Keresés |
00:00 | 00:00 | |
A műsor leirata
Zenei híradónk következik.
Szignál
Kedves hallgatóink! E rovatunkban minden hétben, minden héten munkatársnő, Anna számol be Önöknek a szabad világ zenei eseményeiről, zeneszerzők és előadóművészek munkásságáról.
Zene
Kedves hallgatóink! Talán egyszer eszébe fog jutni valakinek, hogy könyvet írjon arról, hogyan muzsikálnak a világ népei, hiszen egyetlen művészetben, egyetlen életmegnyilvánulásban sem tükröződik oly tökéletesen egy nép lelkének sajátossága, mint a zenében. Nem is annyira a zeneszerzőkre és az előadóművészekre gondolunk, mint a közönségre, arra, hogy különböző országokban miképpen fogadja és élvezi a zenét. A zúgó részeket, a művésszel együtt zümmögő olasz közönséget világok választják el a nézőtéren ájtatos csendben feloldódó németektől, a háziasan viselkedő franciáktól, akik kalappal és kabátban ülnek a nézőtérre, a kifogástalan merev angoloktól, vagy a helyenként bizony savanyú cukrot ropogtató zajos közönségtől. Nemcsak egyes népek lelki beállítottságát ismerhetjük meg egy hangverseny, vagy operaelőadás nézőterén, hanem legbenső kultúrájukat is. Mindez a most 4 északi állam, Norvégia, Dánia, Svédország és Finnország nyári fesztiváljával kapcsolatban jutott eszembe. Az északi zenei ünnepi heteknek a közös időponttól eltekintve tulajdonképpen semmi közös kapcsolatuk egymáshoz nincsen, mindegyik úgy rendezi, ahogy éppen kedve tartja, és ezért meglehetősen különbözőek is. Talán a fesztivál elnevezés is túlzás, mert a világon annyira elburjánzott ünnepi hetekhez csupán annyi közük van, hogy északon is előnyben részesítik az instrumentális zenét és a balettet, miután mindkettő áthidalja a vendégszereplők bábeli nyelvzavarát. Ha nem ünnepélynek hirdetnék, a gyanútlan látogató egyszeri hangversenynek vagy előadásnak hinné. A kedves és szerény dánoknak látszólag eszükbe sem jut, hogy ünnepi heteikre idegen is elvetődhet hozzájuk, és éppen az idegenforgalom teljes mellőzése adja a dán fesztivál házias jellegét. Ilyen családias hangulata volt például a heidenbury Kronborgban tartott nagy zenekari hangversenynek, ahol kezdve a rövidlátó csembalistától, aki az orrát a kottába dugta miközben fiatal felesége izgatottan lapozott a kishangú, de kulturált énekeseken keresztül az erősen egyéni kamaramuzsikusokig. Az Anna-templomban előadott meglepően szép hangversenyre a dánok erősen büszkék, és ezt hangsúlyozzák is. Megmutatják, mit tudnak, és ennél többet nem is akarnak. Ha valamit nem tudnak, azt nem is erőltetik. Például az egyik balett-jelenet azzal zárult, hogy a színen lévő 8 férfitáncos a magasba emeli partnernőjét, 7-en ezt meg is csináltak, a 8. azonban nem. Ki azután törhette a fejét, vajon miért, a táncosnő volt a nehéz, vagy partnere gyenge, vállrándulása volt-e egyiknek. A dán közönség nyugodtan elsiklott a másutt katasztrofális hiba felett. A legtöbb hangversenyt a dánok a Tivoliban rendezik, és ha a közönségnek úgy tetszik, a nagy ablakokon keresztül nézhetik közben a tivoli parkban hintázó fiatalokat, vagy együtt izgulhat a hullámvasúton sikoltozókkal. Ha egyik vagy másik műsorszám nem érdekli, kimegy a teremből, és a következő számot már egy kócmajommal az ölében hallgatja végig, amit közben a céllövészetben nyert. Társas együttlét a palota parkjában rendezett szabadtéri hangverseny is. Mindenki ismeri egymást, vége-hossza nincs az üdvözléseknek, és az emberek vagy a kerti padokon, vagy a pázsiton helyezkednek el. A műsoron Stravinsky, Mozart ugyanúgy szerepel, minden szám után egy-két muzsikus eltűnik a dobogóról, ami a dánok egyéni játékára való tekintettel nem is olyan nagy baj, persze meglepő, hogy ….. kvartettje végül is úgy hat, mintha Mozart Kis éjjeli zenéje lenne. Néha hajókürt vág bele a zenébe, máskor repülőgép zúg el a nézőtér felett, ez sem zavar senkit. A zenészek legfeljebb egy pillanatra abbahagyják a játékot, vagy a közönség nevet fel halkan, ha egy autótülök vagy hajókürt jól imponál. Az egyik neves német zeneszerzőt megkérdezték, mi a véleménye a dán zenei életről. Ezt felelte: korunk művészi dokumentációjának nem nevezhetjük, sőt művészetnek sem minden esetben, de igenis kultúra, mégpedig a javából, őszinte és szívből jövő. Abban a művészetben pedig, hogy kényszer nélkül éljenek és mégse veszítsenek stílusukból, a dánok verhetetlenek.
