Londoni levelezőnk telefonjelentése

Most felolvassuk londoni munkatársunk telefonjelentését.

A magyar szabadságharc hullámverésének értéke és ereje a mai nap folyamán lényegesen erősödött az angol közvéleményben. A magyarországi küzdelem fiatal harcosai minden emberi számítás ellenére már a hetedik nap kitartanak. Anglia népét borzalommal vegyes csodálat tölti el. A következmény az, hogy emberek tömegei mozdulnak meg azért, hogy valamit, akármit tehessenek a magyarság megsegítésére. Az angol praktikus nép lévén, a többség anyagi segéllyel próbálkozik. A magyarokat segítő bizottság előtt sort állnak. Azért állnak sort, hogy pénzadományaikat leadhassák. Egy angol barátom félórát töltött a lassan mozgó emberkígyóban, amíg az irodahelyiségig bejutott és pénzadományát letétbe tudta helyezni. Erősödik azonban Angliában az a nézet, hogy a segítségnek ez a fajtája nem elegendő, hogy az anyagi segély nem jelent azonnali segítséget a magyar ügynek, azt a délutáni lapok első oldalain nagy címek alatt közölt bécsi tudósítások jelzik. Ezek arról számolnak be, hogy az oroszok ma délig nem engedték be Magyarországba azokat a vöröskeresztes autókaravánokat, amelyek élelmet és gyógyszert akartak szállítani a szenvedő Budapestre. A hír a jótékony és jó akaratú angoloknak megmagyarázza azt, hogy ott, ahol az orosz hadsereg az úr, anyagi segítségre nincs mód. Egyben azt is érzékelteti, hogy az oroszok, miután az ellenállást fegyverrel legyőzni nem tudták, a kiéheztetéshez akarnak folyamodni. Ez a rettentő és példátlan barbarizmus csakis növelheti az angol közvélemény nyomását, politikai kezdeményezések érdekében. Hogy ez a nyomás tegnap rettentő erős volt, azt a ma reggeli lapok első oldala egymaga érzékeltette. A lapok szerkesztői természetesen a közvéleménynek engedelmeskednek, és a közérdeklődés szerint csoportosítják híreiket. A magyar kérdés előtérbe nyomulásáról leginkább a legnagyobb komoly napilap, a Daily Telegraph ad képet. A lap bécsi tudósítója, Gordon Shepherd az elmúlt hetek folyamán, mintegy a magyar ügy megbízólevél nélküli nagykövete volt. A helyzetről küldött mai bécsi tudósítását a Daily Telegraph az első oldalon közölte. Az első oldalon közölt tizenegy nagyobb cikk közül hat foglalkozik a szabadságharccal, illetve annak következményeivel a világpolitikában. A többi Szuezzel, egyebekkel. A legjellemzőbb, hogy a kormányhoz közel álló Daily Telegraph fő cikke a miniszterelnök hagyományos városházi beszédéről szól ugyan, de a cím, az első alcím és a különleges betűkkel szedett bevezetés Eden beszédének Magyarországgal kapcsolatos mondatait emeli ki. Azt, hogy az orosz akció elborzasztotta és felrázta az egész világot, azt, hogy amíg ilyesmi történhetik, az Egyesült Nemzetek Szervezete igen távol van attól, hogy betöltse feladatát, és így tovább. A jóakaratú beszéd magyar embert Európában és Magyarországgal érző angol embert nem elégíthet ki, mert általánosságokkal elégszik meg, és politikai akciót nem kezdeményez. Gyakorlatilag ez a beszéd sem mond többet, mint az Egyesült Nemzetek előtt elhangzott magyarbarát beszéde. Ezek közül egyedül a francia kiküldött felszólalása volt kivétel. Ez, az Egyesült Nemzeteket nyíltan vád alá fogta azért, hogy közel harminc órát töltött a szuezi helyzet vitájával, holott azalatt a harminc óra alatt a magyar nép irtása folyt. Nem tudom - mondotta a francia kiküldött, hogy ezzel nem követtek-e el olyasmit, ami fölött a történelem igen szigorú ítéletet fog majd mondani. A magyar ügy megsegítésére határozott akciót Angliában a dokkmunkásokon, a munkáspárt vezetőségén és az orosz követség elleni tüntetéseken kívül Bede István, a Magyar Köztársaság volt londoni követe követelt a Times-ben