A Varsói Szerződés rendelkezéseiről

Kedves Hallgatóink! A Szovjetunió a magyar nemzet elleni minősíthetetlen támadását, a szovjet csapatok kivonásának elodázását a Varsói Szerződéssel próbálja indokolni. Mi az igazság ebben a kérdésben? Most Lovas László ismerteti a Varsói Szerződés rendelkezéseit és világítja meg a szovjet álláspont képtelenségeit.

Szignál

Tavaly májusban úgynevezett nemzetközi tanácskozás színhelye volt Varsó. A látszat megőrzése kedvéért a lengyel fővárosba idézte a Szovjetunió a népi demokrácia bábkormányainak vezetőit. Az értekezlet célja barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése volt, és mondani is fölösleges, hogy a házi feladatot, az előírt három napon belül vita, ellentmondás és minden okvetetlenkedő ellenjavaslat nélkül hajtották végre a magas szerződő felek. Megszületett az úgynevezett Varsói Szerződés, amely mellékesen közös parancsnokság, Konyev, szovjet marsall főparancsnoksága alá helyezte a Szovjetuniótól függő országok fegyveres erőit. Ennek a Varsóban aláíratott okmánynak fájdalmasan súlyos időszerűséget kölcsönöz két körülmény. Nevezetesen az, hogy a Szovjetunió a magyar nemzet szabadságharca ellen intézett fegyveres támadást, a varsói paktum szelleméből folyó kötelezettségével indokolta. Másrészt pedig a magyar kormány felkérése ellenére sem hajlandó kivonni csapatait hazánk területéről azzal az indoklással, hogy előbb meg kell tanácskoznai, tanácskoznia mindezt a szerződést aláíró többi országgal. Így érvel tehát a szovjet álláspont.
Nézzük ezek után, mit tartalmaz maga a paktum. Nem árt felidézni, hiszen annakidején senki sem fáradt azzal, hogy ilyen moszkovita ukázt áttanulmányozzon. A Szovjetunió szerint a szerződés szelleme teszi lehetővé valamely tagállam lakossága elleni támadást. Csodálatosképpen ellene mond ennek a szovjet értelmezésnek maga a paktum címe is. A Varsói Szerződés hivatalos elnevezése ugyanis így hangzik:

Az Albán, Bolgár, Csehszlovák, Lengyel, Magyar, Román Népköztársaságok, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének barátsági együttműködése és kölcsönös segélynyújtási szerződése.

Úgy bizony. Barátságról, együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról van szó. De vajon ez a bizonyos kölcsönös segélynyújtás kiterjedhet-e arra az esetre, amikor nem ér külső támadás valamelyik szerződő felet, hanem olyasmi történik, ami Magyarországon? Feleletül ismét csak a szerződést idézzük. Az úgynevezett preambule, vagyis a szerződő felek céljait leszögező általános bevezetés ezt tartalmazza:

A szerződő felek leszögezik, hogy olyan európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére törekszenek, amely valamennyi európai állam részvételén alapulnak, függetlenül társadalmi és államrendszerüktől.

Álljunk meg mindjárt ennél a kitételnél. Függetlenül állami és társadalmi rendszerünktől. Mi következik ebből? Az, hogy a varsói paktum egyenesen kimondja, bármely ország csatlakozhat hozzá, tekintet nélkül állami és társadalmi berendezésére, vagyis államformájára, politikai felépítésére. Eszerint közömbös az, hogy népi demokrácia, polgári demokrácia, vagy akár éppen monarchikus államforma alatt él az illető ország lakossága. Ha ez így van, márpedig ezúttal nem a varsói paktum szellemét, hanem szó szerinti szövegét idéztük, akkor mindebből csak egyetlenegy logikus következtetés származhat. A varsói paktum célkitűzései szempontjából közömbös az államforma, érdektelen a társadalmi berendezkedés. Még egy lépéssel tovább: A szerződő felek kizárólagos belügye, hogy milyen társadalmi, vagy államformában élnek, vagy kívánnak élni. Eszerint maga a szerződés cáfolja a szovjet állítást, amely szerint kötelességük lett volna a népi demokratikus államforma elleni támadó belső lázadók leverése. A magyar szabadságharc hátbatámadása tehát szöges ellentétben áll a Varsói Szerződésnek nemcsak az úgynevezett szellemével, hanem betűjével is. De menjünk tovább. Az emelkedett hangú bevezető még világosabban leszögezi mindezt, amikor kimondja:

Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése az európai béke biztosítása érdekében történt.

Vagyis, a Varsói Szerződés szavai szerint a legfőbb cél az európai béke biztosítása, tekintet nélkül az egyes államok belső berendezkedésére. De azt mondhatná valaki, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás az államforma kérdése, talán csupán csak az ezután belépő, vagy belépni készülő államokra vonatkozik. A népi demokráciáknak, vagyis a szerződő feleknek ellenben változatlanul meg kell tartaniuk államformájukat. Válaszul ismét a magas szerződő felek írásba foglalt célkitűzéseiből idézünk:

A szerződő felek az államok függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartásának, valamint belügyeikbe való be nem avatkozásának elveivel összhangban kötik meg a jelen szerződést.

Tehát a Szovjetunió szellemidézői olyan kísértetet idéztek meg, akinek elűzésére legjobban magának a szerződésnek betűi alkalmasak. Azok az írásba foglalt, ratifikált és kölcsönösen elfogadott kijelentések, amelyek külön is hangsúlyozzák a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, olyan cáfolhatatlan igazság ez, amelyen semmiféle szövegmagyarázás nem változtathat. Azt mondhatná valaki, hogy mindezt csak az előszó tartalmazza. Tehát csupán amolyan jámbor óhaj, de nem szerződéses kötelezettség. Nos, magának a szerződésnek 8. cikkelye ugyanezt kötelezettségként is tartalmazza. A 8. cikkely szó szerint így hangzik:

A szerződő felek kijelentik, hogy a barátság és az együttműködés szellemében függetlenségük és szuverenitásuk kölcsönös tiszteletben tartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elveit követve fognak cselekedni.

Kell-e ennél világosabb beszéd? Sepilov, szovjet külügyminiszteren, vagy az ENSZ-be delegált szócsövén, Szoboljev elvtárson kívül aligha akad a kerek világon bárki is, aki a Magyarország elleni gyilkos támadást nem minősítené eme 8. cikkely durva megsértésének. De ha már az Egyesült Nemzetek Szervezetét említettük, vizsgáljuk meg mindjárt, hogyan kapcsolódik a Varsói Szerződés az ENSZ Alapokmányához? A helyzet ugyanis az, hogy a Varsói Szerződés nemcsak a belügyekbe való be nem avatkozást, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének eszméiét is - legalább írásban - magáévá tette. Az ünnepélyes bevezető ismét csak szó szerint ezeket tartalmazza:

Szem előtt tartva az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának célkitűzéseit és elveit, kötik meg a szerződő felek ezt a szerződést.

Ismét hozzátehetjük, hogy mindezt nemcsak az előszó mondja ki. Leszögezi maga az első cikkely is, mégpedig ekképpen:

A szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának megfelelően tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől, vagy az erő alkalmazásától, és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel olyan módon oldják meg, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és biztonságot.

