Üzenet a győri munkásoknak

Szignál

Kedves hallgatóink! Most Medey István üzen a győri munkásoknak.

Szignál

Amióta a magyar munkásosztály a történelem színpadára lépett, hogy harcoljon saját célkitűzéseiért, az egyetemes emberi és társadalmi eszmékért, azóta Győr, Mosonmagyaróvár és Sopron dolgozói mindig magasra tartották a szabadság zászlaját. Ma is büszke öntudattal gondolok vissza a két háború közti nehéz időkre, amikor Győr munkásai egy negyedszázadon keresztül mindig szociáldemokratát küldöttek a parlamentbe. De ugyanilyen büszkeséggel gondolok vissza 1945-48 közti időkre, amikor engem tisztelt meg Győr, Moson és Sopron vármegye munkássága azzal, hogy a demokratikus törvényhozásban érdekeit képviseljem. Mélyen fájlalom, hogy most, amikor a magyar munkások, köztük az első sorokban a győri és mosonmagyaróvári munkások, munkásszármazású diákok és katonák ragyogó fejezetet nyitottak a szabadságharcok történetében, nem vagyok köztetek. Idegen földről nagy csodálattal és elismeréssel figyelem minden tetteteket, amellyel bebizonyítjátok, hogy a szabadság még fontosabb, mint a mindennapi kenyér. Az elmúlt nyolc év során a kommunisták az egyéni, majd azt felváltó kollektív vezetésű diktatúrát a munkásság nevében, de elsősorban a munkásság ellen gyakorolták. Megsemmisítették és visszafejlesztették az általunk alkotott demokratikus vívmányokat, köztük az üzemi alkotmányt is, amit 1945-ben a szakszervezetek közreműködésével a szociáldemokrata iparügyi kormányzat léptetett érvénybe. Kisajátították és a kizsákmányolás szolgálatába állították harcos múltú szakszervezeteinket. Elvették a sztrájkjogot, a munkahely megválasztásának és megváltoztatásának természetes jogát. Kényszerfúzió útján elnémították a magyar munkásság demokratikus pártját. Megszüntették az egyéni és közszabadságokat, a személyes biztonságot és az otthon sérthetetlenségét. Lealacsonyították a munkást, mert nemcsak önrendelkezési jogától, hanem önérzetétől is igyekeztek megfosztani. A véget soha nem érő munkaversenyek, a sztahanovizmus, az állandóan ismétlődő normaemelések, a különböző címeken kikényszerített ingyen műszakok és az egész iparban érvényesülő állami bérdiktatúra, mind-mind a kizsákmányolást intézményesítette. Nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban lángra lobbant a szabadságharc. Az ország függetlenségét, önálló állami életet, szabad választásokat, visszatérést 1945-48-hoz, vagyis demokráciát és szabadságot követel a magyar nép. A munkásokhoz és diákokhoz csatlakozott a katonaság is. Magyarország függetlenségéért és a nép szabadságáért folytatott harcban ezrek és ezrek véreztek el, vagy sebesültek meg. Sok ezer asszony férjét, fiát, fivérét és egyéb hozzátartozóit, sok ezer gyermek az édesapját siratja. Mi messze idegenben is egyek vagyunk velük a szívet [...] gyászban, amely nemcsak a magyar szívekben, hanem az egész szabadságszerető emberiség szívében állít emléket a hősök előtt. Boldog büszkeséggel tekintünk mindazokra, akik a küzdelemben cselekvő részt vállaltak, a névtelen munkásra, diákra és katonára. De azokra is, akik a dolgozó tömegek cselekvő erejét összefogták és történelemformáló erővé változtatták. Köszönjük nekik azt a hatalmas erkölcsi győzelmet, amellyel magasba emelték a szabadság zászlaját. Mint ismeretes, Sztálin halála óta a kommunizmusban egy erjedési folyamat indult meg, melynek végső kimenetele ma még bizonytalan. A Szovjetunió Kommunista Pártjában és a csatlós országokban is Hruscsev hívei és az ortodox sztálinisták között nagy küzdelem folyik. Ez kihatással van Magyarországra is, ahol történtek személyi és más egyéb változások, de ezek mértéke a magyar népet nem elégítette ki. Ennek oka abban keresendő, hogy a felső vezetésben Rákosi közvetlen munkatársai megmaradtak, akik új formákkal, átcsoportosított eszközökkel és állandóan változtatott taktikával próbálták átmenteni a diktatúrát, miközben demokratizálódásról és a törvényesség helyreállításáról beszéltek. Nem vitás, hogy megindult egy demokratizálódási folyamat, de ez túl kevés és lassú volt. Ennek következményeképpen a tömegek úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a kommunisták demokratizálódási kísérlete csupán időnyerés és a diktatúra átmentését célozza. A magyar nép a demokratikus fejlődés útján akar haladni, a diktatúra [...] demokráciát [...] szabad és [...] tiszta választásokat és független Magyarországot akar.

Medey István üzenete után hallgassák meg Dombay Jánosnak az olajipar dolgozóihoz intézett felszólítását.

Olajipari dolgozók, Bázakerettye, Lovászi, Újudvar, Szentlászló, Nagylengyel, távvezetéki dolgozók, nagykanizsai olajosok, munkástársaim, barátaim! Most, amikor a magyar nép a világtörténelem legnagyobb harcát vívja a szabadságért, ebben a sorsdöntő időben hozzátok szólok. Ezzel a harccal dől el, hogy a magyar nép szabad lesz-e, vagy a kommunista diktatúra és az orosz zsarnokság lesz-e a magyar nép elnyomása továbbra is. Barátaim! Ti vagytok a magyar ipar legfontosabb dolgozói és ebben a nagy szabadságharcban ti vagytok a szabadságharc egyik legfontosabb pillére. Éppen ezért is, az egész világ szabadságszerető népe felétek fordul és figyeli munkátokat. A magyar nép örök háláját fogjátok kiérdemelni, ha a magyar kötelességteket teljesítitek. Segítsétek a harcot, s legyetek velük szolidárisak! Ha mind egyet akartok, a szabadságot, akkor nem marad el a győzelem. Magyar szabadságharc lüktető erén van a kezetek. [...] Érdekében tört[...]. Olajat, benzint ne továbbítsatok a zsarnokoknak és az elnyomóknak! Adjatok meg mindent, minden szükségeset a szabadságharcosoknak! A magyar földben lévő olaj a magyar népé, nem a zsarnok [...] [Tegyetek meg] mindent, hogy minél előbb megszülethessék az új, független demokratikus szabad magyar [...].

Kedves hallgatóink! Dombay János és Medey István üzenetét hallották a győri munkásokhoz és az olajipar dolgozóihoz.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja!