Gerőék szökéséről

Janus politikai kommentárját közvetítjük Gerőék szökéséről.

Kedves Hallgatóim! A magyar szabadságharc nemcsak tiszta, de tisztító forradalom is volt. A nemzet kivetette tagjai sorából azokat a betolakodott, idegen elemeket, akik visszaéltek a vendégjoggal, visszaéltek a nép türelmével és gazságot gazságra halmoztak ebben az országban. Rákosi Mátyás után, íme, a Pécsi Rádió szerint Gerő Ernő, Hegedüs András és Piros László is megszökött. Magas rangú ÁVH-s tisztek társaságában a Szovjetunióba disszidáltak. Elhagyták azt az országot, amelyet még utoljára lángba borítottak. Csakhogy most elszámították magukat. A lángok nem a nemzetet, de őket semmisítették meg. Kalandor sorsuk beteljesedett. Politikai pályafutásukat dicstelenül, futva végezték. Oda menekültek, abba a birodalomba, amelynek szolgái voltak, amelynek egy egész népet kiszolgáltattak.

Kedves Hallgatóim! Most a győzelem mámorában és a gyász fájdalmában, e kettős, megtisztító érzésben, távol áll tőlünk minden bosszúvágy. Mi magyarok abban is különbek vagyunk, mint ezek a kalandorok, hogy emberhez méltó módon érezzük a győzelmet, miként emberhez méltó módon viseltük a szenvedés jármát is. A magyar szabadságharc tiszta, mocsoktalan forradalom volt. Amíg a fegyverek dörögtek, amíg háború volt, addig a szemet-szemért, fogat-fogért elv volt érvényben. Most, hogy a fegyverek elhallgattak, minden erőfeszítésünk arra kell, hogy irányuljon, hogy a fegyveres győzelem politikailag realizálódjék, és a helyzet megszilárduljon, ideiglenes, új nemzeti kormány alakuljon addig is, míg a nemzet szabad választásokon nem határozhat sorsáról. Az elmúlt napok izgalmaiban azt hiszem a külföldön élő magyar számára nem volt nagyobb megnyugvás, mint az a sok szép elismerés és hódolat, ahogy a külföldi lapok írtak a magyar nép szabadságharcáról. Szinte nem volt olyan tudósító és nem volt olyan tudósítás, amely ki ne emelte volna a magyar forradalom tisztaságát. Nem volt kilengés, nem volt féktelen bosszú, nem volt fosztogatás és fegyelmezetlenség. Egy politikailag érett nép vívta ki szörnyű harcok árán, nagy vérveszteséggel, de fegyelmezetten szabadságát. A harc sikerén kívül azt hiszem ez volt a magyar szabadságharc legnagyobb erénye.

Most sem a bosszú vezérel hát, amikor ezeknek a bukott és szökött kalandoroknak a működésével foglalkozunk. Ami Gerő, Hegedüs, Piros és társai szökésének emberi részét illeti, tulajdonképpen elintéződött. Munkájukat nem a magyar nép szolgálatába állították, idegen gazda cselédei voltak, az majd fizet nekik érdemük szerint. A "szocializmus hazájában" a "bentlakóknak" sem öröm az élet. Szökevénynek lenni ott - ez is a gondviselés büntetésének egyik formája.
Eltekintve tehát ettől, mégis van valami, ami figyelmet érdemel velük kapcsolatban. A példájuk. A három szökevény a legmagasabb és a legfontosabb pozíciót töltötte be ebben az országban. A három ember a teljhatalom jelképe volt a diktatúrában. A politruk, a hóhér és a végrehajtó. Ezt a három szerepet játszották az ország élén. Felelősségük arányát szinte nehéz megvonni: nehéz megállapítani, hogy melyik kalandor vétkesebb. Mind a hárman Rákosi Mátyás legbensőbb munkatársai körébe tartoztak, egyikük, Hegedüs évekig a hű tanítvány szerepében tetszelgett. Karrierjét annak köszönheti ez a nagyon is középszerű pártember, hogy nemcsak külsejében, de politikájában is a "bölcs" vezérhez idomult. A Győrffy Kollégium sok értékes és tehetséges fiatalt adott az országnak. Parasztságunk és munkásságunk fiai a múltban itt váltak értelmiségi szakemberekké. Hegedüs ennek a rétegnek volt az egyik árulója. Már a háború után magára vonta a figyelmet türelmetlen kolhoz-propagandájával. Amikor a kommunisták átvették a hatalmat, természetesen megnyílt előtt a pálya, rossz ómenű csillaga egyre magasabbra emelkedett. Közvetve, vagy közvetlenül ő volt a felelős azért az irtó hadjáratért, amelyet a sztálinista diktatúra vezetett a magyar falvakban, ő volt a felelős tízezer és százezer magyar paraszt szenvedéséért, ő tette őket földönfutókká, az ő irányításával kényszerítették a szabad magyar parasztokat állami cselédsorba. Hegedüs nem vette tudomásul, hogy Sztálin közben meghalt és nem vette figyelembe 1953-ban azt a félelmetes jelenséget sem, amikor több mint negyedmillió magyar paraszt robajszerűen kivonult a kolhozokból. Ott próbálta folytatni, ahol elkezdte. Amikor miniszterelnök lett, és az osztrák államszerződés aláírásával az oroszoknak nemcsak Ausztriából, de hazánkból is véglegesen ki kellett volna vonulniok. Ő volt az, aki Varsóba utazott, ő volt az, aki aláírta a Varsói Szerződést, és eladta hazánkat újból a szovjet imperializmusnak. Ennek végzetes következményeit most láttuk igazán, az elmúlt héten, amikor e szerződés értelmében a szovjet csapatok jogot formáltak maguknak a magyar belügyekbe való avatkozásra. Az elmúlt héten, a szabadságharc zavaros napjaiban nem láttunk még tisztán. Most, szerdán délután a Parlament előtt a minisztertanács elnökének a szájából hallhatta az ország, hogy Hegedüs és Gerő a felelős az orosz csapatok beavatkozásáért és szörnyű vérengzéséért is!

