Beszélgetés Kállay Miklós volt magyar miniszterelnökkel

Kedves hallgatóink! Kállay Miklós, mint a szabad Magyarország hangja már jelentette, visszatért dél-amerikai körútjáról. New York-i munkatársunk felkereste a volt magyar miniszterelnököt és beszélgetést folytatott vele élményeiről és tapasztalatairól. Most az interjú első részét közvetítjük.

Útja során Kállay Miklós sok magyarral is találkozott. Meglátogatta a magyar kolóniákat és Rio de Janeirótól Santiago de Chiléig sok alkalma nyílt, hogy messzire szakadt honfitársainkkal elbeszélgessen és betekintsen életükbe. Most arra kérjük Kállay Miklóst, hogy a dél-amerikai magyarokról beszéljen hallgatóinknak.

„Szívesen beszélek az ottaniakról, mert életem egyik legnagyobb élménye volt a dél-amerikai magyarokkal való találkozás. Rióban, ahol először léptem Dél-Amerika földjére, az ismerős és kedves magyar arcoknak örvendtem legjobban.”

Hol találkozott a legtöbb magyarral?

„Utazásom első szakaszában, Sao Paolóban, később pedig Buenos Airesben. Ez a két város tekinthető a legnagyobb magyar központnak. Bár magyarok mindenütt vannak, hiszen például Santiago de Chilében is élénk magyar élet folyik. Nem akarok külön személyekről és csoportokról beszélni, mert nem volna helyes egyiket a másik rovására kiemelni. Dél-Amerikában is, mint mindenütt, egyletekbe tömörülnek a magyarok, ez a látszólagos széttagoltság azonban nem jelenti egyben a szétszakadást. A különféle csoportok véleménye is különböző lehet sok dologban, de a lényegben egész Dél-Amerikában egységesek. Magyarország függetlenségének visszakövetelésében egyformán gondolkodik minden magyar, akár iparos volt otthon, akár katona, akár gazda. Szerintem egyáltalán nem fontos, ha részletkérdésekben a különféle csoportok vitatkoznak is, elvégre a mi népünk sohasem volt csorda szellemű, hogy egy kolompos után menjen. A lényeg az, hogy mind-mind jó magyarok és egyformán hűek magyarságukhoz.”

A dél-amerikai út során bizonyára hallott különféle becsléseket, hogy ebben, vagy abban az országban hány magyar él. És így talán volna valami megközelítő adat arra vonatkozólag, hogy hány magyar élhet egész Dél-Amerikában.

„Hozzávetőleges számítás szerint legalább 200 ezer magyar él a dél-amerikai kontinensen. Persze pontos számadatot nem lehet mondani, lehetetlenség ezen az irdatlan nagy földrészen külön magyar népszámlálást tartani.”

Először ugye Brazíliában látott magyar kolóniát?

„Igen, Sao Paolóban, ebben a hatalmas és gazdag városban, ahol a magyarok nagy tömegben élnek. Egyesületközi meghívásra előadást is tartottam és ebben természetesen érintettem azokat a kérdéseket, amelyek a felszabadulás után legfontosabbak lesznek. A hallgatóságomban voltak kétkezi munkások és tisztviselők, kereskedők, voltak az első háború után, a mostani után, a háború előtt, akik 1945-ben, vagy később hagyták el az anyaországot. De nem akadt egy sem, aki például a szabad választás kérdésében másképp-ként gondolkozott volna, mint én. Mindannyian vallottuk, hogy a magyar függetlenség alapfeltétele a teljesen tárgykörű, titkos és minden kijátszástól mentes szabad választás. A kiváltságokat, amelyek ma a népdemokráciában erősebbek és méltánytalanabbak, mint akármikor voltak, el kell tüntetni. A Sao Paolo-i magyarok ezt velem együtt vallották. Szóba került a földreform kérdése is és mind megértéssel fogadták azt a kijelentésemet, hogy a földreformot visszacsinálni nem lehet. Hasonlóképpen egyetértettünk abban is, hogy az új, független Magyarországban az otthon szenvedőké kell, hogy legyen a döntő szó és ők fogják legjobban megtalálni a kibontakozás és az új megindulás útját. Szóval, minden megbeszéltünk és megértettük egymást. Otthon is szeretném, ha megértenék, hogy nincsen semmi, de semmi, ami bennünket elválaszthat egymástól.”

Milyen a magyar élet az egyházakban és egyletekben?

„Dél-amerikai honfitársaink intenzív magyar életet élnek. Iskolákat, intézményeket létesítenek és mindent elkövetnek, hogy gyermekeinkben megtartsák a magyar lelket. Ami ezen a téren folyik, az nagyszerű magyar munka.”

Mi volt a tapasztalata, hogyan boldogulnak a magyarok Dél-Amerikában?

„Erről a kérdésről nagy örömmel beszélek. Üres tarisznyával érkeztek Dél-Amerikába a magyarok és a volt földbirtokos, tisztviselő, katona, vagy munkás ma jó anyagi körülmények közt él. Meg is becsülik őket. Sao Paolo állam kormányzója, de a többi országok vezető emberei is külön hangsúlyozták előttem, hogy a magyarok mekkora segítséget jelentenek a gazdasági élet fejlesztésében. Valahány politikussal, vagy más vezető emberrel beszélgettem, mindig előhozták, hogy a magyarok milyen megbízhatók és tisztességesek. Amerre jártam, mindenütt megkérdeztem, van-e rossz sorsban élő magyar, s mindenütt az volt a válasz, hogy alig van ilyen. Minden magyar jól boldogul, sőt, vannak, akik jelentős vagyonra tettek szert. A nagy átlag, az otthoni régi fogalmaknak megfelelő középpolgári jólétben él és a nagy többségük önálló egzisztenciát teremtett magának.”

És a férfiak vagy az asszonyok állják meg jobban a helyüket?

„Nem is vitás, az asszonyok. Leleményességük nem ismert határt, s a legtöbben hamarosan önállósították magukat. Ők csinálták és csinálják a legjobb kalapokat, a legízesebb süteményt, ők varrják a legszebb ruhákat. Sao Paolóban, úgy szólván minden divatos fényképész magyar és ezeket a jól menő üzemeket az asszonyok teremtették meg. A férfiak lassúbb tempóval indultak neki az új életnek, de ma már velük sincs baj, mindenik megtalálta a neki megfelelő foglalkozást.”

Végül még egy kérdés. Dél-Amerikában elég erős a hazacsalogatási akció. Milyen eredménnyel dolgoznak ezek a hazacsalogatók?

„Jelentéktelen, vagy semmi eredménnyel. Aki a dél-amerikai magyarok közül haza akar menni, az a független Magyarországra akar hazamenni. Alig egy-két honfitársunkról hallottam, hogy engedett a csábításnak. Ezeket úgy emlegetik a többiek, mint a dezertálókat szokták a katonaságnál. Mindenesetre érdekes lenne az ellenpróbát megtenni. Mi lenne például, ha otthon megengednének egy kicsalogatási akciót? Hogy a külföldön állás várja, és kifizetik az útiköltségét, aki elmenni szándékozóknak.”

Miniszterelnök úr! Külön is köszönjük ezt a csattanót.

Kedves hallgatóink! Kállay Miklós, volt magyar miniszterelnökkel beszélgettünk a dél-amerikai magyarokról.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.