Francia írók, tudósok, művészek és értelmiségiek állásfoglalása
1956. november 10. 22:42 ● 07:18
00:00 | 00:00 |
A műsor leirata
Kedves Hallgatóink, most beszámolunk arról, hogy a francia írók, tudósok, művészek és értelmiségiek körében a Magyar Írószövetség november 4-i felhívása és vészkiáltása milyen hatalmas visszhangot keltett.
A Figaro littéraire Franciaország legjelentékenyebb hetilapja legújabb számának egész első oldalát ennek a visszhangnak szenteli. A lap egész oldalt átfogó hathasábos címe így hangzik:
A francia írók és értelmiségiek állást foglalnak és válaszolnak a Magyar Írószövetség segélykiáltására. Utána következik egy nyolc soros alcím a következő fogalmazásban:
A Figaro littéraire a kollektív fölháborodás szerve akar lenni azzal a nemzetközi bűnnel szemben, amely egy egész nemzet élet- és szabadságakaratát vérbe fojtja, továbbá hóhéroknak azokkal a bűntársaival szemben, akik még itt, Párizsban is tapsolni mernek a bátor és büszke magyar nép véres leigázásának. A fölháborodásuknak ez a megnyilvánulása egy napon eljut azoknak a fülébe, akiknek hangját vasárnap az erőszak elfojtotta, úgy a magyar írók kiáltásunkon át meg fogják tudni, hogy a francia írókat és értelmiségieket Magyarország mártír sorsa milyen mély fájdalommal és mekkora haraggal töltötte el.
Ezek után a sorok után a lap bekeretezett kiáltványt közöl, amelyet Denis de Rougemont írt alá, a kultúra szabadságát védő nemzetközi szervezet nevében, mint annak végrehajtó bizottsági elnöke. A közlemény fölött ez a cím áll: Ezek után senki sem foghat kezet egy kommunistával. A szöveg szó szerint megismétli azt a kiáltványt, amelyet a Magyar Írószövetség november 4-én reggel, rádió útján szertesugárzott, majd pedig így folytatja:
A diákok és írók által kirobbantott forradalomnak ezekre a végszavaira nem érkezett részünkről felelet. A magyar írók tudták, hogy nem volt módunkban válaszolni, de azért felfogtuk kiáltásuk értelmét. A magyar írók azt akarták, hogy harcuk tovább folytatódjék fizikai leveretésük után is. Ezt az üzenetet meg kell érteni, ezt a kiáltást az egész világon tovább kell adni. Most pedig mindegyikünknek választ kell adni. Mindegyikünk tehet valamit. A Budapesten elkövetett szörnyűséges bűntett a kommunizmust kiközösítette a világból. Mindenekelőtt is ezt a tényt kell fennen hangoztatni, és ebből a tényből le kell vonni a benne rejlő gyakorlati következményeket is. A magunk részéről ezt a következőképpen gondoljuk.
Aki ezek után kezet szorít egy nyugati kommunistával, egy olyan emberrel, aki szabadon helyesli a kommunista vérengzést, az voltaképpen a budapesti rémtett bűntársával szorít kezet. Aki közzéteszi egy kommunista írását, az előmozdítja azt az intellektuális propagandát, amelynek eredménye a budapesti bűntény. Akik vitába kezdenek egy kommunistával, és meghallgatják annak érveit, azok elfeledik, hogy a kommunista érvek már jó eleve szentesítik a magyarországi mészárlást. Ha tovább folytatnánk azt a párbeszédet, amely Európa és a Szovjetunió között a csalárd és Budapesten immár leálcázott megenyhülés jegyében indult meg, úgy csapdába esnénk. Ha országunkban vendégül látnók, és ünnepelnénk azokat a művészegyütteseket, azokat a szolgaírókat, akiket a moszkvai rendszer Nyugatra küld, ez annyit jelentene, hogy elfelejtjük a budapesti mártír írók hozzánk intézett szózatát és megtagadjuk végakaratukat. Mindegyikünk fontolja meg, hogy mit tehet, és aztán szabadon határozza el, hogy milyen kezdeményezéseket ragadjon magához személyes, avagy társadalmi befolyási körzetében azok ellen, akik tapsolnak a magyarországi bűnténynek, akik erre a bűnre a feledés fátylát iparkodnak borítani, avagy megkísérlik azt mentegetni. Közöljük mindazokkal a szabad szellemekkel, akik csatlakoznak szervezetünk nemzetközi akciójához, hogy olyan emberek mozgalmát támogatják, akik sohasem feledik el a magyar írók kiáltványát, akik nem fogják megengedni, hogy a világ azt elfeledje, és akiknek egész programja abban áll ma, hogy erre a kiáltványra méltó választ adjanak.
Kedves hallgatóink, ismertettük a kultúra szabadságát védő világszervezet válaszát a magyar írók segélykérésére. A szöveg a Figaro littéraire első oldalán jelent meg.
A nagy irodalmi hetilap ugyancsak első oldalán ismerteti a francia írószövetség, a Société des gens de lettres egyhangú határozatát, amely így hangzik:
A francia írószövetség mély megrendüléssel értesült arról az utolsó rádióüzenetről, amelyet a szabadságért harcoló magyar írók 1956. november 4-én intéztek a világ íróihoz. A szövetség kinyilvánítja fenntartás nélküli és fájdalomteljes szolidaritását mindazokkal, akik Petőfi hős hazájában Európa és az egész világ szellemi szabadságáért áldozzák életüket.
A francia írószövetség határozatát a szervezet egész 24 tagú vezetősége aláírta. A most idézett két nagy szervezettel párhuzamosan több száz francia író, újságíró, tudós és értelmiségi vezető személyiség nyilatkozatot írt alá, amely így hangzik:
A francia írók és értelmiségiek meghallották a szovjet zsarnokság ellen föltámadt magyar írók megrázó üzenetét, tudomásul vették azoknak a szavát, akik a magyar dolgozók oldalán tündöklő hősiességgel küzdenek a szabadságért. Biztosítjuk őket lelkes csodálatunkról és teljes szolidaritásunkról. Amikor a Kreml urai tankjaikat és repülőgépeiket a magyar szabadságharcosok ellen küldték, ezáltal Moszkvát az abszolutizmus és a reakció olyan világközéppontjává tették, aminő az hajdan a cárok idején volt. A népek szabadságakaratával szemben a véreskezű legfőbb rendőrségnek azt a szerepét töltik be, amit hajdan a Szent Szövetség játszott. A magyarországi gyilkosokat kizárjuk az emberiség közösségéből, egyben pedig megbélyegezzük a szabad világ kommunista vezetőit, akik a szovjet gyilkosok csatlósaiként a magyar nép vérével festik be kezeiket. Felhívunk minden francia írót és értelmiségit a nyilatkozat aláírására.
A sok száz aláíró közül kiemeljük a Nobel-díjas Francois Mauriac-ot, akinek neve megnyitja az aláírást. Közöttük vannak a Francia Akadémia és a Goncourt Akadémia tagjai, a Sorbonne professzorainak nagy része, satöbbi, satöbbi. Az aláírás még folyik.
A francia írók kezdeményezésére egyébként Európai Fehér Könyv fog megjelenni, amely tartalmazni fogja az európai irodalmi és kulturális szervezetek és akadémiák, valamint az írók és értelmiségiek valamennyi nyilatkozatát, kiáltványát és határozatát, amelyek a magyar írók felhívásának hatása alatt láttak napvilágot. "Ez a Fehér könyv - írja a Figaro littéraire - történelmi tanúságtétel lesz és célja az, hogy a magyar írók, amikor majd hazájuk felszabadul, megtudhassák belőle, mennyire együtt érzett Európa a magyar tragédiával."
Kedves hallgatóink, beszámoltunk arról, hogy a francia írók, tudósok, művészek és értelmiségiek körében a Magyar Írószövetség november 4-i rádión közvetített vészkiáltása milyen hatalmas visszhangot keltett.
