Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázat

Nemzetközi hírmagyarázatunk következik. A szovjet szoldateszka helyzetéről lengyel földön és Magyarországon, és az ezzel kapcsolatos nemzetközi helyzetről szól Sebők Tibor helyzetismertetése.

Kedves hallgatóink, Rokosszovszkij szovjet marsall elhagyta Lengyelországot. Hivatalos magyarázat szerint szabadságra ment, de munkakörét már egy lengyel tábornok vette át. A Varsó ellen mozgósított szovjet hadosztályok néhány napi gyanús habozás után engedelmeskedtek a varsói kormány parancsának. A Lotz körül összevont páncélosok, amelyek Rokosszovszkij szerint ártatlan hadgyakorlatot tartottak, véletlenül éppen a Varsó felé vezető főútvonalon, most visszatértek a varsói paktum megkötésekor kijelölt bázisaikra. Gomulka, a lengyel kommunista párt első titkára tehát teljes győzelmet aratott. Nem vesztette el nyugalmát, amikor Hruscsov szemtől szemben árulónak nevezte. Ura volt idegeinek, amikor már Rokosszovszkij hadosztályai mozgásban voltak Varsó felé. A lengyel munkások hadi készültségben ott álltak Gomulka mögött és a szovjet diktátorok az utolsó pillanatban meghátráltak. Hruscsov ígéretei után Rokosszovszkij és bandája még megpróbálta utólag a megegyezést kijátszani, de Gomulka belülről alaposan ismeri a moszkoviták eszközeit. Nem mozdult el Varsóból, nem volt hajlandó Moszkvában Hruscsovval tárgyalni, amíg Rokosszovszkij kezében maradt a töltött fegyver. Nem volt hajlandó besétálni a moszkvai csapdába, hogy távollétében Rokosszovszkij marsall és a varsói sztálinista árulók puccsot kísérelhessenek meg. Gomulka előbb rendet csinált a párt és állami szervezetekben is. Kiemelte a kulcspozíciókból a sztálinistákat, megtisztította a titkosrendőrséget, és most menesztette Rokosszovszkijt is. Így most már valóban, mint egyenrangú fél tárgyalhat a Kremllel. Sem katonai, sem gazdasági zsarolással nem lehet térdre kényszeríteni.

Kedves hallgatóink, miközben a szovjet tábornagy kivonul Lengyelországból, ugyanakkor a magyar nép és a világközvélemény kihívásával a másik szovjet marsall, Konyev, a kelet-európai szovjet hadak főparancsnoka nem akarja kivonni csapatait Magyarországról. Sepilov szovjet külügyminiszter és Zsukov szovjet hadügyminiszter Moszkvában nyugati újságírók előtt nyilatkoztak a szovjet csapatok Magyarországon tartásáról. A nyugati újságírók keresztkérdéseinek tüzében levetették az álarcot. Zsukov már nem próbálta a varsói szerződés jogi rendelkezéseivel indokolni a szovjet csapatok magyarországi bevetését. Hiszen ebben a szerződésben egyetlen szakasz sincsen, amely ezt megengedné, ellenben kifejezetten tiltja a belügyekbe való beavatkozást. Zsukov e helyett azzal a hajmeresztő magyarázattal állt elő, hogy az ő interpretálása szerint a szerződés szelleme adott nekik jogalapot a beavatkozásra. A Varsói Szerződés szelleme hatalmazta fel őket, hogy békésen tüntető magyar asszonyokat és gyermekeket lemészároljanak. A Varsói Szerződés szellemében akarják csapataikat továbbra is bent tartani Magyarországon. A szerződés félre nem érhető paragrafusai helyett íme tehát a szovjet tábornagy előrángatott egy szellemet, amely pontosan ellentmond mindannak, amit a szerződés készítésekor a szovjet és a bábkormányok aláírtak. Ennek után a kérdés nemzetközi jogi oldala teljesen tisztán áll. A nem létező szellem nevében nem lehet széttépni a létező paragrafusokat, nem lehet széttépni egy ország szuverenitását. Zsukov nyilatkozata végleg elintézte Szoboljev szovjet ENSZ-megbízott erőlködését, aki még a Varsói Szerződés alapján próbálta a Biztonsági Tanács előtt a szovjet agressziót védelmezni.

