00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves Hallgatóink! Most Balogh Balázst hallják.
A hadi helyzet aggasztó. Senkinek sincs kétsége az iránt, hogy a Szovjetunió milyen szándékkal küld újabb meg újabb csapatokat Magyarországra, miért foglalta el a repülőtereket, milyen sötét célok húzódnak meg a felszabadult ország földjén végbemenő hadműveletek mögött. Az ellenség ott áll velünk szemben, tankjain még az eltaposott gyermekek, asszonyok vérének foltja, nemzetközi hírnevén lemoshatatlan gyalázat, arcán konok és buta elszántság. Senki sem akar több vérhullást, senki sem akarja, hogy Magyarország nyílt háború színtere legyen, de az eddig kiontott vér kötelez. A szabadságot, a forradalom vívmányait, amelyeket a világtörténelem legszebb, legtisztább harcában vívott ki a nemzet, meg kell védeni. A védelemhez mindenekelőtt egységre van szükség. Ennek az egységnek az előmozdítása, megteremtése ma mindenkinek legfőbb kötelessége és a nemzet ezekben a történelmi órákban pontosan tudja, nem az az áruló, aki egységet hirdet, hanem az, aki akadályozza, megnehezíti ennek az egységnek a létrejöttét. Egység csak egy alapon történhetik: a szabadságharc vívmányainak védelme alapján. Nincs egység azzal, aki a forradalom vívmányait el akarja sikkasztani, vizenyősíteni, vagy meghiúsítani, és nem szolgálja az egységet az, aki nem látja meg, vagy nem akarja meglátni, melyek azok az akadályok, amely még a nép maradéktalan, teljes összefogásának az útjában állnak. A harc a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen lángolt föl. Erkölcsi, politikai győzelmét ma már azok is elismerik, akik ellen a szabadságharcot megvívta a nép. A kormány már túltesz rajtunk a szabadságharcosok ünneplésében, hősiességük, igazságuk, eredményük méltatásában. A kommunista párt tegnap hivatalosan megszűnt Magyarországon, új nevet vett fel, lapjának címét megváltoztatta, más programot adott. Melyek azok az akadályok még, amelyek zavarják és hátráltatják a nemzeti egységet, gyanakvásra adnak alkalmat és gyengítik az erőt, amelyet a nemzet a most felvonuló szovjet haderővel szembefordít.
Kezdjük legfelül, az Elnöki Tanács. Az Elnöki Tanács elnöke, aki az államfői tisztet gyakorolja, ma is Dobi István, ez a részeges, züllött áruló, Rákosi Mátyás egyik leghitványabb bábja. Alelnöke Révai József, a sztalinizmus legvadabb, leghírhedtebb ügynöke Magyarországon. Tagjai egytől-egyig sztalinisták vagy olyan árulók, akik talán a sztalinistáknál is nagyobb megvetést és büntetést érdemelnek. Néhány név mindennél többet mond. Az Elnöki Tanács tagja még Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Házi Árpád, Kovács István, Mihályfi Ernő, Parragi György, Rusznyák István, Szabó Pál. Kérdezzük, állhat-e egy pillanatig is tovább ez az elnöki tanács az ország élén? Nem kellene megfogadni Farkas Ferenc barátom indítványát, hogy azonnal alakítsanak nemzeti főtanácsot, amely az államfői jogokat gyakorolja?
Nézzük a kormányt. Nagy Imre személye külön kérdés. Felelősségét majd elbírálja a nép és a történelem. De akik körülötte vannak, akik a végrehajtó hatalmat hivatalosan gyakorolják, azok között ilyen neveket találunk: Kossa István, Janza Károly, Münnich Ferenc, Molnár Erik, Czottner Sándor, Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Apró Antal, Kónya Albert, Kis Árpád, Kádár János, Erdei Ferenc. Maradhatnak-e ezek és még mások a győztes forradalom kormányában? Kettőt közülük már leváltottak, Horváth Imre és Bebrits Lajos már nem miniszter. Miért nem lehet kicserélni a többit is? Nemzeti egységet követel Nagy Imre és ez a nemzeti egység a forradalmi nép részéről nagy önfegyelmet, politikai bölcsességet, bizonyos megalkuvást kíván. A nép minden nap ezerszer adja tanújelét annak, hogy nemcsak harcolni tud, hanem gondolkodni is, nemcsak követelni tud, de szinte páratlan bölcsességgel számol a lehetőségekkel is. Nem látja be, mi akadályozza Nagy Imrét abban, hogy ezt a sztalinista kormányt átalakítsa, egyik óráról a másikra kitegye azokat a kompromittált személyeket, akiknek ma már talán a nevet és programot változtatott új kommunista pártban sem volna helyük. Hogyan kívánhatja a rendszer, hogy egy asztalnál üljön a gyilkos az áldozatával, a rabtartó a rabbal, egység legyen azok között, akiket nemcsak politikai véleménykülönbségek választanak el, hanem az emberi és erkölcsi magatartás minden pártra és személyre kötelező azonos szabálya is.
