapatok behívásának rettenetes vádját. A kisgazdapártot Tildy Zoltán és Kovács Béla képviseli. Tildy Zoltánra kár szót vesztegetni. Kovács Béla részvétele a kormányban tisztázatlan kérdés. Kovács Béla eddig nem nyilatkozott, nem oszlatta el a kételyeket. A parasztpártot Erdei Ferenc képviseli. Erdei éveken keresztül Rákosi Mátyás minisztere volt, lelkes, skrupulus nélküli végrehajtója a legszörnyűbb parasztnyúzásnak és csődbe jutott kommunista agrárpolitikának. Rákosit következetesen, mint csalhatatlan vezérét és bálványát ünnepelte, a kommunista pártról csak, mint pártomról, pártunkról beszélt. Most hirtelen felfedezi parasztpártiságát és szózattal fordult a paraszt párt tagjaihoz. Miért nem vállalta ezt a szerepet Veres Péter, a parasztpárt megteremtője és elnöke, aki különböző közéleti szerepeket még a Rákosi kormány idején is elvállalt? A szociáldemokrata pártot senki sem képviseli a negyvenötös alapra helyezett új, szűkebb kabinetben. A szociáldemokrata pártnak tömegei vannak Magyarországon és több száz vezető egyénisége, akiket a párt hosszú évekig börtönben tartott, csak nemrégiben engedett szabadon. Nem Szakasits Árpádról, Marosán Györgyről beszélünk - ezek legfeljebb szégyenfoltjai a szociáldemokrata pártnak -, de miért nem találtak egyetlenegy elfogadható személyt a tényleges szociáldemokrata vezetők közül? Szakasitsot, Marosánt nyilván már nem merik a kirakatba tenni, ez a trükk túlságosan átlátszó volna. A többi, az igazi szociáldemokrata vezetők, nem állnak kötélnek.
Mi marad tehát a nagyhangú bejelentésből, az egypártrendszer megszüntetéséből és a negyvenötös alapból? Semmi más, mint annak a dokumentálása, hogy a bukott kommunista párt a hatalom megtartása érdekébe újabb szemfényvesztéstől sem riadt vissza. A szűkebb kabinet hatásköre különben is tisztázatlan, az egész kormány személyi összetétele maradt, tagjai nagyrészt öreg, megrögzött, rossz emlékű sztálinisták.
A negyvenötös alapra való helyezkedés a kommunista párt szempontjából, különben sem jelenti a hatalom megosztását és a demokratikus erők érvényesítését. A kulcspozíciókat negyvenötben moszkovita ügynökök foglalták el, mögöttük állott a szovjet megszálló hatalom. Ennek a segítségével, törvénytiprásával, a Rákosi-féle szalámi-taktikával, fölszámolták a koalíciós partnereket, végül is megvalósították a kommunista diktatúrát. A párt előtt most is ez az utolsó reménység lebeg; miért ne sikerülne most, a kormányzásban döntő többsége van, és mögötte áll a szovjet haderő.
Ez a számítás éppen olyan tévedés, mint Nagy Imrének az a szándéka, hogy a forradalom által létrehozott önkormányzati szervek elismerésével, ezek azonnali támogatását is megkaphatja.
A nyilatkozat célja és értéke tehát nagyon is relatív. A szabadságharc kitörése előtt, vagy talán kitörése pillanatában, ezzel a nyilatkozattal meg lehetett volna akadályozni a vérontást, nem kellett volna behívni a szovjet csapatokat. Miért kellett egy hetes háború, tíz és tízezer magyar élet, szovjet tankok által legázolt gyermekek és asszonyok, Budapest felgyújtása és rommá lövése, és a szabadságharc katonai és politikai győzelme, hogy Nagy Imre megtegye ezt az újabb nyilatkozatát? Lehet-e hinni ezen a rettentő áron kikényszerített nyilatkozatnak? Hol a garancia arra, hogy az újabb és legújabb ígéreteket ez a rendszer valóra is váltja? Csak egy bizonyos, a cél: a szabadságharc leszerelése, a hatalom mindenáron való megtartása.
A magyar népet az eddig nyilatkozatok sem tévesztették meg. Pontosan tudja, hogyan értékelje ezt a nyilatkozatot. Tényeket akar és nem ígéreteket. A szabadságharc Nagy Imre által is elismert, fölmagasztalt győzelmének valóra váltását: szabad, magyar, emberi életet!

Kedves hallgatóink, Balogh Balázst hallották.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!