Kedves hallgatóink! Marad ezek után most még két érv, amelyeket Sepilov és Zsukov Moszkvában hajtogattak. Az egyik az, hogy a magyarországi kormány kérte a szovjet segítséget, és a kormány kívánságára tartják bent csapataikat. Ezt az érvet összetörte ennek a magyarországi kormánynak miniszterelnöke, Nagy Imre. Nagy Imre az új kormány minisztertanácsának határozatára támaszkodva nyilatkozatot tett, amely szerint tárgyalni kívánnak a szovjet csapatok sürgős kivonulásáról. A budapesti kormány is kénytelen ezt követelni, mert érzi a magyar nép félelmetes nyomását. Minden megalakult nemzeti tanács követelésének első pontja a szovjet csapatok hazaküldése. A magyar bányászok addig nem akarnak dolgozni, amíg szovjet hadosztályok állanak magyar földön. A gyárak munkásai sztrájkolnak. A Tiszántúlról figyelmeztető üzenetek érkeznek Budapestre: egyetlen szovjet páncélost nem láttak útban kelet felé, csak nyugati irányba mozgó harckocsikat láttak.
A budapesti kormány lapjai és rádióállomásai is a szovjet kivonulást sürgetik. Ez a hivatalos budapesti kormányálláspont annak a kormánynak álláspontja, amelyre Zsukovék hivatkoznak. A magyar nép álláspontját pedig fegyverrel a kézben képviselik a szabadságharcosok, akik nem hajlandók fegyverüket letenni mindaddig, míg a szovjet csapatok a születő magyar demokráciát fenyegetik. Zsukov és Sepilov második érve így hangzott: a szovjet csapatok bent maradnak Magyarországon addig, amíg biztonságukat veszély fenyegeti. Ha a magyarországi helyzet nem lenne olyan véresen tragikus, ezt a kijelentést valóban világkacaj fogadná. Ki fenyegette volna az állig felfegyverzett szovjet csapatok biztonságát, ha nem avatkoznak be Magyarország belügyeibe? Ha most sok száz páncélosuk ellenére veszélyeztetve érzik magukat, ki akadályozza meg őket, hogy visszamenjenek oda, ahonnan jöttek, először a varsói paktummal kapcsolatban megjelölt bázisaikra, és azután ki, a határon kívül. Ki veszélyezteti őket, ha mint a Borsodi Munkástanács követelte, fehér zászlóval kivonulnak Magyarországról?

Kedves hallgatóink! A szovjet agresszió két felelős irányítójának, Sepilov külügyminiszternek és Zsukov hadügyminiszternek nyilatkozata a nemzetközi jogi nyelvre átfordítva azt jelenti, hogy beismerték háborús bűnösségüket. Beismerték, hogy jogi alap nélkül támadták meg Magyarországot. A budapesti, magyaróvári és egyéb vérengzésekért, amelyeket a külföldi szemtanúk hidegvérű tömeggyilkosságnak neveznek, íme megállapítható, kik a személy szerint felelős felbujtók. A legutóbbi napok eseményei és a budapesti hivatalos nyilatkozatok nem hagynak kétséget, hogy a szovjet csapatok jelenlegi magyarországi hadmozdulatait nem Budapestről, hanem Moszkvából írják elő. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának rövidesen összeülő újabb ülésén ezzel a helyzettel kell szembe nézni. A szovjet agresszorok lábbal tiporták nemcsak a magyar békeszerződést, hanem saját varsói paktumukat is, amely immár jogilag érvénytelen. A Zsukov és Sepilov nyilatkozat azonban végzetesen fokozza a jelenlegi budapesti kormány és diplomáciai képviseleteinek politikai és személyi felelősségét. A következményt le kell vonni. A budapesti kormánynak nem szabad tovább a szovjet páncélosoknak falazni, hanem csatlakozniok kell a szabad világ félelmetes erővel megnyilatkozó állásfoglalásához. A jelenlegi budapesti kormánynak utasítania kell Egyesült Nemzetek-beli képviselőjét, hogy csatlakozzék a Biztonsági Tanács kilenc tagjának állásfoglalásához, és követelje a szovjet csapatok azonnali kivonulását. Valamennyi más magyar külföldi képviseletet is utasítani kell, hogy ilyen értelemben lépjen működésbe. Tudjuk, hogy ezeket a külföldi képviseleteket túlnyomó részben diplomata egyenruhába bújtatott szovjet MVD-ügynökökkel tömték tele. De talán mégis becsúszott közéjük magyar ember, aki most nem hallgathat. Nem nevezheti magát sem magyar miniszternek, sem magyar diplomatának az, aki ma nem követeli a szovjet csapatok eltávolítását. Rokosszovszkij távozott Lengyelországból. Konyev marsallnak is távoznia kell Magyarországról.

Nemzetközi Hír- és Helyzetmagyarázatunk hangzott el.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel