00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves hallgatóink! Balogh Balázst hallják!
A fegyveres mérkőzésben a magyar szabadságharc minden józan számítás ellenére, a világ legnagyobb csodálatára, eddig győzött. Győzött volna végérvényesen az első órákban, amikor a 10 év alatt fölépített centrális hatalom kártyavárként omlott össze, és az első percekben kiderült, hogy a kommunista kormány mögött néhány elvadított ÁVH-egységet leszámítva, nem áll senki. Nem kellett volna vér, ostrom, nem kellett volna lángba borítani a fővárost, nem reszketne most száz-meg százezer család a napok óta harcban álló hozzátartozójáért, lakásáért és életéért, ha a megszálló szovjet csapatok be nem avatkoztak volna, és meg nem hosszabbították volna ezt a szörnyű harcot. Az első percek győzelmében nem volt semmi csodálatos, a hazugságvár összeomlása megrázkódtatás nélkül ment volna, legfeljebb néhány gyűlölt és közismert gonosztevőt temetett volna maga alá. A csoda ott kezdődött, amikor ez a zászlókkal, karszalagokkal, fogyatékos fegyverzettel felvonult forradalmi hadsereg helytállt a világ legnagyobb katonai hatalmassága előtt. Szinte varázsütésre összeforrott ifjúság, katonaság, munkásság, parasztság, a nemzet minden rétege, és a szovjet hadvezetőség riadtan látta, hogy tankjai, repülőgépei, állig felfegyverzett csapatai nem tették meg a várt és kívánt hatást. A világ elámult. Egy kis nép harcba szállt a fegyveres óriás hatalommal, és csodák csodájára felülkerekedett ebben a harcban. Ez a csoda most már több mint három napja tart, lefegyverezte, és föllelkesítette az egész világot, és arra kényszerítette a támadót, hogy taktikát változtasson.
Kedves hallgatóim! Életbevágóan fontos, hogy ezt a taktikát idejében fölismerjük, és mindenki a maga helyén idejében megtegye a szükséges védelmi intézkedéseket. A szovjet hadseregnek nem csak modern gyilkos fegyverei, minden emberségből kivetkőzött csapatai vannak, hanem igen jól fejlett politikai osztálya is. A jelek szerint most ez a politikai osztály lépett működésbe. Amit a Budapestet ostromló csapatok nem tudtak elérni, most sokkal veszélyesebb politikai módszerekkel, kerülő utakon, álruhában beszivárgással próbálják megvalósítani. A szovjet, szovjet hadvezetőség pontosan tudja, hogy az egész ország lázadásba van. A városok, falvak, ipari centrumok népe éppen úgy gyűlöli a kommunista diktatúrát, mint Budapest és éppen úgy hajlandó az életét is kockára tenni, hogy ettől a 10 éves gyalázattól mindörökre megszabaduljon. A vidék népét éppen úgy le kellene gázolni, vérbe folytatni, mint Budapestet, ehhez azonban - legalábbis egyelőre - nincs elég katonai erő, és főleg, és ez a fontos kedves hallgatóim, nincs elég idő. A szabadságért harcoló egész nép ellen nem lehet tartósan háborút viselni. A világ felháborodása máris túlságosan kellemetlen, és a hazugságra épített szovjet külpolitika máris veszélyesen támolyog. A vidéket tehát le kell szerelni, le kell vezetni a forradalmi hangulatot, el kell szakítani a fegyveresen harcoló fővárostól, és lehetővé kell tenni olyan kibontakozást, amely látszatengedmények árán, de végeredményben a szovjet függőség és a kommunista párturalom fennmaradását biztosítja. Ez a szovjet hadsereg politikai osztályának a célja, ennek az érdekében indult meg most a beszivárgás, bomlasztás, amiben az MDV, vagy nem tudjuk milyen névre hallgat most ez a véres emlékű politikai szervezet, valóban jól képzett mester.