Pirosról, a belügyminiszterről kár a szót vesztegetni. Péter Gábor és Farkas Mihály mellett a kommunista diktatúra vérengzései az ő nevéhez tapadnak. A legutóbbi időkben ő volt a rendszer Szamuely Tiborja, ő volt az első számú hóhér ebben az országban, az ő ÁVH-s legényei lőttek bele a békésen tüntető pesti ifjúság soraiban, az ő terroristái kaszabolták Magyaróvárott és az ország egyéb helységeiben a fiatal magyar lányokat és gyermekeket, az ő rendőrsége követte el népünk ellen a legszörnyűbb merényleteket. Ezt a rendőrséget elsöpörte a magyar szabadságharc. Ha voltak vérengzések, ha volt elemi erejű gyűlölet a népünkben, akkor ezek ellen a gyilkos fenevadak ellen nyilvánult meg. A belügyminiszter szökésével kapcsolatban legfeljebb a kommunista diktatúra egyik jellegzetes tünete ismétlődik meg a felelős, bűnös vezetők megszöknek és azokat, akiket ők parancsoltak bele a bűnbe, sorsukra hagyják.

Megszökött Gerő Ernő is, ez a rideg, számító, lelketlen lelkű pártvezér is. A kalandorok és gyilkosok azon fajtájához tartozott, akit sohase láttak mosolyogni. Feladatát rideg kíméletlenséggel végezte. Fanatikus volt, merev, mentes a politikai rugalmasság és bölcsesség minden tulajdonságától. A magyar ipar csődje, ipari munkásságunk mérhetetlen nyomorúsága, egész gazdasági helyzetünk megrendülése fűződik nevéhez. Rákosi bukása után ő próbálta feltartóztatni a békés átalakulást, ő szabotálta el a reformokat, ő próbálta átmenteni a sztálinizmust minden intézményével. Végső soron az ő sztálinista beszéde provokálta ki a budapesti felkelést, az ő parancsára kezdett el tüzelni az ÁVH és a szovjet. Gerő Ernő akkor még azt hitte, hogy két lövés elfojtja azt a felháborodást, amely személyével és politikájával szemben megnyilvánult. Tévedése ezúttal végzetes volt. A fölkelt nép Gerő Ernőt sodorta el magyar pribékjeivel és szovjet gazdáinak a hadseregével együtt!

Ez a három ember most megszökött a felelősség elől. Példájuk azonban nagy tanulság. Tanulság mindazoknak, akiknek a sors vagy a véletlen országos hatalmat ad a kezébe. Ennek a három embernek a példája hűen tanúsítja, miként bukik el, aki a nép ellen cselekszik. Nevüket undorral és megvetéssel jegyzi lapjaira a történelem.

Kedves Hallgatóink! Janus politikai kommentárja hangzott el Gerőék szökéséről.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!