00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves hallgatóink! Kérjük, hallgassák meg Balogh Balázst!
Hallották kedves hallgatóim a hírt, hogy Sepilov szovjet külügyminiszter nyilatkozott Moszkvában a magyarországi szovjet beavatkozásról. A Szovjetunió külügyminisztere kijelentette, a szovjet csapatokat csak akkor vonják ki Budapestről, ha a magyar főváros felkelői leteszik a fegyvert. Arról, hogy a szovjet csapatok elhagyják-e valamikor Magyarországot, a szovjet külügyminiszter nem volt hajlandó nyilatkozni. Erről Zsukov hadügyminiszter tett szándékosan zavaros, de nagyon jól érthető nyilatkozatot. A miniszter kijelentette, hogy a szovjet csapatok kivonása magyar területről olyan kérdés, amelyben csak a varsói paktum tagállamai dönthetnek közös megegyezés alapján.
Kedves hallgatóim, a hazugságok manapság még rövidebb életűek, mint rendesen. Nagy Imre alig pár órával ezelőtt bömböltette szét Budapesten, hogy a szovjet csapatok azonnal kivonulnak, most már csak a felkelőkön múlik, hogy a gyilkosok eltakarodjanak. Később jelentették, hogy a felkelők hanyatt-homlok rakják le a fegyvert, és mihelyt Münnich Ferenc új ávója átveszi a karhatalmat, úgy eltűnnek, mintha ott se lettek volna. Az ígérgetés túlságosan átlátszó volt, nem valószínű, hogy a kommunista taktikát ismerő ember egy pillanatig is komolyan vette volna. Ha mégis akadt volna jó szándékú, békére vágyó hallgató, aki elhitte volna Nagy Imrének, hogy a szovjet csapatok alig várják az alkalmat a kivonulásra, az most keservesen ébred rá a valóságra, a kivonulás föltételeit és időpontját Moszkva határozza meg. Sepilov már nem siet, nyilatkozatát nyilván nem óhajtja szétrikoltoztatni Budapesten, és nem csinál titkot abból, hogy a kivonulás föltételeit nem Nagy Imre, hanem a szovjet katonaság állapítja meg. Letehetik a fegyvert a fölkelők, jelentheti Münnich Ferenc, hogy az élet és vagyonbiztosság megint a párt kezében van, ha egy szovjet őrmester úgy látja, hogy a Pacsirta utcában még lehet valami eldugott mordály, akkor nincs kivonulás.
Gyanús volt Nagy Imrének az a kijelentése is, hogy kormánya tárgyalásokat kezdeményez a Szovjetunióval, a szovjet csapatoknak az ország területéről való kivonulásáról. Ezt a dicsőségesen harcoló magyar nép minden nap ezerszer követeli, s Nagy Imre ezt a követelést most szemérmetlen mellébeszéléssel próbálta leszerelni. Tárgyalásokat kezdeményez. A tárgyaláshoz legalább ketten kellenek, ezúttal a Szovjetunió. A Szovjetunió pedig nem hajlandó kezdeményezni, külügyminisztere szóra sem méltatja Nagy Imre tárgyalási hajlandóságát. Hogy ezt a hallgatást senki félre ne magyarázza, a hadügyminiszter világosítja fel a kételkedőket, a kivonulás olyan kérdés, amelyről csak a varsói paktum résztvevői dönthetnek közös megegyezés alapján. A Szovjetunió, az nem dönthet. Össze kell híni a varsói paktumban résztvevő szabad és független államokat, és ha valamelyik szabad és független állam képviselője esetleg aggályosnak látná a Szovjetunió kivonulását, hát akkor nincs kivonulás. Az aggodalomra pedig minden ok megvan, mert a független, szabad tagállamok kommunista kormányai éppen úgy a szovjet haderőre támaszkodnak, mint a magyarországi kirendeltség, és valószínű halálra rémülnek arra a gondolatra, hogy a kivonulás problémája náluk is fölmerülhet.
Nagy Imre ígéret-blöffjét órákon belül szétlőtte a Szovjetunió.
Kedves hallgatóim, milyen ember ez, aki ezekben a véres, nehéz órákban ilyen elszántan és felelőtlenül hazudik? Minek nézi ez a rendszer és miniszterelnöki címet viselő ügynöke a magyar népet, amelyről pedig tudhatná, hogy 12 év alatt megismerte a kommunista taktikát és a kis hazugságokon is keresztüllát? Lehet-e ezzel tárgyalni, lehet-e tűrni, hogy ilyen elszánt hazudozó kezében legyen csak egy pillanatig is az államhatalom talán még megmaradt parányi töredéke? Nagy Imre hazudozására és szovjet felsőbbségének leleplezésére a főváros lakossága és az egész magyar bányavidék munkássága adja meg a választ. A lakosság nem teszi le a fegyvert, a bányavidék nem termel, amíg Magyarországról az utolsó szovjet hadosztályt is ki nem vonják.