Nem tűnt föl kedves hallgatóimnak, hogy a vidéken hirtelen rádióadások áradata indult ugyanazon a hullámhosszon, meglepő hangerővel, és feltűnően azonos ismertető jelekkel? A rádióadások mind kifejezésre juttatják a vidék forrongó hangulatát, hangjuk néha szinte lázító, és első pillanatra úgy tűnhetnek, mintha valóban a nép céljait és kívánságait fejezné ki. Rákapcsolnak a hangulatra, de ugyanakkor megpróbálják mindjárt feltűnően gyanús irányban levezetni. Ezeknek az adásoknak két közös áruló tulajdonságuk van. Miközben ünneplik a forradalom győzelmét, helyeslik az ÁVH fölszámolását, követelik a szovjet csapatok kivonulását, ugyanakkor megegyeznek abban, hogy Nagy Imre igen kiváló férfiú, akibe bízhatik a nép, és elképesztően bárgyú nyilatkozatokat közölnek a szovjet hadsereg angyali békés szándékairól, a szovjet katonák szinte emberfeletti emberségéről, és a parancsnokok eltökélt szándékáról, hogy más gondjuk sincs, mint sürgősen kitakarodni az országból.
Kedves hallgatóim vigyázzunk! Itt túlságosan kilóg a lóláb. A kormány tagjait, a minisztereket szabad szidni, a szovjet hadsereg politikai osztálya nem olyan buta, hogy ne tudná ezt a nagyrészt sztálinista társaságot mindenképpen el kell ejteni. Nagy Imre viszont fontos, mert népbarátot próbáltak belőle csinálni, és nincs kit a helyére tenni. A szovjet hadseregről elhangzott dadogás a hálától csöpögő nyilatkozat a 40 liter tejért, a 23 évre ítélt szovjet katona, mert egy magyar gyereket bántalmazott, a búcsúzó szovjet katonai parancsnok, ez már több mint gyanús. Ezeknek az adásoknak a céljuk, hogy lefegyverezzék a magyar vidéket, és szabad teret engedjenek a szovjet hordáknak, ha majd a szovjet hadvezetőség tervei szerint a vidéki városok lerohanására kerül sor.
Vigyázni kell kedves hallgatóim arra is, kik azok az emberek, akik felbukkannak a gomba módra szaporodó tanácsokban, és gyanús buzgalommal döngetik a mellüket a végre kivívott szabadság védelmében. Nagyítóüveggel kell megnézni ezeknek az új vezetőknek a múltját, nyilatkozatait, összeköttetéseit, lehetnek köztük szovjet ügynökök, akik csak a pillanatra várnak, hogy levehessék az álarcot, és kitombolhassák igazi érzéseiket. Nyomozásra, tájékozódásra természetesen most nincs idő. Nem is erre gondolunk. Még kevésbé arra, hogy a most alakult tanácsok, átmeneti közigazgatási szervek munkájából kirekesszék azokat, akik kommunista párttagok voltak, vagy állami, közigazgatási állást töltöttek be. Ezek nagy része sohasem volt meggyőződéses kommunista. Ma pedig minden félig-meddig értelmes egykori párttag világosan látja, hogy a kommunista párt a nép ellen felvonultatott szovjet fegyverek tüzében megsemmisült. Elárulta magát, ennek a pártnak nincs helye többé a politikai porondon! A nép összefogása nem utolsó sorban éppen azért ilyen hatalmas és legyőzhetetlen, mert együtt harcolnak azok is, akiket a 10 éves gonosz uralom kommunistává próbált átmázolni. A nép, különösen vidéken, pontosan ismeri az embereket, meg tudja mérni kit fogadjon be, és kit taszítson ki ebből a mostani világraszóló csodálatos összefogásból. A szabadságharcot eddig nem csak hősiességgel, hanem egy politikailag iskolázott magas kultúrájú nép okosságával is vívta a harcoló sereg. Erre az okosságra, éberségre, körültekintésre most nagyobb szükség van, mint valaha. Ezt kell elsősorban harcba vetni azon a fronton, ahol az ellenség nem fegyverrel, hanem politikai eszközökkel támad. Őrséget kell állni, nem csak a nyílt támadásnak kitett frontokon, hanem a tanácsokban, szervezetekben, irodákban és rádiókészülékek előtt is. Ha a szabadságharcos nép a fegyverek mérkőzésében megállta helyét, akkor senki se kételkedhetik abba, hogy ott, ahol nem nyers erőre, hanem észre van szükség, a Szovjetunió minden ravaszságával és bomlasztó kísérletével szemben is felül marad.
