A nemzetközi felelősségre vonás szabályai

A háborús bűnökre és háborús bűnösökre vonatkozó nemzetközi szabályozás érvényben van ma is. A szovjet támadás, az ÁVH és a szovjet csapatok kegyetlenkedéseire is vonatkoznak a nürnbergi statútum rendelkezései. A nemzetközi felelősségre vonás szabályaival foglalkozik Lovas László most következő összefoglalása:

1945 augusztusában, közvetlenül a második világháború befejezése után, nemzetközi statútumot dolgoztak ki a nagyhatalmak, amelyeknek alapján lehetővé vált a háború alatt elkövetett bűnök megtorlása. Ez a nemzetközi egyezmény, melynek megalkotói és aláírói között első helyen szerepelt a Szovjetunió is, részletesen kidolgozta azokat a jogszabályokat is, amelyeknek alapján lehetővé vált a háborús főbűnösök felelősségre vonása, és az elkövetett embertelenségek számonkérése.
Ez a statútum, amely a béke megszegőire, a háborús bűnösökre és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozik, ma is érvényben van, és kiegészítője a többi nemzetközi szerződésnek, így az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának, a Hágában és Genfben kötött különböző nemzetközi konvencióknak, amelyek az igazságtalanul megtámadottat, az ártatlanul üldözöttet védelmezi.
Alig telt el tíz esztendő az e statútum alapján felállított nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék ítéletének elhangzása óta, és újra sorozatos háborús bűncselekményeket követ el, lábbal tiporja az emberiesség legelemibb követelményeit éppen az a nagyhatalom, amely annakidején, mint az emberiség jogrendjének védelmezője és az elkövetett háborús bűnök megtorlója lépett fel. Eseményekkel, tragikus történésekkel túlzsúfolt korunkban egy évtized is jelentős idő, éppen ezért nem árt felidézni, mit is tartalmaznak azok a szabályok, amelyeknek alapján a nemzetközi katonai törvényszék annakidején Nürnbergen ítélkezett. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezeket a szabályokat azóta sem vonta vissza semmilyen nemzetközi egyezmény. Sőt, az egyes országokban, így Magyarországon is, törvénybe iktatták a háborús bűnösök felelősségre vonásáról szóló törvényt. Hasonlóan történt ez például Németország keleti övezetében, tehát a kizárólag szovjet megszállás alatt álló részen, ahol a szám szerint 101-es és ma is érvényben lévő rendelkezés szabályozza az úgynevezett háborús bűnösökkel szemben követendő eljárást és ítélkezés módjait.
Elsősorban vizsgáljuk talán meg, mit is tartalmaz a háborús bűnösök felelősségre vonását lehetővé tevő nemzetközi egyezmény.

A legfontosabb rendelkezés az, amely gonosztettnek bélyegzi a támadó háborút. A nürnbergi katonai főtörvényszék ítélete elvi és egyetemes jelentőségű volt, amikor kimondotta: támadó háborút kezdeményezni nemcsak hogy egyszerű nemzetközi bűncselekmény, sokkal inkább a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmény.

Kétség sem fér hozzá, hogy ez a megállapítás vonatkozik a Szovjetunió magyarországi fegyveres beavatkozására. Abban a pillanatban, amikor még Nagy Imre árnyékkormánya is kénytelen volt ország-világ előtt elismerni, hogy nem az imperialista ügynökök által szított ellenforradalmárok, hanem maga a magyar nemzet vívja a szabadságharcát, idegen hatalom fegyveres támadása háborús bűntett. Ezt az álláspontot tette magáévá a három nyugati nagyhatalom is, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa elé vitte a magyar ügyet. A Szovjetunió tehát magával a támadás tényével háborús bűncselekményt követett el. Semmiképpen sem menti eljárását az, hogy arra hivatkozik: felkérésre, a magyar kormány egyenes kérelmére utasította csapatait a fegyveres beavatkozásra. Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy ilyen felkérésre semmilyen magyar kormánynak nincs joga. Egy ilyen kívánság előterjesztése idegen hatalommal szemben nemcsak hogy alkotmányellenes, hanem hazaárulás. Végül pedig a Szovjetunió rosszhiszeműségét legjobban az bizonyítja, hogy a saját maga által a magyar nép nyakára ültetett és pusztán a szovjet tankok kegyelméből kormányzó lakájszervével hívatta be önmagát.
A Szovjetunió eljárása egyéb nemzetközi egyezményeken és jogszabályokon kívül beleütközik az említett statútum 6. szakaszának első pontjába, amely szó szerint így hangzik:

