00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázatunk következik. Gomulka a magyarországi események miatt elhalasztotta moszkvai útját - erről szól Sebők Tibor írása.
Kedves hallgatóm! Szerdán délután megkapó tüntetés zajlott le Varsóban, az ottani magyar követség épülete előtt. A Fő téren tartott gyűlés után, amelyen Gomulka beszélt, egyetemi hallgatók, ifjúmunkások, fiatal katonák váratlanul, minden előkészítés nélkül menetbe verődtek és megindultak a magyar követség elé. A hatalmas tömeg élén magyar zászlókat vittek, piros-fehér-zöld színek most mindenütt együtt lobognak a lengyel piros-fehér zászlókkal. Lengyelek és magyarok testvérek. Ez a régi lengyel mondás újraszületett és új tartalmat nyert az utolsó hetek forró levegőjében. A lengyelek végsőkig feszült figyelemmel lesik a magy..., híreket Magyarországról. Tudják, hogy mint annyiszor a történelem folyamán, a két nép sorsa ismét egyszerre érkezett döntő fordulóhoz. A tüntető tömegek viharosan éljenezték a magyar népet, a magyar fiatalokat, a magyar katonákat. Előbb még Varsó főterén szavalókórusokban azt követelték, hogy a szovjet csapatok takarodjanak ki Lengyelországból. Itt, a magyar követség előtt a szavalókórusok azt harsogták: "Ki a szovjet csapatokkal Magyarországról!"
Ez volt a lengyel nép első reakciója arra a szörnyű hírre, hogy a szovjet diktátorok páncélos hadosztályukat elindították a magyar dolgozók, a magyar nép forradalma ellen. A varsói tüntetés a lengyel nép biztató üzenete volt a magyar népnek. Most egy másik üzenet érkezik a lengyel fővárosból Magyarországra. Az üzenetet Gomulka küldte, a lengyel párt első titkára. Nem közvetlenül, hanem közvetve, Moszkván keresztül. És éppen ezért ennek az üzenetnek még sokkal nagyobb súlya van. A lengyel párt és az egész jelenlegi lengyel rendszer vezető politikusa a szovjet fővároson keresztül fejezte ki együttérzését és rokonszenvét a harcoló magyar nép iránt. Gomulka azt közölte a Kremllel, hogy addig nem tud Moszkvába utazni, amíg Magyarországon szovjet csapatok harcolnak a magyar nép ellen.
Kedves hallgatóink! Talán hallották ezekben a forró napokban az egymásra torlódó események közepette, hogy Hruscsov múlt hét végén sikertelen varsói terrorkísérlete után Moszkvába visszatérve telefonon felhívta Gomulkát. Bocsánatot kért varsói minősíthetetlen dühkitöréseiért, és megállapodott a lengyel párt első titkárával, hogy Moszkvában ülnek össze újabb konferenciára a lengyel-szovjet viszony végleges tisztázása végett. A terv az volt, hogy Gomulka most pénteken indul. A moszkvai konferencia egyik legfontosabb programpontja volt egy szerződés megkötése, amelyben Moszkva ünnepélyesen elismeri, ugyanúgy, mint Titóval szemben Lengyelország jogát a szocializmus nemzeti úton történő megvalósítására, és kötelezi magát, hogy Lengyelország belügyeibe nem avatkozik. Ez az alapvető jelentőségű szerződés koronázza majd meg azt a küzdelmet, amelyet Gomulka Hruscsovval szemben vállalt és megnyert. Ezen kívül gazdasági kérdésekről is tárgyalni akartak. Gomulka és kísérői a zöld asztal mellett akarták végleg biztosítani, hogy Lengyelország gyarmati kizsákmányolása megszűnjék, a két ország gazdasági szerződéseit a kölcsönös egyenjogúság és méltányosság alapján fektessék új alapokra.
Amikor Gomulka Hruscsovnak megígérte, hogy Moszkvába megy, Budapesten még csend volt, a várakozás lefojtott izgalma. Most, amikor útra kellett volna indulnia, a szovjet hadosztályok dúlják Magyarországot, és szovjet páncélosok gázolnak be a magyar tömegekbe. Gomulka közölte Moszkvával, ilyen körülmények között nem tud utazni. Nem tud nyugodtan aláírni egy be nem avatkozási szerződést, amikor a szovjet csapatok könyökig véresen beavatkoznak Magyarország belügyeibe. Nem tud a lengyel nép elé állani egy szerződéssel, amelynek hitelét és értékét tönkreteszi a Kárpátokon túlról hallatszó ágyúdörgés.
