Nemzetközi sajtószemle

Nemzetközi sajtószemlét közvetítünk.

Először is néhány észak-amerikai nagy lapból idézünk minden kommentár nélkül. A New York World-Telegram "A mi lelkiismeretünkön" című vezércikkéből a következőket idézzük:
A magyar vértanúk vére az oroszok kezén szárad. De ők majd lemossák a legközelebbi bűnükkel. A gyilkosság hozzá tartozik a Szovjetunió gengszter gazdáinak normális életmódjához. De a magyar vér a Nyugat lelkiismeretét is terheli. És ezt a vért nem lehet olyan könnyen lemosni. Az utolsó hét egymást érő viharos eseményei során nyíltan kérdezte mindenki ebben az országban: mit tehetünk, hogy segítsünk Magyarországon? Nem volt semmi. Még az Egyesült Nemzeteknek gyenge határozata, amivel elítélte a brutális gonosztettet és a magyarok mészárlását, még az is későn jött. Erkölcsi segítség nem állíthatja meg a tankokat, amint a világközvéleményéhez intézett kegyes felhívások sem állítják meg az oroszokat. Az egyetlen hatásos mód, amivel segíthetnénk a magyarokat, a katonai beavatkozás azt jelentené, hogy kitörne a háború a Szovjetunióval. Nekünk ez sohasem volt szándékunk. De a mi propagandánk a leigázott országok felé, akármilyen jó szándékú is volt, azt a hitet keltette bennük, hogy a jenkik jönnek. Jönnének vállvetve, talán épp néhány olyan nyugati szövetségesünkkel, akik maguk véres dolgával voltak elfoglalva, mikor ütött az óra.

A Milwaukee Journal vezércikkének címe: "Gengszterek nem lehetnek rendőrök". Avval a szovjet javaslattal foglalkozik, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyesült erővel vessenek véget a szuezi konfliktusnak.
Oroszország javaslata hasonló a gonosztevő esetéhez, aki saját gyilkosságát avval próbálja elleplezni, hogy felajánlja a rendőrségnek, segít elcsípni egy zsebtolvajt. Oroszország a szabadságszerető magyarok brutális barbár letörésével a nemzetközi illemkódex minden szabályát lábbal taposta. A szovjet vezetők ismét olyan gazemberekként állnak a világ előtt, mint amilyenek a valóságban. Csak ha a szovjet hadsereg elhagyta Magyarországot, akkor lenne a Szovjetuniónak - a washingtoni Fehér Ház szavaival élve - erkölcsi joga, hogy további lépéseket indítványozzon a világbéke felé. Oroszország játéka nyilván arra megy ki, hogy elterelje a világ figyelmét saját elnyomó gyarmatosításáról és bűneinek szakadatlan soráról.

A legfontosabb párizsi lapok mai véleményeit az alábbiakban foglaljuk össze. A baloldali Combat vezércikkében Maurice Clavel átveszi a budapesti felkelők utolsó kiáltását: "Éljen Európa!" Ez a világmegváltásnak egyetlen reménye. Ha egész Európát fenyegeti az orosz veszély, úgy a szovjetnek azt sem szabad szem elől tévesztenie, hogy egész Európa magyar módra felkelhet ellene. Az emberiség teljes felszabadítása egyike a legfennköltebb eszméknek. Az oroszok Budapesten örökre eljátszották jogukat, hogy ebben a mozgalomban részt vegyenek.
A Combat aztán még bécsi tudósítója jelentését közli, amely szerint a Kádár-kormány helyzete egyáltalán nem szilárd.
Kádár már nem sokáig marad a kormány élén, ahová az orosz szuronyok helyezték. Kádár annak idején a független kommunizmus hívének vallotta magát. Általános az a vélemény, hogy csak addig marad a helyén, amíg a Szovjetuniónak hasznára lehet.

