00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves hallgatóink! Krisztus király ünnepélyes szentmiséjének szertartását közvetítjük. Mai szentmisénket felajánljuk a magyar szabadságharc hősi halottaiért. Azokért a magyar testvéreinkért, akik Krisztus király igazságot, szeretet és békét hozó országáért áldozták fel életüket. Kérjük a mindenható igazságos Istent, hogy hőseink áldozatát fogadja el sokat szenvedett népünkért, és hozza el végre a felszabadulás óráját!
Orgona, latin nyelvű szertartás, kórus
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mindörökké Amen.
Kedves Magyar Testvéreim! Napok óta folyik a magyar történelem legtisztább és egyben legdicsőségesebb szabadságharca édes hazánkban. Napok óta küzd a magyar nép élete kockáztatásával az emberi méltóság Isten adta jogaiért, a szabadságért, hazánk függetlenségéért. Napok óta az egész világ figyelme Magyarországra irányul. Felelős államférfiak, politikusok, egyházi vezetők, a világsajtó, rádió, társadalmi és vallásos szervezetek, egyesületek mély együttérzéssel, nagy rokonszenvvel kísérjük a magyar fiatalság, munkások, parasztok, értelmiségiek hősi küzdelmét a szabadságért. A magyar nép jelenlegi szabadságharca a jelek szerint túlnő a magyar történelem keretein. Nemzeti történelmünk és a világtörténelem számára egyaránt fordulópontot jelent. A magyarországi események szemmel láthatólag szétkergetik az emberiség lelkét évek óta elborító sötét fellegeket, melyekkel a kommunisták hamis békepropagandája, koegzisztenciás frázisai a világ lelkiismeretét elnyomták, elaltatták. Elhitetvén a Nyugattal, hogy az istentelen rendszertől nem kell tartania. Lehet vele békésen együtt élni. A magyarországi események láttán a világ végre ráeszmélt az igazságra. Kénytelen belátni, hogy ami m a hazánkban történik, az a világtörténelem egyik legdicsőségesebb, de egyben a legtragikusabb fejezete is. A magyar szabadságharc a világtörténelem egyik legdicsőségesebb fejezete, mert a kommunisták hamis békepropagandája és propagandájának egyéb gépezetei ezúttal nem sikerült elferdíteni az igazságot. Nem sikerült elhitetniük a világgal, hogy fasiszta, imperialista reakciós elemek lázadásáról van szó. Nem sikerült elhitetniük a világgal, hogy a szabadságharcosok a régi rendet akarják visszaállítani. A magyarországi egységes népfelkelés annyira megdöbbentő és tiszta küzdelem a szabadságért, hogy a világ kezdettől fogva azt szabadságharcnak mondja. S hogy valóban szabadságharc lett a több mint egy évtized óta tartó szívós ellenállásból, az elsősorban a magyar nép fejlett politikai és évezredes jogérzékének köszönhető. Amilyen érdeklődéssel figyeltük az utóbbi hetek során a magyarországi eseményeket, ugyanúgy örültünk az ifjúság és a nép megfontolt, józan magatartásának; a szegedi, pécsi, és budapesti nagy diáktüntetéseknek. Örültünk, hogy a fiatalság, és vele együtt a magyar nép végre megszólalhatott. Követelhette emberi méltóságának Isten adta jogait. Örömmel láttuk, hogy fiatalságunk megfontoltan cselekszik. Nem ragadtatja el magát érzelmeitől, indulataitól, nem tesz meggondolatlan lépéseket, nem a forradalom, a fölösleges vérontás, pusztítás a célja, hanem jogainak békés eszközökkel való érvényesítése. Ez a magatartás kedves magyar testvéreim, lényegesen hozzájárul az események tisztázásához, a szabadságharc jogi és erkölcsi igazolásához. Ha visszagondolunk az október 23-i eseményekre, a budapesti nagy tüntetésre, meg kell állapítanunk, hogy az rendben zajlott le. A nép az ifjúsággal az élen évek óta eltiport jogait hangoztatta, szabadságot, függetlenséget követelt. Nem fenyegetődzött, nem támadta meg se a rendőrséget, sem a katonaságot, hiszen rendőrök és katonák is részt vettek a tüntetésben. A rendszer nem számolt azzal, hogy az évtizedes erőszakkal belénk fojtott jogok elnyomott szabadságvágy, olyan elemi erővel tőr elő a fiatal lelkekből. Azt hitte, hogy az emberi méltóság jogait, a szabadságvágyat a dermesztő kommunista terror már régen kioltotta a szívekből. Azt hitte, hogy ezek a jogok valamilyen letűnt gazdasági, illetve társadalmi rend gyenge csökevényei, maradványai, melyek a ha léteztek is az idősebb nemzedékben, a fiatalokból az új rendszer új környezetében már régen kipusztultak. És itten csalódott a rendszer. Amikor az ifjúság lelkéből hatalmas vulkánként tört fel a követelés: "szabadságot, függetlenséget akarunk", a kormány a békésen tüntető tömeg közé lövetett. És amikor a tömeg védekezett a jogtalan támadás ellen, a kormány a szovjet csapatokat vezényelte ki a tömeg ellen. A jelenetnek sok ezer tanúja van. Köztük több külföldi is, akik visszatérve hazájukba elmondották a történteket. A kormány és a szovjet csapatok jogtalan támadásából nőtt ki a magyar szabadságharc. Innen van az, hogy a világ közvéleménye az első naptól kezdve a legőszintébb együttérzéssel kíséri a magyarországi fejleményeket, a magyar népi hősi szabadságharcát.
Kedves Magyar Testvéreim! Ifjúságunk! Édesanyák, Édesapák! Mélyen átérezzük fájdalmatokat. Tudjuk, hogy a második világháború és az utána következő borzalmas szovjet megszállás, a nyomában felülkerekedett kommunista terror, szenvedéseiteket az elviselhetetlenségig fokozta. Patakkal ömlött a magyar szemekből a bánat könnye. Nehéz volt a kereszt, melyet az áruló Pilátusok Teheránban, Jaltában és Párizsba vállunkra raktak. Szabadságot, függetlenséget, demokráciát, emberi méltóságot és jogokat ígértek, de rabszolgasorsra jutottunk. Szenvedéseink napról napra növekedtek. Sokszor úgy tűnt, hogy mindenki elhagyott minket ezen a világon. A kereszt súlya alatt sokszor elestünk, de megőriztük hitünket, tudtuk, hogy az Úr Isten velünk van. Lelkünk mélyén táplálta, élesztgette bennünk emberi méltóságunkat, szívünkben a hazaszeretetet, a szabadság szent tüzét. Hányszor éreztük a szörnyű elnyomatás éveiben emberi méltóságunk legszentebb jogainak kínzó tiltakozását, az ellenünk és embertársaink ellen elkövetett igazságtalanságok láttán? Hányszor szorult össze a szívünk az igazságtalan munkabérek, gyermekeink istentelen nevelése, a kolhozosítás, begyűjtés, az éhség, fűtetlen szoba, jogtalan elhurcolások, bebörtönzések, kivégzések, deportálások miatt? Ezeknek a szenvedéseknek a tűzkemencéjében érlelődött meg ifjúságunk, egész népünk arra a nagy áldozatra, melyet most a szabadságharc hősei bemutatnak. Minden csepp ártatlanul kiontott magyar vér, minden kioltott magyar élet mérhetetlen fájdalommal tölt el, annál is inkább, mert ifjúságunk és népük ezt a vérontást, pusztítást nem kívánta, és most sem akarja. Népünket idegenek támadták meg jogtalanul. Hazaáruló magyarok és idegen katonák ontják ki vérét ártatlanul. Az egész világ tanúja annak, hogy a magyar fiatalság és magyar népünk védelemre kényszerül a jogtalan támadókkal szemben. Nem tőle függ, hogy mikor vessenek véget a vérontásnak. Minden kioltott magyar élet mérhetetlen fájdalommal tölt el, de vigasztal az a tudat, hőseink áldozata nem hiábavaló. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, ha ismer a magyar és a világtörténelem egy igazságos szabadságharcot, akkor a jelenlegi magyar szabadságharc az. Éppen ezért a harcnak hősi halottai nemzetünk igazi vértanúi, és a vértanúk vére sose folyt hiába. Hősi magatartásuk és áldozatuk fénye beragyogja jövő századok nemzedékeinek lelkét; falvakat, városokat, piactereket, utcákat, intézményeket, egyesületeket neveznek el róluk. Példájuk lelkesíti majd az elkövetkező nemzedékeket. Az egész nép kegyelettel őrzi emléküket. A költők megéneklik dicső tetteiket, lélekben számtalanszor megcsókolják azt a darab magyar földet, melyet hőseink vérükkel áztatnak. A hitveseknek, szülőknek, testvéreknek, rokonoknak fáj hőseink halála, de ez a fájdalom diadalmas fájdalom. Gyászuk diadalmas gyász, mert ők nem az árulás, nem az esztelen testvérgyilkosság áldozatai, hanem az igazság és emberi jogok, az emberi méltóság vértanúi. Akik magyar földön Krisztus király országát, országát, szeretet, békét hozó birodalmát akarták és akarják felállítani, ezért áldozták fel életüket. Amennyire elszomorító haláluk, olyan felemelő áldozatuk. Hány magyar édesanya szíve vérzett a nándorfehérvári győzelem után? De vajon ki tudná felmérni annak a diadalnak történelmi jelentőségét? A történelem egyenesen világra szóló győzelemnek mondja a magyar keresztesek diadalát. Az egykorú krónikások egyenesen csodáról beszélnek. Ép ésszel egyikük sem tudta felfogni hogyan is győzhettek a magyarok Nándorfehérvárnál, mikor többszörös túlerővel álltak szemben. Az akkori idők legjobban felszerelt és legfanatikusabb pogány seregeit verték szét és futamították meg az egyszerű parasztlegények, akiknek a kezében jobban forgott a kapa és kasza, mint a fegyver. Előzetes kiképzésben sem részesültek, de tudatlanságukat pótolta bátorságuk, haza és szabadság szeretetük. És ez a félelmetesebb hatalma a világnak, a pogány, kénytelen volt visszavonulni.
Magyar Testvéreim! Édesanyák, Édesapák, Magyar Fiatalok! Nem véletlen az, hogy magyar szabadságharc a nándorfehérvári diadal 500-ik évfordulójára esik. Nem véletlenül történt az, hogy 1456. október 23-án halt meg a dél-magyarországi Újlakon a nándorfehérvári győzelemnek Hunyadi János után második legnagyobb hőse Kapisztrán Szent János. És most, 500 esztendő után, 1956. október 23-án, tehát Kapisztrán Szent János halálának napján, éjszaka fél 10 óra tájba kezdődött el a magyar szabadságharc. A magyarság ma is ugyanúgy mint akkor, idegen segítség nélkül vállalja az élet-halál küzdelmet a modern világ legnagyobb és jól felszerelt pogány hadserege ellen. De dicsőséges ez az évforduló, a nándorfehérvári keresztesek mai utódainak hiányos felszerelését és katona kiképzését nagyobbára szintén a bátorság, szabadság és hazaszeretet pótolja. De ez ma is, ugyanúgy mint 500 évvel ez előtt, félelmetesebb hatalom, mint a pogányság modern fegyverzete. A szabadság és hazaszeretet hőseinek bátor küzdelme talán előre még nem látott új és a nándorfehérvári diadalnál nem kisebb értékű győzelem kezdetét jelenti. A jelekből, hogyha szabad olvasnunk, azt láthatjuk, hogy hőseink nem hiába vállalják az áldozatot. Az ellenség megadásra kényszerül.
Ebben a tudatban ajánljuk fel mai ünnepélyes szentmisénket hősi halottainkért. Kérjük a mindenható Istent fogadja el az emberi jogok és népünk új vértanúinak áldozatát; hozza el sokat szenvedett népünk, szeretet hazánk mielőbbi felszabadulását, hogy hőseink áldozatát nagyra becsülve felépíthessük magyar földön Krisztus király igazságot, szeretet és békét hozó országát. Amen.
Kórus
Fogadd el Szent Atya mindenható örök Isten ezt a szeplőtelen adományt, melyet felajánlunk neked élő és igaz Istenünknek a magyar szabadságharc hősi halottaiért, magyar testvéreinkért, akik az emberi méltóság szent jogaiért, hazánk függetlenségéért, az igazság, szeretet és béke győzelméért életüket adták. Úr Isten az örök élet királya fogadd el a magyar szabadság hőseinek áldozatát, és siettesd felszabadulásunk boldog óráját.
Kórus, latin nyelvű szertartás
Téged azért a legkegyesebb Atya, Jézus Krisztus a te Fiad és a mi Urunk nevében esedezve kérünk, hogy fogadd el és áld meg ezeket az ajándékokat, ezeket az adományokat, ezeket a szent és sérthetetlen áldozati tárgyakat, melyeket főképpen katolikus anyaszentegyházadért neked bemutatunk, hogy azt az egész világon békében és egységben megőrizni, megtartani és kormányozni méltóztassál, a te szolgáddal, XII. Pius pápánkkal, püspökeinkkel, és a katolikus hit minden igaz követőjével együtt.
Áldozat bemutatása
Ó, édes Jézus, ó, irgalmas Jézus, imádlak lelkem mélyéből, szeretlek tiszta szívemből, neked élek, neked halok, életemben, halálomban édes Jézus tiéd vagyok.
Kórus, latin nyelvű szertartás
Szentháromság egy Isten, legyen kedves előtted hódolatunk. Esdve kérünk, hogy felkent szolgád áldása által kegyelmeddel erősítsd meg mindnyájunkat! Bennünket, akik ez áldozaton jelen lehettünk, és otthon szenvedő testvéreinket, akik e szent áldozat bemutatása alatt lélekben velünk voltak!
Latin nyelvű szertartás, kórus
Kedves hallgatóink! Krisztus király ünnepe szentmiséjének szertartását közvetítettük. Mai szentmisénket a magyar szabadságharc hősi halottaiért ajánlottuk fel, azokért a magyar testvéreinkért, akik Krisztus király igazságot, szeretet és békét hozó országáért áldozták fel életüket. Kérjük a mindenható igazságos Istent, hogy hőseink áldozatát fogadja el sokat szenvedett hazánkért és hozza el számunkra mielőbb a felszabadulás óráját.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Orgona, latin nyelvű szertartás, kórus
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mindörökké Amen.
Kedves Magyar Testvéreim! Napok óta folyik a magyar történelem legtisztább és egyben legdicsőségesebb szabadságharca édes hazánkban. Napok óta küzd a magyar nép élete kockáztatásával az emberi méltóság Isten adta jogaiért, a szabadságért, hazánk függetlenségéért. Napok óta az egész világ figyelme Magyarországra irányul. Felelős államférfiak, politikusok, egyházi vezetők, a világsajtó, rádió, társadalmi és vallásos szervezetek, egyesületek mély együttérzéssel, nagy rokonszenvvel kísérjük a magyar fiatalság, munkások, parasztok, értelmiségiek hősi küzdelmét a szabadságért. A magyar nép jelenlegi szabadságharca a jelek szerint túlnő a magyar történelem keretein. Nemzeti történelmünk és a világtörténelem számára egyaránt fordulópontot jelent. A magyarországi események szemmel láthatólag szétkergetik az emberiség lelkét évek óta elborító sötét fellegeket, melyekkel a kommunisták hamis békepropagandája, koegzisztenciás frázisai a világ lelkiismeretét elnyomták, elaltatták. Elhitetvén a Nyugattal, hogy az istentelen rendszertől nem kell tartania. Lehet vele békésen együtt élni. A magyarországi