Jól jegyezzük meg tehát, maga a szerződés is elismeri, aláveti magát az ENSZ Alapokmánya rendelkezéseinek. Annak az Alapokmánynak, amely a békés tárgyalások útján történő vitaintézést, az alapvető emberi jogokat és az államok belügyeibe való be nem avatkozást szintén biztosítja. De emeljük ki, hogy a varsói paktum nemzetközi viták békés megoldását mondja ki. Tehát még a paktumon kívül álló államokkal keletkező viszályokat is elsősorban békésen kell megoldani. Mennyivel inkább vonatkozik tehát a békés megoldás parancsa a szerződő felek között esetleg bekövetkező nézeteltérésekre. A szerződés különben tartalmazza az ENSZ-nek való feltétlen alávetés kikötését is. A 4. cikkely ugyanis a következőket mondja ki:

Az e cikkely alapján tett intézkedésekről, vagyis fegyveres támadás esetén megtett önvédelmi intézkedésekről az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának rendelkezései szerint tájékoztatni fogják a Biztonsági Tanácsot. Ezeket az intézkedéseket azonban felfüggesztik, amint a Biztonsági Tanács megteszi a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására szükséges intézkedéseket.

Nem vitás, hogy mindezt külső, tehát a Varsói Szerződésen kívül álló államok részéről történő támadásra vonatkozik. Mennyivel inkább érvényesek ezek a szabályok magukra a szerződő felekre egymás közötti viszonylatukban. Mi következik mindebből? Bármennyire is hihetetlennek hangzik, egyszerűen az, hogy a Szovjetunió nemcsak az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseit szegte meg a magyar nemzet ellen intézett jogtalan támadásával, hanem a legsúlyosabban megsértette magát a varsói paktumot is. Így tulajdonképpen maguknak a Varsói Szerződést aláíró államoknak kellene a támadó Szovjetunióval szemben szerződéses kötelezettségeik értelmében a magyar nemzet segítségére sietni. Bizonyíték kell minderre? Elegendő, ha a három nyugati nagyhatalomnak az ENSZ előtt folyamatba tett eljárására hivatkozni, és arra, hogy éppen az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa előtt folyó vita bizonyította be, milyen ellentétben áll az ENSZ Alapokmányával és célkitűzéseivel a Szovjetunió magatartása, és így mennyire felrúgja még a "varsói papírrongy" rendelkezéseit is. Logikus-e ezek után a Szovjetuniónak az a taktikája, hogy csapatainak Magyarországról való kivonását a Varsói Szerződést aláírókkal való tanácskozás és egyetértés után hajlandó kivonni? A válasz ismét csak félreérthetetlen és magából a szerződésből is következő. Az 5. és 6. cikkely értelemszerű egybevetése ugyanis a következőket mondja ki:

A szerződő felek védelmi képességük megerősítésére szükséges intézkedéseket tesznek, hogy megvédelmezzék népeik békés munkáját, biztosítsák területük sérthetetlenségét és az esetleges agresszióval szembeni védelmet. Ilyen értelemben kötelesek egymással haladéktalanul tanácskozni.

Ugye, ezzel kapcsolatban is kár sok szót vesztegetni. Aminthogy megdől mindez azzal a ténnyel, hogy a magyarországi kormány fel kívánja mondani a Varsói Szerződést. A felmondás természetszerűen azonnali hatállyal maga után vonná a jogtalanul Magyarország területét megszálló szovjet csapatok kivonását. De vajon lehetséges-e a szerződés felmondása? Hiszen a 11. cikkely szerint:

Jelen szerződés 20 évig marad érvényben.

Csakhogy a nemzetközi jog is ismer szerződésszegést. Valamennyi szerződés lényeges feltételeinek megszegését, amely azonnali hatályú felbontást tesz lehetővé. A Szovjetunió nem vitásan megszegte a varsói egyezménynek nemhogy a szellemét, hanem amint kimutattuk, betűit, tételes rendelkezéseit, legfontosabb és leglényegesebb kikötéseit. Olyan tény ez, amely egymagában is alapot szolgáltat az egyoldalú, akár minden tanácskozás nélküli felbontásra. Ha pedig a Varsói Szerződés esetleges titkos záradékokat is tartalmazna, akkor azok önmagukban is semmisek, mert azok csupán az országból kipusztult Hegedüs kormányt kötelezték.

Szignál

Kedves Hallgatóink, Lovas László fejtette ki, hogy még a varsói, úgynevezett szerződés is a szovjet csapatok azonnali kivonását írja elő.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!