Rendkívüli ENSZ program

Hogyan folyik a magyar ügy kezelése az ENSZ gépezetében? Mit jelent az a tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa soron kívül hozzákezd a magyarországi szovjet agresszió kivizsgálásához. Most következő adásunkban Lovas László ismerteti az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának, és a magyar békeszerződésnek ide vonatkozó szakaszait.

Szignál

A magyar nemzet áldozatos szabadságharcának kétségtelenül egyik legjelentősebb következménye, hogy a Szovjetunió embertelen, és a nemzetközi jogrendet a legnagyobb mértékben veszélyeztető támadása az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került. A nyugati nagyhatalmak kérésére, ma estére összehívták a Biztonsági Tanácsot, hogy az ENSZ-nek ez az egyik legfontosabb szerve megvitassa a Szovjetunió magyarországi beavatkozásának ügyét. A nyugati nagyhatalmak a Biztonsági Tanácshoz intézett levelükben nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a szovjet katonai beavatkozás a magyar nemzet jogainak súlyos sérelmét jelenti. Ezeket a jogokat a nagyhatalmak a magyar békeszerződésben, amelynek aláírói között ott szerepelt a Szovjetunió is, ünnepélyesen biztosították. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország a tragikus magyarországi helyzetre való tekintettel a sürgősség kimondását kérték az ügynek a Biztonsági Tanács előtt leendő tárgyalására. A magyar ügy tehát ezzel forma szerint is a világ közvéleményének gyújtópontjába került. Éppen ezért fontos és időszerű, hallgatóságunk tájékoztatása arról, hogy milyen alapon és mily módon folyik majd a szovjet agresszió tárgyalása. Mit mondanak a magyar békeszerződés és az ENSZ alapokmányának az ügyre vonatkozó rendelkezései?
Kezdjük először is az 1947 februárjában Párizsban kötött békeszerződéssel, amelyet ugyanazon év szeptemberében ünnepélyesen ratifikált Moszkva is. A Magyarországgal kötött békeszerződés elöljáróban leszögezi, hogy Magyarország független állam, amelynek határai ugyanazok lesznek, amelyek 1938. január 1-jén fennállottak. A békeszerződés második része tartalmazza a politikai rendelkezéseket. Idézünk ebből szó szerinti fordításban az első cím második cikket.
"Magyarország megteszi az összes intézkedéseket, hogy faji, nemi, anyanyelvi, és felekezeti különbség nélkül az összes magyar fennhatóság alatt álló személyek részére biztosítsa az emberi jogok és alapvető szabadságok élvezetét. Beleértve a szólás, a sajtó és közlés, a vallás gyakorlásának, a politikai vélemény és a nyilvános gyülekezés szabadságát."
Ez a cikkely tehát az alapvető emberi jogok élvezetét kiterjeszti hazánkra is. Nem vitás, hogy elsősorban ezeknek a jogoknak lábbal tiprása idézte elő azt a kétségbeesett helyzetet, amelyben a nemzetnek nem volt és nem lehetett többé más választása, mint saját kezébe venni sorsa irányítását. Annál is inkább, mert a békeszerződés politikai rendelkezéseinek következő pontja határozott vétót emel a Szovjetunió által ránk erőszakolt kommunista osztálytörvények ellen. Ez a pont így hangzik.
"Magyarország továbbá kötelezi magát arra, hogy a Magyarországon hatályos törvények sem tartalmukban, sem végrehajtásukban nem fognak sem közvetlen, sem közvetett különbséget tenni magyar állampolgárok között, fajuk, nemük, nyelvük, vagy vallásuk miatt, akár személyi tulajdonuk kereskedelmi foglalkozásuk, vagy pénzügyi érdekeik, jogi helyeztük, politikai, vagy polgári jogaik tekintetében, akár pedig bármely más vonatkozásban."
