Összefoglaló a szovjet magyarországi háborújának nemzetközi hatásáról

A szovjet magyarországi háborújának nemzetközi hatásáról adunk most újra összefoglaló képet.

Az egyik legnagyobb svájci újság legutóbbi számában két képet közölt. Az egyiken a moszkvai Politbüró tagjai - Bulganyin, Hruscsov, Zsukov és a többiek - láthatók, amint a Lenin-mauzóleum tetejéről a novemberi katonai parádét nézik. Alatta ugyanolyan nagy képet közöl a svájci újság a bonni diákok szovjetellenes tüntetéséről, a kép közepén óriási betűkkel olvasható az egyik táblán a felírás: "Gyilkosok!" Nem nehéz kitalálni, miért közölte ezt a két képet ilyen feltűnően egymás alatt a különben annyira tartózkodó svájci újság. A gyilkosok szót kiáltották tüntetők Sepilov szovjet külügyminiszter felé, amikor New Yorkban kilépett a repülőgépből. Ez a szó hangzik el a világ legkülönbözőbb nyelvein, a világ legtávolesőbb pontjain a szovjet követségek előtt. Ezt ismétlik az oxfordi diáktüntetésen és a Buenos Aires-i felvonuláson, ez hangzik Calcuttában és Dél-Afrikában. A világ közvéleménye elkeseredetten tüntet, a népek szíve együtt dobog a szenvedő magyar nép szívével. Politikusok és kormányok nem tudják, nem is akarják kivonni magukat a világhangulat hatása alól.
Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának ülésén az egyik dél-amerikai delegátus a Szovjetet nemzetgyilkossággal vádolta meg. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése megbélyegezte a Szovjet gyilkos háborúját, és közbelépésre utasította az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát.
A nyugati kormányférfiak és politikusok parlamentben és nagy politikai gyűléseken fejezik ki elszörnyedésüket a magyarországi vérfürdő miatt. A szigorúan semleges országok is megmozdultak. A svájci kormány, amely hagymányihoz híven minden nemzetközi vitától távol tartja magát, most már nem hallgat. A svájci elnök kijelentette: "Semlegességünk nem jelenti azt, hogy mindent passzívan tudomásul veszünk."
A semleges Ausztria kancellárja figyelmeztette azokat, akik a népek szabadságvágyát vérbe akarják fojtani, hogy ez soha nem sikerült, és soha nem is fog sikerülni.
A Skandináv Jogászok Egyesülete felszólította a skandináv kormányokat, emeljenek vádat az Egyesült Nemzetek előtt formálisan is a szovjet nemzetgyilkossági bűntényei miatt.
A távoli Indiában, amelynek vezetői az utóbbi napokban feltűnően ingadozó magatartást tanúsítottak, szintén megszólalt a közvélemény. Az indiai sajtó szemére veti a kormánynak, hogy nem támogatja eléggé a magyar ügyet. Calcuttában és Bombayban tüntetések voltak. 23 ország szocialistáinak ázsiai gyűlésén tiltakoztak a magyar nép elnyomása miatt. Nehru miniszterelnök az indiai közvélemény megnyugtatására szükségesnek látta nyilvánosan is kijelenteni, hogy idegen hatalom beavatkozását katonai erővel és repülőgépekkel egy más ország belügyeibe, nem lehet védeni.
Ceylon miniszterelnöke élesen elítélte a szovjet erők beavatkozását, és ugyancsak megbélyegezte a Közép-Európában véresen jelentkező szovjet kolonializmust Burgiba tuniszi miniszterelnök.