Zene
Ha Dániából átnézünk Stockholmba, ott merőben más helyzetet találunk. A svédek már önérzetesek és törekvőek. Ők igenis akarják, hogy lássák és hallják őket. Nagyon is törődnek az idegenekkel és az idegenforgalommal. Zenei ünnepségüket mindig igyekeznek egy társadalmi vagy sporteseményhez kapcsolni, ezért rendezték idei fesztiváljukat is az olimpiai lovas mérkőzések idején. Zenei ünnepségeket nem igyekeznek korszerűsíteni. A modern zene nem kelt különösebb visszhangot, és ezen még olyan művész sem tud változtatni például, mint Hans ….., aki vesztett őrhelyen verekedett. A rendezőségnek az az igyekezete, hogy az avangardistákat előtérbe helyezze, csúfosan megbukott, annál is inkább, mert e pillanatban Svédországban nekik a leggyengébb a pozíciójuk. A kitűnő stockholmi balett előadásával ….. 30 év előtti rendezésben mutatta be Stravinsky egyik balettjét, de furcsa módon itt is mindig a hiányok ütköztek ki. Míg Koppenhágában ugyanaz a balett élt, addig itt triviálisan hatott. A svédek mindent elkövettek, hogy vendégeik jól érezzék magukat, mégis merevek voltak a külsőségek, és a hallgatóság lelkét a legjobb és legszebb művek sem tudták felmelegíteni.
Zene
A kis Finnországban hiába keresünk modern törekvéseket vagy változatos zenei műsort, ők tisztán a finn zenére koncentrálják magukat, a fiatal finn zenére, amelyben Sibelius körülbelül annyit jelent, mint Németországban Bach. Ő a nagy kiindulási könyv. Ma Sibelius még él, és 91 évével még élénk részt vesz saját emlékművének, a Sibelius hétnek megszervezésébe. Ennek a hétnek a vázát is két szimfóniája alkotta, rajta kívül csak az utolsó két hangversenyen szólaltak meg más finn komponisták is. Ezeken a hangversenyeken érződött legjobban, milyen súllyal nehezedik Sibelius árnyéka a finn muzsikára. Az epigonok nem törekszenek másra, minthogy nagymesterük nyomában nemzeti romantikus impresszionizmust alkossanak modern zenei eszközökkel. Mondanivalójuk többnyire azonos, csak hangszerelésükben különböznek egymástól. Köztük komoly tehetségek is vannak, mint Usco Meriläinen vagy Paulo Pirkenen, de ők is óvatos forradalmárok. Mit is tehetnének egyebet? Sem a komoly és megértésre váró publikum, sem az ugyanolyan komoly és fegyelmezett zenekar nem akar újítást, megelégszik annak állandó ismétlésével, ami szűk területen azonos előjelekkel és feltételekkel született. A finn nép bálványozza a nagymesterét, és nincs a világon az a zeneszerző, akinek művét szívesebben hallgatná, mint Jean Sibelius muzsikáját.
Zene
Művészi elképzelésében Norvégia sem sokban különbözik Finnországtól. Az északi zenei központ negyedik városában, Bergenben csak annyit tapasztalhatunk, hogy a Helsinkiben ma is alkotó és élő Sibelius helyét itt a halott Grieg foglalja el. Ebben az évben Sir Malcolm Sargent a BBC zenekarával kereste fel az északi városokat, és az volt eredeti elgondolása, hogy jól megfontolt és változatos műsorával új színekkel, hangokkal és ötletekkel keverje az egyhangú, megszokott melódiákat. Végül ő is engedett a közönség akaratának, és minden városban azt vezényelte, amit hallani akartak, Tivoliban klasszikusokat, Stockholmban modernet, Helsinkiben Sibeliust és Bergenben Grieget. Hiszen a zenei ünnepe az északiaké, értük van, nekik szól és ők szólalnak meg. Művészetükben csúcsok váltják egymást a középszerűvel, de minden szívből fakad, minden valódi és minden őszinte. Zenei mondanivalójuk ebben különbözik napjaink oly sok műalkotásától, ők még kimerik mondani azt amit éreznek akkor is, ha ezért megmosolyogják és maradinak tartják őket. Tudják, hogy ami becsületes és igaz, az egyben örök életű.
Zene
Kedves hallgatóink! Zenei híradónk hangzott el. E rovatunkban minden héten munkatársnőnk, Újházy Anna számol be Önöknek a szabad világ zenei eseményeiről.
Szignál
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.
Szignál
Kedves hallgatóink! E rovatunkban minden hétben, minden héten munkatársnő, Anna számol be Önöknek a szabad világ zenei eseményeiről, zeneszerzők és előadóművészek munkásságáról.
Zene
Kedves hallgatóink! Talán egyszer eszébe fog jutni valakinek, hogy könyvet írjon arról, hogyan muzsikálnak a világ népei, hiszen egyetlen művészetben, egyetlen életmegnyilvánulásban sem tükröződik oly tökéletesen egy nép lelkének sajátossága, mint a zenében. Nem is annyira a zeneszerzőkre és az előadóművészekre gondolunk, mint a közönségre, arra, hogy különböző országokban miképpen fogadja és élvezi a zenét. A zúgó részeket, a művésszel együtt zümmögő olasz közönséget világok választják el a nézőtéren ájtatos csendben feloldódó németektől, a háziasan viselkedő franciáktól, akik kalappal és kabátban ülnek a nézőtérre, a kifogástalan merev angoloktól, vagy a helyenként bizony savanyú cukrot ropogtató zajos közönségtől. Nemcsak egyes népek lelki beállítottságát ismerhetjük meg egy hangverseny, vagy operaelőadás nézőterén, hanem legbenső kultúrájukat is. Mindez a most 4 északi állam, Norvégia, Dánia, Svédország és Finnország nyári fesztiváljával kapcsolatban jutott eszembe. Az északi zenei ünnepi heteknek a közös időponttól eltekintve tulajdonképpen semmi közös kapcsolatuk egymáshoz nincsen, mindegyik úgy rendezi, ahogy éppen kedve tartja, és ezért meglehetősen különbözőek is. Talán a fesztivál elnevezés is túlzás, mert a világon annyira elburjánzott ünnepi hetekhez csupán annyi közük van, hogy északon is előnyben részesítik az instrumentális zenét és a balettet, miután mindkettő áthidalja a vendégszereplők bábeli nyelvzavarát. Ha nem ünnepélynek hirdetnék, a gyanútlan látogató egyszeri hangversenynek vagy előadásnak hinné. A kedves és szerény dánoknak látszólag eszükbe sem jut, hogy ünnepi heteikre idegen is elvetődhet hozzájuk, és éppen az idegenforgalom teljes mellőzése adja a dán fesztivál házias jellegét. Ilyen családias hangulata volt például a heidenbury Kronborgban tartott nagy zenekari hangversenynek, ahol kezdve a rövidlátó csembalistától, aki az orrát a kottába dugta miközben fiatal felesége izgatottan lapozott a kishangú, de kulturált énekeseken keresztül az erősen egyéni kamaramuzsikusokig. Az Anna-templomban előadott meglepően szép hangversenyre a dánok erősen büszkék, és ezt hangsúlyozzák is. Megmutatják, mit tudnak, és ennél többet nem is akarnak. Ha valamit nem tudnak, azt nem is erőltetik. Például az egyik balett-jelenet azzal zárult, hogy a színen lévő 8 férfitáncos a magasba emeli partnernőjét, 7-en ezt meg is csináltak, a 8. azonban nem. Ki azután törhette a fejét, vajon miért, a táncosnő volt a nehéz, vagy partnere gyenge, vállrándulása volt-e egyiknek. A dán közönség nyugodtan elsiklott a másutt katasztrofális hiba felett. A legtöbb hangversenyt a dánok a Tivoliban rendezik, és ha a közönségnek úgy tetszik, a nagy ablakokon keresztül nézhetik közben a tivoli parkban hintázó fiatalokat, vagy együtt izgulhat a hullámvasúton sikoltozókkal. Ha egyik vagy másik műsorszám nem érdekli, kimegy a teremből, és a következő számot már egy kócmajommal az ölében hallgatja végig, amit közben a céllövészetben nyert. Társas együttlét a palota parkjában rendezett szabadtéri hangverseny is. Mindenki ismeri egymást, vége-hossza nincs az üdvözléseknek, és az emberek vagy a kerti padokon, vagy a pázsiton helyezkednek el. A műsoron Stravinsky, Mozart ugyanúgy szerepel, minden szám után egy-két muzsikus eltűnik a dobogóról, ami a dánok egyéni játékára való tekintettel nem is olyan nagy baj, persze meglepő, hogy ….. kvartettje végül is úgy hat, mintha Mozart Kis éjjeli zenéje lenne. Néha hajókürt vág bele a zenébe, máskor repülőgép zúg el a nézőtér felett, ez sem zavar senkit. A zenészek legfeljebb egy pillanatra abbahagyják a játékot, vagy a közönség nevet fel halkan, ha egy autótülök vagy hajókürt jól imponál. Az egyik neves német zeneszerzőt megkérdezték, mi a véleménye a dán zenei életről. Ezt felelte: korunk művészi dokumentációjának nem nevezhetjük, sőt művészetnek sem minden esetben, de igenis kultúra, mégpedig a javából, őszinte és szívből jövő. Abban a művészetben pedig, hogy kényszer nélkül éljenek és mégse veszítsenek stílusukból, a dánok verhetetlenek.
