Pannonicus telefonjelentése

Pannonicus jelenti Londonból.

Az angol közvélemény és az egész nyugati világ a szovjet gyűrűből kiszakadó újságírók tudósítóinak hatása alatt áll. Ezek egyöntetűen megállapítják, hogy a katonai túlerő nem törte meg az ellenállók szellemét, az ellenállás tovább tart gerillaharcok formájában, és sem a szovjet parancsnokság, sem a magyar bábkormány nem képes arra, hogy közigazgatást kézbe vegye. Változatlan lelkesedéssel folyik a segélyakció, amelyben az egész angol nép egyöntetűen vesz részt. A véres szovjet beavatkozás feletti elkeseredés és felháborodás újra kifejezésre jutott az angol diákoknak a kommunista párt helyiségei elleni tüntetéseknél.
Az általános segítőkészségen és a szovjet akció elítélésén túlmenően a magyar tragédia megfelelően befolyásolta az angol politikai életet is. Az ellenzéki sajtó, nevezetesen a milliós példányszámban megjelenő szocialista Daily Herald és a munkáspárthoz ugyancsak közelálló Daily Mirror, Eden miniszterelnök ellen indított politikai kampányában súlyos vádat emel a miniszterelnök ellen, aki szuezi politikájával a szerencsétlen fordulatot Magyarországon elősegítette. A Daily Herald szerint Edennek tudnia kellett volna, hogy amikor a szuezi akciót megkezdte, Kelet-Európa sorsa forgott kockán. Tudnia kellett volna, hogy ebben a pillanatban életbe vágó fontosságú volt a nyugati világ egységes állásfoglalása. Kérdéses azonban, hogy a szuezi probléma megoldása az angol politika számára volt-e olyan fontos, mint Kelet-Európa kérdése. Azt kellett volna tisztázni, hogy lehetett-e a szuezi akcióhoz hozzáfogni akkor, mikor Magyarországon kitört a szabadságharc? Nem lett volna-e lehetséges, hogy tárgyalások során semleges tömböt létesítsenek kelet és nyugat között, és ezzel végleges békét teremtsenek Európában. Nyitva van az a kérdés - fejti ki a Daily Herald - hogy a Kreml urai, ha egyesült nyugati világgal álltak volna szemben, visszatértek volna-e a sztálini politikához, és nem inkább a semlegességhez ragaszkodtak volna-e? Mikor mindezeket a sorsdöntő kérdéseket kellett volna megoldani, akkor indította meg Eden az egyiptomi akciót, és ezzel veszélyeztette a béke ügyét.
A magyar belső helyzetre jellemző, a nyugati tudósítók megállapításai szerint, hogy az orosz katonai parancsnokság már a látszatához sem ragaszkodik annak, hogy önálló kormány működik az országban. Látszatra továbbra is fennáll a Kádár kormánya, de azt beszélik, hogy semmi hatalom nincs a kezében. Az ígéretek, amelyek a szovjet kézben lévő rádión keresztül hangoztatott, a valóságban gyengeségre vallanak. Ezek az ígéretek - amint az angol lapok írják - elég messzemenőek a parasztság és a munkásság felé, és hasonlatosak azokhoz, amelyeket Nagy Imre hangoztatott. Igyekeztek a nemzeti kérdésben is engedményeket tenni. De a nemzeti függetlenség kérdését egyáltalán nem érintették.
A Daily Telegraph kitűnő megfigyelője Gordon Shepherd hangsúlyozza, hogy az engedmények, amelyeket a szovjet ellenőrzés alatt lévő rádió tett, azt bizonyítják, hogy a látszatkormány igen nagy nehézségekkel küzd. Valószínű, hogy Nagy Imrével is tárgyalásokat folytatnak. Azt kell hinni - írja a tudósító - hogy egy ál-népfrontkormány kinevezésével szeretnének port hinteni a lakosság szemébe, hogy így elérhessék a rend helyreállítását.
A Times tudósítója viszont azt jelenti, hogy a munkások tovább akarják folytatni a sztrájkot egészen addig, amíg az oroszok kivonulnak az országból. Ugyanez a jelentés beszámol arról, hogy Csepelen, Tatabányán, Dunapentelén és Baranya megyei urániumbányák környékén tovább folyik a harc. A lakosság aktív és passzív ellenállást. Az emberek egyáltalán nincsenek megfélemlítve - írja a Times. Nyíltan hangoztatják, hogy melyik oldalhoz húznak. Nem félnek már attól, hogy valamelyik szomszédjuk feljelenti őket. A magyar szabadságharc visszahatásaként szakadás jelei mutatkoznak a kommunista világban, és a semleges államok közvéleménye is mind élesebben fordul a vörös elnyomók ellen. A szovjet-jugoszláv egyetértést megzavarták a magyar események, Indiában pedig Nehrut és kormányát olyan élesen bírálják, amire eddig nem volt példa.