Kedves Hallgatóink, milyen gyakorlati következményeket vonnak le a szabad országok a szovjet borzalmas támadásából?
Az első következmény, mindenütt eltemetik a békés koegzisztencia ábrándját. A nyugat megpróbálta ezt, belement kulturális csereakciókba, parlamenti küldöttségek cseréibe. Fogadták a szovjet diktátorokat. Azt remélték, a közvetlen érintkezéssel lebonthatják a tudatlanságnak azt a vasfüggönyét, amelyet Sztálin húzott kelet és nyugat közé, és amely a nyugati életet, a nyugati politika céljait hazug torzításban mutatta a szovjet tömegek előtt. Ma a Nyugaton minden további ilyen kísérletet céltalannak és végzetes hibának tartanak. A szovjet magyarországi hitszegése egyszer, s mindenkorra tönkretette a Kreml mai diktátorainak hitelét. Sztálint az utódai leplezték le, az utódokat ők maguk. Ki hisz ezek után a szovjet szerződéseknek, ki hiszi azt, hogy betartják a híres ázsiai öt pontot, amelyek közül a legfontosabb a más országok belügyeibe való be nem avatkozás? A legutolsó ilyen nemzetközi szerződést éppen a magyarországi szabadságharc kitörésével egy időben írták alá Moszkvában. Belgium kormányküldöttsége járt a szovjet fővárosban, és Spaak belga szocialista külügyminiszter írta alá a nemzetközi megállapodást a szovjet-belga kulturális cseréről és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról. Spaak az aláírási ceremónia után még a szovjet vidéki városokat látogatta, amikor eljutott hozzá a magyarországi események híre. Azonnal megszakította útját, visszatért Brüsszelbe, és felháborodott sürgönyben tiltakozott Sepilov szovjet külügyminiszternél a magyarországi vállalkozás ellen. A belga szenátus külügyi bizottsága egyhangúlag azt javasolta kormányának, hogy napolják el a szovjet-belga kulturális cseréről szóló egyezmény végrehajtását. Mi értelme volna még ilyen egyezménynek és a szovjet be nem avatkozási ígéreteknek a magyarországi események után?
A másik következménye a szovjet magyarországi vérengzésének a szabad népek közvéleményének gyors átalakulása a katonai védelmi erők fejlesztésének kérdésében. Az utóbbi esztendőben a nyugat-európai országok pártjainak és közvéleményének egy része a fegyverkezés tempójának csökkentését javasolta azzal az indoklással, hogy a konvencionális fegyverek jelentősége megszűnt, és különben is, a III. világháború veszélye az atomkorszakban már nem tekinthető aktuálisnak. Most, egyszerre mindenütt másképp látják a helyzetet. Meg akarják gyorsítani a védelmi felkészülést, a pártok álláspontja átalakul. A közös védelmi szervezetek jelentőségét és szükségességét sokkal jobban megértik. A legközvetlenebbül fenyegetett szabad országok sürgetik legjobban a haderők megerősítését és hangoztatják, hogy minden nép elsősorban saját erejére kell, hogy számítson.
Kedves Hallgatóink, 1849-ben, több mint 100 évvel ezelőtt, amikor az orosz csapatok először gázoltak végig Magyarországon, I. Miklós orosz cár diadalittasan azt kiáltotta a magyar nép és minden szabadságvágyó nép felé:
"Oroszország teljesítette legszentebb követelését, amikor leverte a lázadást! Ez isteni parancs volt. Vessétek alá magatokat akaratunknak, ti népek!"
A népek akkor sem vetették alá magukat az istenkáromló szavaknak, ha a pillanatnyilag erősebbeknek látszottak is a cári csapatok. Most, a szovjet vezetők kiáltják Magyarország és a világ népei felé:
Legszentebb proletár kötelességünk volt, hogy leverjük a lázadást! Vessétek alá magukat akaratunknak ti népek, ti proletárok!
A világ népei, a világ proletárjai nem hajolnak meg. A nyers erőszakkal szemben ott áll a világ közvéleménye. Ez a világközvélemény alapjaiban rázta meg a szabadföldi kommunista pártokat. Azok a szellemi vezetők, akik kacérkodtak a kommunizmussal, mint Sartre, a francia író, sok olyan író, aki tagja volt a kommunista pártnak, otthagyta a moszkvai gyilkosok lobogóját. A szovjet vezetők próbálják lebecsülni a világközvéleményt. De ennek a közvéleménynek ereje érvényesül a vasfüggöny mögött is. Ezt mutatja a lengyel helyzet, ahol a közvélemény nyomása a kommunista kormányra és a lengyel kormány ENSZ-delegátusára is hatással volt.
A szovjet kormány elzárhatja saját népeit az igazság elől, de meddig tudja ezt megtenni? A világsajtó idézi egy szovjet páncélos százados szavait, aki látható megzavarodottsággal beszél 14-15 éves magyar fiúkról, kis hősökről, akik benzinesüvegekkel támadtak a szovjet páncélosokra. Meddig dacolhat a nyers erő a szellem és a hit erejével? Meddig dacolhat a szovjet diktatúra a világ közvéleményével?
A szovjet delegáció a most kezdődő ENSZ-közgyűlésen közvetlenül fogja érezni ennek a közvéleménynek egyre erősödő nyomását.

A magyarországi tragikus események külföldi hatásáról adtunk összefoglaló képet.