Rosenthal Jenő doktor előadása

Kedves hallgatóink! Most Rosenthal Jenő doktor egyetemi tanár a magyar orvosok számára tart előadást New York-i stúdiónkból. A mai előadás tárgya az angina pectoris sebészi kezelése.

A cirrhosis hepatis esetén előálló kórbonctani folyamat egyik lényeges része, tudvalevően a vena portae legapróbb ágai körül keletkező kötőszövet-szaporulat, mely későbbi zsugorodása folytán eme ágakra nyomást gyakorol és ígyképp, ezeknek a kiürülését gátolja, akadályozza. Ez az oka annak, hogy a bántalom hasűri folyadék-gyülem áttétes kialakulásával jár. A vena portae területén bekövetkezett pangás ellensúlyozására szolgál tudvalevően a Szalma-féle műtét, mely a cseplesznek a hasfalban való rögzítéséből áll. A portarendszerhez tartozó cseplesz és a cava-rendszerhez tartozó hasfali érrendszer között előálló összeköttetés új, kiegyenlítő érpályák kialakulásához és a hasvízkór csökkenéséhez vezet. Eme jól ismert tapasztalat kapcsán vagy 20 évvel ezelőtt merült fel bennem az a gondolat, hogy a szívizomzat hiányos vérellátása okozta angina pectoris talán hasonló eljárás segítségével lehetne megjavítható. 1937-ben jelent meg a londoni The Lancet-ben Dr. [...] közleménye, melyben ez, ugyanezen műtétnek, az [...] cardio pexiának angina pectorisban szenvedő betegeken való eredményes kiviteléről számolt be. Dr [...] a Dunkerque-i visszavonulás idején sajnos elveszett és ilyképp másokra hárult eme gondolat további kidolgozása. Amerikai és kanadai kutatók megkísérelték az említett műtét módosítását. A hasmetszéssel járó [...] cardio pexia egyszerűsítésére más szerzők, a szív és a tüdő, valamint a szív és a mellkasi izomzat között létesítettek összeköttetést. Ehelyütt említeném meg Claude Becknek, a kiváló clevelandi érsebésznek az eljárását. Ez abból állott, hogy a pericardium űrébe onnan nehezen felszívódó, finomra őrölt marhacsont port, illetve azbeszt port helyezett el. Ez a módszer nemcsak állatkísérletben vált be, hanem az esetek jelentős részében megjavította az angina pectorisban szenvedő betegek állapotát is. Eme eljárás kapcsán számottevő hyperaemia állott elő a szívburokban, a környező szövetekben és szervekben és többek közt a szívizomzatban is. Eme eljárás kapcsán utóbb lobos granulóma áll elő a parietalis és visceralis pericardium lemezei között. A szív területén előállott hyperaemia a myocardium érrendszerére is reá terjedt. A normális pericardium vékony és érellátása is szerény, ha azonban krónikus lobus folyamat áll elő annak üregében, úgy a környező szövetek érrendszere bő anastomózisok keletkezéséhez vezet. E lobos reakcióban a mediastinum képletei mind részt vesznek. A műtét tehát, két módon fejti ki hatását. Egyfelől a talcum okozta acredis pericarditis folytán, másfelől pedig a myocardium kapilláris rendszerének hyperaemiája folytán. Ugyan a talcum nem oldódik a szervezet nedveiben, az évek hosszú során át ott marad a szívburok űrében, miáltal a szívizomzat hiperémiájának fenntartásához, állandósításához nagymértékben járulhat hozzá. A cardio pericardio pexia eleinte oly betegeken történt, kiknél előrehaladt coronaria-bántalom volt a panaszok okozója. Tekintve, hogy ennek súlyos, nem egyszer ágyhoz kötött betegek állapota is megjavítható volt egy aránylag egyszerű műtéti eljárás segítségével, utóbb a nem nagyon súlyos esetek műtéti kezelésére került sor. A műtét célja abban határozható meg, hogy a hiányos vérellátás helyett, hyperaemiás legyen a miocardium. Coronaria-bántalom esetén a műtét indikációja különböző lehet. Az anginára jellemző tünetek aránylag fiatal egyénben jelentkeznek és azokat megfelelő kardiografiás lelet kíséri, hogy a bántalom további haladását megelőzendő, ajánlatos a műtét. Eme profilaktikus műtéttel szemben áll a műtét palliatív indikációja, és az angina tünetek mellett, egy