Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemle következik. A világpolitikai események sajtóvisszhangját ismertetjük.
Ezúttal a japán-szovjet béketárgyalással, a szuezi helyzettel, az európai gazdasági együttműködés és Nagy-Britannia kérdésével, a közép- és kelet-európai viszonyokat tárgyaló sajtóhangokkal foglalkozunk.

A japán-szovjet béketárgyalás híreit a nyugati sajtóban végig nagy érdeklődés kísérte. A New York Times moszkvai tudósítója már a hadiállapot megszüntetéséről szóló megállapodás bejelentése előtt közölte, hogy japán körökben derűlátóan ítélik meg a megállapodás esélyeit. Hatoyama, japán miniszterelnök beleegyezett, hogy a területi kérdéseket később rendezzék – jelentette a New York Times. A lap szerint tokiói szempontból ezúttal a legfontosabbnak a diplomáciai viszony felvételét, és a japán hadifoglyok régóta húzódó ügyének rendezését tekintették. A Times a moszkvai béketárgyalással kapcsolatban részletesen foglakozott Hatoyama személyével is. A lap ezt írta a japán miniszterelnökről:

Hatoyama moszkvai útja hosszú politikai pályafutásának valószínűleg utolsó nagy felvonása volt. 1915-től mostanáig 14-szer választották képviselővé, most közel két éve miniszterelnök, és Tokióban úgy tudják, hogy hamarosan visszavonul a politikai élettől. Hatoyama Moszkvában a pártja egy részének ellenzése ellenére utazott el, így nyilvánvaló, hogy a szovjet-japán hadiállapot megszüntetését történelmi jelentőségű lépésnek tartja.

A Szuezi-csatorna kérdése és a közel-keleti helyzet újabb fordulatai további problémákat vetettek fel. Az L'Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja Jeruzsálem jövőjével foglalkozik. A lap a következőket állapítja meg:

Jeruzsálem városát nemzetközi területté kell nyilvánítania. Egy újabb fegyveres összecsapás nagyon könnyen a város pusztulásával végződhetik. 1948-ban a jeruzsálemi keresztény ereklyék és kegyhelyek már sok kárt szenvedtek. A mostani közel-keleti válság még súlyosabbnak mutatkozik, mint a régi volt. A katolikusok Palesztinában természetesen a békés állapot fenntartását kívánják, kötelesek azonban gondolni a jövőre, és felemelik hangjukat még az ellenséges cselekmények megkezdése előtt Jeruzsálem nemzetközi helyzetének biztosításáért.

Az egyik nagy-britanniai lap, a Scotsman a nyugati nagyhatalmak együttműködésének kérdését vizsgálja. A lap szerint Dulles, amerikai külügyminiszter álláspontja a szuezi válság ügyében nem egyezik teljes mértékben az angol és francia véleménnyel. A Scotsman így folytatja:

Al Faune, a francia kormány washingtoni nagykövete kijelentette az amerikai fővárosban, hogy a Szuezi-csatorna forgalmának akadályozása esetén Franciaország esetleg erőszakot alkalmaz. Ez a kijelentés megfelelő helyen hangzott el, mert az amerikai kormány szerintünk helytelenül biztosította Nassert az erőszak alkalmazásának mindenképpeni elmaradásáról.

A Bassen Harald című amerikai lap Nasser, egyiptomi államfőt szólítja fel, hogy cáfolja meg Ben-Gurion, izraeli miniszterelnök kijelentését, amely szerint Kairó az izraeli állam felszámolására törekszik. A Bassen Harald megállapításai a következők:

Könnyűszerrel megszüntethető Közel-Keleten a feszültség, ha Nasser ezt kívánja. Ebben a kérdésben Kairónak és nem Tel-Avivnak, vagy Amannak kell döntenie. Nem alaptalan, hogy Izrael az arab államok magatartását nagy fenyegetésnek fogja fel. A Biztonsági Tanács ülése előtt Nasser sokat könnyített a közel-keleti feszültség gondjával elfoglalt politikusok és diplomaták, továbbá az érintett népek és nemzetek helyzetén.