Kedves hallgatóink! Balogh Balázst hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
A fegyveres mérkőzésben a magyar szabadságharc minden józan számítás ellenére, a világ legnagyobb csodálatára, eddig győzött. Győzött volna végérvényesen az első órákban, amikor a 10 év alatt fölépített centrális hatalom kártyavárként omlott össze, és az első percekben kiderült, hogy a kommunista kormány mögött néhány elvadított ÁVH-egységet leszámítva, nem áll senki. Nem kellett volna vér, ostrom, nem kellett volna lángba borítani a fővárost, nem reszketne most száz-meg százezer család a napok óta harcban álló hozzátartozójáért, lakásáért és életéért, ha a megszálló szovjet csapatok be nem avatkoztak volna, és meg nem hosszabbították volna ezt a szörnyű harcot. Az első percek győzelmében nem volt semmi csodálatos, a hazugságvár összeomlása megrázkódtatás nélkül ment volna, legfeljebb néhány gyűlölt és közismert gonosztevőt temetett volna maga alá. A csoda ott kezdődött, amikor ez a zászlókkal, karszalagokkal, fogyatékos fegyverzettel felvonult forradalmi hadsereg helytállt a világ legnagyobb katonai hatalmassága előtt. Szinte varázsütésre összeforrott ifjúság, katonaság, munkásság, parasztság, a nemzet minden rétege, és a szovjet hadvezetőség riadtan látta, hogy tankjai, repülőgépei, állig felfegyverzett csapatai nem tették meg a várt és kívánt hatást. A világ elámult. Egy kis nép harcba szállt a fegyveres óriás hatalommal, és csodák csodájára felülkerekedett ebben a harcban. Ez a csoda most már több mint három napja tart, lefegyverezte, és föllelkesítette az egész világot, és arra kényszerítette a támadót, hogy taktikát változtasson.
Kedves hallgatóim! Életbevágóan fontos, hogy ezt a taktikát idejében fölismerjük, és mindenki a maga helyén idejében megtegye a szükséges védelmi intézkedéseket. A szovjet hadseregnek nem csak modern gyilkos fegyverei, minden emberségből kivetkőzött csapatai vannak, hanem igen jól fejlett politikai osztálya is. A jelek szerint most ez a politikai osztály lépett működésbe. Amit a Budapestet ostromló csapatok nem tudtak elérni, most sokkal veszélyesebb politikai módszerekkel, kerülő utakon, álruhában beszivárgással próbálják megvalósítani. A szovjet, szovjet hadvezetőség pontosan tudja, hogy az egész ország lázadásba van. A városok, falvak, ipari centrumok népe éppen úgy gyűlöli a kommunista diktatúrát, mint Budapest és éppen úgy hajlandó az életét is kockára tenni, hogy ettől a 10 éves gyalázattól mindörökre megszabaduljon. A vidék népét éppen úgy le kellene gázolni, vérbe folytatni, mint Budapestet, ehhez azonban - legalábbis egyelőre - nincs elég katonai erő, és főleg, és ez a fontos kedves hallgatóim, nincs elég idő. A szabadságért harcoló egész nép ellen nem lehet tartósan háborút viselni. A világ felháborodása máris túlságosan kellemetlen, és a hazugságra épített szovjet külpolitika máris veszélyesen támolyog. A vidéket tehát le kell szerelni, le kell vezetni a forradalmi hangulatot, el kell szakítani a fegyveresen harcoló fővárostól, és lehetővé kell tenni olyan kibontakozást, amely látszatengedmények árán, de végeredményben a szovjet függőség és a kommunista párturalom fennmaradását biztosítja. Ez a szovjet hadsereg politikai osztályának a célja, ennek az érdekében indult meg most a beszivárgás, bomlasztás, amiben az MDV, vagy nem tudjuk milyen névre hallgat most ez a véres emlékű politikai szervezet, valóban jól képzett mester.