A legnagyobb aggodalommal látjuk, kedves Hallgatóim, hogy a mostani nagy átalakulásnál az új pozíciók betöltésénél kísérletek történnek, régi kompromittált Rákosi-korszakbeli figurák visszacsempészésére. Nem értjük, miért kellett a rádió élére azt a Széll Jenőt állítani, akinek a múltja mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a győztes forradalom hangjának legfőbb irányítója legyen. Nem megnyugvás az sem, hogy fontos katonai pozíciók betöltésénél olyanok neve merül fel, akiknek eddigi tevékenysége semmi esetre sem kelti azt a bizalmat, amely ma a honvédség vezetése iránt százszorosan fontosabb, mint valaha.
Kérjük Hallgatóinkat, a legnagyobb gonddal figyeljék, kiket választanak a most alakuló tanácsok vezetőségébe. Nem fölösleges az óvatosság, mert éppen a győzelmes forradalom tüzében és a mostani, még nem véglegesen kialakult helyzetben meg van a lehetőség arra, hogy gyanús elemek is keveredjenek a vezetőségekbe. Ne higgyük, hogy az ellenség véglegesen elismerte már vereségét, és teljesen kiadta kezéből a zsákmányt. A szovjet hadsereg még ott áll országunk területén, és vannak még, akik arra spekulálnak, hogy továbbra is ott marad. Ezzel a fegyveres ellenséggel szemben csak úgy védekezhetünk eredményesen, ha nemcsak a fegyveres harcban állunk helyt, hanem vigyázunk arra is, hogy az ország egész organizációja megbízható kezekben legyen, minden vezető őrhelyet olyanok foglaljanak el, akik méltók az életüket feláldozó tíz-, meg tízezer hőshöz. Egységesen kell szembenéznünk a most felvonuló szovjet haderővel, de ez az egység nem lehet a jelszavak, megalkuvások, kényszerűség egysége. A valódi egység nem felhívásokat, ígéreteket követel, hanem cselekedeteket, amelyek azt bizonyítják, hogy ezt az egységet mindkét oldalon őszintén akarják. A nép, fegyverrel, vérrel, hőstettekkel és szent áldozatokkal hárította el az egység akadályait. Most a másik oldalon a sor.
Kedves Hallgatóink, Balogh Balázst hallották. Azokról az akadályokról szólott, amelyek ma még a valódi egység megteremtésének útjában állanak.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
A hadi helyzet aggasztó. Senkinek sincs kétsége az iránt, hogy a Szovjetunió milyen szándékkal küld újabb meg újabb csapatokat Magyarországra, miért foglalta el a repülőtereket, milyen sötét célok húzódnak meg a felszabadult ország földjén végbemenő hadműveletek mögött. Az ellenség ott áll velünk szemben, tankjain még az eltaposott gyermekek, asszonyok vérének foltja, nemzetközi hírnevén lemoshatatlan gyalázat, arcán konok és buta elszántság. Senki sem akar több vérhullást, senki sem akarja, hogy Magyarország nyílt háború színtere legyen, de az eddig kiontott vér kötelez. A szabadságot, a forradalom vívmányait, amelyeket a világtörténelem legszebb, legtisztább harcában vívott ki a nemzet, meg kell védeni. A védelemhez mindenekelőtt egységre van szükség. Ennek az egységnek az előmozdítása, megteremtése ma mindenkinek legfőbb kötelessége és a nemzet ezekben a történelmi órákban pontosan tudja, nem az az áruló, aki egységet hirdet, hanem az, aki akadályozza, megnehezíti ennek az egységnek a létrejöttét. Egység csak egy alapon történhetik: a szabadságharc vívmányainak védelme alapján. Nincs egység azzal, aki a forradalom vívmányait el akarja sikkasztani, vizenyősíteni, vagy meghiúsítani, és nem szolgálja az egységet az, aki nem látja meg, vagy nem akarja meglátni, melyek azok az akadályok, amely még a nép maradéktalan, teljes összefogásának az útjában állnak. A harc a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen lángolt föl. Erkölcsi, politikai győzelmét ma már azok is elismerik, akik ellen a szabadságharcot megvívta a nép. A kormány már túltesz rajtunk a szabadságharcosok ünneplésében, hősiességük, igazságuk, eredményük méltatásában. A kommunista párt tegnap hivatalosan megszűnt Magyarországon, új nevet vett fel, lapjának címét megváltoztatta, más programot adott. Melyek azok az akadályok még, amelyek zavarják és hátráltatják a nemzeti egységet, gyanakvásra adnak alkalmat és gyengítik az erőt, amelyet a nemzet a most felvonuló szovjet haderővel szembefordít.