vagy több infarktus is volt, esetleg keringési elégtelenség kíséretében. Eme két véglet között helyezkednek el ama esetek, melyekben a műtét különösen hasznosnak bizonyul. Kontraindikált az operatív eljárás mindazon esetekben, amelyben infarktus friss, három hónap eltelte előtt a műtét általában nem jöhet tekintetbe. Ennek eltelte után is a beteg gondos megfigyelés alatt tartandó és a folyamat megnyugvását illetően. Dr. Thomson hangsúlyozza, hogy a műtét csak abban az esetben engedhető meg, ha a vérsejtsüllyedési próba legalább három egymás után következő napon át normális eredményt szolgáltat. Fibrilláció megelőzése szempontjából a műtét előtti napon ciligin adagolandó négyóránként. Az egyes adag 20 centigramm, az utolsó [...] adag a műtét előtt két órával alkalmazandó. A műtét maga fölöttébb egyszerű. A legtöbb esetben 25 perc, 30 perc alatt elvégezhető. Az érzéstelenítést ciklopropánnal és 75 százalék oxigént tartalmazó keverékkel történik. A bemetszést a bal ötödik borda fölött viendő ki, az a mellcsont bal szélén kezdődik és mintegy 8 cm hosszú. A mellkasi izomrétegen áthatolva a porchoz, illetőleg a pericardiumhoz jutunk. Ennek leválasztása után, a porcnak mintegy 5 centiméternyi részlete eltávolítandó. A hátsó pericondrium átmetszése után, a parietális pericardiumhoz jutunk, mely két érfogó között nyitandó meg. Eme incisio hossza, mintegy 3 cm. Eme nyíláson át először szívókészülékhez kapcsolt gumicsövet vezetünk a pericardium űrébe, esetleg jelenlevő folyadék eltávolítása céljából. A szívburok űrének óvatos kitapintása után kerül sor a talcum behelyezésére. Annak mennyisége 2, uszkve 4 gramm szokott lenni. Ez lehetőleg egyenletesen osztandó el a szív elülső és hátsó felületén. Ezután [...]-varratokkal zárják a pericardiumot és réteges varratokkal a seb többi részét. Mintegy két héttel ezelőtt, tanúja voltam egy ilyen műtétnek, melyet Dr. Thomson egyik asszisztensével, a magyar származású Dr. Rossivel végzett el. A műtét lefolyását illetően az elmondottakhoz még azt szeretném hozzáfűzni, hogy a talcum behelyezésekor a pulzusszám és a vérnyomás egyaránt csökkenik. Ez okból a talcum említett mennyisége nem egyszerre, hanem három, négy, vagy több részletre elosztva helyezendő el, míg a pulzusszám és a vérnyomás újból normális lesz. Az említett esetben is 3-4 percen át kellett várni, míg a bradycardia és a vérnyomás-csökkenés elmúlt. A műtétet követően rendszerint napokra, ritkábban egy-két hétre terjedő lázas hőmérsék mutatkozik. A jelen esetben 38,6 volt a beteg hőmérséklete a műtétet követő napon, öt nappal később a láz elmúlt. A műtét közvetlen kockázata 12 százalékra tehető. Dr. Thomsonnak az utolsó 14 évre vonatkozó eredményei a következők voltak: az első 50 beteg közül 10 százalékban volt 50 százaléknál kevesebb javulás. 45 esetben, vagyis az esetek 90 százalékában a javulás 50 százaléknál több volt, eme betegek közül 20 esetben, 75 százaléknál több javulás. A javulás mértéke a fájdalom csökkenéséből, valamint abból volt megállapítható, hogy a betegek mozgása, járása fájdalom megjelenése nélkül, mily mértékben vált lehetővé. A javulás legmeggyőzőbb jele nyilván az volt, midőn a beteg megszokott foglalkozását folytathatta a műtét után. Az Egyesült Államokban 1 millió 400 ezer ember halt meg 1945-ben. Ezek közül 131 ezer coronaria-betegség áldozata volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek közül 20 százalék az első roham kapcsán hal meg, úgy még mindig marad 100 ezernél több coronaria-bántalomban szenvedő beteg, kiknek állapota egy aránylag egyszerű műtéti eljárás segítségével lényegesen megjavítható.

Kedves hallgatóink! Rosenthal Jenő doktor egyetemi tanárnak a magyar orvosok számára tartott előadása hangzott el a New York-i stúdiónkból.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja.