Rendkívüli riportsorozat a magyarországi események visszhangjáról - a nyugati fővárosokban működő tudósítóink jelentései

Szignál

Kedves Hallgatóink, tíz órán belül ötödik rendkívüli riportunkat közvetítjük.
Valamennyi arról szól, mi volt a visszhangja a nyugati fővárosban a Magyarországon lezajlott drámai eseményeknek. Ezeket a tudósításokat foglaljuk össze, hogy hangképet adjunk a magyarországi jelentések hatásának a szabad világ sajtójára, politikusaira és közvéleményére. Riportunkat Kova Kálmán állította össze.

Az első jelentés kora hajnalban érkezett bécsi tudósítónktól. Az osztrák főváros nagypiacán, a Naschmarkton beszélt egy ismert kereskedővel, aki minden hétfőn Hegyeshalomból hoz magyarországi árut Bécsbe. "A hegyeshalmi határállomás - mondotta a kereskedő - a bolondok házához hasonlít. Állig felfegyverzett határőrség szállta meg. Nem lehetett egyetlen élő emberrel okos szót váltani." Az éjszaka folyamán osztrák vasutasok érkeztek Bécsbe, akik Magyarországon jártak. A következőket mondták:

A győri pályaudvar olyan, mintha mozgósítottak volna Magyarországon. A gáz- és vízműveken kívül minden ipartelepen áll a munka. A pályaudvar előtti szovjet emlékművet a vasutasok megostromolták. Budapest környékén a szokásos hajnali munkásvonatokat már tegnap sem indították útba.

A Deák Ferenc termesgőzös, amely pár nappal ezelőtt a Kohó- és Gépipari Minisztérium dolgozóit hozta Bécsbe, egyelőre a kikötőben rekedt. A Táncsicsot viszont, amely tegnap elindult Budapestről Bécs felé, Komáromban feltartóztatták, és azóta is ott vesztegel.

A Bécsben működő külföldi újságírók vízumkérésekkel ostromolják a pesti kormány ottani követségét. Minden hasztalan, sőt az érvényes vízumokat is hatálytalanították. A vasfüggöny ismét legördült, az összes átmenő állomásokat hermetikusan lezárták a magyarországi oldalról.

Bonni tudósítónk jelentése szerint az Adenauer-kormány székhelyén különös figyelemmel kísérik a magyarországi eseményeket. Bonnban mély hatást tett, [hogy] az ellenállás legerősebb tényezőjének a munkásság és az ifjúság bizonyult, a fegyveres harcok során pedig a kommunisták által nevelt Néphadsereg szintén az ő oldalukra állt. Budapesten és a vidéken ismét bebizonyult a dolgozók és a kommunista rendszer engesztelhetetlen ellentéte. Egy ismert nyugati államférfi a drámai eseményekkel kapcsolatos véleményét ma Bonnban így összegezte:

A magyar nép ismét tanúságot tett arról, hogy hagyományainak megfelelően törhetetlenül ragaszkodik a keresztény kultúrához, és a kommunizmussal semmiféle közösséget nem érez.

Rómából a következő jelentést kaptuk:

Az olasz főváros lakosságára, de az egész olasz népre rendkívül nagy hatást tettek a Magyarországról érkező hírek. Az összes reggeli lapok óriási címekkel, öles hasábokban foglalkoztak azzal, ami Budapesten történt.

A közvetlen hírforrások száma rendkívül csekély. Ilario Fiore, a Tempo című lap munkatársa, különtudósítói minőségben, kedd hajnalban átlépte a magyar határt és jelentette, hogy megérkezett a Duna Szállóba. Azóta nincs hír róla. A Rómában működő népi demokratikus magyar követség papagájszerű monotonsággal ezt a választ adja az érdeklődőknek:

A követség nem tud semmiről. Azok a hírek, amelyek a magyarországi eseményekről megjelentek, túlzottak.

Ez a cinikus álláspont a nemzetközi sajtó érdeklődői körében érthető visszatetszést és felháborodást keltett. Az olasz külügyminisztérium sajtóosztálya egyébként a külföldi újságírók számára a következő megjegyzést fűzte a magyarországi eseményekhez:

Az, ami ma Budapesten és a vidéken történt, legvilágosabb jele a kommunista rendszer teljes csődjének. Abból a tényből, hogy szovjet csapatok közbelépését kellett kérni, nyilvánvaló, hogy a magyar hadsereg és rendőrség is a nép pártján áll.

Az olasz közvélemény felfogását találóan tükrözi a Globo című lap, amelynek cikkét a neves olasz közíró, a magyar viszonyok alapos ismerője, Zingarelli írta. Felsorolja a szovjet imperializmust ért súlyos csapásokat. 1948: Jugoszlávia, 1953: Kelet-Berlin, 1956: Poznan, munkásfelkelés. Ebből a három emlékezetes dátumból intő figyelmeztetésként kitűnik, hogy a vasfüggöny mögé zárt népek nem hajlandók belenyugodni a Kreml diktatúrájába. A legfrissebb jelentések tanulságát a híres olasz közíró így foglalja össze:

A kommunisták az általuk leigázott országokban kiirtották a középosztályt. Azt hitték, hogy ezzel a hatalom a kezükbe került, az ellenállás megszűnik. A mostani magyarországi események azonban éppen azt mutatják, hogy a paraszt- és munkásszármazású elemek még a középosztálybelieknél is elkeseredettebb ellenfelei a kommunista rendszernek.

A Popolo d'Italia így ír:

A magyar nép egységes kiállását nem valamiféle szervezet vagy titkos alakulat irányítja. A közelmúltban kommunista részről több kiegyenlítési kísérlet történt. A magyar munkások és diákok azonban nem koegzisztenciát akarnak, nem titoizmusért kockáztatják az életüket. Nem hajlandók látszatmegoldásra. Igazi szabadságot követelnek, ami megilleti őket a több mint egy évtizedes rabság után.

Párizsból a nap folyamán két jelentést kaptunk.

Az első a francia sajtó visszhangját ismerteti. A lapok egybehangzóan kiemelik, hogy az elégedetlenség a nép legszélesebb rétegeiből származik, és az általános megmozdulást az ország túlnyomó többségének rokonszenve kíséri. Senki nem ad hitelt tehát a pesti rádió és a kommunista propaganda átlátszó hírverésének, amely jelentéktelen ellenforradalmi és fasiszta csoportok felkeléseként szeretné feltüntetni. Magyarországon az általános tüntetésben nemcsak antisztálinisták és antikommunisták vesznek részt, hanem azok a széles tömegek, amelyek a diktatúra esküdt ellenségei.

Második párizsi jelentésünk a késő délutáni órákban érkezett, és a történtek politikai hatásáról számol be.

A francia törvényhozás a Bourbon-palota folyosóján az algíri vitára összegyűlt képviselők egymás közt a magyarországi helyzetet tárgyalják. Az az általános felfogás alakult ki köztük, hogy a mostani vérontás ismét bebizonyította: a közép- és kelet-európai problémákat csak az ott élő népek szabad elhatározásából, azok közös akaratával lehet megoldani.
A Bourbon-palota törvényhozóin túl az utca népe, a közvéleményt formáló párizsi lakosság a legélesebben elítéli a szovjet hadsereg beavatkozását Magyarország belügyeibe. Ezt az elkeseredett sakkhúzást a békeszerződés nyílt megszegésének tartják. Ezzel kapcsolatban párizsi jogászkörökben a varsói paktumra való hivatkozásról így vélekednek:

A varsói megegyezés a Nyugat-Németország felfegyverzéséből származó háborús veszély ellen jött létre. Jogi szempontból tehát teljes képtelenség, hogy a magyar kormány erre való hivatkozással hívjon segítségül szovjet csapatokat, a bomlásban lévő kommunista rendszer megmentésére.

A semleges Svédország reakcióját találóan tükrözik a vezető lapok főbb címei:

Dagens Nyheter: A magyarok szabadság jelszava: Rabok tovább nem leszünk!
Stockholms-Tidningen: A fiatal értelmiség áll a szabadságjogok követelésének élén.
Expressen: A szovjet csapatok elnyomják Magyarországon a szabadságharcosokat.
Afton-Tidningen: Válságban az emberi történelem leggonoszabb diktatúrája.

Az Expressen felteszi a kérdést:

Hogyan reagálnak vajon a magyarországi eseményekre Moszkvában? Lengyelországban Hruscsov teljes visszavonulót fújt. Meg nem erősített jelentések szerint telefonon kért bocsánatot Gomulkától és megparancsolta a szovjet csapatoknak, hogy vonuljanak ki lengyel területről. De vajon Hruscsov elviseli-e még azt az újabb vereséget, amelyet a magyarországi felkelés jelent az egész szovjet világbirodalom számára?

A Stockholmban akkreditált kommunista magyar követség a Svédországban élő magyarok tüntetésétől tartva, rendőri védelmet kért. Ugyanakkor a követség megtagadott minden felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy mi lesz a vasárnapra tervezett magyar-svéd futballmérkőzés sorsa. A svéd csapat utazását további intézkedésig leállították.

Londoni tudósítónk jelentése szerint az angol rádió műsorát megszakította, hogy helyet adjon a magyarországi fejleményekről szóló híreknek. Londonban ez a legnagyobb ritkaság. Arra mutat, hogy a BBC politikai osztályának kiértékelése szerint, nemcsak a mi jövőnk forog kockán, hanem a világ reménységei is abban a kérdésben, hogy Kelet és Nyugat között egyáltalán van-e lehetősége békés fejlődésnek?
A többmilliós példányszámban megjelenő Daily Express Budapestről közli Sefton Delmer helyzetjelentését, amelynek lényege a következő:

A cseh kommunista rádió azt jelentette, hogy fegyveres bandák szállták meg a budapesti rádió épületét. Ugyanakkor az a budapesti rádió, ahol ez történt, szót sem ejtett a nevezetes eseményről. Ez a mesterkedés joggal kelti azt a gyanút, hogy az éjszakai budapesti eseményeket moszkvai és prágai kommunista körök arra akarták felhasználni, hogy budapesti fasiszta bandák meséjével készítsék elő a megtorlást.

A Daily Express tudósítója Budapesten beszélt egy ott tartózkodó angol képviselővel, aki így vélekszik a Kreml mostani játszmájáról:

Moszkva beleegyezik Nagy Imre kormányra lépésébe. Miután azonban ez a kormány kérte a szovjet beavatkozást, népszerűsége odavész. Ezzel a sztálinista reakció szabadabban működik. Az utóbbi idők egyik legvisszataszítóbb és leglehangolóbb politikai játszmája folyik előttünk. Ebben Moszkvát és Gerőt az a cél vezeti, hogy a lengyelországi fejlődésnek Magyarországon útját állják. Akár így, akár úgy, a budapesti kormány a sztálinista módszerekhez való visszatérésével mérhetetlenül sokat kockáztat.

New Yorkból késő este érkezett a következő tudósítás a Szabad Magyarország Hangjához.

A milliós példányszámban megjelenő amerikai lapok első oldalára a mi ügyünk került. Az újságok címlapján magyarországi jelentések, amelyek e pillanatban a világpolitika a legérdekesebb eseményei közé számítanak. A fejleményeket az új világ lakossága egyre nagyobb figyelemmel kíséri. Ugyanakkor az amerikai magyar szervezetek minden erejükkel hozzájárulnak az érdeklődés további fokozásához.

Az Amerikai Magyar Szövetség rendkívüli ülést hívott össze. Elhatározták, hogy tüntető felvonulással tiltakoznak a szovjet csapatok véres magyarországi terrorja ellen. A szövetség felszólítja az üzemeket, vállalatokat és gyárakat, hogy magyar munkásaik, tisztviselőik vegyenek részt a felvonulásokon. A tömeg New York utcáin haladt végig. Hatalmas táblákon követelik a szovjet haderők eltakarodását az ország területéről. New York-i tudósításunk így fejeződik be:

Az Amerikai Magyar Szövetség, valamint a magyar egyházak és társadalmi szervezetek tíztagú küldöttsége felkereste John Foster Dullest, az Egyesült Államok külügyminiszterét. A küldöttség felhívta a figyelmet arra az önfeláldozó hősiességre, amellyel a magyar nemzet szörnyű elnyomatásában is ki mer állni a szabadság ügye mellé. Ez a küldöttség az Egyesült Államok kormányának támogatását és a szabad világ segítségét kérte az ellenállás hőseinek számára.

Szignál

Kedves Hallgatóink, mai ötödik rendkívüli riportunkat közvetítettük. Összefoglaltuk a nap folyamán a nyugati államok fővárosaiból érkezett jelentéseinket a magyarországi események visszhangjáról. Riportunkat Kova Kálmán állította össze.

Szignál

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!