Mindez tehát kétségtelenül megteremti a jogi alapját annak, hogy a békeszerződést aláíró nagyhatalmak, mint a békeszerződés megszegését tekinthessék, ha Magyarországon bárkit is, akár származása, akár osztályhelyzete miatt, jogaiban, vagy megélhetésében korlátoznak. De a Magyarorsyzággal kötött békeszerződés határozott rendelkezéseket tartalmaz a hadiállapot megszüntetésére, illetve a megszálló csapatok kivonására vonatkozóan is. A IV. rész 22. cikke, amely a szövetséges csapatok kivonulásáról intézkedik, ugyancsak szó szerint a következőket tartalmazza.
"A jelen szerződés életbelépésétől számított 90 napon belül az összes szövetséges haderők kivonulnak Magyarországról, fennmaradván a Szovjetuniónak az a joga, hogy Magyarországon tartson oly haderőket, amilyenekre a szovjet hadsereg és az ausztriai szovjet megszállási övezet közötti közlekedési vonalak fenntartása végett szükség lehet."
Ki vihat..., ki vitathatná, hogy az a 90 nap azóta sokszorosan eltelt? A nyugati szövetséges hatalmak időben és a szerződés rendelkezéseinek pontos betartásával ki is vonták csapataikat. A Szovjetunió azonban, noha Ausztria felszabadulása óta is több mint egy esztendő telt már el, változatlanul megszállás alatt tartotta Magyarországot. Sőt az Ausztriából kivont haderőket is nagyrészt magyarországi támaszpontokon szállásolták el. Már egymagában ez a körülmény is jogot ad tehát az Egyesült Nemzetek Szervezetének a megfelelő lépések megtételére, hiszen jogilag az ország területét az utolsó szálig el kellett volna hagyniuk a szovjet katonáknak, és ha akár egy áruló, úgynevezett miniszterelnök felkérésére avatkoztak is be fegyveresen Magyarország belügyeibe, ezzel ugyanolyan elbírálás alá estek, mintha hadüzenet nélkül háborút indítottak volna Magyarország ellen. Ezért és ezen az alapon avatkozhatott be, tehát a világszervezet a Szovjetunió és Magyarország között folyó élethalál küzdelembe. Törvényes alapot, jogot, sőt kifejezett kötelességet teremt az ENSZ számára az alapokmány ilyen esetben közbelépésre. Az az alapokmány, amelyet alig fél esztendeje, ez év februárjában fogadott el és iktatott ünnepélyesen törvénybe az állítólagos Magyar Népköztársaság is, hogy azután nem csak az alapokmány szellemét, hanem egyes szakaszait is sorra megszegje. Az első kérdés, melyek azok a szakaszok, amelyek a mi esetünkben alkalmazhatók, és alkalmazandók? Idézzük mindjárt az első fejezet első cikkét, ami az alapvető célokat és elveket tartalmazza.
"Az Egyesült Nemzetek célja, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, és e végből hathatós együttes intézkedéseket tegyen a békét fenyegető cselekmények megelőzésére és megszüntetésére."
Még világosabb a következő mondat, amely kereken kimondja, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében az ENSZ együttes intézkedéseket kell, hogy tegyen. És most ismét idézünk:
"a támadó cselekményeknek, vagy a béke más módon történő megbontásának elnyomására".
Senki előtt sem lehet kétséges tehát, hogy az ENSZ-nek igenis joga, sőt mi több, kötelessége a magyar ügy esetébe való beavatkozás. Erre kötelezi az előbbi rendelkezés második pontja, amely kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek további célja:
"a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatok fejlesztése, és az általános béke megerősítésére alkalmas egyéb intézkedések foganatosítása".
Az egyenjogúság és önrendelkezés elve tehát az emberiség minden nemzetére vonatkozó olyan szabadságjog, amelyet az ENSZ-nek minden eszközzel érvényesítenie kell. Külön is kötelességévé teszi az alapokmány minden tagállam számára, hogy ezeknek a céloknak és jogoknak megvalósítása érdekében, mindent megtegyen. A második cikk ennek érdekében kinyilvánítja a következőket.
"A szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik. A szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tagságból eredő jogokat és előnyöket mindannyiok számára biztosítsák, kötelesek a jelen alapokmányban vállalt kötelezettségeiket jóhiszeműen teljesíteni."
Világos és egyértelmű rendelkezések ezek. Vizsgáljuk meg most a gépezetet. Hogyan működik az ENSZ apparátusa, ha valamely tagállamot jogtalan támadás ér, vagy ha a világhelyzet valahol az emberiség békéjét veszélyezteti? Ebben az esetben szükség van először is az ügynek az ENSZ elé való terjesztésére. Az alapokmány 11-ik cikkében erre vonatkozólag a következő rendelkezés található.
"A közgyűlés minden olyan kérdést, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozik, és amelyet az Egyesült Nemzetek valamennyi tagja terjeszt eléje, megvitathat."
Minthogy azonban a közgyűlés, vagyis a tagállamok összessége természeténél fogva lassúbb és nehézkesebb szerv, a sürgős közbelépést igénylő ügyekben az úgynevezett Biztonsági Tanács illetékes. Ezért mondja ki az alapokmány:
"Minden olyan kérdést, amelyben cselekvésre van szükség, a közgyűlésnek a vita előtt, vagy az után a Biztonsági Tanács elé kell terjesztenie."
Felmerül a kérdés, hogy védekezhetik-e majd azon az alapon a Szovjetunió, hogy a varsói paktum, illetve Nagy Imre felkérése alapján lépett közbe Magyarországon? Az ENSZ alapokmányának 14. cikkelye határozott rendelkezést tartalmaz e tekintetben is:
"A közgyűlés megfelelő intézkedéseket ajánlhat minden olyan helyzet békés rendezése érdekében, bárhogyan is keletkezett az, amely véleménye szerint a nemzetek általános jólétének, vagy a közöttük fennálló baráti kapcsolatoknak gyengítésére vezetett. Ide értendők azok a helyzetek is, amelyek abból származnak, hogy a jelen alapokmánynak az Egyesült Nemzetek céljait és elveit megállapítva rendelkezéseit megsértették."
A napnál világosabb tehát, hogy az ENSZ illetékessége mindenképpen megáll.
Nézzük most már mi a jelentősége annak, hogy a szovjet támadók ügyében maga a Biztonsági Tanács jár el? A Biztonsági Tanács feladatáról és hatásköréről a 24. cikk rendelkezik:
"A szervezet gyors és hathatós cselekvésének biztosítása érdekében a tagok a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért a felelősséget a Biztonsági Tanácsra ruházzák, és elismerik, hogy a Biztonsági Tanács e felelősségből folyó kötelességének teljesítésekor az ő nevükben jár el."
A Biztonsági Tanács legelső feladata tehát a viszályok békés rendezése. Ezt szögezi le a 34. cikk, amikor kimondja:
"A Biztonsági Tanács minden olyan viszályt, vagy minden olyan helyzetet, amely a nemzetek között súrlódást okozhat, megvizsgálhat annak megállapítása véget, vajon a viszály elhúzódása nem vezethet-e a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére."
Ugye ez a szakasza is pontosan ráillek a mostani magyarországi helyzetre? A következő kérdés: mit tehet a Biztonsági Tanács? Erre vonatkozóan számos rendelkezést tartalmaz az alapokmány.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Biztonsági Tanács:
"Megfelelő eljárási, vagy rendezési módokat ajánlhat, vagy pedig az általa megfelelőnek ítélt rendszabályok foganatosítását határozza el. Mielőtt e rendszabályok felől határozna, felhívhatja a feleket kifogásolt magatartásuk abbahagyására. Ha ez nem vezethet célhoz, akkor fegyveres erők felhasználásával is helyreállíthatja a békét és a biztonságot."
Ezek volnának tehát az alapokmánynak a legfontosabb rendelkezései, amelyeket különben annak idején saját számára is kötelezőnek fogadott el a most támadó Szovjetunió.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Lovas László összeállításban ismertettük a magyar békeszerződés és az ENSZ alapokmányának azokat a rendelkezéseit, amelyeknek alapján a Biztonsági Tanács foglalkozik most a magyar üggyel.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója a Szabad Magyarország Hangja!