Keresés |
00:00 | 00:00 | |
A műsor leirata
Szignál
A Világ Tükre című rovatunkban ma két kommunista vezért mutatunk be kedves hallgatóinknak. Az egyik Gomulka, aki drámai körülmények között lépett újra a lengyel politikai színpadára, és a másik Rokosszovszkij marsall, aki ugyanolyan drámai körülmények között távozik onnan.
A Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése után perceken belül kirobban a világra szóló szenzáció, Wladyslaw Gomulkát a Lengyel Kommunista Párt elsőtitkárává és a Politbüro tagjává választotta, ugyanakkor Rokosszovszkijt menesztette a Politbüroból. Ezzel kapcsolatban érdemes talán kissé megnézni ki az, aki jön, és ki az, aki távozik? Wladyslaw Gomulka olajmunkás gyermekeként született 1905-ben három elemi elvégzése után otthagyta az iskolát és beállt inasnak. Három év múlva olajszakmunkás, és 22 éves korában belép a munkásmozgalomba. Röviddel rá egyike a legmegszállottabb kommunista szervezőknek és hivatásos agitátoroknak. 1933-ban a Lodz-i textilmunkások tüntetésén megsebesült, majd a rendőrség letartóztatta. 4 évre ítélték, de sebesülésére való tekintettel büntetését felfüggesztették. Ekkor hátat fordított hazájának és a Szovjetunióba vándorolt. Innen éppen jókor tért vissza Lengyelországba, abban az időben, amikor Sztálin likvidálni kezdte a lengyel kommunista vezetőket a nagy tisztogatás folyamán. Gomulka elkerülte a többiek sorsát, de Lengyelországba felforgató tevékenysége miatt újból letartóztatták. 1939-ben, a háború kitörésekor visszanyeri szabadságát, és 1942-ben részt vesz a varsói földalatti mozgalom megszervezésében. A kommunista párt varsói körzetének titkára, majd 1943-ban a Lengyel Kommunista Párt főtitkára. Gomulka legveszélyesebb versenytársa Boleslaw Bierut, akit a szovjet kormány támogatott, és aki végül is kihúzta lába alól a szőnyeget. Gomulkát nem tartóztatták le azonnal, csak megfosztották pártvezetői állásától, és a nyugati területek miniszterévé nevezték ki. Ez feltétlenül lefokozásnak számított. 1949-ben ezt az állását is elvesztette, és börtönbe került.
Gomulka életét annak köszönheti, hogy Sztálin meghalt. A Lengyel Kommunista Párt vezére Titóval együtt ama kevés kommunista vezető közé tartozik, akik magukra zúdították Sztálin haragját, és még mindig élnek, hogy elmondhassák történetüket. Gomulkát a legvadabb Tito-ellenes uszítás idején, egyszerűen csak a lengyel Titónak bélyegezte a kommunista sajtó, miközben a fejét követelte. Nevét állandóan belekeverték a többi kelet-európai országokban folyó titoista perekbe. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt, a Kreml mégse állította soha bíróság elé. Gomulka a többi kelet-európai kommunista vezérrel ellentétben a II. világháborút nem moszkvai emigrációban töltötte, hanem a lengyel földalatti mozgalomban küzdött a megszálló német csapatok ellen. És mégis ez az önfejű makacs lengyel segítette hatalomra a szovjet szuronyok árnyékában a kommunista kormányt. Csakhamar rájött azonban, hogy Lengyelország közönséges gyarmattá vált, és ettől fogva feszültté vált a viszony Gomulka és a Kreml között. 1951-ben Sztálin parancsára letartóztatták, és bírósági tárgyalás nélkül, 1954-ig fogva tartották. Gomulka mindent Sztálinnak köszönhetett, még azt is, hogy most nemzeti hős lett belőle, mert ha nem került volna börtönbe ma aligha tartaná valaki a nemzeti ellenállás szimbólumának. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha Gomulka nyugati értelemben vett demokrata volna. Ha Gomulka most az oroszok ellen küzdő, csillogó vértezetű lovag és hős szerepében tündököl, ez annál érdekesebb, mert mindig és mindenekelőtt kommunista volt. Kétszer keresett menedéket a Szovjetunióban, csatlakozott a szovjetek által '44-ben felállított Nemzeti Felszabadulási Bizottsághoz, elől járt a lengyel kommunistaellenes politikusok és szervezetek likvidálásában. Valamikor úgy emlegették őt, a lengyel Sztálin, a II világháborút követő első években az oroszok és a Szovjetunió leghűbb barátjának tartották. Ettől a hű barátságtól a szovjet elnyomás ellen küzdő majdnem nemzeti hős Gomulkáig kommunista börtönökön át vezetett a hosszú út.
Ez tehát Wladyslaw Gomulka a lengyel kommunista ég egyszer már elhalványult, és most megint ragyogó politikai csillag.
Ezek után lássuk az idegent, aki távozik, akit a lengyel Politbüro kitessékelt soraiból:
Rokosszovszkij marsall a Kreml helytartója volt Lengyelországban. Nem kisebb személyiség, mint Nyikita Hruscsov mondotta róla, hogy több híres szovjet hadvezérhez hasonlóan a sztálini tisztogatások idején ö is végigjárta a szovjet börtönöket, de végül is megmenekült, rehabilitálták, visszakapta rangját és beosztását. 7 évvel azelőtt küldte Sztálin a lengyelek nyakára, mint hadsereg főparancsnokot, azon a címen, hogy Varsóban született, tehát lengyel. Talán nem véletlen, hogy Gomulka bebörtönzésének ideje egybe esik Rokosszovszkij tábornagy miniszterelnök-helyettesi kinevezésével, és politbüroi tagságával.
A szovjet marsall 60 éves, és valamikor a cári hadseregben kezdte pályafutását. A forradalomkor csatlakozott a vörösgárdistákhoz, és a polgárháborúban a kommunisták oldalán harcolt. 1941-ben részt vett a Moszkva körüli hadműveletekben, majd '42-'43-ban télen a sztálingrádi csatában. A sztálingrádi győzelem, állítólag Rokosszovszkij érdeme, aki kiszámította, hogy a körülzárt Paulus-hadsereg segítségére siető német páncélosok a kevés üzemanyag miatt nem fogják elérni céljukat. Rokosszovszkij szerint 80 kilométernél tovább nem futja az üzemanyag. A német páncélosok így már csak 77 kilométerig jutottak, azután leálltak. A jól számító Rokosszovszkijt, 1944-ben Sztálin, a Szovjetunió tábornagyává nevezte ki. Később parancsnoka volt a Visztulánál álló szovjet haderőknek, abban az időben, amikor a nyugati szövetségesek repülőgépekről akarták támogatni a varsói felkelőket. Rokosszovszkij azonban, megtagadta a szovjet repülőterek használatát. Amikor Sztálin 1949-ben Varsóba küldte a lengyel hadsereg főparancsnokául, azon a címen, hogy Varsóban született, tehát lengyel, alig beszélt egy-két szól állítólagos anyanyelvén. Ez azonban, nem akadályozta meg abban, hogy szovjet tiszteket csempésszen be a lengyel hadsereg fontosabb parancsnoki állásaiba. Ilyen állást csak szovjet tiszt, vagy jobb esetben szovjet katonai akadémiát végzett megbízható lengyel tiszt tölthetett be. Rokosszovszkij gyorsan beleélte magát helytartói szerepébe, és sokkal jobban érezte magát Lengyelországban, mint a Szovjetunióban, ahol az élet korántsem zajlott olyan érdekesen, mint Varsóban. Csatlakozott az úgynevezett "Napolin csoporthoz", amely minden erejével hadakozott a demokratizálás ellen.
Bármilyen jól is érezte magát Lengyelországban a szovjet marsall, a felvett lengyel állampolgársága és egyenruhája ellenére, senki sem kételkedett abban, hogy csak a Kremlnek tartozott hűséggel és felelősséggel.
