Ifjúság hangja

Az Ifjúság hangjának tízperces rendkívüli adását közvetítjük. Kedves lányok és fiúk! Igen, hadd éljünk újból ezzel a szokásos megszólítással: lányok és fiúk. Mai műsorunkban először Vér Károly, az ifjúsági rovatok szerkesztője szól hozzátok, majd Kovács Gáspár ismerteti a Giornale d'Italianak a magyar ifjúságról szóló vezércikkét. Kérjük, először hallgassátok meg Vér Károlyt!

Kedves lányok és fiúk! Lehetetlen, hogy ne mondjam el, hogy ne ezzel kezdjem. Egy hete a külföldi lapok öreg és komoly, de lélekben fiatal munkatársai valóságos ostrom alatt tartanak. Két nappal ezelőtt Párizsban még vagy 100 francia újságíró között álltam, faggattak, kérdeztek és rázták a kezem, csak azért, mert magyar vagyok. És a ti dicsőségeteket, nagyon szégyellem, de sajnos így volt, a ti dicsőségeteket én arattam le. Higgyétek el lányok, fiúk, nem szándékosan, hanem csak azért, mert a ti kezeteket ott Párizsban nem tudták megrázni, a ti vállatokat két oldalról francia szokás szerint nem tudták megölelni. Mit mondtak ezek a francia újságírók? Elsősorban csodálták a bátorságotokat, a lelkesedéseteket, az eggyé forrottságotokat. De hát így van ezzel ma az egész világ. Áramlik felétek a hála, a csodálat, a nagyrabecsülés és én azt hiszem, hogy a nemzeti felkelés egyhetes fordulója után nem mondanék el semmi újat, ha csak ennyit mondanék.
Engedjétek meg hát, hogy a szeretet és a csodálat hangjainak tolmácsolásán túl valami olyat is elmeséljek a beszélgetésekből, ami az egész magyar jövőt, a ti édesebb jövőtöket érinti. Az egyik francia szerkesztő, aki az osztrák határról érkezett, és aki Sopronban veletek is beszélgetett, váratlanul így szólt hozzám: "Tudja szerkesztő úr, mi franciák különös emberek vagyunk. Talán ez az oka, hogy mi nem azt csodáljuk a magyar szabadságharcban, amit a felületes külföldiek általában csodálni szoktak. Tudja szerkesztő úr mi az igazán csodálatos? Az, hogy ezt a nemzeti felkelést jobbára fiatalok, fiatalok, fiatal bölcsek csinálták. Igen, ezt kell mondanom. Ifjú bölcsek, mert ezer meg ezer egymástól elszigetelt fiatal 18-25 éves szabadságharcos úgy viselkedett, annyi politikai érettséggel, világpolitikai okossággal és nemzeti értelmességgel harcolt, amennyit más ország még a politikusaitól és a tábornokaitól sem kívánhat meg. Gondoljon csak arra szerkesztő úr, milyen politikai éleslátás nyilatkozott meg akkor, amikor az ifjú szabadságharcosok védték a nyitott kirakatokat és akkor, amikor egy vidéki munkástanács rádiója szinte világpolitikai koncepciót tudott mutatni, mert a sovinizmus gyanúja nélkül hozta szóba a dunai konföderációt. De hát ki tudná felsorolni, ki tudná összefoglalni mindazt, amit a forradalmi fiatalok világosan láttak. Látták például, hogy a tiszta nemzeti célokat nem szabad összetéveszteniük a bosszúval. A forradalmi erkölcsöt a kicsinyes heccpolitikával. Hát, szerkesztő úr, szerintem ez is igazi, ez is nagy magyar csoda és ezért hiszem, hogyha önök ezzel a nagyszerű forradalommal is a világ egyik kis országa maradtak, mégis egyik legnagyobb és legszimpatikusabb nagyhatalmává lettek" - így szólt a francia szerkesztő hozzám, és azután némán megszorította a kezem.
Lányok, fiúk, gondolom, tudjátok. Ezt a történetet mindenképpen elmondtam volna, de mai, még mindig nehéz helyzetünkben nem véletlenül mondtam el. Nem véletlenül, hanem okulásul. Mert ebben a petite histoire-ban, ahogyan a franciák mondanák, benne van a mai életünk és a jövőnk. A sorsunk és a boldogulásunk. Ezután is arra van szükség, népünk ifjúsága, hogy megőrizze ezt a forradalmi, mégis objektív szellemet és szemléletet. Arra van szükség, hogy össze ne téveszd az egyéni bosszúállással és a heccpolitika buta frázisaival a nép és a nemzet igazi érdekeit. Tudom, a politika frontján, a mindennapok személyi és hatalmi kérdéseiben nagyon nehéz megőrizni a fegyveres forradalom elszántan higgadt látásmódját és a tárgyilagosságot. De meg kell őrizni. Mert ezt parancsolja a nemzet érdeke. Ne engedd magyar fiatal, hogy felelőtlen és politikailag éretlen zavaros agyvelők a nemzeti forradalom tisztaságát bemocskolják akár a hazai, akár a külföldi közvélemény előtt! Tudnod kell, vannak ellenségeid kívül és belül, akik lassan magukra találnak az első napok szájtáti tehetetlensége után, és felkészülten lesik minden szavadat. Ezeket ma hebegő-habogó némaságra ítélte a szabadságharc, mert ez a népi fölkelés, nyugodtan és önhittség nélkül kimondhatjuk már, a világtörténelem legtisztább és legdemokratikusabb szabadságharca. Ideáljaink a humanizmus, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség, mind olyan eszmék, amelyek sok-sok történelmi csatában megszentelt jelszavak. Ezekért harcoltunk és harcolunk. Eddig ezt a harcot senki és semmi sem szennyezte be. Se a hitleri, se a kommunista világnak az az aljas emberi ösztönökre épített harcmodora, se a rablás és a fosztogatás csábító ördöge. De el kell készülnünk rá lányok, fiúk, hogy ez győzelmes barikádokon megjelenhetnek a forradalom csatornáinak patkányai, és mocsokba fullaszthatják azt a nagy erkölcsi győzelmet, amit - ez kétségtelen - a világtörténelem lapjain arattunk. És ez az, magyar ifjúság, amit nem szabad megengednünk, mert eltekintve az erkölcs és emberiesség parancsaitól, külföldön és belföldön is elveszítjük a réven, amit megnyertünk a gáton.

Az Ifjúság hangjának rendkívüli műsorában Vér Károly szólt hozzátok. Ezután hallgassátok meg Kovács Gáspár tolmácsolásában az olasz sajtó egyik cikkét. A Giornale d'Italia mai számában Santi Savarino szenátor, a lap főszerkesztője, vezércikket írt a magyar diákságról. Cikkében a híres olasz közíró többek között a következőket írja:

„Magyarországon az ősök példáját követve a nemzeti öntudat ébredt föl, az egész nép öntudata, hogy lelkének legszentebb kincsét, a szabadságot megvédelmezze, és hogy a magyar diákság volt az első, amely érezte annak sürgetését, hogy vissza kell állítani a szabadságot, az természetes és logikus jelenség. A diákok természetüknél és tanulmányaiknál fogva vágyakoznak lelki világuk szabad fejlődésére. A lelkükben rejtőző szellemi erőket, amelyeket tanulmányaik során gazdagabbá és erősebbé tettek, szabadon óhajtják alkalmazni. Nyilvánvaló tehát, hogy ők érzik leginkább az elnyomatást, és ők iparkodnak letépni a láncokat, amelyek fogva tartják gondolataikat és fiatalos lendületüket. Ennek a nagylelkű ifjúságnak, az egész világ ifjúságának, amely mindig készen állott az önfeláldozásra, a történelem és minden idők forradalmainak legdicsőbb lapjait köszönheti a világ. Helyénvaló tehát - folytatja a cikk - hogy az olasz diákok, mint az utódai a szabadsághős elődöknek, akik együtt küzdöttek a magyarokkal a függetlenségért, ma a magyar diákság felé fordulnak, és kinyilvánítják Olaszország városaiban rokonszenvüket és együttérzésüket mind irántuk, mind a magyar nép iránt, és fölháborodásukat fejezik ki az embertelen szovjet vérengzés ellen, elítélve egy olyan barbár rendszert, amely nem csak csupán a kenyeret tagadja meg a néptől, hanem a lelkét is el akarja venni tőle. Az elnyomottak iránt megnyilatkozó testvéri együttérzés hangjainál ismerjük fel - fejezi be cikkét Santi Savarino szenátor - az olasz ifjúság tettre kész lelkét is, amelyek képesek megvédelmezni minden körülmények között az olasz szabadságot. Ezért nyugszik rajtuk a nemzet jövendő sorsa a mi hazánkban is.”

Kedves lányok és fiúk az Ifjúság hangjának rendkívüli műsorában először Vér Károlyt hallottátok, majd a Giornale d'Italia vezércikkét közvetítettük Kovács Gáspár fordításában.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!

Szünetjel