Kedves hallgatóink, Balogh Balázst hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Hallották kedves hallgatóim a hírt, hogy Sepilov szovjet külügyminiszter nyilatkozott Moszkvában a magyarországi szovjet beavatkozásról. A Szovjetunió külügyminisztere kijelentette, a szovjet csapatokat csak akkor vonják ki Budapestről, ha a magyar főváros felkelői leteszik a fegyvert. Arról, hogy a szovjet csapatok elhagyják-e valamikor Magyarországot, a szovjet külügyminiszter nem volt hajlandó nyilatkozni. Erről Zsukov hadügyminiszter tett szándékosan zavaros, de nagyon jól érthető nyilatkozatot. A miniszter kijelentette, hogy a szovjet csapatok kivonása magyar területről olyan kérdés, amelyben csak a varsói paktum tagállamai dönthetnek közös megegyezés alapján.
Kedves hallgatóim, a hazugságok manapság még rövidebb életűek, mint rendesen. Nagy Imre alig pár órával ezelőtt bömböltette szét Budapesten, hogy a szovjet csapatok azonnal kivonulnak, most már csak a felkelőkön múlik, hogy a gyilkosok eltakarodjanak. Később jelentették, hogy a felkelők hanyatt-homlok rakják le a fegyvert, és mihelyt Münnich Ferenc új ávója átveszi a karhatalmat, úgy eltűnnek, mintha ott se lettek volna. Az ígérgetés túlságosan átlátszó volt, nem valószínű, hogy a kommunista taktikát ismerő ember egy pillanatig is komolyan vette volna. Ha mégis akadt volna jó szándékú, békére vágyó hallgató, aki elhitte volna Nagy Imrének, hogy a szovjet csapatok alig várják az alkalmat a kivonulásra, az most keservesen ébred rá a valóságra, a kivonulás föltételeit és időpontját Moszkva határozza meg. Sepilov már nem siet, nyilatkozatát nyilván nem óhajtja szétrikoltoztatni Budapesten, és nem csinál titkot abból, hogy a kivonulás föltételeit nem Nagy Imre, hanem a szovjet katonaság állapítja meg. Letehetik a fegyvert a fölkelők, jelentheti Münnich Ferenc, hogy az élet és vagyonbiztosság megint a párt kezében van, ha egy szovjet őrmester úgy látja, hogy a Pacsirta utcában még lehet valami eldugott mordály, akkor nincs kivonulás.
Gyanús volt Nagy Imrének az a kijelentése is, hogy kormánya tárgyalásokat kezdeményez a Szovjetunióval, a szovjet csapatoknak az ország területéről való kivonulásáról. Ezt a dicsőségesen harcoló magyar nép minden nap ezerszer követeli, s Nagy Imre ezt a követelést most szemérmetlen mellébeszéléssel próbálta leszerelni. Tárgyalásokat kezdeményez. A tárgyaláshoz legalább ketten kellenek, ezúttal a Szovjetunió. A Szovjetunió pedig nem hajlandó kezdeményezni, külügyminisztere szóra sem méltatja Nagy Imre tárgyalási hajlandóságát. Hogy ezt a hallgatást senki félre ne magyarázza, a hadügyminiszter világosítja fel a kételkedőket, a kivonulás olyan kérdés, amelyről csak a varsói paktum résztvevői dönthetnek közös megegyezés alapján. A Szovjetunió, az nem dönthet. Össze kell híni a varsói paktumban résztvevő szabad és független államokat, és ha valamelyik szabad és független állam képviselője esetleg aggályosnak látná a Szovjetunió kivonulását, hát akkor nincs kivonulás. Az aggodalomra pedig minden ok megvan, mert a független, szabad tagállamok kommunista kormányai éppen úgy a szovjet haderőre támaszkodnak, mint a magyarországi kirendeltség, és valószínű halálra rémülnek arra a gondolatra, hogy a kivonulás problémája náluk is fölmerülhet.
Nagy Imre ígéret-blöffjét órákon belül szétlőtte a Szovjetunió.
Kedves hallgatóim, milyen ember ez, aki ezekben a véres, nehéz órákban ilyen elszántan és felelőtlenül hazudik? Minek nézi ez a rendszer és miniszterelnöki címet viselő ügynöke a magyar népet, amelyről pedig tudhatná, hogy 12 év alatt megismerte a kommunista taktikát és a kis hazugságokon is keresztüllát? Lehet-e ezzel tárgyalni, lehet-e tűrni, hogy ilyen elszánt hazudozó kezében legyen csak egy pillanatig is az államhatalom talán még megmaradt parányi töredéke? Nagy Imre hazudozására és szovjet felsőbbségének leleplezésére a főváros lakossága és az egész magyar bányavidék munkássága adja meg a választ. A lakosság nem teszi le a fegyvert, a bányavidék nem termel, amíg Magyarországról az utolsó szovjet hadosztályt is ki nem vonják.
Kedves hallgatóink, Balogh Balázst hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-30 7:30 |
Hossz | 0:05:01 |
Cím | Rendkívüli kommentár |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-10-30 7:30 |
Szerkesztő | Béry László |