A jobboldali L'Aurore vezércikkének ez a címe: "A magyar nép nem adja meg magát".
Az egész világ bámulja a hősi ellenállást, amely minden ésszerűség szerint meg kellett volna szűnjön az orosz tankok ezreivel és a nehéztüzérséggel szemben.
Hírt ad lap arról, hogy a hivatalos budapesti rádió megkísérli lekicsinyíteni az ellenállás nagyságát, de híradásaiból kitűnik, hogy még elég fontos ellenállási gócpontok nyugtalanítják az orosz főhadiszállást. Közép-Európában tisztán lehet hallani a magyar ellenállók rádióadásait.

A Francia Szocialista Párt hivatalos lapja a Le Populaire a képviselőház kedd éjjeli ülésével foglalkozik hosszasan. Ennek egyetlen tárgya a magyarországi helyzet volt. Az ülést Le Troquer elnök, a következő szavakkal nyitotta meg:
"A képviselőház tagjainak mély meghatottságát juttatom kifejezésre, amidőn a magyar népet biztosítom barátságunkról, és tisztelettel adózom bátorságának és áldozathozatalának."
Az elnök szavait a képviselőház minden oldalán dübörgő taps fogadta, és a kommunista képviselők kivételével a francia nemzetgyűlés egésze felállással emlékezett meg a magyar népről. Az elnök aztán így folytatta:
"A gyalázatos támadásnak hősiesen ellenállva vértanúságot szenved ma a magyar nép, és kiérdemli mindazok megbecsülését, akik hűek maradtak a francia forradalom legtisztább hagyományaihoz, amely kiterjed minden, az emberi jogok védelmében és a szabadságért harcoló népre."
Pineau külügyminiszter nagy beszédében csatlakozott az elnök szavaihoz:
"A kormány - mondotta - tisztelettel hajlik meg a munkások, parasztok, diákok és a magyar hazafiak előtt, akik a szabadságért áldozták életüket."
A szocialista párt nevében Roger Verdier nyújtott be napirendi javaslatot a szerda délutáni újabb vitához. A javaslat szerint a nemzetgyűlés fejet hajt a magyar forradalom áldozatai előtt, akiknek harcát a szovjet hadsereg vadállati módon nyomta el. Tiszteletét és teljes csodálatát fejezi ki a magyar népnek, amely a szocializmus, a szabadság és a függetlenség megvalósításáért fogott fegyvert. A francia szociáldemokraták teljes szolidaritással állnak a keresztre feszített magyar nemzet mellett.

A vezető polgári lap, a Figaro vezércikkében a következőket olvassuk:
A kezdet kezdetétől gyanakodva fogadtuk Sztálin utódainak vigyorgó mosolyát. Nem győztük óva inteni azokat, akik hittek a szemforgatásnak, és küzdöttünk azok ellen, akik tudatosan, vagy akaratlanul a moszkvai ármány cinkosává szegődtek. Ennek ellenére sem hittük volna, hogy a történelem ilyen hamar, ilyen félreérthetetlenül és ilyen tragikusan igazol bennünket. A Kreml szabadságáról most már mindenki tudja, hogy rabláncot, sortüzet és tankokat jelent. Ma már a leghiszékenyebbeknek is ki kellett, hogy nyíljon a szemük. Mindenki, aki ma hallgat, vagy lapul, társa lesz a budapesti gazságnak. A francia nép, a francia közvélemény már kimondotta ítéletét.
A Figaro közli aztán a Rákóczi adó felhívásait, megemlékezik a Parlament visszafoglalásáról és a dunapentelei hősi ellenállásról. A felháborodás hangján ír a szovjet csapatok viselkedéséről, amely még a Vöröskeresztre és a nemzetközi újságírókra sincs tekintettel. A lap más helyén Francois-Poncet nagykövet, a francia Akadémia tagja ezeket írja:
Nyomortól és szolgaságtól gyötörten, az igazság erejében bízva a magyar nép rabtartója ellen lázadt. Demokráciát és szabadságot követelt, és az elnyomók távozását. A Szovjetunió gyilkolással és mészárlással felelt a jogos követelésekre. A világ megvetéssel fordul el a barbár hóhéroktól, akik nagy árat fognak még fizetni gaztetteikért. A szabad világ végre megértette, hogy halálos veszélyben forog, egységes arcvonalon sorakozik fel a szovjet barbárság ellen.

Nemzetközi sajtószemlénk hangzott el.