Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemle következik. A magyarországi események külföldi visszhangját ismertetjük.

Mindenekelőtt az egyik legtekintélyesebb kanadai lap, a Toronto Globe and Mail mai számában megjelent két, a magyarországi eseményekkel foglalkozó cikkről tájékoztatunk. Az elsőnek címe "Itt az idő a bátor cselekvésre." Ebből idézünk most:
A nyugati hatalmak tizenegy éve fizetnek az erkölcsi és atomzsarolóknak. Washington az utóbbi időben ráébredt arra, hogy a zsarolóknak fizetve befolyása egy részét elvesztette, ezen kívül a világban tekintélye is hanyatlott. A zsarolók arra vették rá a nyugati nagyhatalmakat, hogy ne alkalmazzanak erőszakot ott és akkor, amikor kell. Az erkölcsi zsarolók azt állították, hogy az erő alkalmazása támadás volna, és a világ közvéleményének megrázkódtatásával járna. Az atomzsarolók arra mutatnak rá, hogy az erő alkalmazása új háborúhoz vezet, és az új háború menthetetlenül atomháborút jelent.
A Toronto Globe and Mail cikke így folytatódik:
A nyugati nagyhatalmak tehát fizettek. Ahogy a zsarolónál az megszokott, mindig nagyobb fizetséget követeltek tőlük. A jelenlegi helyzetben már a leghitványabb kis diktátor, valamelyik banánköztársaság kis diktátora is, bármit megengedhet magának a nyugati nagyhatalmakkal szemben. Ellophatja az oknak vagyonát, bántalmazhatja azok polgárait, megszegheti a nemzetközi egyezményeket. A nyugati országok tiltakozásul a kisujjukat sem emelhetik fel az Egyesült Nemzetek Szervezetén kívül.
A kanadai lap szerint a nyugati nagyhatalmak megelégelték ezt az állapotot. Újra kialakulóban van az amerikai-angol-francia együttműködés. A Toronto Globe a továbbiakban ezeket írja:
Csakhogy az együttműködésnél többre van szükség. Bátorságra. A nyugat eddig mindig attól tartott, hogy valamely cselekedetével háborút indít el. Hová jutottunk ennek következtében? Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor állunk és figyeljük, hogy a szovjet csapatok Magyarországon hogyan mészárolnak le asszonyokat és gyermekeket. Eljött annak az ideje, hogy kiegyenesítsük gerincünket. A szabadságért és a demokráciáért nem elég szép szavakat hangoztatni. Ki is kell állni érte, és ha kell, a harctól sem szabad visszatántorodni! A nyugati nagyhatalmak jelentsék ki nemcsak népeiknek, de az egész világnak, legközelebb a demokrácia és szabadság megvédéséért vállalnak minden kockázatot és minden veszélyt!
Ezeket követeli a kanadai lap egyik, a magyar helyzetet érintő cikke. A másik a Szovjetunió és az Egyesült Nemzetek viszonyát elemzi. A lap megállapítja, hogy az ENSZ felszólította Moszkvát a magyarországi tűzszünet elrendelésére és a szovjet alakulatok Magyarországról való kivonását. A Szovjetunió az ENSZ felszólítására ez idáig még nem válaszolt. A Toronto Globe and Mail ezzel összefüggésben a következőket állapítja meg:
Az Egyesült Nemzetek szervezetének meg kell vizsgálnia azt a kérdést, hogy a Szovjetunió az alapokmány szándékos megsértésével nem vesztette-e el a tagságra való jogát. A Szovjetunió kizárása az ENSZ-ből nagyon komoly lépés, és csak alapos megfontolás után lehet róla szó. Csakhogy mi értelme van annak, hogy Moszkva képviselői továbbra is részt vegyenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában, ha szovjet részről nyíltan semmibe veszik az alapokmány előírásait. A magyarországi szovjet támadás az alapokmány legutóbbi megsértése. Nem ez az első eset szovjet viszonylatban. Tudjuk, hányszor akadályozta meg a moszkvai vétó a megfelelő intézkedések végrehajtását. Jogilag éppen elég ok van a Szovjetunió kizárására. Az alapokmány második cikkelye szerint minden tagállam köteles szem előtt tartani a vállalt kötelezettségeket. A hatodik cikkely szerint minden tagállam kizárható, ha az alapokmány elveit sorozatosan megsérti. A huszonötödik cikkely felszólítja a tagállamokat a Biztonsági Tanács határozatainak betartására.
A kanadai lap cikkének befejező része így hangzik:
Az ENSZ-tagság nem magától értetődő, minden államnak kijáró jog. Nem jár minden államnak csak azért, mert létezik. A tagsággal bizonyos kötelezettségek teljesítése jár együtt és a tagállamoknak bizonyos erkölcsi szintet feltétlenül el kell érniök. Ez annak magyarázata, hogy például a kínai kommunistákat az ENSZ még midig nem vette fel a tagállamok sorába. Ez annak is oka, hogy a szovjet tagságot ugyancsak felül kell vizsgálni. Moszkva a tagság legelemibb feltételeinek sem felelt meg. Ígéreteit nyíltan megszegte, szándékait nyíltan megmutatta. Mindennek bizonyítéka a magyarok vérével íródott. Ezeket írja mai cikkében a Toronto Globe and Mail című kanadai lap.

Az amerikai lapok ma reggel gondosan elemzik az Egyesült Nemzetek rendkívüli közgyűlésének a magyarországi helyzettel foglalkozó vitáját. A New York Times kifogásolja a jugoszláv kormány tegnap esti felszólalásának hangsúlyozottan mérsékelt hangját. Igaz ugyan, hogy a jugoszláv küldött ugyancsak felszólította a Szovjetuniót a Vörös Hadsereg alakulatainak Magyarországról való kivonására, viszont a jugoszláv küldött csak a szovjet csapatok "beavatkozásáról" tett említést. A New York Times megjegyzi, hogy a jugoszláviai kormány nem mutatott ilyen mérsékletet, amikor a sztálinista csapatok jugoszláv határőröket gyilkoltak le. Miért ilyen megfontoltak és mérsékeltek most Belgrádban, amikor Hruscsov csapatai magyarokat gyilkolnak? - kérdi a New York Times.
Egy másik amerikai lap, a Chicago Tribune ahhoz a hírhez fűz megjegyzést, hogy a hollandok nem küldik el sportolóikat a Melbourne-i olimpiára. Ezt írja a Chicago Tribune:
A hollandok azért nem mennek, mert távolmaradásukkal tiltakoznak a magyar-gyilkos szovjet sportemberek jelenléte ellen. A hollandok elhatározása tiszteletreméltó. Elküldjük-e a történtek után az amerikai atlétákat Melbourne-be? Kiálljanak-e versenyzőink a szovjet sportolók ellen, annak a nemzetnek a képviselői ellen, amely gyilkolásra tanítja és neveli fiait? - ezeket a kérdéseket tette fel a mai Chicago Tribune.

Ugyanezzel a problémával foglalkozik egy svéd lap, a Stockholms-Tidningen. A lap megállapítja, hogy a magyarországi szovjet Quislingek túl gyengék magukban és uralmuk kizárólag a szovjet alakulatok jelenlétére támaszkodik. A Szovjetunió a magyarországi események kezdeti szakaszában ráébredt, hogy erősítésre van szüksége, és ezért tárgyalásba kezdett a Nagy Imre kormánnyal. A legrútabb csalás és árulás következett be Magyarországon. A stockholmi lap ezután, hangsúlyozza, hogy a nyugati világ együttérzését és részvétét minden elképzelhető módon a magyar nép tudomására kell hozni. A lap cikke így folytatódik:
Meg kell mondanunk a magyaroknak, hogy nemcsak nem vállalunk közösséget azokkal, akik ezeket a borzalmas cselekedeteket elkövették, de semmiféle kapcsolatot sem vagyunk hajlandók velük fenntartani! A helyzet természetesen sok új problémát vet fel. Magatartásunk hagyományosan békés és barátságos minden állam irányában. A kormány azt már nyilvánosságra hozta, hogy a szovjet vezetők tervezett tavaszi látogatására nem kerül sor. Újabb problémát vet fel a Melbourne-i olimpia. Sportolóink már elutaztak, olimpiai bizottságunk úgy határozatot, hogy majd Ausztráliában dönt, kiálljanak-e versenyzőink a Szovjetunió képviselői ellen. A szovjet csapat nem vonta vissza nevezését, és nálunk, Svédországban, a közvélemény a jelek szerint azt tartaná helyesnek, ha ilyen körülmények között mi nem indulnánk. Ezeket írta a svéd Stockholms-Tidningen.

Kedves hallgatóink, nemzetközi sajtószemlét közvetítettünk. A magyarországi események külföldi visszhangját ismertettük.