A Figaro littéraire Franciaország legjelentékenyebb hetilapja legújabb számának egész első oldalát ennek a visszhangnak szenteli. A lap egész oldalt átfogó hathasábos címe így hangzik:
A francia írók és értelmiségiek állást foglalnak és válaszolnak a Magyar Írószövetség segélykiáltására. Utána következik egy nyolc soros alcím a következő fogalmazásban:
A Figaro littéraire a kollektív fölháborodás szerve akar lenni azzal a nemzetközi bűnnel szemben, amely egy egész nemzet élet- és szabadságakaratát vérbe fojtja, továbbá hóhéroknak azokkal a bűntársaival szemben, akik még itt, Párizsban is tapsolni mernek a bátor és büszke magyar nép véres leigázásának. A fölháborodásuknak ez a megnyilvánulása egy napon eljut azoknak a fülébe, akiknek hangját vasárnap az erőszak elfojtotta, úgy a magyar írók kiáltásunkon át meg fogják tudni, hogy a francia írókat és értelmiségieket Magyarország mártír sorsa milyen mély fájdalommal és mekkora haraggal töltötte el.
Ezek után a sorok után a lap bekeretezett kiáltványt közöl, amelyet Denis de Rougemont írt alá, a kultúra szabadságát védő nemzetközi szervezet nevében, mint annak végrehajtó bizottsági elnöke. A közlemény fölött ez a cím áll: Ezek után senki sem foghat kezet egy kommunistával. A szöveg szó szerint megismétli azt a kiáltványt, amelyet a Magyar Írószövetség november 4-én reggel, rádió útján szertesugárzott, majd pedig így folytatja:
A diákok és írók által kirobbantott forradalomnak ezekre a végszavaira nem érkezett részünkről felelet. A magyar írók tudták, hogy nem volt módunkban válaszolni, de azért felfogtuk kiáltásuk értelmét. A magyar írók azt akarták, hogy harcuk tovább folytatódjék fizikai leveretésük után is. Ezt az üzenetet meg kell érteni, ezt a kiáltást az egész világon tovább kell adni. Most pedig mindegyikünknek választ kell adni. Mindegyikünk tehet valamit. A Budapesten elkövetett szörnyűséges bűntett a kommunizmust kiközösítette a világból. Mindenekelőtt is ezt a tényt kell fennen hangoztatni, és ebből a tényből le kell vonni a benne rejlő gyakorlati következményeket is. A magunk részéről ezt a következőképpen gondoljuk.
Aki ezek után kezet szorít egy nyugati kommunistával, egy olyan emberrel, aki szabadon helyesli a kommunista vérengzést, az voltaképpen a budapesti rémtett bűntársával szorít kezet. Aki közzéteszi egy kommunista írását, az előmozdítja azt az intellektuális propagandát, amelynek eredménye a budapesti bűntény. Akik vitába kezdenek egy kommunistával, és meghallgatják annak érveit, azok elfeledik, hogy a kommunista érvek már jó eleve szentesítik a magyarországi mészárlást. Ha tovább folytatnánk azt a párbeszédet, amely Európa és a Szovjetunió között a csalárd és Budapesten immár leálcázott megenyhülés jegyében indult meg, úgy csapdába esnénk. Ha országunkban vendégül látnók, és ünnepelnénk azokat a művészegyütteseket, azokat a szolgaírókat, akiket a moszkvai rendszer Nyugatra küld, ez annyit jelentene, hogy elfelejtjük a budapesti mártír írók hozzánk intézett szózatát és megtagadjuk végakaratukat. Mindegyikünk fontolja meg, hogy mit tehet, és aztán szabadon határozza el, hogy milyen kezdeményezéseket ragadjon magához személyes, avagy társadalmi befolyási körzetében azok ellen, akik tapsolnak a magyarországi bűnténynek, akik erre a bűnre a feledés fátylát iparkodnak borítani, avagy megkísérlik azt mentegetni. Közöljük mindazokkal a szabad szellemekkel, akik csatlakoznak szervezetünk nemzetközi akciójához, hogy olyan emberek mozgalmát támogatják, akik sohasem feledik el a magyar írók kiáltványát, akik nem fogják megengedni, hogy a világ azt elfeledje, és akiknek egész programja abban áll ma, hogy erre a kiáltványra méltó választ adjanak.
