Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázat

Kedves hallgatóink! Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázatunk következik. New York-i diplomáciai munkatársunk, Hegyi András, aki jelen volt az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának ülésén, beszámol önöknek erről a nagy jelentőségű eseményről.

Pénteken újra csupa izgalom és feszültség volt az Egyesült Nemzetek New York-i székháza. Kora délután a három nyugati nagyhatalom "a kritikus magyarországi helyzetre való tekintettel" a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte. Az elnök, az iráni Nasrollah Entezam délután 5 órára, magyar idő szerint este 11-re hívta össze a tanácsot. A közép-keleti válságot tárgyaló rendkívüli közgyűlés első ülése csak néhány órával azelőtt, csütörtökről péntekre virradó reggel ért véget. A magyar kérdést már ez alkalommal is érintették. A Biztonsági Tanács összehívásának híre futótűzként terjedt el a városban és a diplomaták, újságírók, érdeklődő nagyközönség kabátjukat kapkodva siettek az ENSZ-palotába.
A Biztonsági Tanács, mint hallgatóim is jól emlékeznek rá, vasárnap tárgyalta először "a magyarországi helyzetet" - ahogy a hivatalos szóhasználat nevezi a magyarországi szovjet intervencióból és a magyar felkelésből kialakuló nemzetközi problémát. A vasárnapi ülés Arkagyij Szoboljevnek, a szovjet delegátusnak heves tiltakozása ellenére tűzte napirendjére a magyarországi helyzet megvitatását. Akkor még a budapesti kormány megbízottja, Kós Péter is a moszkvai nótát fújta. Vasárnap nem született határozat, az ülést azzal napolták el, hogy ha a fejlemények megkövetelik, azonnal újra összehívják. A vita mégsem volt felesleges. A világközvélemény az ott elhangzottakból kapott először részletes, áttekintő képet arról, hogy mi történik Magyarországon.
Nemsokára azonban olyan eseményekre került sor, amelyek szükségessé tették a további lépéseket is, konkréten, az újabb ülés összehívását. Melyek voltak ezek az események? Elsősorban Nagy Imrének a világszervezet főtitkárához intézett, november elsején kelt levele. Ebben a levélben bejelentette Magyarország semlegességét, kilépését a varsói paktumból, közölte, hogy újabb szovjet csapatok áramlanak az országba, kérte, hogy a következő közgyűlés tűzze napirendjére a magyar kérdést és általában nemzetközi védelmet sürget a magyar semlegesség számára. Vasárnap Szoboljev, szovjet delegátus még úgy állította be a dolgot, mintha a legteljesebb egyetértés uralkodnék Moszkva és a budapesti kormány között, és hogy minden szovjet lépés a budapesti kormány beleegyezésével történik. Nagy Imre levele viszont feltárta a világszervezet előtt, hogy ha ez a múltban, sőt a közelmúltban úgy is volt, szó sincs többé ilyen egyetértésről. Magyarország a semlegesség útjára akar lépni, igenis, van szovjet intervenció az országban, és most ő, az ország kommunista miniszterelnöke is felemeli tiltakozó szavát ellene. Ezzel megcáfolta Szoboljevnek azt az állítását, hogy ami Magyarországon történt, tulajdonképpen egy kis fasiszta klikk ellenforradalmi kísérlete volt.
A második fontos esemény a magyarországi hadi helyzet megváltozása volt. A hét elején a Szovjetunió azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy hajlandó csapatainak visszavonásáról tárgyalni. A nyomaték kedvéért ki is vonult Budapest városából. Ugyanakkor azonban Kárpátalja, Románia irányából újabb csapatok érkeztek az országba. Csütörtökön már nyilvánvaló volt Nyugaton, hogy a Szovjetunió katonai erejével le akarja törni a magyar forradalmat. Sajnos Nagy Imrének az ENSZ főtitkárához intézett leveléből nem volt világos, hogy a közép-keleti ügyben összeült rendkívüli közgyűléssel vagy a november 12-én kezdődő rendes közgyűléssel akarja-e tárgyaltatni a magyar kérdést. Így a rendkívüli közgyűlés nem is tűzte azonnal tárgysorozatára és a nyugati hatalmak azt kérték, hogy a Biztonsági Tanács üljön össze másodszor is a magyar helyzet megvitatására.
Ilyen előzmények után került sor a péntek délutáni ülésre. A külsőségekben vasárnappal szemben az volt a változás, hogy a Magyarország részére fenntartott helyen már nem a Szoboljevet fedező Kós Péter washingtoni magyar követ ült. A budapesti kormány ugyanis időközben visszahívta az ENSZ-ből. A magyar delegáció titkára, egy Szabó János nevű fiatalember foglalta el a helyet. Mivel megbízólevelének szövege nem volt világos, a Biztonsági Tanács sok tagjában kétség merült fel, vajon jogosan képviseli-e a mai Magyarországot vagy sem. Végül is megengedték, hogy mint megfigyelő részt vegyen az ülésen. De mint Henry Cabot Lodge, amerikai főmegbízott ki is jelentette, rendkívül fontos lenne, ha a budapesti kormány megfelelő súllyal, tekintéllyel és megbízólevéllel rendelkező képviselőt indítson, de azonnal, New Yorkba.
Rátérve a péntek esti vita lényeges részére, Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok képviselője volt az első felszólaló. Kifejtette, hogy a magyarországi helyzet súlyosbodása fokozott feladatot ró a világszervezetre. Felvetette egy ENSZ-bizottság kiküldésének gondolatát. De addig is, sürgette: a Biztonsági Tanács vizsgálja meg a magyar forradalom következtében előállott új helyzetet. Végül utalt Eisenhower elnök bejelentésére, hogy az amerikai kormány 20 millió dollár értékű élelmiszer- és egyéb segélyt küld a függetlenségéért harcoló "bátor magyar népnek". A többi felszólaló is hasonló szellemben beszélt. Külön ki szeretném emelni a kubai képviselőt, Nunez-Portuondot, aki azt hangoztatta, hogy Nagy Imre levelénél nem kell különb bizonyíték a Szovjetunió ellen. Az ENSZ tennivalóit három pontban foglalta össze; először is: szólítsa fel a Szovjetuniót magyarországi csapatainak visszavonására, másodszor: állapítsa meg ünnepélyesen a magyar nép önrendelkezési jogát, és harmadszor: küldjön ki egy bizottságot a magyar szabadság visszaállításának ellenőrzésére. Azzal fejezte be, hogy Kuba Magyarország szövetségesének tekinti magát a nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelemben. Dr. Belaunde, Peru képviselője, felszólította a Szovjetuniót, hogy engedjen szabad utat a magyar forradalomnak. Ha ezt megteszi, valóban a koegzisztencia szellemében fog cselekedni. Egyébként a vele járó barátkozás bűnrészesség lenne. Végül Szoboljevre került a sor. A legnagyobb cinizmus hangján próbálta visszautasítani a vita során elhangzott megállapításokat. Kitartott amellett, hogy a magyarországi szovjet csapatok a budapesti kormánnyal egyetértésben léptek fel az ellenforradalmi erők ellen, és kijelentette, hogy nem érkeztek újabb szovjet csapatok az országba, még akkor sem, ha a magyar miniszterelnök az ellenkezőjét állítja. Mialatt beszélt, kiosztották a delegátusoknak Nagy Imre újabb, november 2-ai keltezésű levelét az ENSZ főtitkárához, amelyben lényegében megismétli előző bejelentéseit és közli, hogy azóta is újabb szovjet csapatok érkeztek az országba. Nemzeti Kína képviselője fel is vetette a kérdést: mit akar még ezek után a Szovjetunió? Szoboljev először néhány pillanatig bambán maga elé bámult, majd valami olyasmit motyogott, hogy nem szabad azonnal hitelt adni a különböző híreknek.
Addig is, míg az ENSZ - vagy a Biztonsági Tanácsban vagy a rendkívüli közgyűlésen - meghozza határozatát, már a Biztonsági Tanács második ülése taktikailag szinte védhetetlen helyzetbe szorította a Szovjetuniót. Magyarországi intervenciója nyílt agresszió és az egész világ közvéleménye szemben áll vele.

Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázatunk keretében Hegyi András New York-i diplomáciai munkatársunk tájékoztatta hallgatóinkat a Biztonsági Tanács üléséről.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!