Washingtoni munkatársunk kábeljelentése

Kedves Hallgatóink! Most washingtoni munkatársunk imént érkezett kábeljelentését közvetítjük az amerikai sajtó állásfoglalásáról a magyarországi helyzet alakulásával kapcsolatban.

"A kelet-európai krízis". Ezen a címen foglalják össze az amerikai lapok a magyarországi eseményeket és azok kihatásait a vasfüggöny mögötti világban. Mi történt Magyarországon? A szovjet szférában hónapok óta fokozódó elégedetlenség, a nemzeti szabadságért, függetlenségéért való vágy ebben az országban elemi erővel robbant ki - mutatnak rá az amerikai lapok kommentárjai. A kommunista vezetők azonban a szovjet csapatokat hívták segítségül. Moszkvai protektoraik fegyveres közbelépésével akarták meghosszabbítani lényegileg még sztálinista rendszerük életét. A kommunista vezetők szeretnek azzal kérkedni, hogy a marxizmus-leninizmus segítségével kizárólag ők tudják felismerni, kiértékelni a valóságot. Ez a lépésük azonban bebizonyította, hogy nincs ember, aki náluknál jobban hadilábon lenne a realitással. Nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy az egész magyar nép ellenük van, még azok a fiatalok is, akiket hátulgombolós koruk óta maguknak, kizárólag csak maguknak igyekeztek nevelni. Nem fontolták meg a figyelmeztetést, amely már több mint száz esztendős, ha jól emlékszem, Talleyrandtól származik, és nagyon sokszor beigazolódott a történelem során, hogy tudniillik bajonettek hegyén nem lehet sokáig üldögélni. A szovjet csapatok beavatkozására a magyar nép forradalmi felkeléssel válaszolt. Vasárnap este az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került a kérdés, megmozdult a világ közvéleménye - a szovjet csapatokat visszavonták Budapest városából, Moszkvában pedig bejelentették, hogy a Szovjetunió hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a megszállt országokkal az eddigi kapcsolatok újrarendezése céljából.
Az amerikai külpolitikai újságíróknak az a felfogásuk, hogy ennek a tárgyalási készségnek a kinyilvánítása kétségbeesett szovjet kísérlet volt a helyzet stabilizálására. Elejét akarták venni annak, hogy az események továbbrohanjanak a maguk természetes, logikus útján. Nem egyébről volt szó, minthogy Magyarországon, még ha jelentős engedmények árán is, de biztosítsák a kommunista rendszer uralmát és megakadályozzák a magyar forradalmi láng tovaterjedését a többi megszállt országokban. Nem titok ugyanis, hogy a magyar események mély benyomást tettek a szomszéd országokban. Különösen áll ez a lengyel ifjúságra, a kolozsvári, bukaresti fiatalokra és Kelet-Németországra. Nyílt elégedetlenségek, összetűzések hírei érkeztek ezekről a területekről.
Bizonyára nemcsak ennyi történt. Ezek csak olyan értesülések, amelyek kiszivárogtak Nyugatra. A lényeg az, hogy a magyar forradalom megrázta a földet a vasfüggöny mögött és a moszkvai bejelentés, a tárgyalási készség kinyilvánítása meg akarta állítani a szovjet uralom és tekintély további lazulását. Úgy látszik azonban - véli például a New York Times -, hogy a moszkvai koncesszió, helyesebben annak ígérete, túl későn érkezett és kevésnek bizonyult. A magyarországi események mindenesetre ezt bizonyítják. A szabadságharcosok is a régi szovjet kapcsolatok felszámolását, Magyarország semlegességének kinyilvánítását sürgették. A közvélemény nyomása alatt Nagy Imre kommunista miniszterelnök a vasfüggöny történelmében egyedülálló lépésre határozta el magát. Az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult segítségért. Tiltakozott újabb szovjet csapatoknak az országba való áramlása ellen. Bejelentette, hogy Magyarország semlegesnek tekinti magát, és kérte a világszervezetet, hogy vegye fel következő ülésének tárgysorozatára Magyarország ügyét.
Nagy Imre bejelentéséről nyugodtan megállapíthatom, hogy szenzációt keltett az Egyesült Nemzetek székházában. Kommunista, méghozzá volt moszkovita kommunista miniszterelnök dezavuálta a Szovjetunió magyarországi uralmát. Amikor a levél megérkezett New Yorkba, az Egyesült Nemzetek Szervezete éppen rendkívüli ülésre készülődött, amelyet a közép-keleti válság miatt hívtak össze. Igen nagy izgalom uralkodott az épületben, vajon napirendre tűzik-e a budapesti kormány kérését? Ha a szövegben, legalábbis az angol fordításban nem szerepelt volna a "következő közgyűlés" megjelölés, nem vitás, hogy ez megtörtént volna, így azonban nemigen látták világosan, mit akar Nagy Imre.
A csütörtök este összeült rendkívüli közgyűlés, vagy a november 12-én kezdődő közgyűlés tűzze-e napirendre a magyar problémát, a Szovjetunió magyarországi beavatkozása ügyét? Ilyen körülmények között is az olasz delegátus a csütörtök estéről péntek hajnalra húzódó vitában felszólította a rendkívüli közgyűlést, hogy az izraeli-egyiptomi kérdés mellett szenteljen figyelmet Magyarország kérelmének is, mert a helyzet olyan az országban, hogy a világszervezetnek azonnal foglalkoznia kell vele. Hasonló szellemben szólalt fel Dulles amerikai külügyminiszter, és rámutatott arra, hogy a Biztonsági Tanácsnak is foglalkoznia kell még a magyar üggyel. Péntek reggel a szakértőknek az volt a benyomásuk, hogy ha Nagy Imre újabb üzenetben a magyar kérdés azonnali megvitatását kérné, a rendkívüli közgyűlés minden nehézség nélkül napirendre tűzhetné, és ez a fordulat hatalmas segítséget jelenthetne a magyar szabadság ügyének, valóban mozgósíthatná érdekében a világ közvéleményét.

