Tíz perc sport

1956. október 19. 18:10 ● 09:11

00:00 00:00

A műsor leirata

10 perc sport következik.

Szignál

Kedves hallgatóink! Mai sportműsorunkban néhány megjegyzést fűzünk a magyar olimpiai csapat összeállításához.

Szignál

A magyar sport minden híve érdeklődéssel várta az Olimpiai Bizottság döntését a melbourne-i kiküldetésekről. Szerdán este végre köztudottá vált a bizottság határozata. Megtudtuk, kik képviselik nemzeti színeinket a nagy világversenyen. Az Olimpiai Bizottság elnökének bejelentése szerint az olimpiai expedíció 172 tagból áll, ezek között 106 a versenyzők és 66 a kísérők száma. Az első pillanatban nem tudtuk, jól látunk-e, és a számok megfelelnek-e a valóságnak. Meg kellett azonban győződnünk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság valóban 106 versenyzőt és 66 kísérőt küld Ausztráliába. A számok meglepőek. Mindenki tudja, hogy a melbourne-i kiküldetés óriási költségekbe kerül, és a Magyar Olimpiai Bizottság bizony szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkezik. Kis ország vagyunk, gazdasági életünk bajokkal küszködik, és társadalmunk sem teheti meg, hogy hozzájárulásával az olimpiai kiküldetéseket megkönnyítse. Mi sem természetesebb ilyen körülmények között, hogy csak addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér, és alaposan meggondoljuk, hány embert küldünk ki Ausztráliába. Úgy értesültünk, hogy az Olimpiai Bizottság tudatában van a nehézségeknek, felmérte a valódi helyzetet, és az óriási költségek miatt mértéktartó volt a magyar együttes létszámának kérdésében. Olimpiai bajnok futballcsapatunk többek között anyagiak miatt maradt otthon. Noha a döntést sokáig vitatták, sokan mégis belátták, hogy helyes volt, és esetleg egy aranyérmet szerző 18 vagy 20 tagú együttes helyett inkább küldjünk ki több egyéni versenyzőt, akik együttesen talán több győzelmet és értékes helyezést szerezhetnek majd, mint labdarúgócsapatunk. A magyar közvélemény jelentős hányada meglehetős mértéktartással kezelte a kérdést és belátta, egy szegény és kis ország nem engedheti meg magának, hogy hatalmas sportexpedíciót küldjön a sok ezer kilométerre fekvő távoli világrészbe. A válogatásnál tehát az anyagi lehetőségekre kell ….. csapatot úgy összeállítani, hogy lehetőleg ….. Nem azért egyezett ki bizonyos sportolók otthontartásával, hogy helyüket hivatalos személyek foglalják el. Labdarúgóink nem azért maradnak otthon, hogy a helyüket különböző szövetségek hivatalos funkcionáriusaival töltsék be. Ha a döntésbe belenyugodtak, amibe nem vagyunk biztosak, hiszen nem láthatunk az emberek lelkébe, akkor legfeljebb azért tették, hogy más esélyes sporttársaik juthassanak ki Melbourne-be, semmi esetre sem azért, hogy hivatalos személyek részesüljenek egy melbourne-i út kitüntetésében. Magyarország úgy véljük egyedül áll ebben a tekintetben. Eddigi értesüléseink azt bizonyítják, hogy egy nemzet delegációjában sincs annyi hivatalos kísérő, mint a magyaréban. 106 versenyző és 66 kísérő – elképesztő arány. Minek ennyi kísérő személy? Minek a nehezen összeszedett olimpiai alap terhére versenyzők értékes győzelmet vagy helyezéseket szerző olimpikonok helyett funkcionáriusokat, fontoskodó és nagyképű tisztviselőket küldeni Melbourne-be. Amikor a Magyar Olimpiai Bizottság döntéséről tudomást szereztünk, átfutottuk a különböző olimpiai csapatok összeállításáról szóló adatokat. Kiderült, hogy sehol sem olyan nagy a hivatalos személyek aránya, mint a magyar csapatban. Most nem beszélünk a kis és szegény országokról, de vegyünk példának egy nagy, és a miénknél sokkal hatalmasabb anyagi lehetőségekkel rendelkező sportnemzetet, a németeket. Köztudott, hogy a nyugat-németekből és a kelet-németekből álló egységes olimpiai expedíció összesen 199 tagból áll. E 199 tagból 169 a versenyzők és 30 a kísérők száma. Jól