események láttán a világ végre ráeszmélt az igazságra. Kénytelen belátni, hogy ami m a hazánkban történik, az a világtörténelem egyik legdicsőségesebb, de egyben a legtragikusabb fejezete is. A magyar szabadságharc a világtörténelem egyik legdicsőségesebb fejezete, mert a kommunisták hamis békepropagandája és propagandájának egyéb gépezetei ezúttal nem sikerült elferdíteni az igazságot. Nem sikerült elhitetniük a világgal, hogy fasiszta, imperialista reakciós elemek lázadásáról van szó. Nem sikerült elhitetniük a világgal, hogy a szabadságharcosok a régi rendet akarják visszaállítani. A magyarországi egységes népfelkelés annyira megdöbbentő és tiszta küzdelem a szabadságért, hogy a világ kezdettől fogva azt szabadságharcnak mondja. S hogy valóban szabadságharc lett a több mint egy évtized óta tartó szívós ellenállásból, az elsősorban a magyar nép fejlett politikai és évezredes jogérzékének köszönhető. Amilyen érdeklődéssel figyeltük az utóbbi hetek során a magyarországi eseményeket, ugyanúgy örültünk az ifjúság és a nép megfontolt, józan magatartásának; a szegedi, pécsi, és budapesti nagy diáktüntetéseknek. Örültünk, hogy a fiatalság, és vele együtt a magyar nép végre megszólalhatott. Követelhette emberi méltóságának Isten adta jogait. Örömmel láttuk, hogy fiatalságunk megfontoltan cselekszik. Nem ragadtatja el magát érzelmeitől, indulataitól, nem tesz meggondolatlan lépéseket, nem a forradalom, a fölösleges vérontás, pusztítás a célja, hanem jogainak békés eszközökkel való érvényesítése. Ez a magatartás kedves magyar testvéreim, lényegesen hozzájárul az események tisztázásához, a szabadságharc jogi és erkölcsi igazolásához. Ha visszagondolunk az október 23-i eseményekre, a budapesti nagy tüntetésre, meg kell állapítanunk, hogy az rendben zajlott le. A nép az ifjúsággal az élen évek óta eltiport jogait hangoztatta, szabadságot, függetlenséget követelt. Nem fenyegetődzött, nem támadta meg se a rendőrséget, sem a katonaságot, hiszen rendőrök és katonák is részt vettek a tüntetésben. A rendszer nem számolt azzal, hogy az évtizedes erőszakkal belénk fojtott jogok elnyomott szabadságvágy, olyan elemi erővel tőr elő a fiatal lelkekből. Azt hitte, hogy az emberi méltóság jogait, a szabadságvágyat a dermesztő kommunista terror már régen kioltotta a szívekből. Azt hitte, hogy ezek a jogok valamilyen letűnt gazdasági, illetve társadalmi rend gyenge csökevényei, maradványai, melyek a ha léteztek is az idősebb nemzedékben, a fiatalokból az új rendszer új környezetében már régen kipusztultak. És itten csalódott a rendszer. Amikor az ifjúság lelkéből hatalmas vulkánként tört fel a követelés: "szabadságot, függetlenséget akarunk", a kormány a békésen tüntető tömeg közé lövetett. És amikor a tömeg védekezett a jogtalan támadás ellen, a kormány a szovjet csapatokat vezényelte ki a tömeg ellen. A jelenetnek sok ezer tanúja van. Köztük több külföldi is, akik visszatérve hazájukba elmondották a történteket. A kormány és a szovjet csapatok jogtalan támadásából nőtt ki a magyar szabadságharc. Innen van az, hogy a világ közvéleménye az első naptól kezdve a legőszintébb együttérzéssel kíséri a magyarországi fejleményeket, a magyar népi hősi szabadságharcát.
Kedves Magyar Testvéreim! Ifjúságunk! Édesanyák, Édesapák! Mélyen átérezzük fájdalmatokat. Tudjuk, hogy a második világháború és az utána következő borzalmas szovjet megszállás, a nyomában felülkerekedett kommunista terror, szenvedéseiteket az elviselhetetlenségig fokozta. Patakkal ömlött a magyar szemekből a bánat könnye. Nehéz volt a kereszt, melyet az áruló Pilátusok Teheránban, Jaltában és Párizsba vállunkra raktak. Szabadságot, függetlenséget, demokráciát, emberi méltóságot és jogokat ígértek, de rabszolgasorsra jutottunk. Szenvedéseink napról napra növekedtek. Sokszor úgy tűnt, hogy mindenki elhagyott minket ezen a világon. A kereszt súlya alatt sokszor elestünk, de megőriztük hitünket, tudtuk, hogy az Úr Isten velünk van. Lelkünk mélyén táplálta, élesztgette bennünk emberi méltóságunkat, szívünkben a hazaszeretetet, a szabadság szent tüzét. Hányszor éreztük a szörnyű elnyomatás éveiben emberi méltóságunk legszentebb jogainak kínzó tiltakozását, az ellenünk és embertársaink ellen elkövetett igazságtalanságok láttán? Hányszor szorult össze a szívünk az igazságtalan munkabérek, gyermekeink istentelen nevelése, a kolhozosítás, begyűjtés, az éhség, fűtetlen szoba, jogtalan elhurcolások, bebörtönzések, kivégzések, deportálások miatt? Ezeknek a szenvedéseknek a tűzkemencéjében érlelődött meg ifjúságunk, egész népünk arra a nagy áldozatra, melyet most a szabadságharc hősei bemutatnak. Minden csepp ártatlanul kiontott magyar vér, minden kioltott magyar élet mérhetetlen fájdalommal tölt el, annál is inkább, mert ifjúságunk és népük ezt a vérontást, pusztítást nem kívánta, és most sem akarja. Népünket idegenek támadták meg jogtalanul. Hazaáruló magyarok és idegen katonák ontják ki vérét ártatlanul. Az egész világ tanúja annak, hogy a magyar fiatalság és magyar népünk védelemre kényszerül a jogtalan támadókkal szemben. Nem tőle függ, hogy mikor vessenek véget a vérontásnak. Minden kioltott magyar élet mérhetetlen fájdalommal tölt el, de vigasztal az a tudat, hőseink áldozata nem hiábavaló. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, ha ismer a magyar és a világtörténelem egy igazságos szabadságharcot, akkor a jelenlegi magyar szabadságharc az. Éppen ezért a harcnak hősi halottai nemzetünk igazi vértanúi, és a vértanúk vére sose folyt hiába. Hősi magatartásuk és áldozatuk fénye beragyogja jövő századok nemzedékeinek lelkét; falvakat, városokat, piactereket, utcákat, intézményeket, egyesületeket neveznek el róluk. Példájuk lelkesíti majd az elkövetkező nemzedékeket. Az egész nép kegyelettel őrzi emléküket. A költők megéneklik dicső tetteiket, lélekben számtalanszor megcsókolják azt a darab magyar földet, melyet hőseink vérükkel áztatnak. A hitveseknek, szülőknek, testvéreknek, rokonoknak fáj hőseink halála, de ez a fájdalom diadalmas fájdalom. Gyászuk diadalmas gyász, mert ők nem az árulás, nem az esztelen testvérgyilkosság áldozatai, hanem az igazság és emberi jogok, az emberi méltóság vértanúi. Akik magyar földön Krisztus király országát, országát, szeretet, békét hozó birodalmát akarták és akarják felállítani, ezért áldozták fel életüket. Amennyire elszomorító haláluk, olyan felemelő áldozatuk. Hány magyar édesanya szíve vérzett a nándorfehérvári győzelem után? De vajon ki tudná felmérni annak a diadalnak történelmi jelentőségét? A történelem egyenesen világra szóló győzelemnek mondja a magyar keresztesek diadalát. Az egykorú krónikások egyenesen csodáról beszélnek. Ép ésszel egyikük sem tudta felfogni hogyan is győzhettek a magyarok Nándorfehérvárnál, mikor többszörös túlerővel álltak szemben. Az akkori idők legjobban felszerelt és legfanatikusabb pogány seregeit verték szét és futamították meg az egyszerű parasztlegények, akiknek a kezében jobban forgott a kapa és kasza, mint a fegyver. Előzetes kiképzésben sem részesültek, de tudatlanságukat pótolta bátorságuk, haza és szabadság szeretetük. És ez a félelmetesebb hatalma a világnak, a pogány, kénytelen volt visszavonulni.