Nem tűnt föl kedves hallgatóimnak, hogy a vidéken hirtelen rádióadások áradata indult ugyanazon a hullámhosszon, meglepő hangerővel, és feltűnően azonos ismertető jelekkel? A rádióadások mind kifejezésre juttatják a vidék forrongó hangulatát, hangjuk néha szinte lázító, és első pillanatra úgy tűnhetnek, mintha valóban a nép céljait és kívánságait fejezné ki. Rákapcsolnak a hangulatra, de ugyanakkor megpróbálják mindjárt feltűnően gyanús irányban levezetni. Ezeknek az adásoknak két közös áruló tulajdonságuk van. Miközben ünneplik a forradalom győzelmét, helyeslik az ÁVH fölszámolását, követelik a szovjet csapatok kivonulását, ugyanakkor megegyeznek abban, hogy Nagy Imre igen kiváló férfiú, akibe bízhatik a nép, és elképesztően bárgyú nyilatkozatokat közölnek a szovjet hadsereg angyali békés szándékairól, a szovjet katonák szinte emberfeletti emberségéről, és a parancsnokok eltökélt szándékáról, hogy más gondjuk sincs, mint sürgősen kitakarodni az országból.
Kedves hallgatóim vigyázzunk! Itt túlságosan kilóg a lóláb. A kormány tagjait, a minisztereket szabad szidni, a szovjet hadsereg politikai osztálya nem olyan buta, hogy ne tudná ezt a nagyrészt sztálinista társaságot mindenképpen el kell ejteni. Nagy Imre viszont fontos, mert népbarátot próbáltak belőle csinálni, és nincs kit a helyére tenni. A szovjet hadseregről elhangzott dadogás a hálától csöpögő nyilatkozat a 40 liter tejért, a 23 évre ítélt szovjet katona, mert egy magyar gyereket bántalmazott, a búcsúzó szovjet katonai parancsnok, ez már több mint gyanús. Ezeknek az adásoknak a céljuk, hogy lefegyverezzék a magyar vidéket, és szabad teret engedjenek a szovjet hordáknak, ha majd a szovjet hadvezetőség tervei szerint a vidéki városok lerohanására kerül sor.
Vigyázni kell kedves hallgatóim arra is, kik azok az emberek, akik felbukkannak a gomba módra szaporodó tanácsokban, és gyanús buzgalommal döngetik a mellüket a végre kivívott szabadság védelmében. Nagyítóüveggel kell megnézni ezeknek az új vezetőknek a múltját, nyilatkozatait, összeköttetéseit, lehetnek köztük szovjet ügynökök, akik csak a pillanatra várnak, hogy levehessék az álarcot, és kitombolhassák igazi érzéseiket. Nyomozásra, tájékozódásra természetesen most nincs idő. Nem is erre gondolunk. Még kevésbé arra, hogy a most alakult tanácsok, átmeneti közigazgatási szervek munkájából kirekesszék azokat, akik kommunista párttagok voltak, vagy állami, közigazgatási állást töltöttek be. Ezek nagy része sohasem volt meggyőződéses kommunista. Ma pedig minden félig-meddig értelmes egykori párttag világosan látja, hogy a kommunista párt a nép ellen felvonultatott szovjet fegyverek tüzében megsemmisült. Elárulta magát, ennek a pártnak nincs helye többé a politikai porondon! A nép összefogása nem utolsó sorban éppen azért ilyen hatalmas és legyőzhetetlen, mert együtt harcolnak azok is, akiket a 10 éves gonosz uralom kommunistává próbált átmázolni. A nép, különösen vidéken, pontosan ismeri az embereket, meg tudja mérni kit fogadjon be, és kit taszítson ki ebből a mostani világraszóló csodálatos összefogásból. A szabadságharcot eddig nem csak hősiességgel, hanem egy politikailag iskolázott magas kultúrájú nép okosságával is vívta a harcoló sereg. Erre az okosságra, éberségre, körültekintésre most nagyobb szükség van, mint valaha. Ezt kell elsősorban harcba vetni azon a fronton, ahol az ellenség nem fegyverrel, hanem politikai eszközökkel támad. Őrséget kell állni, nem csak a nyílt támadásnak kitett frontokon, hanem a tanácsokban, szervezetekben, irodákban és rádiókészülékek előtt is. Ha a szabadságharcos nép a fegyverek mérkőzésében megállta helyét, akkor senki se kételkedhetik abba, hogy ott, ahol nem nyers erőre, hanem észre van szükség, a Szovjetunió minden ravaszságával és bomlasztó kísérletével szemben is felül marad.
Kedves hallgatóink! Balogh Balázst hallották.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-28 13:10 |
Hossz | 0:09:15 |
Cím | A magyar szabadságharc eddig győzött |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-10-28 13:10 |
Szerkesztő | Béry László |