Nem tudom, mi történik, mire ez az összefoglalóm elér Hallgatóimhoz, csak remélem, hogy időközben megérkezik a magyar kormány újabb sürgető kérelme. De akármi következik, a lényeg az, hogy Magyarország semlegességének deklarálása, a varsói paktum elhagyása, már nem illett bele a hét eleji moszkvai engedékenységbe. És természetesen az se tetszett Moszkvában, hogy a vasfüggöny mögötti nyugtalanság nem hagyott alább a keddi bejelentés hallatára. Az amerikai sajtó ennek tulajdonítja, hogy a Szovjetunió újból katonai akció tervével kezdett foglalkozni.
A New York Times szerint a kérdés most az, vajon a Szovjetunió csakugyan megkockáztatja-e, hogy újból fegyveres erővel próbálja letörni a magyar forradalmat, vagy pedig végül is más megoldásnál fog kikötni? Ha fegyvereit a magyar szabadságharcosok ellen fordítja, fennállásának talán legsúlyosabb kockázatát vállalja. Nyilvánvalóan az egész világ közvéleményét maga ellen fordítja. Helyzetét még jobban súlyosbítja, hogy a magyar kormánynak az ENSZ-hez intézett bejelentése, a varsói paktum felmondása és Magyarország semlegességének deklarálása óta a Szovjetuniónak az utolsó formális jogcíme is megszűnt arra, hogy csapatokat tartson Magyarországon, vagy pláne, hogy katonai akciókba bocsátkozzék a magyar nép ellen. De a moszkvai döntés, legalább is, amikor ezeket a sorokat írom, még nem világos. Sohasem volt olyan szükség a magyar nép nyugalmára és önfegyelmére, mint most.

Washingtoni munkatársunk kábeljelentését adtuk az amerikai sajtó vélekedéséről a magyarországi helyzettel kapcsolatban.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel