Kova Kálmán bécsi riportja

Most Kova Kálmán bécsi riportja következik.

Amint az ember Bécs külvárosán át a magyar határ felé igyekszik egyre ritkulnak az újságos bódék. De még rikítóan ott vannak a lapok legfrissebb kiadásai szembetűnő címekkel. "Eisenhower első számú riadóállapotot rendelt el az egész amerikai haderő számára. Prága három korosztályt mozgósít. A szovjet katonai erő csődöt mond Magyarországon." Ezek a szenzációs újságcímek kísérik az utast, aki Bécsből a magyar határ felé tart. Az első állomás az osztrák fővárostól 20 kilométerre fekvő Traiskirchen városa. A város pillanatnyilag a világ közepe. Az érdeklődés központjába azért került, mert itt van az a hatalmas hadapródiskola, ahol a Magyarországról érkező menekültek legnagyobb csoportjai összegyűjtik. Körülbelül ötezer menekült tartózkodik pillanatnyilag a traiskircheni hadapródiskolában. A menekülteket befogadó laktanyát valósággal ostrom alatt tartják a nyugati államok segítő bizottságainak seregei. A szeretetnek ez az ostrom abban nyilvánul, hogy a Magyarországról érkező menekülteket azonnal családoknál akarják elhelyezni, hogy egy pillanatot se kelljen táborban tölteniük, illetve ne szoruljanak a szokásos menekült ellátásra. A traiskircheni hadapród laktanyában a nyugati segítők között több komoly és szenvedélyes vitára kerül sor. Valósággal hajba kapnak egy-egy menekült családon, vagy menekült csoporton, hogy minél előbb hazájukba, otthonukba szállítsák őket. Amikor ott tartózkodtam épp angolok érkeztek, akik a BBC televíziós adásában értesültek a Traiskirchenbe érkező magyarországi menekültekről. Ezek az angolok azonnal repülőgépre ültek, hogy a helyszínen legyenek a menekültek segítségére, és magukhoz vegyék azokat, akik segítségre szorulnak. Traiskirchenben találkoztam azzal az osztrák orvossal is, aki kalandos utazás után most érkezett vissza Budapestről. Elmondotta, hogy feleségével együtt, saját autójukkal mentek, és kétszáz véradagot vittek magukkal. Visszafelé jövet Győrött illetve Mosonmagyaróvárott szovjet páncélosok zárták el az útjukat. A környékbeli magyar fiatalok közül azonban többen segítségükre siettek, és dűlőutakon, szántóföldeken át kicsempészték az osztrák orvost Ausztriába. Az orvos a magyarországi lakosság helyzetéről és a szabadságharcosok hősiességéről megrázó részleteket mondott el. Elmondotta, hogy a lakosság a legsúlyosabb helyzetben van, de senki sem törődik a saját sorsával, mindenki az utolsó csepp vérig harcoló felkelőket támogatja. Vannak fiatal gyerekek, akik hetek óta nem kerültek ágyba, és hihetetlen áldozatkészséggel segítik az utánpótlást. Traiskirchentől a magyar határig aránylag csendes az országút. Forgalom nincs, hiszen senkit nem engednek át kelet felé, és kelet felől szintén nem érkeznek kocsik a szovjet páncélosok határzára miatt. Az egyik határ menti faluban a világhírű francia képeslap, a Paris Match tudósítójával találkoztam, aki maga sem tudja már hányadszor járt Magyarország területén. Legutóbb néhány napja volt ott. Amikor orosz tankok az Akadémia utcában kilőtték mellőle a lap fotóriporterét, a súlyosan sebesült fényképészt a francia követ személyes közbelépésére a szovjet katonai főparancsnokság kiengedte Budapestről. A lap munkatársával kint beszéltem. A fotóriporter belehalt sebesülésébe. A határ közelében a lakosság arról tudósít, hogy még tegnap este súlyos ágyútűz hallatszott Magyarország területéről. Beszéltem több menekülttel is, akiktől a következő értesülést sikerült szereznem, a harcok az ország egész területén ismét fellángoltak, és az eddigi jelek szerint a felkelők több helyütt magukhoz ragadták a kezdeményezést, így például Kecskemét térségében, azonkívül Pécs és Mohács környékén. A szabadságharcosok példátlan lelkesedéssel és hősies önfeláldozással súlyos veszteségeket okoznak a támadó orosz csapatoknak. A helyi szovjet katonai parancsnokság meg-megújuló intelmeket és ultimátumokat intéz a szabadságharcosokhoz a fegyverletételére vonatkozóan. Ezek azonban újabb támadásokkal felelnek az ultimátumokra. Magyarországról e pillanatban érkezett menekültek egybehangzóan azt mondják, hogy az ország egész terültén partizánharcok vannak folyamatban. Dunapentele térségében például a magyar hadak még ma reggel is kezükben tartották a katonai kezdeményezést. A menekültek vallomása alapján körülbelül az a kép alakult ki, hogy hozzávetőleges számítás szerint az utóbbi napok során körülbelül hétezer ember vesztette életét a szabadságharcosok oldalán. A sebesültek számát körülbelül négyezerre teszik. Budapestről érkező legfrissebb hírek szerint a főváros utcáin százhúsz szovjet páncélos vesztegel, melyeket a felkelők részint felrobbantottak, részint harcképtelenné tettek. Rendkívül heves harcokról tudósítanak a menekültek Pécs és Győr térségéből is. Az utcai harcok a fővárosban tovább tartanak. Főleg a VIII. Kerületben folyik rendkívül heves harc, a szovjet csapatok és a szabadságharcosok között. Az osztrák-magyar határ közvetlen közelében már kevés a menekült, mert a hivatalos határátkelő helyen, ahol a szovjet páncélosok hermetikusan elzárják Magyarországot a nyugati világtól, szünetel minden forgalom. A sorompónál általános feltűnésre, magyar határőrök vették át ismét a szolgálatot. Ezek a határőrök, nyilván szovjet parancsra, megint sapkájukra tűzték az ötágú csillagot. Több vöröskeresztes autó minden tilalom ellenére megkísérli, hogy behatoljon az ország terültére. A határsorompónál szolgálatot teljesítő magyar származású vörös csillagos katonák azonban szovjet parancsra hivatkozással, nem adnak belépést ezeknek a gyógyszert és élelmiszert hozó nyugati vöröskeresztes autóknak. A határsorompón az a hír szivárgott át hogy a magyarországi szabadságharc egyre általánosabbá válik az ország egész területén. Hegyeshalomnál például szemtanúi voltunk annak, hogy magyar szabadságharcosok állásokba sáncolták el magukat, és minden szovjet páncélos közeledési kísérletét tűzharccal viszonozták. A szovjet páncélosok egyelőre tehetetlenek ezzel a pár száz főnyi felkelővel szemben itt a magyar-osztrák határon. Továbbhaladva Poschendorfnál ugyanilyen szabadságharcosokkal találkozunk, akik elmondják, hogy a szovjet már többször támadást kísérelt meg ellenük, azonban eddig még minden támadást sikerült visszaverni. Ugyancsak Poschendorf környékén átérkezett menekültek jelentik, hogy a szovjet katonai parancsnokság valóságos hajtóvadászatot rendez a 20 és 60 év közötti férfiakra, tekintet nélkül arra, hogy az ellenállási mozgalmakban részt vesznek-e, vagy saját otthonukban próbálnak elrejtőzni. A szovjet csapatoknak ezt az embervadászatát alkalmilag beszervezett ügynökök támogatják. A menekülők beszámolnak arról is, hogy a szovjet katonaság között kétségbeesett a hangulat. Részint a hadijelentések rendkívül kedvezőtlenek a támadó kommunisták szempontjából, részint pedig maguk is tapasztalják, hogy az utánpótlás egyre inkább akadozik. Az egyik menekült könnyek között és mosolyogva beszélte, hogy egyetlen kenyérnek köszönheti a határon való átjutást. Ez az egy kenyér elég volt ahhoz, hogy a vele szembe jövő szovjet határőrt megvesztegesse és a kenyér fejében az orosz katonaság segítette át a határon. Határ menti portyázásunk során egy dunapentelei menekülttel találkoztunk, aki az egykori Sztálinvárosból röpcédulát hozott magával, melyet a dunapenteleiek a szabad világ címére küldtek. A röpcédula drámai és megrázó szövege a következő, "Kérdezzük tőletek, szent-e számotokra a szabadság eszméje? Mert a mi számunkra szent, és ezt a vérünkkel bizonyítsuk. Kérdezzük tőletek, vannak-e asszonyaitok és gyerekeitek, mert nekünk vannak. Száz sebből véreznek és nincs számukra gyógyszer, és nincs számukra kötszerünk. Enni sem tudunk adni a sebesültjeinknek. Mondjátok meg, mit adjunk nekik, ha az utolsó falat kenyér is elfogy. Mindenre kérünk benneteket, ami szent, hogy segítsetek rajtunk, nem halljátok, hogy a halottak panaszkodnak? Nem halljátok azt az iszonyatos vádbeszédet, amit a sok száz hősi halott, az elmaradt segítség miatt mond? Azt akarjátok, hogy minden hitünket elveszítsük a szabad világ támogatását illetően? Továbbítsátok üzenetünket mindazokhoz, akiket illet, Amerika elnökétől kezdve a legkisebb emberhez, aki segíteni tud és akar rajtunk."

Kova Kálmán bécsi riportját hallották.