Szignál
Kedves Hallgatóink, a Világ tükre című műsorunkat közvetítettük.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
A Világ Tükre című rovatunkban ma két kommunista vezért mutatunk be kedves hallgatóinknak. Az egyik Gomulka, aki drámai körülmények között lépett újra a lengyel politikai színpadára, és a másik Rokosszovszkij marsall, aki ugyanolyan drámai körülmények között távozik onnan.
A Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése után perceken belül kirobban a világra szóló szenzáció, Wladyslaw Gomulkát a Lengyel Kommunista Párt elsőtitkárává és a Politbüro tagjává választotta, ugyanakkor Rokosszovszkijt menesztette a Politbüroból. Ezzel kapcsolatban érdemes talán kissé megnézni ki az, aki jön, és ki az, aki távozik? Wladyslaw Gomulka olajmunkás gyermekeként született 1905-ben három elemi elvégzése után otthagyta az iskolát és beállt inasnak. Három év múlva olajszakmunkás, és 22 éves korában belép a munkásmozgalomba. Röviddel rá egyike a legmegszállottabb kommunista szervezőknek és hivatásos agitátoroknak. 1933-ban a Lodz-i textilmunkások tüntetésén megsebesült, majd a rendőrség letartóztatta. 4 évre ítélték, de sebesülésére való tekintettel büntetését felfüggesztették. Ekkor hátat fordított hazájának és a Szovjetunióba vándorolt. Innen éppen jókor tért vissza Lengyelországba, abban az időben, amikor Sztálin likvidálni kezdte a lengyel kommunista vezetőket a nagy tisztogatás folyamán. Gomulka elkerülte a többiek sorsát, de Lengyelországba felforgató tevékenysége miatt újból letartóztatták. 1939-ben, a háború kitörésekor visszanyeri szabadságát, és 1942-ben részt vesz a varsói földalatti mozgalom megszervezésében. A kommunista párt varsói körzetének titkára, majd 1943-ban a Lengyel Kommunista Párt főtitkára. Gomulka legveszélyesebb versenytársa Boleslaw Bierut, akit a szovjet kormány támogatott, és aki végül is kihúzta lába alól a szőnyeget. Gomulkát nem tartóztatták le azonnal, csak megfosztották pártvezetői állásától, és a nyugati területek miniszterévé nevezték ki. Ez feltétlenül lefokozásnak számított. 1949-ben ezt az állását is elvesztette, és börtönbe került.
Gomulka életét annak köszönheti, hogy Sztálin meghalt. A Lengyel Kommunista Párt vezére Titóval együtt ama kevés kommunista vezető közé tartozik, akik magukra zúdították Sztálin haragját, és még mindig élnek, hogy elmondhassák történetüket. Gomulkát a legvadabb Tito-ellenes uszítás idején, egyszerűen csak a lengyel Titónak bélyegezte a kommunista sajtó, miközben a fejét követelte. Nevét állandóan belekeverték a többi kelet-európai országokban folyó titoista perekbe. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt, a Kreml mégse állította soha bíróság elé. Gomulka a többi kelet-európai kommunista vezérrel ellentétben a II. világháborút nem moszkvai emigrációban töltötte, hanem a lengyel földalatti mozgalomban küzdött a megszálló német csapatok ellen. És mégis ez az önfejű makacs lengyel segítette hatalomra a szovjet szuronyok árnyékában a kommunista kormányt. Csakhamar rájött azonban, hogy Lengyelország közönséges gyarmattá vált, és ettől fogva feszültté vált a viszony Gomulka és a Kreml között. 1951-ben Sztálin parancsára letartóztatták, és bírósági tárgyalás nélkül, 1954-ig fogva tartották. Gomulka mindent Sztálinnak köszönhetett, még azt is, hogy most nemzeti hős lett belőle, mert ha nem került volna börtönbe ma aligha tartaná valaki a nemzeti ellenállás szimbólumának. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha Gomulka nyugati értelemben vett demokrata volna. Ha Gomulka most az oroszok ellen küzdő, csillogó vértezetű lovag és hős szerepében tündököl, ez annál érdekesebb, mert mindig és mindenekelőtt kommunista volt. Kétszer keresett menedéket a Szovjetunióban, csatlakozott a szovjetek által '44-ben felállított Nemzeti Felszabadulási Bizottsághoz, elől járt a lengyel kommunistaellenes politikusok és szervezetek likvidálásában. Valamikor úgy emlegették őt, a lengyel Sztálin, a II világháborút követő első években az oroszok és a Szovjetunió leghűbb barátjának tartották. Ettől a hű barátságtól a szovjet elnyomás ellen küzdő majdnem nemzeti hős Gomulkáig kommunista börtönökön át vezetett a hosszú út.