Kezdjük legfelül, az Elnöki Tanács. Az Elnöki Tanács elnöke, aki az államfői tisztet gyakorolja, ma is Dobi István, ez a részeges, züllött áruló, Rákosi Mátyás egyik leghitványabb bábja. Alelnöke Révai József, a sztalinizmus legvadabb, leghírhedtebb ügynöke Magyarországon. Tagjai egytől-egyig sztalinisták vagy olyan árulók, akik talán a sztalinistáknál is nagyobb megvetést és büntetést érdemelnek. Néhány név mindennél többet mond. Az Elnöki Tanács tagja még Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Házi Árpád, Kovács István, Mihályfi Ernő, Parragi György, Rusznyák István, Szabó Pál. Kérdezzük, állhat-e egy pillanatig is tovább ez az elnöki tanács az ország élén? Nem kellene megfogadni Farkas Ferenc barátom indítványát, hogy azonnal alakítsanak nemzeti főtanácsot, amely az államfői jogokat gyakorolja?
Nézzük a kormányt. Nagy Imre személye külön kérdés. Felelősségét majd elbírálja a nép és a történelem. De akik körülötte vannak, akik a végrehajtó hatalmat hivatalosan gyakorolják, azok között ilyen neveket találunk: Kossa István, Janza Károly, Münnich Ferenc, Molnár Erik, Czottner Sándor, Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Apró Antal, Kónya Albert, Kis Árpád, Kádár János, Erdei Ferenc. Maradhatnak-e ezek és még mások a győztes forradalom kormányában? Kettőt közülük már leváltottak, Horváth Imre és Bebrits Lajos már nem miniszter. Miért nem lehet kicserélni a többit is? Nemzeti egységet követel Nagy Imre és ez a nemzeti egység a forradalmi nép részéről nagy önfegyelmet, politikai bölcsességet, bizonyos megalkuvást kíván. A nép minden nap ezerszer adja tanújelét annak, hogy nemcsak harcolni tud, hanem gondolkodni is, nemcsak követelni tud, de szinte páratlan bölcsességgel számol a lehetőségekkel is. Nem látja be, mi akadályozza Nagy Imrét abban, hogy ezt a sztalinista kormányt átalakítsa, egyik óráról a másikra kitegye azokat a kompromittált személyeket, akiknek ma már talán a nevet és programot változtatott új kommunista pártban sem volna helyük. Hogyan kívánhatja a rendszer, hogy egy asztalnál üljön a gyilkos az áldozatával, a rabtartó a rabbal, egység legyen azok között, akiket nemcsak politikai véleménykülönbségek választanak el, hanem az emberi és erkölcsi magatartás minden pártra és személyre kötelező azonos szabálya is.
A legnagyobb aggodalommal látjuk, kedves Hallgatóim, hogy a mostani nagy átalakulásnál az új pozíciók betöltésénél kísérletek történnek, régi kompromittált Rákosi-korszakbeli figurák visszacsempészésére. Nem értjük, miért kellett a rádió élére azt a Széll Jenőt állítani, akinek a múltja mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a győztes forradalom hangjának legfőbb irányítója legyen. Nem megnyugvás az sem, hogy fontos katonai pozíciók betöltésénél olyanok neve merül fel, akiknek eddigi tevékenysége semmi esetre sem kelti azt a bizalmat, amely ma a honvédség vezetése iránt százszorosan fontosabb, mint valaha.
Kérjük Hallgatóinkat, a legnagyobb gonddal figyeljék, kiket választanak a most alakuló tanácsok vezetőségébe. Nem fölösleges az óvatosság, mert éppen a győzelmes forradalom tüzében és a mostani, még nem véglegesen kialakult helyzetben meg van a lehetőség arra, hogy gyanús elemek is keveredjenek a vezetőségekbe. Ne higgyük, hogy az ellenség véglegesen elismerte már vereségét, és teljesen kiadta kezéből a zsákmányt. A szovjet hadsereg még ott áll országunk területén, és vannak még, akik arra spekulálnak, hogy továbbra is ott marad. Ezzel a fegyveres ellenséggel szemben csak úgy védekezhetünk eredményesen, ha nemcsak a fegyveres harcban állunk helyt, hanem vigyázunk arra is, hogy az ország egész organizációja megbízható kezekben legyen, minden vezető őrhelyet olyanok foglaljanak el, akik méltók az életüket feláldozó tíz-, meg tízezer hőshöz. Egységesen kell szembenéznünk a most felvonuló szovjet haderővel, de ez az egység nem lehet a jelszavak, megalkuvások, kényszerűség egysége. A valódi egység nem felhívásokat, ígéreteket követel, hanem cselekedeteket, amelyek azt bizonyítják, hogy ezt az egységet mindkét oldalon őszintén akarják. A nép, fegyverrel, vérrel, hőstettekkel és szent áldozatokkal hárította el az egység akadályait. Most a másik oldalon a sor.
Kedves Hallgatóink, Balogh Balázst hallották. Azokról az akadályokról szólott, amelyek ma még a valódi egység megteremtésének útjában állanak.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-11-02 20:10 |
Hossz | 0:09:03 |
Cím | A valódi egység megteremtésének akadályai |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-11-02 20:10 |
Szerkesztő | Béry László |