Nagy Imre rádióbeszédéről

Kedves hallgatóink, Balogh Balázs beszél.

Vasárnap este a budapesti utcán hirtelen összeszedett hangszórós kocsik bömbölték Nagy Imre legújabb rádióbeszédét. A beszéd, kedves hallgatóim, újabb visszavonulás a párt részéréről és újabb jelentős állomás a nagy szabadságharc győzelmeinek sorozatában. Nagy Imre ebben a beszédben már elítéli önmagát, a pártot, az egész rendszert, azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna. Megállapítja, hogy ezekben a megmozdulásokban elemi erővel bontakozik ki egy nagy, egész népünket átfogó, eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom. Ezt a mozgalmat Nagy Imre egekig magasztalja, majd súlyos szavakat talál a régi bűnös politikára, bevallja, hogy ez vezetett a tragikus testvérharcra és sok hazafi pusztulására. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, ha így áll a helyzet, akkor miért harcolt Nagy Imre és rendszere az egész nemeztett eggyé forrasztó demokratikus mozgalom ellen. Miért veszi ezt észre csak most, s miért nem látta meg akkor, amikor ezt a nagy nemzeti mozgalmat reakciós, fosztogató, ellenforradalmi rendbontásnak minősítette és rászabadította Budapestre az életet, vagyonpusztító szovjet hadsereget. Nagy Imre ebben a beszédében nemcsak elkésett vallomásokat tesz, hanem elkésett politikai engedményeket is ajánl. Természetesen csak arra az esetre, ha a szabadságharcosok abbahagyják a harcot és fegyverüket haladéktalanul beszolgáltatják. Nem az első ilyen ajánlat és a harcosok tudják a legjobban, mit kezdjenek vele. Ezekkel az engedményekkel szemben is fölmerül a kérdés: Miért kellett várni velük hat napig? Miért kellett hazudozni, fenyegetőzni, szovjet fegyverek védelme alá bújni, gyászba borítani és lángra gyújtani Budapestet? Miért nem kezdte ezzel Nagy Imre? Nem ismerte talán a fölkelő nép követeléseit? Vagy az engedményeket, helyesebben ígéreteket, csak a hősi ellenállás kényszerítette ki a kormányból? Lehet hinni olyan ígéreteknek, amelyek ilyen rettentő kényszer hatására születnek?
Nézzük, mi az, ami ebben a beszédben még figyelmet érdemel! Nagy Imre új karhatalom megalakulását jelenti be, amely a honvédség és rendőrség alakulataiból, valamint a munkások és ifjúság felfegyverzett osztagaiból áll. Ha ez az új karhatalom megalakul, akkor a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről. Nagy kérdés kedves hallgatóim, mikor alakul meg ez a karhatalom és főleg: ki állítja össze? Ha a karhatalmat a mostani kormány és a pártvezetőség alakítja meg, akkor ez a karhatalom akár meg se alakuljon. Magyarországon egyszer már alakult karhatalom a kommunista párt ellenőrzése mellett. Ebből fejlődött ki az ÁVH, ez lett a diktatúra leggyűlöltebb kiszolgálója, az a fegyveres erő, amelyet a kormány mindig a nép eltiprására akart felhasználni. Más kérdés, hogy a döntő órában ez a karhatalom is cserbenhagyta, és csak a teljesen kompromittált bűntársa, az ÁVH néhány részlege maradt mellette. Ki garantálja, hogy ezt az új karhatalmat a régi párt és a régi kommunisták nem a régi szándékkal állítják össze? Milyen biztosíték van arra, hogy nem nő-e ki ebből megint, talán más néven, az ÁVH gyűlölt intézménye? Mindaddig, amíg az új karhatalom felállítása a mostani kormány kezében van, a nép nem lehet iránta bizalommal. De bizalommal lesz-e iránta a szovjet hadsereg? Nagy Imre szerint a szovjet csapatok csak akkor vonulnak ki Budapestről, ha az új karhatalom megalakult. A Szovjetunióban más felfogás uralkodik a rendről és a rendfenntartásról, és ez feltűnően eltér a magyar nép felfogásától. A csapatok kivonulásának időpontja ilyenformán bizonytalan. Ígéri Nagy Imre, hogy a kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderők visszavonásáról. Ez az ígéret annyit jelent, hogy a szovjet csapatok egyelőre mindenesetre az országban maradnak. Még ha Nagy Imrének komolyan szándékában van tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval, mi lesz, ha a Szovjetunió kormánya nem kezdeményez? Ha nem akar szóba állni azzal a csatlósával, amely ilyen rettentő nehéz nemzetközi helyzetbe hozta, amely tíz éves uralma alatt teljes sikerrel szembe fordította az egész magyar népet a Szovjetunió politikájával és kormányzati módszereivel, és most arra kényszerítette, hogy a világ legnagyobb megbotránkozására, szégyenszemre tankokkal, repülőgépekkel, csapatokkal vonuljon fel a szövetséges, baráti, szocialista állam fővárosa ellen? Van-e hajlandóság a szovjet részéről a tárgyalásra, és ha nincs, akkor mi lesz a szovjet csapatok kivonulásával? Mi lesz az első és legfontosabb céllal, amelyért már annyi vér hullt, és amelynek a követelésében tökéletesen egységes, a Nagy Imre által is egész népünket átfogónak mondott, nagy nemzeti demokratikus mozgalom. Ha Nagy Imre valódi békét akart volna, nem ezt a beszédet kellett volna elmondania. Be kellett volna jelentenie a szovjet csapatok azonnali kivonulását az országból és a kormány elhatározását, hogy a legrövidebb időn belül általános szabad választásokat tart, és levonja a népakarat megnyilvánulásának minden következményét. Ehelyett bizonytalan ígéretek, vallomások, csábítgatások hangzanak a hangszórókon. Még ezeknek az ígéreteknek a hitele is semmivé zsugorodik, ha a hangszórók elbömbölik a Központi Vezetőség üléséről kiadott közleményt is. A párt vezetése e szerint hattagú elnökség kezébe ment át, ebben az elnökségben Nagy Imre is kisebbségben van. Régi, rossz emlékű sztálinisták vezetik a pártot, akik munkájukban, a most kiadott közlemény szerint, a Központi Vezetőségre és a Politikai Bizottságra támaszkodnak. Értsük meg: nem a párttagokra, akikről az elmúlt napok véres választóvizében kiderült, hogy csak névleg pártagok, de szívükben magyarok maradtak, ott harcoltak a bűnös és végleg kompromittált pártvezetőség ellen. Ettől a pártelnökségtől, ettől a vezetőségtől éppen úgy nem várhat semmi az ország, mint a Nagy Imre elnöksége alatt álló mostani kormánytól, amely a rossz hírű sztálinisták valóságos panoptikuma. Alapos a gyanú, hogy ez az elkésett ravaszkodó ígérgetés nem a helyzet világos felismeréséből, és nem őszinte szándékkal született, hanem szerepe volt ebben a külső nyomásnak is; meg akarták előzni a biztonsági tanács tárgyalását és csökkenteni akarták azt a felháborodást, amely mindenütt a világon, védnökük és legfőbb uruk, a Szovjetunió ellen irányul.
A magyar nép, amely ezt a harcot nemcsak csodálatraméltó hősiességgel, de páratlan okossággal is bírta, kellően értékeli majd Nagy Imre legújabb nyilatkozatát.

Kedves hallgatóink, Balogh Balázs kommentárját hallották.

Itt a Szabad Európa rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!