Kedves hallgatóink! Gomulkának, a reálpolitikusnak megvannak a maga gondjai. Amilyen keményen és bátran állt szemben Hruscsov beavatkozási kísérletével, épp annyira kell vigyáznia arra, hogy Lengyelországot megóvja minden újabb megrázkódtatástól. Hruscsovnak és társainak, a szovjet tábornokoknak durva és ostoba fellépése Varsóban felszakította a lengyel nép sebeit. Olyan szovjetellenes hangulat ömlött át az országon, amely óráról órára új robbanással fenyeget. Lignicában, a szovjet hadsereg sziléziai főhadiszállásán a Szovjetunió és Rokosszovszkij marsall ellen tüntettek a lengyel munkások. Követelték a szovjet csapatoknak távozását és elsősorban annak a négy szovjet hadosztálynak sürgős visszaküldését, amelyeket Konyev marsall Kelet-Németországból vezényelt át Lengyelországba Hruscsov rohamának alátámasztására. Ezeket a hadosztályokat visszatartották Lengyelországban, és ezt a lengyel munkásság joggal fenyegetésnek érzi. Szovjetellenes tüntetések voltak több más nagyipari központban, főleg nagy erővel Bialystokban, amelyen át a szovjet hadsereg összekötő vonalai vezetnek a második világháború után megszállt Königsberg felé. Izzó tüntetésekre került sor Gdiniában, a lengyel kikötőben, amely előtt a múlt heti válság napjaiban szovjet cirkálók és torpedórombolók tűntek fel. A szovjet hajók már feladták a kísérletet, hogy a kikötőbe behatoljanak, de fenyegető árnyékuk ott kísért még Gdinia lakosainak idegzetében. Ezek a folyton megismétlődő szovjetellenes tüntetések hevességükben fokozódtak, amióta a szovjet hadosztályok agressziója a magyar nép ellen megkezdődött. Természetes, hogy a tüntetések, az ország gazdasági problémái, a párt és állami élet átszervezése súlyos feladatot jelentenek Gomulkának. Nem lehetett volna csodálkozni, ha ilyen rendkívüli izgatott időkben kevesebb figyelmet szentelt volna a Lengyelország határain túl történő eseményeknek.
Kedves hallgatóink! A lengyel párt és rendszer vezére mégis vállalta, hogy a magyar szabadságharc mellett állást foglaljon. Figyelmeztette diplomatikus formában, de félre nem érthetően Moszkvát arra a megdöbbenésre és felháborodásra, amelyet a magyarországi szovjet agresszió a lengyel közvéleményben felidézett. A középkor messzi századaiban a lengyel-magyar szolidaritás a krakkói és budai királyi udvarok barátságában és kölcsönös segítésében nyilatkozott meg. A múlt században a lengyel önkéntesek Magyarországon, a magyar önkéntesek Lengyelországban elsősorban a katonák találkozása volt. Most egy lengyel proletár-vezér mutatta meg az együttérzés nagyszerű gesztusával, hogy az egész nép, az egész lengyel dolgozó társadalom a maga ügyének tekinti a magyar ügyet. Amit a magyarországi kommunista vezetők gyámoltalanul és gyáván nem mertek megtenni, azt vállalta a lengyel munkásvezér. Tiltakozott a történelmi szolidaritás és a munkásszolidaritás belső parancsára a szovjet imperializmus merénylete ellen. A nyugati országok elsöprő erejű rokonszenv-nyilatkozatai mellett, íme keletről egy függetlenségéért küzdő, vasfüggöny mögötti országból érkezett biztatás és erkölcsi segítség a szovjet zsarnoksággal küzdő magyar népnek.
Kedves hallgatóink! Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázatunk hangzott el. Gomulkának, a lengyel párt első titkárának nagy jelentőségű elhatározásához fűztünk megjegyzéseket.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Kedves hallgatóm! Szerdán délután megkapó tüntetés zajlott le Varsóban, az ottani magyar követség épülete előtt. A Fő téren tartott gyűlés után, amelyen Gomulka beszélt, egyetemi hallgatók, ifjúmunkások, fiatal katonák váratlanul, minden előkészítés nélkül menetbe verődtek és megindultak a magyar követség elé. A hatalmas tömeg élén magyar zászlókat vittek, piros-fehér-zöld színek most mindenütt együtt lobognak a lengyel piros-fehér zászlókkal. Lengyelek és magyarok testvérek. Ez a régi lengyel mondás újraszületett és új tartalmat nyert az utolsó hetek forró levegőjében. A lengyelek végsőkig feszült figyelemmel lesik a magy..., híreket Magyarországról. Tudják, hogy mint annyiszor a történelem folyamán, a két nép sorsa ismét egyszerre érkezett döntő fordulóhoz. A tüntető tömegek viharosan éljenezték a magyar népet, a magyar fiatalokat, a magyar katonákat. Előbb még Varsó főterén szavalókórusokban azt követelték, hogy a szovjet csapatok takarodjanak ki Lengyelországból. Itt, a magyar követség előtt a szavalókórusok azt harsogták: "Ki a szovjet csapatokkal Magyarországról!"
Ez volt a lengyel nép első reakciója arra a szörnyű hírre, hogy a szovjet diktátorok páncélos hadosztályukat elindították a magyar dolgozók, a magyar nép forradalma ellen. A varsói tüntetés a lengyel nép biztató üzenete volt a magyar népnek. Most egy másik üzenet érkezik a lengyel fővárosból Magyarországra. Az üzenetet Gomulka küldte, a lengyel párt első titkára. Nem közvetlenül, hanem közvetve, Moszkván keresztül. És éppen ezért ennek az üzenetnek még sokkal nagyobb súlya van. A lengyel párt és az egész jelenlegi lengyel rendszer vezető politikusa a szovjet fővároson keresztül fejezte ki együttérzését és rokonszenvét a harcoló magyar nép iránt. Gomulka azt közölte a Kremllel, hogy addig nem tud Moszkvába utazni, amíg Magyarországon szovjet csapatok harcolnak a magyar nép ellen.
Kedves hallgatóink! Talán hallották ezekben a forró napokban az egymásra torlódó események közepette, hogy Hruscsov múlt hét végén sikertelen varsói terrorkísérlete után Moszkvába visszatérve telefonon felhívta Gomulkát. Bocsánatot kért varsói minősíthetetlen dühkitöréseiért, és megállapodott a lengyel párt első titkárával, hogy Moszkvában ülnek össze újabb konferenciára a lengyel-szovjet viszony végleges tisztázása végett. A terv az volt, hogy Gomulka most pénteken indul. A moszkvai konferencia egyik legfontosabb programpontja volt egy szerződés megkötése, amelyben Moszkva ünnepélyesen elismeri, ugyanúgy, mint Titóval szemben Lengyelország jogát a szocializmus nemzeti úton történő megvalósítására, és kötelezi magát, hogy Lengyelország belügyeibe nem avatkozik. Ez az alapvető jelentőségű szerződés koronázza majd meg azt a küzdelmet, amelyet Gomulka Hruscsovval szemben vállalt és megnyert. Ezen kívül gazdasági kérdésekről is tárgyalni akartak. Gomulka és kísérői a zöld asztal mellett akarták végleg biztosítani, hogy Lengyelország gyarmati kizsákmányolása megszűnjék, a két ország gazdasági szerződéseit a kölcsönös egyenjogúság és méltányosság alapján fektessék új alapokra.
Amikor Gomulka Hruscsovnak megígérte, hogy Moszkvába megy, Budapesten még csend volt, a várakozás lefojtott izgalma. Most, amikor útra kellett volna indulnia, a szovjet hadosztályok dúlják Magyarországot, és szovjet páncélosok gázolnak be a magyar tömegekbe. Gomulka közölte Moszkvával, ilyen körülmények között nem tud utazni. Nem tud nyugodtan aláírni egy be nem avatkozási szerződést, amikor a szovjet csapatok könyökig véresen beavatkoznak Magyarország belügyeibe. Nem tud a lengyel nép elé állani egy szerződéssel, amelynek hitelét és értékét tönkreteszi a Kárpátokon túlról hallatszó ágyúdörgés.