Ez tehát Wladyslaw Gomulka a lengyel kommunista ég egyszer már elhalványult, és most megint ragyogó politikai csillag.
Ezek után lássuk az idegent, aki távozik, akit a lengyel Politbüro kitessékelt soraiból:
Rokosszovszkij marsall a Kreml helytartója volt Lengyelországban. Nem kisebb személyiség, mint Nyikita Hruscsov mondotta róla, hogy több híres szovjet hadvezérhez hasonlóan a sztálini tisztogatások idején ö is végigjárta a szovjet börtönöket, de végül is megmenekült, rehabilitálták, visszakapta rangját és beosztását. 7 évvel azelőtt küldte Sztálin a lengyelek nyakára, mint hadsereg főparancsnokot, azon a címen, hogy Varsóban született, tehát lengyel. Talán nem véletlen, hogy Gomulka bebörtönzésének ideje egybe esik Rokosszovszkij tábornagy miniszterelnök-helyettesi kinevezésével, és politbüroi tagságával.
A szovjet marsall 60 éves, és valamikor a cári hadseregben kezdte pályafutását. A forradalomkor csatlakozott a vörösgárdistákhoz, és a polgárháborúban a kommunisták oldalán harcolt. 1941-ben részt vett a Moszkva körüli hadműveletekben, majd '42-'43-ban télen a sztálingrádi csatában. A sztálingrádi győzelem, állítólag Rokosszovszkij érdeme, aki kiszámította, hogy a körülzárt Paulus-hadsereg segítségére siető német páncélosok a kevés üzemanyag miatt nem fogják elérni céljukat. Rokosszovszkij szerint 80 kilométernél tovább nem futja az üzemanyag. A német páncélosok így már csak 77 kilométerig jutottak, azután leálltak. A jól számító Rokosszovszkijt, 1944-ben Sztálin, a Szovjetunió tábornagyává nevezte ki. Később parancsnoka volt a Visztulánál álló szovjet haderőknek, abban az időben, amikor a nyugati szövetségesek repülőgépekről akarták támogatni a varsói felkelőket. Rokosszovszkij azonban, megtagadta a szovjet repülőterek használatát. Amikor Sztálin 1949-ben Varsóba küldte a lengyel hadsereg főparancsnokául, azon a címen, hogy Varsóban született, tehát lengyel, alig beszélt egy-két szól állítólagos anyanyelvén. Ez azonban, nem akadályozta meg abban, hogy szovjet tiszteket csempésszen be a lengyel hadsereg fontosabb parancsnoki állásaiba. Ilyen állást csak szovjet tiszt, vagy jobb esetben szovjet katonai akadémiát végzett megbízható lengyel tiszt tölthetett be. Rokosszovszkij gyorsan beleélte magát helytartói szerepébe, és sokkal jobban érezte magát Lengyelországban, mint a Szovjetunióban, ahol az élet korántsem zajlott olyan érdekesen, mint Varsóban. Csatlakozott az úgynevezett "Napolin csoporthoz", amely minden erejével hadakozott a demokratizálás ellen.
Bármilyen jól is érezte magát Lengyelországban a szovjet marsall, a felvett lengyel állampolgársága és egyenruhája ellenére, senki sem kételkedett abban, hogy csak a Kremlnek tartozott hűséggel és felelősséggel.
Szignál
Kedves Hallgatóink, a Világ tükre című műsorunkat közvetítettük.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
| Adásba került | 1956-10-23 18:50 |
| Hossz | 0:09:11 |
| Cím | A világ tükre |
| Műsorkategória | Kommentár |
| Ismétlések |
1956-10-23 18:50 |
| Szerkesztő | Ági János |