Magyar Testvéreim! Édesanyák, Édesapák, Magyar Fiatalok! Nem véletlen az, hogy magyar szabadságharc a nándorfehérvári diadal 500-ik évfordulójára esik. Nem véletlenül történt az, hogy 1456. október 23-án halt meg a dél-magyarországi Újlakon a nándorfehérvári győzelemnek Hunyadi János után második legnagyobb hőse Kapisztrán Szent János. És most, 500 esztendő után, 1956. október 23-án, tehát Kapisztrán Szent János halálának napján, éjszaka fél 10 óra tájba kezdődött el a magyar szabadságharc. A magyarság ma is ugyanúgy mint akkor, idegen segítség nélkül vállalja az élet-halál küzdelmet a modern világ legnagyobb és jól felszerelt pogány hadserege ellen. De dicsőséges ez az évforduló, a nándorfehérvári keresztesek mai utódainak hiányos felszerelését és katona kiképzését nagyobbára szintén a bátorság, szabadság és hazaszeretet pótolja. De ez ma is, ugyanúgy mint 500 évvel ez előtt, félelmetesebb hatalom, mint a pogányság modern fegyverzete. A szabadság és hazaszeretet hőseinek bátor küzdelme talán előre még nem látott új és a nándorfehérvári diadalnál nem kisebb értékű győzelem kezdetét jelenti. A jelekből, hogyha szabad olvasnunk, azt láthatjuk, hogy hőseink nem hiába vállalják az áldozatot. Az ellenség megadásra kényszerül.
Ebben a tudatban ajánljuk fel mai ünnepélyes szentmisénket hősi halottainkért. Kérjük a mindenható Istent fogadja el az emberi jogok és népünk új vértanúinak áldozatát; hozza el sokat szenvedett népünk, szeretet hazánk mielőbbi felszabadulását, hogy hőseink áldozatát nagyra becsülve felépíthessük magyar földön Krisztus király igazságot, szeretet és békét hozó országát. Amen.
Kórus
Fogadd el Szent Atya mindenható örök Isten ezt a szeplőtelen adományt, melyet felajánlunk neked élő és igaz Istenünknek a magyar szabadságharc hősi halottaiért, magyar testvéreinkért, akik az emberi méltóság szent jogaiért, hazánk függetlenségéért, az igazság, szeretet és béke győzelméért életüket adták. Úr Isten az örök élet királya fogadd el a magyar szabadság hőseinek áldozatát, és siettesd felszabadulásunk boldog óráját.
Kórus, latin nyelvű szertartás
Téged azért a legkegyesebb Atya, Jézus Krisztus a te Fiad és a mi Urunk nevében esedezve kérünk, hogy fogadd el és áld meg ezeket az ajándékokat, ezeket az adományokat, ezeket a szent és sérthetetlen áldozati tárgyakat, melyeket főképpen katolikus anyaszentegyházadért neked bemutatunk, hogy azt az egész világon békében és egységben megőrizni, megtartani és kormányozni méltóztassál, a te szolgáddal, XII. Pius pápánkkal, püspökeinkkel, és a katolikus hit minden igaz követőjével együtt.
Áldozat bemutatása
Ó, édes Jézus, ó, irgalmas Jézus, imádlak lelkem mélyéből, szeretlek tiszta szívemből, neked élek, neked halok, életemben, halálomban édes Jézus tiéd vagyok.
Kórus, latin nyelvű szertartás
Szentháromság egy Isten, legyen kedves előtted hódolatunk. Esdve kérünk, hogy felkent szolgád áldása által kegyelmeddel erősítsd meg mindnyájunkat! Bennünket, akik ez áldozaton jelen lehettünk, és otthon szenvedő testvéreinket, akik e szent áldozat bemutatása alatt lélekben velünk voltak!
Latin nyelvű szertartás, kórus
Kedves hallgatóink! Krisztus király ünnepe szentmiséjének szertartását közvetítettük. Mai szentmisénket a magyar szabadságharc hősi halottaiért ajánlottuk fel, azokért a magyar testvéreinkért, akik Krisztus király igazságot, szeretet és békét hozó országáért áldozták fel életüket. Kérjük a mindenható igazságos Istent, hogy hőseink áldozatát fogadja el sokat szenvedett hazánkért és hozza el számunkra mielőbb a felszabadulás óráját.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!
Információk
Adásba került | 1956-10-28 11:01 |
Hossz | 0:58:05 |
Cím | Krisztus király ünnepélyes szentmiséjének szertartása |
Műsorkategória | Egyházi műsor |
Szerkesztő | Fábián Károly |
Megjegyzés | csonka - a liturgiában a hang akadozik |