értsük meg, a német olimpiai csapattal, noha együttes létszáma 27-tel, versenyzőinek száma pedig 63-mal több, mint a magyarok létszáma, mégis 36-tal kevesebb kísérő utazik, mint a mi együttesünkkel. Az arány elképesztő. Pedig a német sportfunkcionáriusok is mindent elkövettek, hogy minél nagyobb létszámban legyenek jelen az olimpián. Ez nem is meglepő, hiszen egy ausztráliai út életre szóló élmény, és a versenyek is csábítóak, mégis Németországban nem lehetett volna azt megtenni, hogy a kísérők elfoglalják az olimpiai kiküldetések több mint 1/3-át. A német csapatban a kísérők aránya 15 százalék, a magyaréban pedig 38. A sportkedvelő közvéleményt mélységesen felháborítja ez a döntés, amely mindeddig egyedülálló a maga nemében. Nem bocsátható meg az Olimpiai Bizottságnak és a sporthatóságoknak, hogy jeles versenyzőket ütött el az olimpiai részvételtől és esetleges sikertől csak azért, hogy hatalmas kísérői had élvezhesse végig a nagyszerű utat és a ritka világeseményt, mert ne mondja senki, hogy a 106 versenyzőnek 66 kísérőre van szüksége. Más nemzetek példája mutatja, hogy ez nem igaz, és az érvelés, amely ezzel indokolja a döntést, alapjában hamis. Van a kérdésnek azonban más vetülete is. Az Olimpiai Bizottság vezetői hangsúlyozták, hogy csak azokat a versenyzőket küldik ki, akiknek mai formája győzelemmel vagy jó helyezéssel kecsegtet. Ezt megértjük, ha az Olimpiai Bizottság minden tekintetben ehhez hasonló mértéktartást tanúsított volna. De nem ez történt. A hivatalos személyek kijelölésénél nemcsak hogy mértéktartást nem tanúsítottak, hanem túlnőtt igényekről, sőt fényűzésről tettek bizonyságot. A magyar csapatot teljes mértékben kielégítette volna vagy 30 kísérő személy. Más példák bizonyítják, hogy többre nincs is szükség, tehát ki lehetett volna még küldeni 36 versenyzőt, olyanokat, akiknek mai formája talán nem a legjobb, talán kissé ingadozó, de akiknek képességei és nemzetközi rutinja bármikor kellemes meglepetést okozhat. Mert hol van az előírva, hogy az olimpiákon azok győznek, vagy végeznek az első helyeken, akik a versenyek előtt esélyeseknek látszanak? Az Olimpiai Bizottság vezetői bizonyára ismerik a játékok történetét, tudhatnák, hogy egy sereg olimpiai bajnok teljesen esélytelen volt, és sok esélyes versenyző maradt le az utolsó pillanatban. Maradjunk csak az utolsó olimpiai játékoknál. Ki gondolta volna, hogy Csermák olimpiai bajnokságot nyer, avagy ki hitte, hogy egy szerény helyezés reményében Helsinkibe utazó Korondi Margit nemcsak egy évi olimpiai bajnokságot, de összesen 6 érmet visz haza? Ugyanilyen bizonytalan az esélyesek jó szereplése. Gondoljunk ismét csak néhány helsinki esetre. Kádas, a 4-szer 200 méteres gyorsúszó-váltónk, vagy kerékpárosaink váratlan kudarcára. Nem mondhatja tehát senki, hogy csak azért, csak azt érdemes kiküldeni, akinek esélye van. Minél több versenyzőt kellett volna kiküldeni, mert sohasem tudni, kinek csúszik ki váratlanul egy jó szereplés, és ki akaszt értékes sikert. A Magyar Olimpiai Bizottság tehát jól tette volna, ha kissé megfékezte volna funkcionáriusok és mindenfajta kísérő személyzet erőlködését, és csak a legnélkülözhetetlenebbeket jelölte volna ki a csapatba, helyettük pedig annyi versenyzőt küldött volna Melbourne-be, ahánynak a kiküldetését az anyagi lehetőségek megengedik. A hibát az Olimpiai Bizottság elkövette, és úgy látszik, már nem tehető jóvá. Meg kell azonban mondani, hogy ilyesminek nem szabad előfordulnia, és a magyar sport hívei sokkal különb magatartást várnak a legfelsőbb sportszervektől.

Kedves hallgatóink! Sportműsorunkban a magyar olimpiai csapat összeállításával foglalkoztunk.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja.

Információk

Adásba került1956-10-19 18:10
Hossz0:09:11
CímTíz perc sport
MűsorkategóriaIsmeretterjesztő
Műsor letöltése MP3