Nyugati lapszemle

Szignál

Nyugati lapszemlénk következik.

Kedves hallgatóink! Ma amerikai tudósítónk számol be Önöknek arról, mit ír a Christian Science Monitor a világeseményekről és az amerikai problémákról.

Kedves hallgatóink! Mai amerikai sajtószemlénkben, mint minden ötödik héten ebben az időben, a Christian Science Monitor kerül sorra. Ennek a fontos bostoni napilapnak a cikkei és kommentárjai alapján iparkodunk felvázolni magyar hallgatóink elé a nap hangulatát, és a világpolitikai hírek amerikai hátterét. Mint rendes napi hírszolgálatunk már jelentette, különös, de a gondviselés kegyelméből szerencsés végződésű repülőgép-baleset történt a Csendes-óceán felett San Francisco magasságában. A Christian Science Monitor a következő részleteket írja az esetről.

A Pan American repülőtársaság 35 személyes nagy gépe, mely Honoluluból úton volt San Francisco felé, kényszerleszállásának pillanatától számítva 21 perc alatt elsüllyedt. De ezalatt a rövid idő alatt a készenlétben lévő segélyhajóknak és repülőgépeknek sikerült valamennyi utast és a teljes legénységet, összesen 31 személyt megmenteni. Nemcsak hogy egyetlen halálos áldozata sem volt a szerencsétlenségnek, de a megmentettek egyike sem szenvedett komolyabb sérülést mentés közben. A mentés munkáját erős szél és hatalmas hullámok nehezítették.

…repülőgép a Honolulu és San Francisco közötti útnak több mint ¾ részét megtette már, és alig 1000 kilométer távolságban volt rendeltetési helyétől, amikor a pilóta rendellenességeket tapasztalt két motor működésében, és néhány perccel később észrevette, hogy a két motor le is állott. A pilóta S.O.S. jelet küldött a partra, és a vészjelet a bajba került repülőgép környékén haladó hajók is felfogták. A mentési munkálatok azonnal megindultak, de mikor a San Francisco-i partvédelmi kapitányság megadta az úton vagyunk jelzést, a válasz már ez volt a béna repülőgépről, levegőben tartom a gépet, ameddig lehet, de a tengeri kényszerleszállás elkerülhetetlen, siessetek.

Ez valamivel éjfél után történt, és Ocke kapitány, a nagy személyszállító gép pilótája napfelkeltéig sikerrel küzdött, hogy gépét a levegőben tartsa. Amint megvilágosodott, azonnal alacsony szintre szállt és olyan vízfelületet keresett a nyílt tengeren, amelyen a siker reményével próbálhatott leszállani. Minthogy a pilóta állandóan jelezte földrajzi helyzetét, a mentőgépek és hajók már akkor a közelébe jutottak, amikor a gép még a levegőben volt. Épen maradt két motorjával azonban csak állandóan szűkülő körökben tudott repülni, míg Ocke kapitány végül végrehajtotta a kényszerleszállást.

A manőver sikerült, de a gép az utolsó pillanatban támadt széllökés következtében olyan erővel vágódott a vízfelülethez, hogy azonnal kettétörött. Egyik szárnya és kormányzókészüléke levált, és az utasfülke oldalán rés támadt. Ezen a résen hagyták el a gépet a mentőövvel felszerelt utasok és a legénység. Sikerült 4 gumi mentőtutajt is vízrebocsátani, a hajótöröttek egy része feljutott a tutajokra, de sokan csak a tutajok szélébe kapaszkodva tudták a víz színén tartani magukat.

A San Francisco-i partvédelmi kapitányság egyik mentőhajója akkor már a tengeren hánykolódó gép közvetlen közelében volt, és vízre bocsátotta mentőcsónakjait. Amint elérték a mentőtutajokat, a repülőgép elsüllyedt a hatalmas hullámokban 21 perccel azután, hogy vizet ért.

További 20 perc múlva mind a 31 hajótörött a mentőhajó motorcsónakjain volt, és egy negyedórával később a mentőlegénység felsegítette a menekülteket a mentőhajó fedélzetére, a mentőhajó kapitánya pedig rövid szikratáviratot küldött San Francisco-i támaszpontjának parancsnokához. Mindössze ez állt a táviratban: a repülőgép elsüllyedt, valamennyi utasát és egész legénységét megmentettük, úton vagyunk San Francisco felé.

Az óceánrepülésnek ez a drámai epizódja alig valamivel több mint 3 óra alatt játszódott le. A tengeri szerencsétlenség a modern óceánrepülésben manapság már ritkaságszámba megy, és az amerikai repülőtársaságok menetrendszerű járataiban évek óta nem fordult elő. A szerencsétlenül járt repülőgép kétségtelenül szerencsés volt abban, hogy már közel járt Amerika nyugati partjaihoz. A sikeres mentés érdeme pedig a partvédelmi kapitányságé, amely gyors intézkedésével és a kiválóan képzett legénység kemény munkájával 31 ember életét mentette meg.

Még megemlítjük, hogy a helyzet alakulása lehetővé tette filmfelvételek elkészítését, és így a különös szerencsétlenségnek úgyszólván minden drámai mozzanata filmre került. Nem biztos, hogy a filmet bemutatják-e a nagyközönségnek, a riportfilm azonban a körülmények jóvoltából egy különös szerencsétlenség és a hősies mentőmunka egész történetét megörökítette, legalábbis a repülési és a tengeri hatóságok számára.

Most lapozzunk tovább a Christian Science Monitor friss számán. A lap híres kommentátora, Joseph ….. Stevenson demokrata elnökjelöltnek a választási kampány során felvetett gondolatairól ír. Cikkének összefoglalója a következő.

Nem Stevenson az egyetlen ember Amerikában, aki aggódva gondol az atomerő háborús felhasználásának veszedelmeire, és az ilyen természetű kísérleteket aggályosaknak tartja. Maga Eisenhower elnök is az atomerő felhasználásának békés módjait propagálja, és az első volt a világ vezető államférfijai között, aki az ENSZ közgyűlésén a világ nyilvánosság színe előtt tette meg híres javaslatát, mely azóta az atomerőt a béke szolgálatába cím alatt ment át a világtörténelembe. Stevenson nem az egyetlen amerikai, aki a hadseregek létszámának csökkentését szeretné látni, és az általános lefegyverkezést tartja a béke egyik biztosítékának. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy ma, amikor az úgynevezett hidegháborút egyetlen nagyhatalom sem tudná a végső győzelemig vinni, még mindig az a helyzet, hogy minden érdekelt félnek egyformán kell kívánnia az atomfegyverek eltiltását és az általános leszerelést. És amíg nem minden érdekelt fél osztozik ebben az elfogásban, és nem minden nagyhatalom gondol erre a megoldásra őszintén, addig a békének az erő a biztosítéka. Talán helyesebb lenne tehát, ha az amerikai politikai pártok és vezetőik akkora halasztanák az atomfegyverek ügyének részletes megvitatását, amikor a helyzet a választások után kikristályosodott, és bizonyos kényes kérdések már nem lesznek választási propagandának tekinthetők.

A Christian Science Monitor további főbb cikkeinek az összefoglalóját adjuk most.

Hay Elis, a lap külpolitikai társszerkesztője az arab-izraeli feszültségről írva megállapítja, hogy az iraki katonai különítmény kiküldésének elhalasztása érezhetőleg enyhítette a kiélesedett hangulatot.

Kerik Barne, a Christian Science Monitor belgrádi különtudósítója megállapítja, hogy bár külső jelei nem mutatkoznak annak, hogy a Jugoszláv Kommunista Pártban egyenetlenkedés ütötte volna fel a fejét, a világpolitikai, de a belpolitikai kérdésekben sem lehet teljes egység. Ennek egyik jellegzetes bizonyítéka az, hogy a 4 vezető politikus, Tito, Rankovic, Gyilasz és Kardelj együtteséből Kardelj feltűnő módon hiányzik. A lap tudósítója arra a következtetésre jut ebből a körülményből, hogy a Jugoszláv Kommunista Pártban mind a szovjettel való tárgyalások előtt, mind pedig azután olyan nézeteltérések merültek fel, melyek kiélesedése eleinte lappangó, de később talán nyílt válságra is vezethet.

Richard Proud, a lap hadi-repülésügyi munkatársa nagy cikket ír Irvine repülőtábornokkal folytatott washingtoni beszélgetéséről. Irvine tábornok a légierő vezérkarának helyettes főnöke. A Christian Science Monitor munkatársával folytatott beszélgetésében kifejtette, hogy a Szovjetunió mindent elkövet, hogy az amerikai légi haderőt mennyiségi és minőségi tekintetben ellensúlyozza, bár bizonyos géptípusokban mennyiségi szempontból első helyre került a szovjet, Amerika fölényét nem tudta idáig megközelíteni. Az amerikai légierő szervezetének egyensúlya felette áll minden kisebb részletelőnynek egyes géptípusok tekintetében, márpedig a légierő attól függ, hogy kellően egyensúlyos-e az alkata. Ebben a vonatkozásban Amerika verhetetlen. A másik nagy amerikai előny a légierő minősége. Az amerikai hadirepülőgépeket minőségi szempontból senki sem közelítette meg idáig, és így mindent egybevetve az amerikai légi haderő ma lényegesen a szovjet légierő fölött áll.

A választási küzdelem arcvonaláról azt írja a Christian Science Monitor belpolitikai tudósítója, hogy a különféle államokban végzett előzetes közvélemény-kutatás tanulsága szerint eddig egyik nagy párt sem került döntő fölénybe a másikkal szemben. Ez természetesen csak a helyzet keresztmetszete, mert egyes államokban máris republikánus, más államokban pedig demokrata fölény tapasztalható. Az újságíró hangsúlyozza, hogy a küzdelemben előreláthatólag nagy szerepük lesz a párton kívüli, úgynevezett független választóknak.

A texasi San Antonio városából érdekes újítás hírét hozza a Christian Science Monitor helyszíni tudósítója. A szubtropikus klímájú város üzleti forgalma meglehetősen sokat szenved a nedves nyári hőségtől, ami nem az ismert nagy áruházakat sújtja elsősorban, hiszen ezek mind léghűtéssel vannak ellátva. A független kiskereskedések érezték meg legjobban az elmúlt években a klíma hátrányait, mert a vásárlóközönség nem szívesen megy léghűtéssel el nem látott üzletbe nyáron, sőt a kirakatok előtt sem örömmel nézelődik a napsütésben. A kis üzletek is sorban felszereltették tehát a léghűtő-berendezést, egy élelmes vállalkozó azonban a múlt tavasszal megszervezett egy egész üzleti sort, és az üzletek tulajdonosainak közös költségével, hogy ezt a kifejezést használjuk, nyílt színi léghűtést épített az utcára, pontosabban szólva a lyukacsos üveggel fedett járda alatt sorjában léghűtőgépeket szereltetett fel végig az egész utcasoron. A különleges járda alól hűvös levegő árad felfelé, és 1,5 méter magasságban 20-22 Fahrenheit fokkal hidegebb éghajlatot varázsolt a San Antonio utcára. Az újítás hatása óriási volt, amit az üzletek megélénkült forgalma bizonyít. A nyári forgalom az idén nem maradt el a mérsékeltebb évszakok forgalma mellett. Már régóta gondoltak a várostervező mérnökök az utcák léghűtésére, emlékezzünk csak rá, hogy minden léghűtés nélkül is milyen kellemesen érinti az embert egy-egy árnyas kapualj alól kiáradó hűvös levegő a nagy hőségben. A San Antonio kísérlet után a texasi városban és sok más városban is komolyan foglalkoznak az újítás általános bevezetésével.

Végül egy irodalmi hír. A lap színikritikusa írja, Bostonban valamikor tilos volt Eugene O’Neill színdarabjait bemutatni. A nagy drámaíró bizony sokat szenvedett is attól, hogy az a város, melyet oly nagyra tartott Amerika kulturális életében, kitiltotta darabjait színpadjairól. A kitiltást nem hatósági értelemben kell persze felfogni, a bostoniak egyszerűen nem akartak O’Neill színdarabokat látni városukban. Bonyolult volna ennek az irodalmi bojkottnak az okait feltárni most, elégedjünk meg azzal, hogy Boston hangulata megváltozott, és ma más szemmel nézi O’Neill életművét. Az este mutatták be a nagy amerikai drámaíró poszthumusz darabját, és a színikritikus, de a társadalmi krónikás is örömmel jegyezheti fel, hogy ritkán volt olyan forró sikere valamelyik darabnak Bostonban, mint a most bemutatott O’Neill drámának.

Ezzel végezzük is mai sajtószemlénket, kedves hallgatóink. És mához egy hétre ugyanebben az időben a New York World-Telegram friss számával jelentkezünk amerikai sajtószemlénkben.

Kedves hallgatóink! Nyugati lapszemlénkben ma amerikai tudósítónk beszámolóját hallották a Christian Science Monitorról.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.