Rendkívüli hír- és helyzetmagyarázat

Szünetjel

Kedves hallgatóink! Gerő Ernő kedden este rádióbeszédet mondott. A feltűnést keltő beszédről kérjük, hallgassák meg most Balogh Balázs kommentárját!

Kedves hallgatóink, meghallgattuk Gerő Ernő kedd esti rádió beszédét, egy pillanatig az volt az érzésünk, Rákosi beszél. Hát nem történt semmi az elmúlt hetekben Magyarországon? Nem volt csak a múlt hét végén a történelmi fordulat Lengyelország életében? Nem volt kedden délután világra szóló tüntetés Budapest utcáin? Hát hogyan történhetett, hogy Gerő Ernő az időnek ebben a viharában vállalkozhatott erre a felháborító beszédre?! Jugoszláviából jött, kedden délelőtt érkezett Budapestre, mikor jelentették, hogy este beszélni akar, mindenki azt várta, hogy Jugoszláviai tárgyalásairól tesz nyilatkozatot, és az általános politikai helyzethez való állásfoglalását a párt Központi Vezetőségében, vagy a 29-ére összehívott országgyűlésen teszi meg. A helyzet azonban, amelyet Gerő Ernő Budapesten talált nyilván nem tűrt halasztást. Felborult minden logikai és előzetes terv, Gerő Ernő halaszthatatlannak látta, hogy beleszóljon abba a fejlődésbe, amely az elmúlt hetekben ellene, ma már nyilvánvalóan legnagyobb rémületére megindult. A beszéd, kedves hallgatóim, vészkiáltás. Ég a ház a magyarországi sztálinisták feje fölött, és Gerő Ernő ennek a perzselő tűznek az oltására vállalkozott - tegyük mindjárt hozzá - reménytelenül. A budapesti ifjúság délután lenyűgöző arányú tüntetést rendezett lengyel vezetőség mellett, nem egészen akadálytalanul. Piros László, Gerő Ernő belügyminisztere, először betiltotta a tüntetést, majd alig 2 óra múltán visszavonta a tilalmat, nyilván azért, mert érezte, hogy ezzel az erőszakos intézkedéssel még nagyobb, még szenvedélyesebb erőket szabadít fel. Gerő Ernő keze már nyilván benne volt ebben a kapkodásban, a tilalomban és az engedélyezésben, kénytelen volt végignézni a tüntetést, amelyben nem csak fiatalok, hanem munkások, értelmiségiek, Budapest egész népe is részt vett. A tüntetést némának szervezték, de hangos lett. A budapesti rádió szerint jelszavaktól zengtek az utcák. Új vezetést követelt a tömeg, nemzeti színű zászlókat lobogtatott, negyvennyolc márciusának vihara járt az utcán a budapesti rádió tudósítása szerint. Más jelentések arról adnak hírt, hogy a tömegben szovjetellenes kifakadások is felhangzottak; függetlenséget, szabadságot követeltek, utcára áradt az a nemzetprogram, amely Gerő Ernő távollétében újságokban, szervezetekben, munkahelyeken és otthonokban egyre erősebb hangot kapott. Ezt a tüntetést már nem lehetett félreérteni és félremagyarázni. Ez már világosan kifejezte azokat az érzelmeket, amelyek a másik néma tüntetés résztvevőit eltöltötték Rajk László temetésén a Kerepesi úti temetőben. Gerő Ernőnek valóban minden oka megvolt arra, hogy megrémüljön. Csak a rémülettel magyarázható az a politikai baklövés, amelyet elkövetett; szembe fordult a közhangulattal, a fejlődéssel, meg akart állítani valamit, aminek a feltartásához már nincs ereje. Szocialista demokráciáról beszélt, azzal a burzsoá demokráciával szemben, amelyet az ellenség próbál most, szerinte újra becsempészni. A magyar nép pontosan tudja mit jelent ez a szocialista demokrácia Gerő Ernő fogalmazásában. Jelenti a rabságot, a szabadságjogok eltiprását, az embertelen nyomor jólétnek való feltüntetését. A munkásosztály uralmát félti Gerő Ernő, hát mit kapott a munkásság ettől az uralomtól? Sehol Európában ilyen nyomorult bér, nagyobb szolgaság már nincs. Védelmébe vette Gerő a