A Manchester Guardian bombayi tudósítója nagy cikkben foglalja össze az indiai közvélemény megmozdulását a magyar ügyben.
Az indiai Times felveti a kérdést, vajon Moszkva oly hiszékenynek gondolja-e India népét, hogy az elfogadja nyilatkozatát a magyar eseményekről és a magyar kormányról, amely a valóságban kizárólag bábkormány. Leszögezi, hogy a szovjet beavatkozás Magyarországon éppoly jogtalan cselekedet, mint amilyen volt Anglia és Franciaország beavatkozása szuezi ügybe.
Részletesen méltatja a Manchester Guardian Narayan vezető indiai politikus éles támadását Nehru magatartása ellen. Narayan kijelentette, hogy az agressziót nem lehet kétféle mértékkel mérni, és csak akkor ítélni el élesen, ha azt a nyugat teszi, és enyhének minősíteni a Szovjetunió esetében. Ez annál helytelenebb - állapítja meg az indiai politikus - mert India népe nem volt tisztában a kelet-európai eseményekkel és azok fejleményeivel. De a sajtó most már Indiában is megvilágítja Magyarország lerohanásának szörnyű voltát és nyílt hangon ír ellene. Az indiai sajtóban most már nem csak Edent támadják, hanem Hruscsovot, a szovjet kommunista párt főtitkárát is.
A Moszkva és Jugoszlávia közti feszültségről a Times belgrádi tudósítója közöl részletes jelentést. Kelet-Európában most már azt kezdik suttogni, hogy Tito is felelős a magyar eseményekért. Attól a pillanattól fogva, amikor a fejlemények Magyarországon Moszkva szempontjából kedvezőtlenné váltak, jugoszláv hivatalos körökben azt kezdték igazolni, hogy ők hű kommunisták. Kétségtelen, hogy Tito helyzete rendkívül kényelmetlen.
A nyugat részéről egyelőre kétértelműnek tartják viselkedését. Később, amikor Nagy Imre koalíciós kormánya megingott, Jugoszláviában aggodalmaskodó lett a hangulat, és Belgrádban átvették az ellenforradalomról szóló üres moszkvai szólamokat. Ez arra vezetett, hogy kezdetben üdvözölték a Kádár bábkormányát. Legújabban azonban eltávolodtak Kádártól, és elismerik, hogy a munkások felkelése általános forradalom volt az idegen uralom ellen.
A belgrádi kormány hivatalos lapja, a Borba szemrehányó hangon ír arról, hogy Moszkvában elismerik Jugoszláviát szocialista államnak, ha ezt hasznosnak látják. De gyanúsan semlegesnek, sőt, felforgatónak, ha másként fordul a kocka. Erősen felfigyeltek Belgrádban bizonyos bulgáriai jelenségekre, ahol a nemzetgyűlésen Jugoszláviát mint a nyugati imperializmus ügynökét emlegették. Nagy feltűnést keltett azután Hodzsának, az albán kormány vezetőjének a moszkvai Pravdában közölt nyilatkozata, amely megtámadja mindazokat, akik a szovjet rendszertől eltérően akarják a [...].
A cikk, és az a tény, hogy albán oldalról jött, annál feltűnőbb, mert 1948-ban albán részről indult meg a sajtóhadjárat Tito ellen. Ez vezetett annak idején Jugoszláviának a KOMINFORM-ból való kizárásához. Jugoszlávia számára nem jó érzés az sem, hogy nagy orosz erők vonultak fel a szomszédságában. Ugyanakkor Belgrádban hangsúlyozzák, hogy a sztálinizmushoz való visszatérést nem lehet a magyar kérdéssel megoldani. Semmiképpen sem kedves Tito számára, hogy a magyarországi események hatása alatt Moszkvában az ortodox kommunizmus képviselőinek hatalma erősödik. A Moszkva és Belgrád között érezhetővé vált feszültségre vall az is, hogy a belgrádi jelentés szerint Jugoszlávia moszkvai nagykövete tárgyalásokat folytatott Hruscsovval és Sepilovval.

Pannonicus telefonjelentését hallották.