megjelent nyílt levelével. Ebben Bede István figyelmezteti az angol közvéleményt és politikusokat arra, hogy a magyarországi szovjet akció távolabbi következményeinek fel nem ismerése annyit jelent, hogy bűnrészesek egy fegyveres támadásban. Ennél tisztább ügy az 1939-es müncheni mértéknél nagyobb mértékben - írja a londoni Times-ben Bede István, sohasem kért nyugati támogatást. Elvégre egy egész nemzet küzd szabadságáért. A magyarok még egy országos forradalom szenvedélyei, még a szovjet közbelépés kegyetlensége közepette is megőrizték hidegvérüket. Nem kívántak többet, mint semlegességet és barátságot minden országgal az egyenlőség alapján. Az Egyesült Nemzetek hitele és életrevalósága soha és sehol nem forgott annyira kockán, mint ebben az ügyben. Bede István a londoni Times-ben gyakorlati lépéseket is javasol. Ezek a Szovjetunió rábírása arra, hogy az Egyesült Nemzetek határozatát a fegyverszünetről, az orosz csapatok kivonulásáról és az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfigyelői beküldéséről, végrehajtsa. E célból - javasolja Bede István, a közel-keleti megoldást lépésről-lépésre össze kell hangolni azzal, ami a magyar helyzet megoldásának érdekében történik. Bede azt kívánja, hogy nemzetközi rendfenntartó erők szervezése fontolóra vétessék, hogy gazdasági szankciók a Szovjetunió ellen szóba kerüljenek, és hogy az Egyesült Nemzetek és a kormányok utasítsák el minden olyan magyar kormány elismerését, amely orosz fegyverek útján kerül uralomra. A közvélemény a jelek szerint az angol kormánytól ilyen, vagy ehhez hasonló politikai lépéseket is megkíván majd. Az angol rádió ma esti adása újra első helyen a szuezi kérdés és a szovjet közel-keleti háborús lépéseit háttérbe szorítva foglalkoznak azzal, hogy mi történik Magyarországon. Az angol rádió hatmillió hallgatójához szóló népszerű programja beszámolót adott arról, hogy mi történik Magyarországon. A beszámolóban az angol rádió bécsi levelezőjének riportja volt a legmegrázóbb. A rádió e tudósítója átment a magyar határon. Abba a határsávba, ahol az orosz tankok és az osztrák határőrök között a magyar nép néhány bátor és rettenthetetlen képviselője a magyar szabadságharcosok néhány csoportja helytállt. Ezek a fiatalemberek, némelyikük tizenhat éves, másikuk tizenkilenc, elbeszélgettek az angol rádió bécsi levelezőjével. Az egyik parasztfiú, a másik munkás, egyik sem idősebb húsz évesnél - mondotta az angol rádió riportere a maga hatmillió hallgatójának. Mintegy eleven cáfolata ez annak a szovjet állításnak, hogy itt a Vörös Hadsereg rendfenntartó akciójáról van szó. Ezek a fiúk, ezek az ozorai huszárok puszta létükkel azt bizonyítják, hogy itt a magyar nép, a munkások, asszonyok, fiatalok és a gépesített orosz hódító erők harcáról van szó. Ám ezek a fiúk magatartásukkal többre is tanítják a világot. Az angol rádió levelezője beszámolt arról, hogy amikor az egyik orosz tank ágyúit feléje fordította, a fiúk átlökték őt a határon, és szétugrottak, hogy az orosz tank golyóit magukra vonják, és az angol tudósítót az életveszélytől megmentsék - mondotta az angol tudósító az angol rádió hallgatóinak. Tört németséggel megköszönték a látogatását, és nem arra kérték, hogy segítse őket, csak arra, hogy ne felejtse el őket soha. Mi, akár az angol rádió többi hallgatója, elakadó lélegzettel, elszoruló torokkal és nem minden szégyen nélkül tudtuk meg ebből a tudósításból, hogy milyen férfiak a fiúk Magyarországon, 16-17 éves korukban. A magyar forradalom és szabadságharc ezeknek a fiúknak, ennek a magyar népnek köszönhető. Ez ma már a XX. század történelmének legtisztább és legfelemelőbb fejezeteként számít Angliában.

Londoni levelezőnk telefonjelentését hallották.