Szovjetuniót, Rákosi legnagyobb hazudozása teljében se tehette volna különben. Ha azok a szerződések, amelyre Gerő Ernő hivatkozott, valóban az egyenjogúság alapján születtek, valóban segítették és nem fosztogatták a népet, hát mért nem teljesítik az ifjúság kívánságát, mért nem viszik a nyilvánosság elé, miért nem védik meg a szerződések önmagukat? Kijelenti Gerő, hogy nem akarunk más ország ügyeibe beleavatkozni, még Lengyelország belügyeibe sem. Beavatkozási kísérlettel senki sem vádolta Gerőéket, de az egész magyar nép határozottan követeli, hogy igenis vegyenek példát a lengyel belügyekről, és a jugoszláv fejlődésről, a kormány és a pártvezetőség mindenekelőtt vegyen példát a lengyel pártvezetőségtől, amely az egész szovjet pártvezetőséggel szemben minden kockázat vállalásával csak négy nappal ezelőtt védte meg a lengyel érdekeket. Pártegységet hirdet Gerő Ernő, szinte szajkó módjára ismétlik ugyanazokat a jelszavakat, amelyeket Rákosi hangoztatott szüntelenül. A pártegység nem volt meg Rákosi korában sem, most pedig - nézzen körül Gerő Ernő - soha nagyobb bukásban nem volt a pártvezetőség, mint most. Ha pártegységről lehet beszélni, akkor ez az egység ma már a mai pártvezetőség ellen jelentkezik, semmi esetre se abba az értelembe, ahogyan Gerő Ernő szeretné. Az ország felháborodása jogos és érthető, de az talán a legnagyobb megbotránkozást ez a beszéd a parasztság körében kelti. Gerő Ernő lényegében fenn akarja tartani azt a mezőgazdasági politikát, amely a mostani termelési csődhöz, közellátási zavarokhoz vezetett, amelynek végzetes hibáit saját pártja józanabb elemi éppen az elmúlt napokban ismerték be. Saját problémákról, saját módszerekről és eszközökről beszél Gerő; az ország nem kér ezekből az eszközökből, ezek vitték a mostani nyomorúságból, ezektől akart szabadulni öreg és fiatal, párttag és nem kommunista. Ígéri Gerő a júliusi program végrehajtását, de ugyanakkor a többi párthatározat végrehajtását is. Hogyan? Ennek csak ő a megmondhatója. Ezek a párthatározatok egymással sokszor ellent mondanak, és megértek arra, hogy teljesítsék a kommunista oldalról is felhangzott követelést: dobják őket végre a papírkosárba! Gerő Ernő vészkiáltása, kedves hallgatóim, kísérlet a magyarországi sztálinizmus feltámasztására. Legjobb meggyőződésünk szerint elkésett. Lehet, hogy Gerő Ernő számít a Központi Vezetőségre, amelyet még Rákosi állított össze, számít arra, hogy a különböző stallumokban meghúzódó sztálinisták, akik eddig ijedten lapítottak, most majd nekibátorodnak, melléje állnak, és segítséget nyújtanak ahhoz, hogy visszafordítsa a fejlődés kerekét. Gerő keresztbe feküdt az úton, élére állt azoknak a visszahúzó erőknek amelyeknek a kora minden jel szerint lejár. Rádióbeszéde hadüzenet a népnek, amely Gerő Ernő távollétében már nyíltan fölsorakozott és megmutatta félelmes erejét. Magyarországon ma minden eddiginél élesebb harc kezdődik. Egyik oldalon az egész magyar nép, pártállásra való tekintet nélkül; a megújhodást, szabadságot követelő korszellem, a szomszédos országokban kibontakozó fejlődés; a másik oldalon pedig egy hatalmi pozícióját féltő politikailag, erkölcsileg, gazdaságilag csődbe jutott maroknyi sztálinista csoport. Az erőviszonyok a nép győzelmét jósolják, ehhez azonban további egység, elszántság, és a népi erőkbe vetett szilárd hit kell.

Kedves hallgatóink, rendkívüli hír- és helyzetmagyarázatunk hangzott el, Gerő Ernő kedd esti feltűnést keltő rádió beszédére válaszolt Balogh Balázs kommentárja.

Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!