Kedves hallgatóink, ismertettük a kultúra szabadságát védő világszervezet válaszát a magyar írók segélykérésére. A szöveg a Figaro littéraire első oldalán jelent meg.
A nagy irodalmi hetilap ugyancsak első oldalán ismerteti a francia írószövetség, a Société des gens de lettres egyhangú határozatát, amely így hangzik:
A francia írószövetség mély megrendüléssel értesült arról az utolsó rádióüzenetről, amelyet a szabadságért harcoló magyar írók 1956. november 4-én intéztek a világ íróihoz. A szövetség kinyilvánítja fenntartás nélküli és fájdalomteljes szolidaritását mindazokkal, akik Petőfi hős hazájában Európa és az egész világ szellemi szabadságáért áldozzák életüket.
A francia írószövetség határozatát a szervezet egész 24 tagú vezetősége aláírta. A most idézett két nagy szervezettel párhuzamosan több száz francia író, újságíró, tudós és értelmiségi vezető személyiség nyilatkozatot írt alá, amely így hangzik:
A francia írók és értelmiségiek meghallották a szovjet zsarnokság ellen föltámadt magyar írók megrázó üzenetét, tudomásul vették azoknak a szavát, akik a magyar dolgozók oldalán tündöklő hősiességgel küzdenek a szabadságért. Biztosítjuk őket lelkes csodálatunkról és teljes szolidaritásunkról. Amikor a Kreml urai tankjaikat és repülőgépeiket a magyar szabadságharcosok ellen küldték, ezáltal Moszkvát az abszolutizmus és a reakció olyan világközéppontjává tették, aminő az hajdan a cárok idején volt. A népek szabadságakaratával szemben a véreskezű legfőbb rendőrségnek azt a szerepét töltik be, amit hajdan a Szent Szövetség játszott. A magyarországi gyilkosokat kizárjuk az emberiség közösségéből, egyben pedig megbélyegezzük a szabad világ kommunista vezetőit, akik a szovjet gyilkosok csatlósaiként a magyar nép vérével festik be kezeiket. Felhívunk minden francia írót és értelmiségit a nyilatkozat aláírására.
A sok száz aláíró közül kiemeljük a Nobel-díjas Francois Mauriac-ot, akinek neve megnyitja az aláírást. Közöttük vannak a Francia Akadémia és a Goncourt Akadémia tagjai, a Sorbonne professzorainak nagy része, satöbbi, satöbbi. Az aláírás még folyik.
A francia írók kezdeményezésére egyébként Európai Fehér Könyv fog megjelenni, amely tartalmazni fogja az európai irodalmi és kulturális szervezetek és akadémiák, valamint az írók és értelmiségiek valamennyi nyilatkozatát, kiáltványát és határozatát, amelyek a magyar írók felhívásának hatása alatt láttak napvilágot. "Ez a Fehér könyv - írja a Figaro littéraire - történelmi tanúságtétel lesz és célja az, hogy a magyar írók, amikor majd hazájuk felszabadul, megtudhassák belőle, mennyire együtt érzett Európa a magyar tragédiával."
Kedves hallgatóink, beszámoltunk arról, hogy a francia írók, tudósok, művészek és értelmiségiek körében a Magyar Írószövetség november 4-i rádión közvetített vészkiáltása milyen hatalmas visszhangot keltett.
Információk
Adásba került | 1956-11-10 22:42 |
Hossz | 0:07:18 |
Cím | Francia írók, tudósok, művészek és értelmiségiek állásfoglalása |
Műsorkategória | Nemzetközi sajtószemle |
Ismétlések |
1956-11-10 22:42 |