Zene
Ha Dániából átnézünk Stockholmba, ott merőben más helyzetet találunk. A svédek már önérzetesek és törekvőek. Ők igenis akarják, hogy lássák és hallják őket. Nagyon is törődnek az idegenekkel és az idegenforgalommal. Zenei ünnepségüket mindig igyekeznek egy társadalmi vagy sporteseményhez kapcsolni, ezért rendezték idei fesztiváljukat is az olimpiai lovas mérkőzések idején. Zenei ünnepségeket nem igyekeznek korszerűsíteni. A modern zene nem kelt különösebb visszhangot, és ezen még olyan művész sem tud változtatni például, mint Hans ….., aki vesztett őrhelyen verekedett. A rendezőségnek az az igyekezete, hogy az avangardistákat előtérbe helyezze, csúfosan megbukott, annál is inkább, mert e pillanatban Svédországban nekik a leggyengébb a pozíciójuk. A kitűnő stockholmi balett előadásával ….. 30 év előtti rendezésben mutatta be Stravinsky egyik balettjét, de furcsa módon itt is mindig a hiányok ütköztek ki. Míg Koppenhágában ugyanaz a balett élt, addig itt triviálisan hatott. A svédek mindent elkövettek, hogy vendégeik jól érezzék magukat, mégis merevek voltak a külsőségek, és a hallgatóság lelkét a legjobb és legszebb művek sem tudták felmelegíteni.
Zene
A kis Finnországban hiába keresünk modern törekvéseket vagy változatos zenei műsort, ők tisztán a finn zenére koncentrálják magukat, a fiatal finn zenére, amelyben Sibelius körülbelül annyit jelent, mint Németországban Bach. Ő a nagy kiindulási könyv. Ma Sibelius még él, és 91 évével még élénk részt vesz saját emlékművének, a Sibelius hétnek megszervezésébe. Ennek a hétnek a vázát is két szimfóniája alkotta, rajta kívül csak az utolsó két hangversenyen szólaltak meg más finn komponisták is. Ezeken a hangversenyeken érződött legjobban, milyen súllyal nehezedik Sibelius árnyéka a finn muzsikára. Az epigonok nem törekszenek másra, minthogy nagymesterük nyomában nemzeti romantikus impresszionizmust alkossanak modern zenei eszközökkel. Mondanivalójuk többnyire azonos, csak hangszerelésükben különböznek egymástól. Köztük komoly tehetségek is vannak, mint Usco Meriläinen vagy Paulo Pirkenen, de ők is óvatos forradalmárok. Mit is tehetnének egyebet? Sem a komoly és megértésre váró publikum, sem az ugyanolyan komoly és fegyelmezett zenekar nem akar újítást, megelégszik annak állandó ismétlésével, ami szűk területen azonos előjelekkel és feltételekkel született. A finn nép bálványozza a nagymesterét, és nincs a világon az a zeneszerző, akinek művét szívesebben hallgatná, mint Jean Sibelius muzsikáját.
Zene
Művészi elképzelésében Norvégia sem sokban különbözik Finnországtól. Az északi zenei központ negyedik városában, Bergenben csak annyit tapasztalhatunk, hogy a Helsinkiben ma is alkotó és élő Sibelius helyét itt a halott Grieg foglalja el. Ebben az évben Sir Malcolm Sargent a BBC zenekarával kereste fel az északi városokat, és az volt eredeti elgondolása, hogy jól megfontolt és változatos műsorával új színekkel, hangokkal és ötletekkel keverje az egyhangú, megszokott melódiákat. Végül ő is engedett a közönség akaratának, és minden városban azt vezényelte, amit hallani akartak, Tivoliban klasszikusokat, Stockholmban modernet, Helsinkiben Sibeliust és Bergenben Grieget. Hiszen a zenei ünnepe az északiaké, értük van, nekik szól és ők szólalnak meg. Művészetükben csúcsok váltják egymást a középszerűvel, de minden szívből fakad, minden valódi és minden őszinte. Zenei mondanivalójuk ebben különbözik napjaink oly sok műalkotásától, ők még kimerik mondani azt amit éreznek akkor is, ha ezért megmosolyogják és maradinak tartják őket. Tudják, hogy ami becsületes és igaz, az egyben örök életű.
Zene
Kedves hallgatóink! Zenei híradónk hangzott el. E rovatunkban minden héten munkatársnőnk, Újházy Anna számol be Önöknek a szabad világ zenei eseményeiről.
Szignál
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.