"A béke elleni bűncselekmény valamely támadó háború tervezése, előkészítése, bevezetése vagy viselése. Ugyanígy béke elleni bűncselekmény olyan hadműveletek folytatása, amelyek nemzetközi szerződéseket, megegyezéseket vagy biztosítékokat sértenek meg."

Kell-e külön bizonyítani, hogy még az úgynevezett Varsói Szerződés sem ad saját szövetséges társa elleni fegyveres beavatkozásra módot a Szovjetuniónak.
De menjünk tovább! A Szovjetunió támadásának módja is beleütközik a háborús bűncselekményeket körülíró és meghatározó nemzetközi egyezménybe. A hatodik szakasz második pontja ezeket mondja:

"Háborús bűntettek a hadijog és a háborús szokások megsértései. Ilyen megsértésnek tekintendők - anélkül azonban, hogy ez a felsorolás teljes lenne - valamely megszállott terület polgári lakosságának legyilkolása, bántalmazása vagy elhurcolása. Ugyanígy háborús bűntett lakott helységek bármilyen katonai szempontból nem indokolt elpusztítása és rongálása."

Olyan meghatározás ez is, amelynek sajnos minden kitétele ráillik a jogtalanul támadó szovjet csapatokra. Budapest és az ország más helységeiben elkövetett szörnyűségek, a romok és az ártatlan áldozatok százai és ezrei tanúsítják. A békésen tüntető, fegyvertelenül demonstráló Parlament előtti tömeg, csak hogy egy példát említsünk, hogyan is lett volna háborús célpont? A nehéz-géppuskák, golyószórók és a harckocsik ágyúinak minden katonai szükség nélküli bevetése igazolja, hogy a Szovjetunió ezt a háborús bűncselekményt is elkövette.
Vagy idézzünk a Daily Mail munkatársának jelentéséből, amely szerint: "A szovjet ágyúk kórházakat, sőt egész munkásnegyedeket pusztítottak el. A főváros több pontja romokban hever. A szovjet harckocsik öt napon át védtelen tömegekre, asszonyokra és gyermekekre tüzeltek. Találomra belelőttek a házak ablakába."
Az idézett statútumoknak a háborús bűncselekmények, a béke elleni támadás fogalmának meghatározásán túlmenő jelentősége is van azonban. Éspedig abban a vonatkozásban, hogy pontosan leszögezi a felelősségre vonás terjedelmét, és útját állja a szokásos mentségeknek. A nemzetközi egyezmény ugyanis kimondja:

"A támadó háborúért elsősorban egyének felelnek. Minden egyes emberre vonatkoznak a nemzetközi kötelezettségek, amelyek megelőzik még az állampolgári kötelezettséget is. Senki sem hivatkozhat arra, hogy csupán parancsra cselekedett. Az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, a háborús bűncselekmények semmiféle parancsra sem követhetők el."

A nürnbergi per és az eljárás alapjául szolgáló, ma is érvényes nemzetközi egyezmény tehát, vonatkozik a szovjet támadókra és a támadás minden kiszolgálójára. Olyan igazság ez, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül.

Szignál

Kedves Hallgatóink! Lovas László fejtette ki, hogy a szovjet támadásra, az ÁVH és a szovjet csapatok kegyetlenkedéseire is vonatkozik a háborús bűnösség nemzetközi szabályozása.
Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja!