Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Kedves Hallgatóink, folytatjuk rendkívüli riportsorozatunkat.
Rádiónk kiküldött különtudósítója, Kova Kálmán csütörtökön délután Győrben járt. Bécsbe visszaérkezve eljuttatta hozzánk Győrben készített helyszíni riportját. Hallgassák meg most Kova Kálmánt magyar földről:

Kedves Hallgatóink. Most a szabad magyar földön tartózkodó riporterünk, Kova Kálmán helyszíni tudósítását közvetítjük a Dunántúli Nemzeti Bizottmány székhelyéről, Győrből.
Öt évvel ezelőtt ugyanígy zuhogott az őszi eső, mint most. Akkor Nyugat-Németországban voltam. A Szabad Európa Rádió első adásait készítettük elő, a szabad földről, Magyarország felé működő kommunista-ellenes rádiót. Szünetjele, a régi tárogató szól. "Szól a kakas már, majd megvirrad már". Az ígéret, azóta most megvalósult. Megvirradt. Mert igaz, hogy megint zuhog az ősi eső, de milyen más ez, mint öt évvel ezelőtt volt! A magyar égről eltűntek a vörös csillagok, az épületek homlokzatáról a feldühödött hazafias tömeg leszaggatta a kommunisták jelvényét. Megvirradt. Pár órával ezelőtt jöttünk át az osztrák-magyar határon. A szovjet maskarába öltöztetett derék magyar katonák kitörő örömmel fogadtak bennünket, itt vagyunk a szabad magyar földön, a győri szállodában. Még Vörös Csillagnak hívják, szemben az ostoba propaganda jegyébe, idétlenül elkeresztelt Béke cipő üzlet. De a városháza tornyán már nemzeti színű zászló leng. Benn a szabadságharcosok nemzeti bizottmánya, élén Szigethy Attilával. Szőke kurucbajusza folytán az itt megforduló külföldi újságírók és televíziósok, fotóriporterek valósággal csodájára járnak. Ő maga nem ér rá ezzel törődni. Tizedik napja nem alszik, és irányítja a kommunistaellenes dunántúliak minden politikai hadmozdulatát. Ő maga mégsem akar politizálni. Most, a Szabad Európa Rádió útján, a nyugati világhoz fordul segítségért. Szigethy Attila nyilatkozata után szabadságharcosok állnak a szabad magyar földön levő mikrofon elé. Válogatás, vagy mindenféle előkészítés nélkül, őket illeti a szó.
Figyelem, Szigethy Attila országgyűlési képviselő beszél a Dunántúli Nemzeti Bizottmány elnöke. "A mi nemzeti forradalmunkban egy szakasz félreérthetetlenül és történelmileg is lezáródott. Ezt a szakaszt úgy tudom megfogalmazni, hogy a nemzeti szabadságharcnak az a szakasza, amikor a nemzet felszabadult. Nem fejeződött azonban be a mi forradalmunk, nemzeti szabadságharcunk, mert függetlenségünket még nem tudtuk kivívni. Függetlenségünk kétséges amiatt, mert a szovjet csapatok még Magyarország területén vannak, s bár a kormány elnöke, Nagy Imre tegnap deklarálta a kormánynak azt a követelését, hogy a szovjet csapatok hagyják el az ország területét, s bár deklarálta a nemzet semlegességét, mégis ma is jönnek, mozognak a szovjet csapatok Magyarországon, s nyomát sem látjuk annak, hogy Magyarország törvényes kormánya által deklarált semlegesség és függetlenségünk tiszteletben lenne tartva. Ez kényszerít bennünket arra, hogy semlegességünk és függetlenségünk érdekében a nyugati hatalmakhoz is, de az egész világhoz forduljunk segítségért, hogy segítsenek rajtunk, magyarokon, a nemzeten, ebbe a sorsdöntően súlyos időben, amikor egy nemzet szinte puszta kézzel, behemót, hatalmas fegyverekkel, hatalmas katonai erőkkel szemben szétzúzva az önkénynek, a zsarnokságnak minden szerepét és szervezetét, kivívta a maga szabadságharcát. Segítsenek, segítsenek, mert ez az ország, ez a nép méltó a segítségre."
Szigethy Attila a Dunántúli Nemzeti Bizottmány elnöke után, most Dunapentele város és Vasmű delegáltja nyilatkozik Győrben tartózkodó tudósítónknak. "Bodony Jenő vagyok, Dunapentele város és Dunapentele Vasmű delegáltja. Itt vagyok Győrben, részt vettem a Dunántúli Nemzeti Bizottság megalapításában. A dunapentelei lakosság és Dunapentele Vasmű egységesen állást foglalt minden szovjet térhódítás ellen, és egységes állást foglalt a kommunista párt mindennemű megmozdulása ellen. 12 év szenvedése, gyötrelme és irtózatos elnyomása diktálta ezt az ösztönszerű megmozdulást és semmi körülmények között jogait nem hajlandó odaadni, semmi körülmények között, még az élet árán sem. Dunapentele dolgozói megértve a jelenlegi helyzetet, a sztrájkot a tegnapi nappal felfüggesztették, és a főbb üzemeket azonnal tovább víve a munkát, csak azon üzemeket hagyják munka nélkül, amelyek nemzetgazdaságilag ebben a pillanatban nem szükségesek. A továbbiakban is a harcot a legnagyobb egységben és a legnagyobb érzelemmel folytatjuk a szabadságnak a teljes és végleges kivívásáig. Ezért az életünket is hajlandók vagyunk feláldozni. Nagyon kérjük a nyugati művelt világot, Amerikát, Angliát, Franciaországot, és egyáltalán a nyugati művelt világot, hogy éber figyelemmel tekintsen e felé a kis ország felé, mert egyszer már megöltek bennünket 1526-ban, ne ez a barbarizmus martalékává váljék ez a pici, maroknyi nép, amely végeredményben Európa és a világ szabadságáért is küzd. Segítsenek, és ne tűrjék el, hogy elpusztítsa ez a barbár horda ismét ezt a gyönyörű, kicsi országot!"
Ezután a bányászok nevében Ónodi Tibor, a balinkai szénbányászok küldöttje, a Nemzeti Bizottmány tagja beszél. "Elő kívánom adni itt a rádió kiküldöttjeinek, mik voltak azok a nehéz, súlyos terhek, ami miatt a bányászok sztrájkba léptek. A sztrájkot az indította meg, 12 éven keresztül a szovjet haderők elnyomva tartották hazánkat. Az ő ittlétük nem kívánatos volt annál is inkább, mivel a bérkeresetünk a bányászoknak a létminimumának a biztosítását sem látta el, az ő nyomásuk által. Most, amikor a magyar diákok, az egyetemisták forradalmat kezdtek, az első órában sztrájkba léptünk. A Bakony vidéki bánya, amely a Balinkai Szénbánya Tröszt, az a központunk, arra késztette és arra szólította föl a bányászságot, hogy tekintve, hogy fegyveres erőink, mivel lefegyverzett a hazánk, teljes elnyomatás alatt állott a szovjet haderők által, tudtuk, hogy az egyetemistáknak a sztrájk, illetve az egyetemistáknak a forradalmi harcát, melyet a magyar függetlenségért vívnak, így fegyverrel ellensúlyozni, ilyen haderővel, páncélos hadosztályokkal, melyek fölvonultak hazánkban, nem lehet. Tehát szükségünk volt ehhez a még súlyosabb, szerintünk bányászok szerint még súlyosabb fegyverhez nyúlani, a sztrájkhoz. Megfogadtuk és elhatároztuk, az első órától kezdve mindez ideig, amíg itt tartózkodom Győrben, úgy döntöttünk, hogy egy lapát szenet sem adunk. Bár ez az országunknak kárára válik, erőműveink állanak veszélyben, de amikor arról van szó, hogy a vérontást szüntessük meg ezzel a kemény fegyverrel, a szénnel, nem tehettünk mást. Hiszen sokat gondolkoztunk pedig azon, hogy mitévők legyünk, mert ugyanakkor a hazánknak az erejét is gyöngítsük. Ennek a sztrájknak, amint látom, a mai nemzeti gyűlésen, mégis volt értelme, mert éppen az előbb jelentette be Nagy Imre, a rádiót itt hallgattuk, hogy fölajánlotta, illetőleg határozottan visszautasította a Varsói Szerződést, tehát kiléptünk a Varsói Szerződésből, ezáltal a szovjet haderőknek a kivonásáról volt szó. Mivel a Varsói Szerződés megszűnik, így nincs jogukban hazánkban katonai erőket tartani. Ezen a gyűlésen határoztuk el, mivel már látszólagosan jobban mennek a dolgok, hogy mégis föl fogjuk venni a munkát. Így döntöttünk. Valószínűnek tartom, hogy fokozatosan, mert a bányászat nem az, amit rugóra lehet rángatni, hogy a bányáink nem egészen vannak most már rendben a hosszú sztrájk miatt, hiszen azt hiszem a bányászok, akik hallani fogják a szavamat, azok szakszerűen ezt meg is fogják érteni. Így nekiállunk a termelésnek. Abban a reményben, hogy a moszkvai kormány meg fogja érteni azt, hogy neki itt nincs keresnivalója. Hagyjon minket a békés termelésben. Mi nem azért sztrájkoltunk, mert a bányászság nem odaadó a munkában, hanem azért, hogy ennek a forradalomnak döntő fegyverét lássa a szovjet hatalom, s lássa az egész világ azt a nagy-nagy magyar összefogást, amely ezekben az órákban hazánkban látható volt. Továbbá a bányászok mellett a Bakony vidéknek az egyéb dolgozó ágai nevében is szerepeltem itt, mint képviselő, ők minden vonatkozásban mellénk csatlakoztak, így ez a létszám 30 ezer bányász, 30 ezer egyéb foglalkozású, tehát 60 ezer embernek a képviseletében jelentem meg, s lettem beválasztva a Nemzeti Bizottságba, amely Győrben alakult. Most, a béke őre, a nagy Szovjetunió adjon magyarázatot, ki ellen, vagy ki mellett vonultatja fel páncélosait."

Most Fogarasi Miklós, 18 éves fiatalember beszél. "Igen, 18 éves vagyok, győri bencés diák, részt vettem az utóbbi 8 nap minden eseményében. Jelenleg a győri Ifjúsági Tanács vezetőségének tagja vagyok. Mint talán tudják, rengeteg mindennel kell megküzdenünk, rengeteg ellenség, ávós és mindenféle provokatőrrel kell naponként leszámolnunk, azon kívül rengeteg dolgunk van, gazdasági ügyek, politikai, kereskedelmi dolgokat intézünk itt az Ifjúsági Tanácson, de tudjuk, hogy egy olyan célért harcolunk, amely valószínű, és bizonyosak vagyunk benne, hogy győzedelmeskedni fog, és biztosít bennünk erről mindaz a sok vér, elhullott vér, és az a sok munkába vetett erő és ember, aki most Magyarországon van, és mind a mi ügyünket támogatja. Ez a munka, amelyért most harcolunk, ez talán 12 év nyomorának és minden szenvedésének eredménye, amit mi fiatalok talán én is, aki 18 éves vagyok, és sok mindent átéltem a 12 év alatt, az ostromtól elkezdve a budapesti kitelepítésig, rengeteg meghurcoltatásig, és talán sorolhatnám azt a sok eseményt, amely velem is megtörtént, és nem a gyűlölet, hanem egy jobb célért való küzdelem eredménye lelkesít mindnyájunkat."

A következő: "Ferenczi László vagyok, 16 éves győri tanuló, Pesten vagyok állandó lakos. Máma Mindenszentek ünnepén gyászoltuk azokat, akik a hazáért hősi halált haltak. Ezeket az ávósok gyilkos fegyverei és a szovjet tankok gyilkos tüzelésének köszönhettük. Ők gyilkolták meg őket, nekik köszönhetjük, hogy Pest utcáin folyt a vérük. Mi nem akarunk tovább szovjet uralmat Magyarországon. Nekünk nincs szükségünk szovjet tankokra, és nincs szükségünk ávósokra. Mi magyarok akarunk lenni, Magyarország a magyaroké, a magyaroknak köll itt uralkodni ezen a földön. Ezer év óta küszködünk itt a szabadságért, most talán elérjük célunkat. Ezért igyekszünk, ezért támogatjuk a felnőtteket, és ezt akarjuk megvalósítani. Mieink legyenek a liberitizmus eszméi, szabadságot, testvériséget és egyenlőséget kívánunk. Az ávósok szűnjenek meg, a Szovjetunió hagyja el hazánkat, és újra kezdődjön a békés, építőmunka a Nyugat segítségével. Minden támogatást Nyugattól kaptunk talán eddig is és ezután is. Kérjük, hogy segítsen bennünket, hogy Magyarország a magyaroké legyen."

A következő: "Lőderer Béla győri bencés diák, győri tanuló. Nekem talán a legszemélyesebb ellenségeim az eddig uralkodó rendszer, mert édesapámat ők száműzték az országból, mivel katonatiszt volt, és a halálos ítélet elől kellett külföldre menekülnie, s ott már meg is halt. Én gyűlölöm ezt a kommunista rendszert, amely a nép elnyomói és a népet, a német népet száműzték, és önkényesen uralkodtak a nép felett. Nem kérte őket senki sem, nem hívta be őket senki sem. Nem kértük azt, hogy emberek százait hurcolják el a börtönökbe, és ottan a kegyetlenebbnél kegyetlenebb kínzásokkal gyötörjék őket, a koholt vádakkal. Nem kívánjuk azt, hogy az orosz csapatok továbbra is támogassanak minket, olyan támogatással, amely az emberek Szibériába való hurcolását jelentette. Reméljük, hogy most már ki tudjuk vívni a szabadságunkat. Ez lesz az első harc, amely sikerül a magyar népnek. Ezért volt a sok áldozat, és reméljük, hogy most már több áldozatot nem követel, és a szabadság örökre a miénk marad."

Most egy névtelen magyar katona beszél a Szabad Európa Rádió győri tudósítója előtt: "Bajtársaim! Ti mindnyájan magyarok vagyok, habár magyaroknak vallottátok magatokat ez alatt a 12 év alatt is, mikor bekötött szemmel jártatok, s híreszteltétek azt, hogy milyen nagy hősök lesztek ti a szovjetek mellett, akik kirabolták hazánkat, nem törődve azzal, hogy nyomorba jutunk, mert 12 év alatt az annyira hirdetett Valéria-telepet, a nyomortanyát meg lehetett volna szüntetni és sok mást. De nem erre törekedtek, hanem arra, hogy minél többet kivigyenek hazánkból. Ezért katonák, tartsunk össze, legyünk magyarok, zavarjuk el a politikai tiszteket, üldözzük ki a kommunistákat hazánkból. Legyünk végre igazi, becsületes, magyar katonák."

Kovács Margit, a székesfehérvári munkástanács tagja beszél a Szabad Európa Rádió mikrofonja előtt: "Magyarok és világ közvéleménye, hozzátok szólok. 12 évi elnyomás, szabadságunk lábbal való tiprása indította meg a mi forradalmunkat. Mi gyenge nők, a férfiakkal egy sorba álltunk, hogy hazánkból az elnyomókat kizavarjuk. Csőcseléknek neveztek bennünket, ez ellen tiltakozunk. Mert ez nem igaz, mi az igaz ügyért harcoltunk. Hiába hozza Moszkva ellenünk csapatait, mi szilárdan kiállunk, harcolunk az utolsó csepp vérünkig. Elegünk volt a szovjet csapatokból és az őket kiszolgáló kommunistákból. Nemcsak fegyverrel, sztrájkkal is harcolunk, és nem vesszük föl a munkát, ha a szovjet csapatok nem hagyják el hazánkat. Elég volt a véráldozatból, hogy fiaink, lányaink ezre esett el. Békét és szabadságot akarunk. Ezt a Szovjetuniónak meg kellene érteni, aki a béke őrének és védelmezőjének vallja magát, és hangoztatja, hogy más országok belügyeibe nem avatkozik bele. De nem így tesz. Levette az álarcot. Elég volt belőle! Kérjük az ENSZ-et és a világ összes békeszerető országát, álljon mellénk."