Az Európa Tanács közgyűlésének alkalmából ismét napirenden szerepel a közös európai piac megteremtésének ügye. A Listener című angol hetilap, a BBC hivatalos lapja megemlíti, hogy a közös európai piac megteremtésének gondolata néhány évvel ezelőtt Nagy-Britanniában még semmiféle visszhangra sem talált. A lap kifejti, hogy ma más a helyzet. A változásnak ez az indoklása:

5 évvel ezelőtt még egészen más elképzelésünk volt a brit államközösség közös piacának fejlődéséről. Időközben bebizonyosodott, hogy az európai és észak-amerikai piac fejlődésének üteme gyorsabb, mint a brit államközösségé. Kivitelünk lényegesebben emelkedett európai és észak-amerikai viszonylatban, mint az államközösség piacain. Nyugat-Európa külkereskedelmi szempontból valósággal újjáéledt, és ma nem is emlékezhet az 5 évvel ezelőtti Nyugat-Európára. Jelenleg nem a régihez hasonlóan szilárd tehát a meggyőződésünk a brit államközösség piacának mindenáron való előnyben részesítéséről.

Az angol konzervatív Times éppen mai számában hangoztatja, hogy brit részről támogatni kell az európai szabad kereskedelem erősödését. A lap ezzel összefüggésben érinti az egyesült Európa kérdését is, és azt írja, hogy biztosabb részt venni egy ilyen egyesülésben, mint attól távol maradni.
A liberális Manchester Guardian a közös piac ügyéről írva attól tart, hogy a francia kormány még nem látja elérkezettnek az időt a közös piac kiszélesítésére. A lap arra int, hogy a brit kormány ne hagyja az erre vonatkozó megbeszélések jelentőségét elhalványulni.
A közép- és kelet-európai események központja változatlanul Belgrád. A Jugoszláviai Kommunista Párt központi lapja, a Borba legutóbbi számában visszautasítja Eisenhower, amerikai elnök néhány megállapítását, amelyek a segély folyósítása ügyében hangzottak el. A Borba meglepőnek nevezi Eisenhowernak azt az állítását, hogy az amerikai segély tette lehetővé a jugoszláviai függetlenség megőrzését. A lap szerint ilyen dolgokban helyes a kellő arányérzék megőrzése. A Borba végül kijelenti, hogy nem osztja Eisenhower véleményét, amely szerint a Szovjetunió politikája változatlanul fenyegeti Jugoszlávia függetlenségét.
A magyarországi kommunista küldöttség belgrádi tárgyalásának eredményét kutatja a Christian Science Monitor című amerikai újság. A megbeszélés befejeztével a lap szerint Tito röviden számolt csak be a történtekről, míg Gerő Ernő az eredmény tekintetében sokkal elégedettebb volt jugoszláv társánál. A Christian Science Monitor ezt hangoztatja:

A magyarországi küldöttség tagjai igyekeztek a tárgyalás eredményét komolynak és valóságosnak feltüntetni. Gerő Ernőék a belgrádi megbeszélést sikernek kívánják minősíteni, hiszen a magyarországi kommunista párt mostani első titkára belső helyzetét Tito támogatására való hivatkozással kívánja megerősíteni.

Az amerikai Time című hetilap Ordas Lajos rehabilitásával foglalkozik.

Ordas püspök Magyarország német megszállása idején az ellenállási mozgalom egyik résztvevője volt. Kezelését a kommunisták nem találták könnyebbnek, mint a hitleri megszállók. Ordas ellenezte az egyházi iskolák államosítását. A közéletbe visszatérő püspök közismerten kemény harcos.

Az egyik stockholmi lap, a liberális Dagens Nyheter a magyarországi gazdasági helyzetre vezeti vissza a legutóbbi politikai változásokat. A lap szerint az élet nem könnyű és nem kellemes a mai Magyarországon.

Hasonlítsuk talán össze, hány munkaórát teljesít a magyar és a svéd munkás a különböző élelmiszerek megvásárlásáért. Közel 15 órát dolgoznak Magyarországon a munkások egy kiló vajért, 10 órát egy kiló szalonnáért, 93 órát egy pár cipőért és egy méter szövetért. A kommunisták maguk nem tagadják már, hogy a helyzet nagyon rossz, és komoly intézkedésekre van szükség az életszínvonal sürgős emelése érdekében.

Érdekes módon a kelet-német kommunisták a magdeburgi munkássztrájk óráiban ugyancsak beismerték az életszínvonal megváltoztatásának szükségességét. A nyugat-berlini Der Tag című lap jelenti, hogy a Tribuna című kelet-német szakszervezeti lap a munkások követelését jogosnak és igazságosnak minősítette.

Nemzetközi sajtószemlénket közvetítettük.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.