Kedves hallgatóink! Gomulkának, a reálpolitikusnak megvannak a maga gondjai. Amilyen keményen és bátran állt szemben Hruscsov beavatkozási kísérletével, épp annyira kell vigyáznia arra, hogy Lengyelországot megóvja minden újabb megrázkódtatástól. Hruscsovnak és társainak, a szovjet tábornokoknak durva és ostoba fellépése Varsóban felszakította a lengyel nép sebeit. Olyan szovjetellenes hangulat ömlött át az országon, amely óráról órára új robbanással fenyeget. Lignicában, a szovjet hadsereg sziléziai főhadiszállásán a Szovjetunió és Rokosszovszkij marsall ellen tüntettek a lengyel munkások. Követelték a szovjet csapatoknak távozását és elsősorban annak a négy szovjet hadosztálynak sürgős visszaküldését, amelyeket Konyev marsall Kelet-Németországból vezényelt át Lengyelországba Hruscsov rohamának alátámasztására. Ezeket a hadosztályokat visszatartották Lengyelországban, és ezt a lengyel munkásság joggal fenyegetésnek érzi. Szovjetellenes tüntetések voltak több más nagyipari központban, főleg nagy erővel Bialystokban, amelyen át a szovjet hadsereg összekötő vonalai vezetnek a második világháború után megszállt Königsberg felé. Izzó tüntetésekre került sor Gdiniában, a lengyel kikötőben, amely előtt a múlt heti válság napjaiban szovjet cirkálók és torpedórombolók tűntek fel. A szovjet hajók már feladták a kísérletet, hogy a kikötőbe behatoljanak, de fenyegető árnyékuk ott kísért még Gdinia lakosainak idegzetében. Ezek a folyton megismétlődő szovjetellenes tüntetések hevességükben fokozódtak, amióta a szovjet hadosztályok agressziója a magyar nép ellen megkezdődött. Természetes, hogy a tüntetések, az ország gazdasági problémái, a párt és állami élet átszervezése súlyos feladatot jelentenek Gomulkának. Nem lehetett volna csodálkozni, ha ilyen rendkívüli izgatott időkben kevesebb figyelmet szentelt volna a Lengyelország határain túl történő eseményeknek.
Kedves hallgatóink! A lengyel párt és rendszer vezére mégis vállalta, hogy a magyar szabadságharc mellett állást foglaljon. Figyelmeztette diplomatikus formában, de félre nem érthetően Moszkvát arra a megdöbbenésre és felháborodásra, amelyet a magyarországi szovjet agresszió a lengyel közvéleményben felidézett. A középkor messzi századaiban a lengyel-magyar szolidaritás a krakkói és budai királyi udvarok barátságában és kölcsönös segítésében nyilatkozott meg. A múlt században a lengyel önkéntesek Magyarországon, a magyar önkéntesek Lengyelországban elsősorban a katonák találkozása volt. Most egy lengyel proletár-vezér mutatta meg az együttérzés nagyszerű gesztusával, hogy az egész nép, az egész lengyel dolgozó társadalom a maga ügyének tekinti a magyar ügyet. Amit a magyarországi kommunista vezetők gyámoltalanul és gyáván nem mertek megtenni, azt vállalta a lengyel munkásvezér. Tiltakozott a történelmi szolidaritás és a munkásszolidaritás belső parancsára a szovjet imperializmus merénylete ellen. A nyugati országok elsöprő erejű rokonszenv-nyilatkozatai mellett, íme keletről egy függetlenségéért küzdő, vasfüggöny mögötti országból érkezett biztatás és erkölcsi segítség a szovjet zsarnoksággal küzdő magyar népnek.
Kedves hallgatóink! Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázatunk hangzott el. Gomulkának, a lengyel párt első titkárának nagy jelentőségű elhatározásához fűztünk megjegyzéseket.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-27 10:21 |
Hossz | 0:09:07 |
Cím | Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázat |
Műsorkategória | Kommentár |
Ismétlések |
1956-10-27 10:21 |
Szerkesztő | Radnai Endre |