Most egy pedagógus nyilatkozik a Szabad Európa Rádiónak. "Pedagógus vagyok, annak az értelmiségi rétegnek egyik képviselője, amelyiket az úgynevezett felszabadulás után azzal vádoltak, hogy hűséges kiszolgálója volt a Horthy-rendszernek. Ezzel a váddal együtt járt az, hogy viszont ezt a hűséges kiszolgálást megkövetelték saját maguk részére is azok, akik egy olyan iskolarendszerben állítottak a magyar ifjúság élére, amely iskolarendszer most végre teljes csődöt mondott. Azt mondták, nem tanítjuk meg ifjúságunkat politizálni, nem akar a magyar ifjúság politizálni. Most kérdem, miután az ifjúság megvívta dicsőséges forradalmi harcát, a helybeli ávósokkal és a szovjet hadsereg páncélosaival, mi volt ez, ha nem politizálás? Persze, amikor politizálásról volt szó, akkor úgy képzelték a pedagógia kommunista irányítói, hogy majd az ő hajóik vitorláit fogja fújni a magyar ifjúság küzdelme. Ez azonban most balul ütött ki. Megmutatta a magyar ifjúság, hogy politizálni akar, de ellenkező értelemben, azok ellen, akik eddig úgy gondolták, hogy az ifjúság a politikára éretlen. Most megmutatta az ifjúság hősiességét, helytállását, bátorságát. Ott vérzett Budapest utcáin, és ott tüntetett a többi magyar városokban, Észak-Magyarországtól le az Alföldig. Ott állt a járdák szélén és nézett farkasszemet a hazánkba bevonuló orosz tankokkal. Ott állt Szeged utcáin, amikor a Romániából hozzánk vezényelt két páncélos szovjet hadosztály harckocsijai dübörögtek Szeged utcáin. Ez a magyar ifjúság most már tudja, hogy hol a helye. Soha nem akar tőlünk, pedagógusoktól még egyszer frázisokat és hazugságokat hallani, és mi pedagógusok sem akarunk soha, a mi szent helyünkön, a katedrán hazudni a magyar ifjúságnak. Mert hazugság volt az a pedagógia, amelynek nagy részét mi fájó szívvel és ökölbe szorított kézzel végeztünk a mi hivatásunk helyein. Ennek soha többet nem szabad előfordulnia. Ígérjük, a magyar nép színe előtt és a világ közvéleménye előtt, bátran hangoztatjuk, hogy egy új, megújhodó magyar pedagógia fog elkövetkezni a mi számunkra, és új élet, új nevelési rendszer, új célok a magyarság szebb jövőjének szolgálata, a magyar ifjúság számára."

Egy magyar munkás beszél, aki a harcok színhelyéről érkezett: "Kedves Barátaim, kedves magyar munkatársaim. Én kérni akarlak titeket, hogy ahol még nincs megalakítva munkástanács, alakítsátok meg, és vegyétek a magatok irányítása alá a város gondjait, söpörjétek ki magatok közül a kommunistákat, és éljetek magyarul, irányítsátok ti a sorsotokat. Elég volt nekünk 12 évig eztet elszenvedni, és mindig a nyomor, a nagy normák és a munkaversenyekből, most már csakugyan legyen miénk egyszer a gyár, munkásoké. Ezt kérem tőletek, hogy így csináljátok."

Kova Kálmán riportját hallották Győrből, ahol a Dunántúli Nemzeti Bizottmány elnöke és több tagja nyilatkoztak a Szabad Magyarország Hangjának. Itt kell megjegyeznünk, hogy Szigethy Attilának a nyugati népekhez intézett segélykérését máris eljuttattuk több nyugati rádióállomáson keresztül a szabad világ népeihez.

Zene

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!