Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Szignál

Kedves Hallgatóink! Folytatjuk rendkívüli riportsorozatunkat a magyarországi események nyugati visszhangjának híreiről.

Legutolsó összefoglalónkban röviden megemlítettük már, hogy tegnap este Párizs utcáin ismét nagy tüntetés zajlott a magyar ügy mellett. Időközben megérkezett párizsi munkatársunk riportja a tüntetés lefolyásáról:

Állok a Boulevard Saint-Germain fái alatt, a lassan szemetelő őszi esőben. Este hatra jár. Párizsban már égnek a lámpák. 1956. október 31. este hat óra. Erre a napra és erre az órára hirdette a Francia Szocialista Párt tiltakozó tüntetését a Szovjetunió magyarországi durva beavatkozása ellen.

Párizsban fél órája állt le a munka és most gyülekeznek a gyárak szocialista dolgozói szerszámmal a kézben, hogy eleget tegyenek vezetőik felhívásának. A széles utca már feketéllik a tömegtől. Fegyelmezetten várják, hogy a villanyóra elérje a tizenkettest, az indulás pillanatát. Előkerülnek a zászlók, a táblák és a feliratok. Ilyeneket olvasok.

Ki az oroszokkal Oroszországba! Éljen a hős magyar nemzet! Üdvözöljük felszabadult munkástársainkat!

A szovjet nagykövetség felé vezető utcáknál lovas rendőrök állnak. Rámosolyognak a francia munkásokra, és azok visszamosolyognak. A rendőrség nem fog beavatkozni, csak a rend fenntartására vigyáz. Az ő szívük is a felkelőkért dobog.

A szovjet nagykövetség épületén sötétek az ablakok. Vajon mit gondolhatnak ott a lezárt ablakok mögött, amikor azt a francia munkásosztályt látják tüntetően felvonulni, amelyet legfőbb támaszuknak hittek Nyugat-Európában.

A tömeg lassan zárt sorokká formálódik. A járda már nem elegendő az emberáradatnak, ott hömpölyög az úttesten. A közlekedés leállt, az autóbuszok és gépkocsik utasai kíváncsian felfigyelnek. És amikor megtudják, hogy a francia munkásság tüntet a szovjet imperializmus ellen, senki sem bosszankodik a késedelem miatt. Mi is jövünk - hangzik innen is, onnan is a kiáltás. És otthagyva az úttest közepén a kocsit, az autóbuszt, futólépésben csatlakoznak a tüntetőkhöz. A környező üzletek tulajdonosai sürgősen kitessékelik a vevőket és bezárják a boltot. Mennek tüntetni ők is. A tüntetés, amelyet a Francia Szocialista Párt kezdeményezett, általános tömegmegmozdulássá nőtt. Már minden társadalmi osztály képviselve van. A tömeg, Párizs felháborodott népe öklét rázva vonul a szovjet követség néma épülete elé.

Párizsi tudósítónk tegnap esti beszámolója után hallgassák meg most egyik New York-i munkatársunk riportját, aki tegnap a kikötőbe látogatott el.

A New York-i kikötőbe érkező, vagy innen induló szovjet utasok mától kezdve saját maguk kell, hogy cipeljék csomagjaikat, és Szovjetunióból érkezett rakományt többé nem tesznek partra az Egyesült Államok keleti oldalán. A dokkmunkások szakszervezetének elnöke, Bradley kapitány tegnap felhívást bocsátott ki, felszólítva embereit, hogy semmilyen szovjet áru ki, vagy berakodásánál ne segítsenek mindaddig, amíg a szovjet csapatok el nem hagyják Magyarország területét. Fölkerestem Bradley kapitányt hivatalos helyiségében, amelynek ablakai a New York-i kikötőre nyílnak. A dokkmunkások szakszervezetének elnöke a következőket mondotta.

A szovjet áru és utasok elleni bojkott nem a szakszervezet vezetőitől, hanem a dokkmunkásoktól indult ki. Ők is meg akarták tenni a magukét a magyar szabadságharcosok megsegítésére. A bojkott nem csak a szovjetre, hanem az összes közép- és kelet-európai csatlós államra is kiterjed. A kanadai határtól a mexikói-öbölig amerikai dokkmunkás a mai naptól kezdve nem nyúl szovjet áruhoz, vagy csomaghoz. A 85 ezer szakszervezeti tag sasszemmel figyeli a beérkező hajók árukészleteit, és ha gyanús feliratú ládákat találnak, kinyomozzák a küldő nemzetiségét. Kommunista küldemény kirakodását visszautasítják. A legtöbb dokkmunkás évtizedek alatt olyan gyakorlatra tett szert, hogy első pillantásra meg tudja állapítani a csomagolásról, a láda típusról, hogy melyik a szovjet, vagy kommunista áru.

Bradley kapitány még beszélt, amikor megszólalt a telefon.

A 824-es számú dokkmunkás csoport jelentette, hogy a tegnap beérkezett óriási óceánjáró, a Queen Mary raktárában orosz szállítmányt találtak.

A szakszervezeti elnök saját gépkocsiját bocsátotta rendelkezésemre, hogy az angol Cunard hajóstársaság kikötőjébe siethessek. A Queen Mary dokkjában a munkások csoportvezetője mondta el, mi történt.

A hajó szállítmányának kirakodása nagyban folyt, amikor egyszerre csak prémet tartalmazó szovjet bálákra bukkantunk. Fiatal, tapasztalatlanabb dokkmunkásaink kettőt már a partra raktak belőlük, amikor az idősebbek rájöttek a dologra. Szépen visszavittük a már kirakott bálákat is a hajóra, most ott van mind az 52 a Queen Mary raktárában. Amerikai dokkmunkás nem nyúl hozzá, más pedig nem rakodhat itt, csak mi, a szakszervezet tagjai. Amikor a Queen Mary visszaindul Európába, újra magával viszi a szovjet szállítmányt. A küldőnek nem csak a haszna marad el, hanem a kétszeri szállítást is meg kell fizetnie. Higgye el Mister, nagy érzés volt, hogy mi is tehettünk valamit a magyarokért.

Ez a valami, amiről a dokkmunkások csoportvezetője beszélt, nagyon sok. A dokkmunkások szakszervezete óriási hatalom. Meg tudja bénítani a szovjet egész nyugat felé irányuló kereskedelmét. És amerikai dokkmunkás nem nyúl szovjet, vagy kommunista áruhoz addig, amíg Magyarországon orosz csapatok tartózkodnak.

Elbeszélgettem magukkal a dokkmunkásokkal is. Az egyik, aki a személypoggyász rakodásánál dolgozik, ezt mesélte.

Ma október 31-én fordult elő első ízben, hogy megtagadtuk a szovjet utasok csomagjának berakását. Három orosz készült haza a Szovjetunióba, hatalmas málhákkal és 18 kézipoggyásszal megrakodva. A kikötőbe érve kellemetlen meglepetés érte őket. Sem ígérgetéssel, sem kéréssel, vagy könyörgéssel nem tudták rávenni a dokkmunkásokat, hogy csomagjaikhoz hozzányúljanak. Végül nekik kellett maguknak a hajóra hurcolni poggyászaikat, mi pedig néztük.

A dokkmunkások most szinte vadászszenvedéllyel lesik a szovjet utasokat, akik rendszerint könnyű kézipoggyásszal érkeznek Amerikába, de súlyosan megrakodva távoznak. Ezután maguk guríthatják a hajóra a New Yorkban bevásárolt mosógépeket, jégszekrényeket, meg a többit. Dokkmunkás többet hozzá nem nyúl, amíg orosz csapatok vannak Magyarországon.

A dokkmunkások akciójáról az amerikai sajtó, a rádió és televízió is részletesen beszámolt. Nem volt még sztrájkja, vagy bojkottja az amerikai dokkmunkásoknak, amelyet az ország közvéleménye ilyen osztatlan helyesléssel és lelkesedéssel fogatott volna.

New York-i munkatársunk beszámolóját hallották az amerikai dokkmunkások hatalmas jelentőségű megmozdulásáról, a magyar szabadságharc megsegítésére.

Most pedig térjünk vissza Európába.
Mint a magyarországi rádió jelentette, Kovács Béla szerdán megjelent a Független Kisgazdapárt pécsi alakuló ülésén és rövid beszédet mondott. A Független Kisgazdapárt újjáalakításával és Kovács Béla beszédével kapcsolatban Nagy Ferenc, volt miniszterelnök a következő nyilatkozatot juttatta el a Szabad Magyarország Hangja szerkesztőségéhez:

"Őszinte örömmel hallgattam a magyarországi rádión a Független Kisgazdapárt újjáalakításáról szóló híreket. Megdobbant a szívem, amikor B. Szabó István barátom kijelentette, hogy a párt új, és korszerű programjának 1930-as Békési Program lett az alapja. Ez azt mutatja, hogy az újjászerveződő Kisgazdapárt programjának irányát ma is a nép vágyainak és követeléseinek alapján óhajtják megállapítani, mint Békésen az eredeti program megalkotásánál, amikor csak ez a szempont volt az irányadó. Remélem, hogy az olyan kiváló és kipróbált vezetőknek, mint B. Szabó István és többi régi harcostársam, sikerülni fog nemcsak szavakba foglalni, hanem meg is valósítani mindazt, amit a magyar nép vár az ország többségi pártjától. Elfogódva hallgattam Kovács Bélának 26 éven keresztül legkedvesebb barátomnak a pécsi megyeházán tett nyilatkozatát. Azzal kezdte, hogy nem, mint kisgazdapárti jelent meg ott, mert őt a pártból kizárták. Megdöbbentem, mert ezek szerint én sem vagyok kisgazdapárti, hiszen engem is kizártak. Örülök, hogy vele szemben ezt a döntést megváltoztatták. Kovács Béla néhány kijelentése nagy reménységekre jogosította fel a magyar népet. Amit az ország függetlenségéről, és a szabad országokkal való kapcsolatokról mondott, az minden magyarnak szíve-vágya. Ehhez még csak azt tenném hozzá, hogy a szabadság visszanyerése után az első és legfontosabb feladat a magyar nép gazdasági nyomorának megszüntetése. Ezzel nem lehet évekig várni, amíg a fokozatos fejlődés megváltoztatja a gazdasági helyzetet. Ezen az állapoton gyorsan, mondhatnám azonnal segíteni kell. Erre pedig az egyetlen mód, gazdasági segélyeket kell kérni a Nyugattól. A nyugati világ csodálattal adózik a magyar népnek. Bizonyos, hogy ugyanazt a segítséget, amely Európa minden országát felemelte, a hős magyar néptől sem tagadja meg. De ehhez valóban pártatlan és semleges külpolitikát kell az országnak folytatni. Egyetértek a parasztszövetség újjászervezésének gondolatával is. A parasztszövetséget ketten alapítottuk Kovács Bélával. Néhány év kiváló eredményes munkája és az azt követő tíz évi elnémítás után megérdemli ez a szervezet, hogy a parasztság törvényes érdekképviselete legyen. Végül hadd mondjam el, mennyire örülök, hogy a párt új intézőbizottsága Kovács Bélát tekinti pártvezérének. A párt vezetésére nincs méltóbb ember nála. Régi harcai, sok szenvedése, korszerű gondolkodása egyaránt méltóvá teszik erre a nagy és döntő fontosságú tisztségre. Bizalommal viseltetem iránta, és ott, ahol vagyok és leszek, támogatni fogom, amíg a pártban tömörülő magyar nép vágyait óhajtja megvalósítani. A harcokban a forradalom győzött. Hátra van azonban a forradalom vívmányainak politikai és gazdasági téren való gyümölcsöztetése. Remélem, hogy az ő erős egyéniségének a magyar nép többségi pártja élén, sikerülni fog a nemzetet a szabad és boldog magyar élet útjára állítani."

Nagy Ferenc volt miniszterelnök hozzánk eljuttatott nyilatkozatát olvastuk fel.
Végül még egy fontos mai hír:

A nyugati katolikus segélyszervezetek képviselői felkeresték Mindszenty hercegprímást. A delegáció tagjai voltak Monsignore Pfeiffer, az osztrák Caritas elnöke, Phata Flane, az MCVC ausztriai képviselője, Pater Werenfried van Straaten, az Ostpriesterhilfe vezetője, Mácsady István a Passaui Egyházmegye Karitászának képviselője és Walter Ferenc a nickelsdorfi Caritas Ungarnhilfe vezetője. A hercegprímás a delegáció tagjaival folytatott rövid megbeszélés után a következő felhívást intézte rajtuk keresztül a világ összes katolikus püspökéhez:

"Megilletődve szereztem tudomást arról a rendkívüli együttérzésről, amelyet a világ összes katolikusai a sokat szenvedett magyar nép iránt tanúsítanak. Mivel a nélkülözés és a szegénység igen nagy, szeretettel kérem a katolikus egyház összes püspökeit, hívják fel a hívőket, adakozzanak és juttassák el adományaikat a Magyar Katolikus Karitászhoz. A maroknyi magyarság kelet ellenében folytatja azt a történelmi szerepet, amelyet a nándorfehérvári győzelem ötszázadik évfordulója is előírt számára. Az eddig hazánkba érkezett nagylelkű segítség iránt ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Szabadulásom első napján testvéri szeretettel köszöntöm a világ összes katolikus püspökeit a magyar fővárosból. Mindszenty József bíboros hercegprímás."

A hercegprímás üzenetét máris közli a nyugati sajtó és rádió.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Rendkívüli riportunkat hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!